Szerző: Papp László Ahogy elnyúlik előttem, azt gondolom: akkor most indulunk pihenni, sétálgatunk, relaxálunk. Az ilyet nevezik díványrobogónak. Kényelmes, hosszú, nem gyors stb. Egészen az elindulás pillanatáig. A kényelem megvan. A hosszú is stimmel. De jön a meglepetés: gázadásra megindul, és máris gyorsabban megyek, mint gondoltam. Nana, akkor most mi van? Jobban szemügyre véve a műszaki adatokat, megvan a magyarázat: 530 cm3, 46 lóerő. Azért az átlag robogó nem ilyen. A városban robogósan viselkedik a T-Max, kellemesen gyorsul a zöldnél, elnyúlok a nagy ülésen, csak megállásnál lep meg a széles testével, ami miatt néha nyújtózkodnom kell, hogy rendesen elérjem a talajt. De ki a városból! Lássuk, mi történik az országúton. Hát először is: a gyorsulás nem akar abbamaradni. Kb. 7 másodperc alatt van 100-on, ami ugyan a motorkerékpárok között nem eget rengető, de bocs! Ez egy robogó! Legalábbis formára az. Az autók között ezzel a dinamikával egészen jól elvagyok, jól lehet előzni országúton is, és csak az autópálya-tempó felett kezd fogyni az erő. De azért könnyen megy afölött is. A motoron van egy D-módnak nevezett üzemmód-választó kapcsoló. Két állása van, a Túra és a Sport. Az e-gáznak köszönhetően más a gázreakció a két állásban, a „T” a nyugodt túrázáshoz jó, az „S”-ben kellemesen fickós a motor. Én szinte végig S-ben használtam. Ha a motor úgy ítéli meg, hogy takarékosan, környezetkímélően vezetsz, akkor a műszerfal közepén egy „ECO” felirattal jutalmaz. Ez mindkét menetmódban működik. További finomság a TCS kipörgésgátló. Ha a motorral mély talajon kell elindulni, kikapcsolható. Aztán jönnek a kanyarok. Ez a motor nem libeg, nem bizonytalankodik, hanem precízen követi az általam meghatározott nyomvonalat, az sem baj, ha kicsit gyengébb az út minősége. Álljunk  már meg egy pillanatra! Akkor most min ülök?  Megnézem a futóművet, és azonnal megértem. Ez az első villa… és a hátsó… nem robogós! Bármelyik motorkerékpár nyugodtan bevállalhatja. A motor nem része a hátsó lengőkarnak, mint a robogóknál általában, hanem stabilan be van építve a merev vázba, és a masszív lengőkar pontosan vezeti a fogasszíjjal hajtott hátsó kereket.  A váz aljába eldugott hátsó központi rugónál a rugóelőfeszítés és a kirugózási csillapítás is állítható. És a fék! Ha csak azt látom, azt mondom, ez egy minőségi, legalább középkategóriás motorkerékpár. Elöl nagy, dupla tárcsák, radiális rögzítésű féknyergek, és hátul jön a további meglepetés.  A tárcsát két nyereg fogja közre. Az egyik az üzemi fék, a másik pedig a rögzítőfék. Autóknál ezt kéziféknek is nevezik, de itt minden fék kézzel működik. Zseniális megoldás, így nem kell félni attól, hogy lejtős úton leállítva önállósítja magát a motorunk. Mert az automata váltó miatt nem tudjuk bekapcsolt első fokozattal leállítani. Az, hogy ABS is van, ezek után már nem meglepetés, nomeg ugye, kötelező is már ebben a kategóriában. Természetesen a fékkarok helyzete állítható. Tehát ott tartottunk, hogy megyünk az országúton, és relaxálunk. A teljesítmény elegendő minden helyzetben ehhez a stílushoz, de van más is. A robogóktól elvárható, hogy jó szélvédelmet nyújtsanak. Amikor nagyobb sebességnél elkezdte cibálni a sisakomat a szél, eszembe jutottak Zoli szavai: elektromosan állítható a szélvédő! (állítási tartomány: 135 mm) Nosza, nyomjuk meg a gombot! Szél megszüntetve. Egyre jobban érzem magam, hiszen ez egy túramotor! Akkor kapcsoljuk be a tempomatot is. Hogyan? Eddig még nem mondtam? Persze, az is van… És akkor még nem szóltam az ülés alatti, kivilágított csomagtartóról, amiben két kisebb, nem zárt vagy egy nagyobb zárt sisak is elfér.  Nálam ez utóbbi játszik, 59-60-as fejméretnél ez már csak így van. Az elöl, a kormány alatt lévő rakodórekeszben 12 V-os csatlakozó is van, pl. mobiltelefon töltéséhez. És milyen figyelmes volt a Yamaha: van egy hátsó doboz is a motoron! (extra) Az ülés alatti csomagtartó és a tankolófedél akkor is nyitható, ha a motor egyébként le van zárva. Ehhez röviden meg kell nyomni a megfelelő gombot a motoron, vagyis vagy a „Seat” vagy a „Fuel” feliratút, és ha érzékeli a zsebemben lévő kulcsot, néhány másodpercre nyílnak a zárak. Lehet tankolni és bepakolni az ülés alatti csomagtartóba. Aztán automatikusan visszazár. Még nem szóltam a dizájnról.  