Ezeket a Volkswagen üzemekbe, és a nagyvárosokban működő mintegy 3.000 Volkswagen márkakereskedésbe telepítik. A Csoport töltési infrastruktúrára szakosodott cége, az Elli (Electric Life) által nyújtott „We Charge” töltő szolgáltatással a Volkswagen újabb, a töltéssel kapcsolatos jövedelmező üzleti területekre lép be. Összességében a Csoport mintegy 250 millió eurót fektet be európai telephelyeibe. Ezzel egyidejűleg a csoport további intézkedések bevezetését sürgeti, hogy Németországban több töltőállomás kezdje meg működését. „A töltési infrastruktúra az e-mobilitás gyors áttörésében egyre inkább döntő tényezővé válik Németországban. Az elektromos autó töltésének ugyanolyan egyszerűnek és kézenfekvőnek kell lennie, mint egy okostelefon töltésének. Ezért van szükség jóval több töltőállomásra a nyilvános helyeken és a saját Wallboxok telepítésének egyszerű szabályzására. A Volkswagen szándéka ezekre felhívni a figyelmet, és minden szinten részt venni a töltési infrastruktúra fejlesztésében” - mondja Thomas Ulbrich, a Volkswagen márka e-mobilitásért felelős igazgatótanácsi tagja. Az infrastruktúra fejlesztése minden felhasználási forgatókönyvben A Volkswagen becslése szerint a jövőben a töltési műveletek 70%-át otthon vagy a munkahelyen fogják elvégezni. A Volkswagenhez tartozó Elli teljes körű töltési megoldásokat kínál majd a vállalatok és a fogyasztók számára, hogy 2020-tól megfeleljenek ezeknek a követelményeknek. Ezek a megoldások a megfizethető fali dobozoktól kezdve mindent lefednek, beleértve a telepítést és a megfelelő öko-energiát is. A németországi Volkswagen üzemekben a márka mintegy 4.000 töltőpontot telepít a munkavállalók számára; ezek közül sok a nyilvánosság számára is hozzáférhető lesz. A nyilvános töltőállomásokat várhatóan az összes töltési művelet körülbelül egynegyedénél fogják használni. A Volkswagen „We Charge” szolgáltatásával az ügyfelek a jövőben több mint 100.000 töltési pontot kaphatnak Európa-szerte - középtávon a szám 150.000 töltési pontra emelkedik. Tervezik a kiskereskedelmi láncokkal való partnerséget, amely lehetővé teszi az ügyfelek számára, hogy kényelmesen feltölthessék autójukat a vásárlás közben. Ez már elkezdődött a Tescoval az Egyesült Királyságban, és más láncok is követni fogják a példát. A Volkswagen a hosszú távú utazásokhoz szükséges töltési lehetőségek főbb alapjait is lefektette. Az ID. modellcsalád hosszabb hatótávolságot kínál, és gyors újratöltésre tervezték. Az ID.3* egy gyors töltőállomáson a kiválasztott opciótól függően 100 - 125 kilowatt-tal is tölthető. Az ipari partnerekkel együtt a Volkswagen 400 gyorstöltő állomást is telepít 2020-ig az IONITY program keretein belül Európa-szerte, ami 2.400 töltőpontot jelent majd a főbb útvonalakon és autópályákon. Emellett a Volkswagen gyorstöltő infrastruktúrát létesít a városi területeken is. Az első 28 gyors töltőállomást, amelyek nem az autópálya hálózathoz tartoznak majd, június végén Wolfsburgban helyezik üzembe. Ezek a Volkswagen AG által Wolfsburg város 80. évfordulójára nyújtott ajándék részét képezik. A politikusok részéről erősebb elkötelezettségre van szükség Mindemellett a töltési infrastruktúra bővítését jelentősen meg kell erősíteni az elkövetkező hónapokban. A Koalíciós Megállapodás egyedül Németországban 2020-ig több mint 100.000 további nyilvános töltési pont létesítését irányozza elő. Ezeknek a töltőpontoknak még csak egy töredéke készült el. A Volkswagen meg van győződve arról, hogy erősebb elkötelezettségre van szükség a politikusok részéről. Az infrastruktúra gyors terjeszkedésének alapjait gyorsan meg kell teremteni, például a bérleti és építési törvények módosításával, illetve az állami és magán parkolóhelyek töltőállomásokkal való infrastrukturális fejlesztésére vonatkozó támogatások bővítésével. „Van lehetőség arra, hogy az e-mobilitás valódi sikertörténetté váljon Németországban. Ha az ipar és a politikusok összehangolt erőfeszítéseket tesznek, akkor nagyon gyorsan leküzdhetjük a töltői-infrastruktúra okozta kihívásokat. Hasonlóképpen az iparágban működő technológiai alapú strukturális átalakulást csak együtt dolgozva tudjuk megcsinálni,”- mondja Thomas Ulbrich e-mobilitási bizottsági tag. „Németországnak szüksége van egy e-mobilitás főtervre.” *A jármű értékesítése még nem kezdődött el Európában  

Nem sokkal az új Honda Civic Type R nemzetközi bemutatója után a japán gyár eldöntötte, hogy megdönti az elsőkerékhajtású autók körrekordják a lehető legtöbb legendás versenypályán világszerte. Silverstonnal kezdtek, majd jártak a Hungaroringen is, és persze nem maradhatott el a kultikus Nordschleife aszfaltcsíkja sem. Hosszabb csönd után most újra hasonló hírek láttak napvilágot a Honda házatájáról, ugyanis most Ausztrália leghíresebb, és a világ talán legtechnikásabb versenypályáján, Bathurstben döntöttek rekordot. 2:34.207. Mostantól ezt az időt kell megdöntenie egy hot hatchnek, ha arra vállalkozna, hogy lenyomja a japánok kihegyezett méregzsákját. Persze a körrekord nem jöhetett volna létre egy profi pilóta nélkül. Az új 310 lovas Type R-t nem más, mint Jenson Button, a Formula-1 2009-es világbajnoka hajtotta, aki nem mellesleg Honda nagykövet is. A pálya egyébként 6,2 kilométer hosszú, 23 kanyar és akár közel 200 méteres szintkülönbségek jellemzik, szóval korántsem játék rajta végighajtani. A körrekordhoz 14 körre volt szüksége a brit sztárpilótának.

