Jártamban, keltemben Közlekedésbiztonsági cikkekkel szinte havi rendszerességgel jelentkezem itt az Autoszektoron. A témát pedig az élet hozza, pedig nem is vezetek évi 30-40 ezer kilométert, de olyan járművekkel járok, amik vonzzák a bajt. Biztosan sokan tudják, hogy napi szinten robogózom, hobbimotoros vagyok, és van egy kis, lapos kanyarokban gyors roadsterem is. Így mindig történik valami. A legutóbbi megállapításom az, hogy a hegyi utakon kisautómmal nem tudok haladni. Nem azért, mert az út, vagy látási viszonyok ezt nem teszik lehetővé, hanem azért, mert a tötyörgők feltartják a mögöttük közlekedőket. Már most látom magam előtt, ahogy kommentelik, hogy mindenki annyival megy, amivel biztonságosnak érzi. Így van, viszont azt is tisztázzuk, hogy az indokolatlan feltartást meg bünteti a KRESZ. De mi számít annak? Mit mondd a KRESZ? 26. § ötös pontja: "Nem szabad a járművel indokolatlanul olyan lassan haladni, hogy az a forgalmat akadályozza.” Röviden, és tömören ennyi. De a kérdés az, hogy mi számít lassú haladásnak? Hogyan tudja ezt büntetni a rendőr? Szerintem nagyon nehezen, hiszen jelen kellene lennie a szabálysértésnél, ami után még bizonyítani is kellene, hogy valóban semmi rendkívüli esemény nem indokolta a lassú haladást. Én még soha nem találkoztam olyan rendőri igazoltatással, ahol ezért bármelyik autós akár figyelmeztetésben részesült volna, az pedig, hogy bírságot kapott volna érte szerintem elképzelhetetlen. De vannak tőlünk haladóbb gondolkodású nemzetek, ahol már erre is figyelnek. Amerikában ugyanis külön jogszabály foglalkozik azzal, ha valaki indokolatlanul használja autópályán a belső sávot, amit ott kizárólag előzésre, és lehajtásra, vagy felhajtásra lehet használni. Sajnos egyelőre itthon egy ilyen szabály még a sztrádán is elképzelhetetlennek tűnik, de csak bízni lehet benne, hogy egyszer talán változik majd a gyakorlat. A konkrét eset Verőfényes napsütéses nyári délelőtt, harminc fok körüli hőmérséklet, tehát ideális közlekedési körülmények. Az időszak miatt kevesen voltak a hegyi szerpentinen, ahol boldogan autókáztam a kicsi, piros sportkocsimmal, amikor egyszer csak megérkezek egy motoros mögé. Nem szeretem triggerelni a motorosokat a jelenlétemmel, ezért az átlagosnál is nagyobb követési távolságot hagytam, hogy ne zavarjam meg haladásában. A motoron ugyanis jobban kell figyelni az útra, a kátyúkra, a kanyarokra, összességében a járműkezelésre. Feltűnt azonban, hogy a motoros elég kelletlenül kanyarodik a legalább 600 köbcentis, sornégyes motorjával, ami legyen mondjuk 80 Le. Egy ilyen motorral már egy kezdő vezető is nagyon szépen elboldogul, és dinamikusan tud közlekedni minden úton. Én is ezt feltételeztem, de valahogy a kanyarok nem mentek neki. Teltek a kilométerek, és úgy voltam vele, hogy megelőzöm, mert feltart. Igenám, de az egyenesben (ahol egy gibbon is tudja húzni a gázt), mindig felgyorsított, és így nem adott lehetőséget arra, hogy biztonságosan megtegyem. Aztán megint egy újabb kanyar, és nézhettem, hogy tényleg létezik a krumpliszsák megfogalmazás a motorosok körében. Ez azt jelenti, amikor valaki ennyire éli a motorján a kanyart. Már nem is emlékszem, hogy mi lett a történet vége, de ha jól tudom az, hogy egy településen ő ment balra, én meg jobbra. Áldottam a sorsom, mert