A Yamahánál nem meglepő, hogy nagyon dinamikus a vonalvezetés, néha az volt az érzésem, mintha kőből metszették volna ki a karosszériát. Ami nagyon jó, hogy a szél- és eső elleni védelem nem esett áldozatul a dizájnereknek. Nem beszélve egyéb praktikumokról, mint pl. a csomagtartó. Ez manapság nagy dolog. Ha valami úgy szép, hogy közben jó is. A világítás méltó a motor színvonalához. Sok LED-et állítottak szolgálatba, meg is van az eredménye. Jól néz ki, és világít rendesen. Szép is, jó is (lásd előbb). A motor kéthengeres, a rezgéseket különleges megoldással tüntették el.  A dugattyúkkal ellenfázisban, elfordítva mozog egy harmadik – no nem dugattyú, hanem ellensúly. Ezért aztán kereshetjük a rezgéseket, gyakorlatilag nincsenek. A motorkarakterisztikáról nem tudok nyilatkozni, inkább az egész erőátvitelt és annak vezérlését tudom dicsérni. Menet közben a fordulatszám 4000 és 5000 között van, csak egészen lassú menetben megy le 3500-ra, és kemény gyorsításnál ugrik 5000 fölé. A maximális forgatónyomaték: 53 Nm 5250 f/p-nél. Tehát a motor mindig abban a tartományban dolgozik, ahol azonnal megfelelő nyomatékot tud adni a vezető gázmarkolat-fordítására. Hát igen, az automata váltó… Én nem hiszem, hogy egy elektromos motor tudna ennél dinamikusabb lenni (persze hasonló teljesítmény- és nyomaték-adatokkal). Általános vélekedés azok körében, akik motoroznak, hogy az automatával nem lehet élvezetesen motorozni. Azt mondom, próbálják ki ezt a járgányt.  Én szabályosan ellustultam, már ami a váltókezelést illeti, ugyanakkor dinamikusan kergettem a vasat a Pilis kanyargós útjain, és közben fülig ért a szám a sisakban. És nem zavart, hogy nem szorítom a tankot a térdemmel. Persze nem versenypályázós motorozásról beszélek. Azt szoktam mondani, hogy nem vagyok oda az agyonelektronizált csodákért. De ami ezen a motoron van, az tetszett. Ugyan a bal kormányvég nagy rakás kapcsolóját szokni kellett eleinte, de aztán szívesen játszottam vele akár menet közben is. Itt a szokásos fényszóró- index- kürtkapcsolón túl lehet léptetni a műszerfal menüjében, kezelni a tempomatot (50 és 140 km/ó között működik), emelni-süllyeszteni a szélvédőt és megállás után az alsó kar meghúzásával a rögzítőféket. Hasznos dolog még az elektromos középállvány-zár, ettől kicsit nehezebb ellopni a gépet. Csak akkor oldható, ha a motor mellett van a tulaj (a kulccsal a zsebében). Az elektromos kormányzár természetesen csak egy bizonyos kormányállásnál kattan be, nekem ez nem mindig sikerült. Ebben jobban szeretem a mechanikusat. Az ilyen motoroknál a használat nem szorítkozik a nyári évszakra. Ezért ennél a gépnél van három fokozatban állítható ülés- és kormányfűtés. A hatásosságára jellemző, hogy a Yamaha azt írja: bekapcsolt kormányfűtésnél viseljen kesztyűt a vezető!  A műszerfal nagyon informatív és szép. Különösen este. Mutatja, ha be van kapcsolva az ülésfűtés és a kormányfűtés, mennyi benzin van, milyen meleg a motor, milyen üzemmódban megyünk, mennyi az átlagfogyasztás és az a bizonyos ECO felirat… Ügyes… Az automata váltó ékszíjcseréje 20.000 km-emként esedékes. És a motor figyelmeztet a műszerfalon, ha ez elérkezik! De még az olajcsere szükségességét is jelzi, amely először az első 1000 km után, majd 5000 km-enként kell. Nagyon szuper! Az információs kijelző (a műszerfal képernyőjének alsó sorai) sokféle adatot tud mutatni, napi megtett és még megtehető kilométereket, fogyasztásokat, külső hőmérsékletet (ha véletlenül nem éreznénk, ami azért motoron ritkán fordul elő), ezekből tudjuk konfigurálni a kijelzőt. A motorban van dőlésérzékelő, ami leállítja a motort, ha eldől vagy elcsúszik, és motorleállító is, ami 20 perc üresjárat után kikapcsolja a motort. Én nem rajongok a fekete motorokért, de ennek jól áll ez a szín. A dizájnnal egységet alkot, és ez jól van így. A Yamaha megint jót húzott ezzel a géppel. Nekem tetszik. Ajánlom azoknak, akik szeretik a kényelmet, a sokféle szolgáltatást és szeretnek lendületesen motorozni. A TMAX ebben nagyon jó partner. Műszaki adatok Motor: kéthengeres, folyadékhűtéses, hengerenként négyszelepes motor, rezgéskiegyenlítéssel, szárazkarteres kenéssel, benzinbefecskendezés, TCI-gyújtás Furat x löket: 68,0 x 73,0 mm Max. teljesítmény: 33,8 kW (46 LE) 6750 f/p-nél Max. forgatónyomaték: 53 Nm  5750 f/p-nél Károsanyag-besorolás: EU4 Automata, ékszíjas erőátvitel Elöl teleszkópvilla 120 mm rugóúttal, hátul lengővilla 117 mm rugóúttal Elöl 2 db Ø 267 mm féktárcsa, hátul 1 db Ø 282 mm féktárcsa Hidraulikus fékműködtetés, ABS Gumiméret elöl 120/70–15, hátul 160/60-15 Hossza: 2200 mm Menetkész tömeg: 216 kg Ülésmagasság: 800 mm Benzintartály: 15 literes A tesztút hossza: 775 km,  köszönet érte a Yamaha Motor Hungary-nak 2017. július Papplaci, az öreg motoros Széles utat, gumi fákat! Fotók: Papp Gergely