A skóciai Miltonban született 1939. június 11-én. Apja egy kis családi műhelyt vezetett, innen a gépek szeretete. Bátyja lett előbb autóversenyző, Jackie először csak titokban, álnéven indult versenyeken, mert szülei ellenezték szenvedélyét. Miután tizenöt éves korában otthagyta az iskolát - utóbb kiderült: súlyos diszlexiája volt -, inkább agyaggalamb-lövészettel foglalkozott, és egyetlen találaton múlt, hogy lemaradt a római olimpiáról. Az autósport sokat köszönhet annak az elrontott lövésnek, mert ezután a száguldást választotta. A tehetséges fiatalembert huszonöt évesen vette be Ken Tyrrell a Formula-3 sorozatban szereplő csapatába, amit a skót reménység zsinórban hét győzelemmel hálált meg. 1965-ben csatlakozott a British Racing Motors (BRM) Formula-1 csapatához, ahol három szezont töltött. A legmagasabb osztályban 1965. január 1-jén, a dél-afrikai nagydíjon mutatkozott be, s a rajt után rögvest az élre állt, de motorhiba miatt fel kellett adnia a küzdelmet. Szeptemberben, Monzában állhatott először a dobogó tetejére, az évet Jim Clark és Graham Hill mögött harmadikként zárta, de autója később már nem úgy teljesített, ahogy elvárta. Amikor Tyrrell 1967-ben úgy döntött, hogy saját Forma-1-es istállót alapít, Stewart rögtön csatlakozott hozzá, együttműködésük komoly sikereket hozott a versenyzőnek és a csapatnak is. A Matra szponzorálta csapatnál az első évben, 1968-ban második lett Hill mögött, a következő évben óriási előnnyel nyert, s nyakába került a világbajnoki koszorú. A Tyrrell Racing 1970-ben szakított a Matrával, abban az évben Stewart csak egyszer tudott győzni. 1971 ismét sikeres éve volt: hat futamgyőzelmet aratott, második világbajnoki címét 29 pont előnnyel gyűjtötte be. A következő évben második lett a fiatal Emerson Fittipaldi mögött, de utolsó Formula-1-es évét 1973-ban ismét, immár harmadszor is világbajnokként zárta, címét már két versennyel a szezon vége előtt bebiztosította. Az évad utolsó futama kereken a századik versenye lett volna, de miután a szabadedzésen csapattársa és barátja, Francois Cevert halálos balesetet szenvedett, a gyász jeléül nem állt rajthoz. Amikor a "repülő skótként" emlegetett Stewart ereje teljében, harmincnégy évesen visszavonult, Juan Manuel Fangio óta a Forma-1 legnagyobb egyéniségének számított. Összesen 99 Forma-1-es versenyen indult, 27 győzelmet szerzett, és 43-szor állhatott fel a dobogóra. Az autóversenyzők az ő idejében minden versenyen szó szerint az életüket kockáztatták, és Jackie Stewart mondta ki először, hogy ennek nem kellene így lennie. Akkoriban ez eretnek gondolatnak számított, sokáig egymaga vívott harcot azért, hogy a Forma-1 biztonságosabbá váljon. Többek közt neki köszönhető, hogy a versenyzők használni kezdték a teljesen zárt bukósisakokat és a biztonsági övet, de segített egy orvosi egység létrehozásában is, mely futamról futamra utazott a csapatokkal. Sikeresen kampányolt a pilóták és a nézők testi épségét egyaránt óvó biztonsági korlátok és kiszélesített bukóterek mellett is. A karizmatikus skót - védjegyévé vált fekete sapkájával és rocksztárhoz méltó, hosszú hajával - rendkívüli népszerűségre tett szert, ő lett az első F1-es szupersztár. Bár sokan laza, jópofa playboynak tartották, aki fényűző életmódot folytat, és kapcsolatot tart neves politikusokkal, zenészekkel és filmsztárokkal, valójában nagyon is családcentrikus ember. Több mint fél évszázada él szeretetben feleségével, akivel két fiút neveltek fel. Forma-1-es pályafutásának befejezése után tv-kommentátorként dolgozott, emellett a Fordnál tanácsadó volt. 1997-től vezette a nevét viselő Forma-1-es csapatot, amelyet két év múlva családi okok miatt eladott a Fordnak, 2000 elején lemondott a jogutódnak számító Jaguár-istállónál betöltött vezetői tisztségéről is. 2002-ben jóindulatú tumorral műtötték. 2000-2006-ban a Brit Autóversenyzők Klubjának elnöke volt. 2001-ben lovagi rangot kapott a királynőtől, így kijár neki a Sir megszólítás. Üzleti vállalkozásainak köszönhetően multimillomos üzletember is, aki folyamatosan figyelemmel kíséri az F1-es "száguldó cirkuszt". (az MTVA Sajtóadatbankjának portréja)