jobb lett így mindenkinek. De persze nem ez az igazi megoldás, tudom jól. Mit kellett volna tennie a motorosnak? Figyelni! Amint meglátja, hogy megérkezik mögé egy gyorsabb jármű, ha lehetősége van rá, egy gázelvétellel, és jobbra index-el pillanatok alatt tiszta körülményeket teremthetett volna az előzéshez. Aztán téblábolhatott volna tovább a saját tempójában, én pedig az enyémben. De ez nem történt meg. Láttam, hogy érzékelte a jelenlétemet, és tudott róla, hogy mögötte haladok, de nem gondolt bele abba, hogy sokkal gyorsabb vagyok, na meg persze hiányzott belőle valami, ami annyi mindenkiből manapság. A szituációs tudat, ami a környezet, és a változások folyamatos megértését jelenti. Biztosan meséltem már róla, hogy családi körben nagy mumus a "későn észlel, lassan reagál" kifejezés. Mert egy sikertelen forgalmi vizsgát követően a vizsgabiztos ezekkel a szavakkal buktatta meg az egyik családtagomat. Mennyire jó megfogalmazás, és mennyire sok mai vezetőre is illik ez. Nem vesznek tudomást az őket körülvevő dolgokról, nem reagálnak időben a közlekedési helyzetekre, csak, mint egy szemellenzős ló, mennek céljukig. De, hogy közben mi történik körülöttük, az a legkevésbé sem érdekli őket. Amikor ez a téma felmerül, mindig vitába szállok a beszélgetőpartneremmel, mert nem adnak igazat abban, hogy miért várom el a többi embertől, hogy a másikra figyelmesen vezessenek? Nem szabad ilyen hiú ábrándba ringatni magam, és ez az attitűd, hogy gázelvétellel elengedés, vagy autópályán a szélsőbe sorolás egy gyorsabb autó elől egyáltalán nem hétköznapi. Általában kevesen vezetnek így. Miért nem tudok megnyugodni ebben a tudatban? Ha figyelnél rám, mindenkinek sokkal jobb lenne Véleményem szerint a figyelem, a törődés, a megértés, és a jó reflex mind-mind olyan fogalmak, tulajdonságok, amivel igenis rendelkeznie kellene minden sofőrnek. Persze nem a hét minden napján, mert megértem, hogy mindenkinek lehet rossz napja, vagy fáradtabb a kelleténél, és csak túl akarja élni a napból hátralévő órákat úgy, hogy gyorsan hazavezet, aztán elfelejti a történteket. De sokkal kevesebbet látok az utakon olyanokat, akik másokra is tekintettel vezetnek, és nem csak a saját érdekeiket tartják szem előtt, hanem a mindenki jussunk el a dolgára elvet követik. Ha a másik tud, vagy akar gyorsabban menni, akkor elengedik. Ha besorolnak egy főútra, akkor nem akasztják meg a forgalmat azzal, hogy 60-al csalinkáznak, hanem felveszik a megengedett 90 km/h-ás sebességet. Az autópálya besoroló sávján intenzíven gyorsítanak, hogy ne 70 km/h-val érjenek be a szélsőbe. Nem büntetőfékeznek, mert tudják, hogy ezzel másokat sodornak veszélybe, és összességében kerülik az agressziót. Attitűdök, amit otthonról, vagy a gépjárművezető-oktatótól sajátítottak el. Ezért is vallom azt, hogy szülőként a legnagyobb a felelősségünk, hogy gyermekeinknek milyen példát mutatunk, mert akarva akaratlanul is az lesz majd a minta nekik. A másik égető dolog, amit már tegnap meg kellett volna valósítani, az a KRESZ tanítás, óvodás korban játékos formában, iskolás korban pedig szigorúan beépítve a tantervbe. Nagyon szép a hit és erkölcstan, vagy a higiénia óra, de azt gondolom, hogy a KRESZ ismerete is legalább ennyire fontos, mert sokszor életet menthet, ha valaki ismeri, és használja.