A növekvő termelési költségek ellenére a kínai ipari vállalatok továbbra is jelentős árnyomással szembesülnek. 2026 júniusában a termelői árak 4,1 százalékkal magasabbak voltak, mint az előző év azonos hónapjában - olvasható az osztrák Industrie Magazin elemzésében. A növekedés azonban csalóka, májushoz képest 0,3 százalékkal csökkentek a termelési árak. A fogyasztói árak szintén 0,3 százalékkal csökkentek havi összevetésben, és csak egy százalékkal voltak magasabbak, mint egy évvel korábban. Ezek a számok azt jelzik, hogy a termelési szakaszok áremelkedéseit eddig csak részben hárították át a végfelhasználókra.
Márciusban Kína termelői árai 41 hónapnyi éves csökkenő tendencia után először emelkedtek. A termelői árindex 0,5 százalékkal emelkedett az előző év azonos hónapjához képest. Ez elsősorban a közel-keleti konfliktus miatti magasabb energia- és importköltségeknek tudható be. Az emelkedés kezdetben áprilisban és májusban is folytatódott.
A júniusi előző hónaphoz képest tapasztalt csökkenés azonban azt mutatja, hogy ez még nem eredményezett széles körű árfordulatot. A nyersanyagárak 1,2 százalékkal csökkentek havi összevetésben, míg a bányászati termékek árai 0,9 százalékkal mérséklődtek. Az ipari felvásárlási árak közül a vegyipari alapanyagok 1,3 százalékkal, az üzemanyagok és energia 0,5 százalékkal olcsóbbak lettek. A korrekció különösen a nyersolaj és a földgáz termelésében volt hangsúlyos, ahol a termelői árak 11,8 százalékkal csökkentek májushoz képest.
Az előző évhez képest tapasztalt meredek növekedés egy része tehát az alacsony kiindulási ponttal való összehasonlításnak és a megelőző energiaár-sokkoknak tulajdonítható. Az adatok egyelőre nem jelzik a kínai gyártók árazási erejének tartós javulását.
A termelői árak mögött jelentős eltérések húzódnak meg a gazdaság egyes ágazatai között. A termelési eszközök árai júniusban 5,5 százalékkal magasabbak voltak, mint az előző év azonos hónapjában. A bányászatitermékek árai még 16,5 százalékkal, a nyersanyagoké pedig 8,6 százalékkal emelkedtek. Ugyanakkor a gyártott fogyasztási cikkek 0,9 százalékkal olcsóbbak voltak, mint egy évvel korábban. A csökkenés az élelmiszerek esetében 2,1 százalékos, a ruházati cikkek és a mindennapi fogyasztási cikkek esetében pedig egy-egy százalékos volt. Az autóiparban a gyártói árak szintén 2,1 százalékkal alacsonyabbak voltak az előző évinél.
Miért figyeljünk Kínára?
A kínai vállalatok tehát egyrészt jelentősen többet kell fizetnek az energiáért, a fémekért és más köztes termékekért, mint tavaly. Másrészt nem tudják teljes mértékben áthárítani ezeket a költségeket az ügyfelekre a vevőkért folytatott versenyben. Ez csökkenti a profitmarzsokat és növeli a költségek csökkentésére vagy a minél több termék értékesítésére irányuló nyomást.
Az árnyomás mögött a kínai gazdaság strukturális problémája húzódik meg: Számos ágazatban a magas termelési kapacitások gyenge belföldi kereslettel találkoznak. A vállalatok ezért igyekeznek teljes mértékben kihasználni létesítményeiket és megvédeni piaci részesedésüket. Az árcsökkentések rövid távon gyakran vonzóbbnak tűnnek, mint a termelés csökkentése, még akkor is, ha ez alacsonyabb profitot eredményez.
A lap által idézett Mercator Institute for China Studie elemzése szerint a kínai ipari vállalatok mintegy 24 százaléka veszteségesen működött 2025-ben. Egy hagyományos piacgazdaságban a tartósan veszteséges vállalatok gyakran kilépnének a piacról. Kínában azonban az államilag befolyásolt hitelezés és a regionális érdekeltségek a foglalkoztatásban és a termelésben hozzájárulhatnak ahhoz, hogy a veszteséges kapacitások hosszabb ideig működjenek.
Az intenzív verseny nemcsak a vállalatokat terheli, hanem tovább gyengítheti az általános keresletet is. Ha a háztartások és a vállalkozások a jövőben alacsonyabb árakra számítanak, elhalasztják a nagyobb vásárlásokat és beruházásokat. Ez tovább csökkenti a keresletet, ami viszont további árcsökkenéseket válthat ki.
A nemrégiben közzétett, az év első felére vonatkozó gazdasági adatok megerősítik, hogy a kínai kereslet csak lassan növekszik. A kiskereskedelmi forgalom mindössze 1,3 százalékkal nőtt január és június között az előző év azonos időszakához képest. A növekedés júniusban elérte az egy százalékot, a májusi 0,6 százalékos csökkenést követően. A szolgáltatási fogyasztás valamivel dinamikusabban alakult, az értékesítés 5,3 százalékkal nőtt az év első felében.
A beruházások jelentősen gyengébbek voltak. A vidéki háztartásokat nem számítva a tőkebefektetések 5,7 százalékkal csökkentek az év első felében. A magánberuházások pedig 8,5 százalékkal csökkentek. A folyamatban lévő ingatlanpiaci válság különösen súlyos hatással van: az ingatlanprojektekbe történő beruházások 18 százalékkal zuhantak. Az új kereskedelmi és lakóingatlanok eladóterének mérete 11,6 százalékkal, az eladások értéke pedig 13,6 százalékkal csökkent.
Kína ipari termelése ugyanakkor továbbra is gyorsabban növekszik, mint a kereslet. A nagyobb ipari vállalatok hozzáadott értéke 5,4 százalékkal nőtt az év első felében. A high-tech iparban a növekedés 13,3 százalékos volt. A lítium-ion akkumulátorok gyártása 39,3 százalékkal, az ipari robotoké 28 százalékkal, a 3D nyomtatóké pedig 48,5 százalékkal nőtt. Ez a fejlemény rávilágít az egyensúlyhiányra: a termelési bázis elsősorban a politikailag támogatott, jövőorientált iparágakban bővül, míg a belföldi értékesítés csak lassan növekszik.
A kínai autógyártók az export felé menekülnek
Ez a tendencia különösen szembetűnő az autóiparban. A kínai személygépkocsi szövetség szerint a hazai piacon az eladások júniusban 23,4 százalékkal csökkentek, körülbelül 1,62 millió járműre. Ez a kilencedik egymást követő hónap a csökkenésben. Az év első felében a hazai eladások összességében körülbelül 20 százalékkal maradtak el az előző évi szinttől.
Az export azonban ellentétes irányban alakult. Júniusban mintegy 882 ezer járművet szállítottak külföldre, ami 82,1 százalékkal több, mint egy évvel korábban. Az év első felében az export több mint 70 százalékkal nőtt. A kínai gyártók számára a nemzetközi piacok így kulcsfontosságú felvevőpiaccá váltak gyáraik kihasználásához és a gyenge belföldi eladások kompenzálásához.
Az árukereskedelem összességében is jelentősen bővült. Kína exportja 13,4 százalékkal nőtt az év első felében. A gépek és elektromos termékek növekedése 20,1 százalék volt. Ez a termékcsoport a kínai export közel kétharmadát tette ki.
Az export fellendülése fokozza a feszültséget a kulcsfontosságú kereskedelmi partnerekkel. Kína árukereskedelmi többlete az Európai Unióval 2025-ben elérte a 360 milliárd eurót, ami 15 százalékkal magasabb az előző évinél. 2026 júniusában az EU állam- és kormányfői további eszközöket vitattak meg a kiegyensúlyozatlan kereskedelmi kapcsolatok és a verseny esetleges torzulásainak leküzdésére. Egységes megközelítés azonban még nem született: míg Franciaország keményebb álláspontot szorgalmaz, Németország és Spanyolország inkább a párbeszédre és az együttműködésre összpontosít.
Az EU kereskedelmi védelmi intézkedései már most is túlnyomórészt a kínai gyártók ellen irányulnak. A 21 újonnan indított dömpingellenes és szubvencióellenes eljárásból 18 kínai vállalatot érintett. Ezenkívül 2024 óta kiegyenlítő vámok vannak érvényben a Kínában gyártott elektromos autókra. Az Európai Bizottság 2026 harmadik negyedévére tervezi kereskedelmi védelmi eszközeinek átfogó felülvizsgálatát.
Mit hozhat a jövő?
A legfrissebb növekedési adatok rávilágítanak a strukturális problémákra. Kína bruttó hazai terméke 4,3 százalékkal nőtt 2026 második negyedévében az előző év azonos időszakához képest. Az első negyedévben a növekedés öt százalék volt. Az év teljes első felében a statisztikai hivatal 4,7 százalékos növekedést jelentett. Ez a fejlemény a hivatalos 4,5-5 százalékos éves célon belül van, de a növekedés lendülete érezhetően lelassult.
A Nemzetközi Valutaalap 4,6 százalékos növekedést prognosztizál 2026-ra. A Világbank 4,4 százalékra számít, és további, 4,3 százalékos lassulást jósol 2027-re. Kulcsfontosságú tényezőként említi az óvatos fogyasztókat és az ingatlanpiac folyamatban lévő kiigazítását. A fogyasztás fellendítése érdekében a Világbank többek között a szociális biztonsági hálók bővítését javasolja. Ez nagyobb bizalmat adhat a háztartásoknak, és arra ösztönözheti őket, hogy jövedelmük kisebb részét takarítsák meg.
Kína alapvető gazdasági problémája tehát nem kizárólag az egyes árindexek alakulása. Döntő fontosságú, hogy a jól teljesítő, és egyes területeken még mindig növekvő ipari szektor és a gyenge belföldi kereslet közötti tartós egyensúlyhiányból fakad. Az export átmenetileg enyhítheti ezt az egyensúlyhiányt. Minél több kínai vállalat azonban ad el feleslegét a globális piacon, annál nagyobb lesz az ellenállás Európában és más értékesítési régiókban. Fenntartható megoldás ezért valószínűleg csak akkor érhető el, ha Kína erősíti a magánfogyasztást, megfékezi az ingatlanpiaci válságot, és fokozatosan csökkenti a veszteséges termelési kapacitást.