Miről jut ez most eszembe? Rólunk, a 21. század elejének emberiségéről, Európájáról, illetve konkrétan viszonyukról az autóhoz, az autózáshoz. Rajtunk is átrohan egy válság, a pandémia, amely válogatás nélkül ragad el áldozatokat, alapjában forgatja fel a megszokott életet, és rávilágít, hogy a vezető elitek ezúttal sem olvastak az előjelekből. Mit tanulhatunk, helyesebben tanulhatnánk a koronavírus-járványból? Járműgyártás maszkban. Fotóillusztráció: Porsche AG Azt, hogy egy ragályos betegség kártételének mértéke nem egyedül biológiai tényezőktől függ, hanem az érintett populáció életmódjától is. Túlságosan rászoktunk az élethez voltaképpen szükségtelen luxushoz, például „üveggolyóként megkaptuk a távolságot” (József Attila), állandósult népvándorlás hömpölygött keresztül-kasul a földkerekségen, és egész gazdasági ágazatok – repülés, szállodák, vendéglátás, programszervezés, szórakoztatás – épültek rá a mobilitásra. Amikor pedig bejött a „maradj otthon” kényszere, nagyon sok egyén és cég került válsághelyzetbe, annyi, hogy az már veszélybe sodorhat országokat is. Azt, hogy az autógyártást nem józan igények vezérlik, hanem a márkák beteges törekvése az állandó növekedésre és a részvényesek zsebének megtömésére – a mi pénzünkből… Hasonlítsuk össze a mai kínálatot a hatvanas évekével! Az akkori kocsikkal boldogan jártak munkába, Balatonra, külföldre az emberek, pedig nem volt bennük klíma, központi zár, állandó internetkapcsolat, tízcolos, színes érintőképernyő. Boldogabbak vagyunk a pazar felszereltségű maiakkal? Ha igen, az baj, sivár lelkivilágra, téves értékrendre utal, ha pedig nem, akkor minek? Mert elhittük a hazugságot, hogy az autó személyiségünk kifejezője, sőt kiterjesztője, határok ledöntője, amely Supermanné teszi gazdáját? Azt, hogy a kőbe vésett európai alapértéknek beállított „emberek, áruk és tőke szabad mozgása” széles, kényelmes úton, prémiumautóban visz a pokolba. Mindenki, minden vállalat azt teszi, ami érdeke, de ezek a partikuláris érdekek összegződve már nem közérdeket adnak ki, hanem azt a válsághelyzetet, amelyben most leledzünk. Már régóta tudjuk, hogy a mindent központilag irányítani, mindenkit alacsony nívóra leszorítani akaró szocializmus életképtelen, és éppen most tanuljuk meg, hogy mi az eredménye, ha teljesen a lovak közé dobják a gyeplőt. Ránk is illik, hogy semmit sem felejtettünk? Két keréken nem csak egészséges, biztonságos is. Sajnos úgy tűnik, hogy igen. Budapest, hiába festettek fel az autóforgalmat helyenként komolyan beszűkítő kerékpársávokat, nem lett biciklis város, holott az évszak is kedvezne egy tömegesebb átállásnak. Mindenesetre biztató, hogy fellendült a bicikliboltok forgalma, és hogy egy magyar gyártó már kapacitásgondokkal küzd. Sétálósabbak sem igen lettünk, és nincs feltűnően több elektromos vagy lábhajtásos roller az utcákon. Amint szabad vagy muszáj elmenni hazulról, legtöbben autóba ülnek, már rendszeresek a dugók a belvárosban. Továbbra is sokan járnak tömegközlekedéssel, az orruk alá leengedett maszkkal, amelynek így szinte semmi értelme. Saját erejükből sokkal kevesebben mozognak, mint nálunk magasabb életszínvonalú országokban, például Hollandiában, Dániában, Németországban. Nem felejtettük el, hogy autós náció, autós emberek vagyunk. Pesszimistán látok? („Pesszimista az, akinek mindig igaza van, de sose tud neki örülni.”) Talán inkább reálisan. Az deríthetne fel, ha helyes irányba mutató intézkedések sokaságát látnám. Ha kormányzati, például adózási eszközökkel ösztönöznék a távmunka és a távoktatás minél nagyobb arányú megtartását, hiszen a tapasztalatok azt mutatják, hogy lehet így is hatékonyan dolgozni, tanulni. Hol marad, meddig várat magára vállalatok, hivatalok bejelentése, hogy bizonyos munkakörökben náluk már ötnél kevesebb napon kell bejárni az alkalmazottaknak, akik így kevesebb kilométert tehetnek autójukba, kevesebbet szenvednek dugóban? Ha az Európai Unió felismerné az idők szavát, és gyökeresen megváltoztatná szemléletét: nem a globális nagytőke érdekeié az elsőbbség, hanem az egészséges, kevésbé pazarló, a környezetet nem annyira terhelő életstílusé. Ha megpróbálna ésszerű középutat találni a KGST primitív vircsaftja és az EU szofisztikált hedonizmuspártolása között. Ha nem azt néznék, hogy miképp lehet egyre újabb technikai megoldásokkal (villanyautó, minimális javulást aránytalan ráfordítással elérő újabb és újabb kipufogási határértékek) enyhíteni a túlzott technikafüggőség ártalmait, hanem megpróbálnák a valós emberi igényekhez igazítani az ipari termelést. Mit mondana Talleyrand, ha körülnézne a mai Franciaországban és Európában? Nem a klasszikussá vált szállóigéjét ismételné meg? Nem akarom megválaszolni a kérdést, inkább arra biztatok mindenkit, hogy gondolkozzon el rajta, tanuljon belőle, és felejtse el rossz beidegződéseit, szokásait!  

(kép: TASR/AP) A csuklós busz hátsó része fennakadt a felüljáró korlátján, az elülső rész a viadukt alatt haladó kerékpárútra zuhant. Mentők, légimentők és húsz tűzoltó alakulat szállt ki a baleset helyszínére. A rendőrség kerülőutakra tereli a forgalmat a Gdansk felé vezető főútról. (kép: TASR/AP) Tizenhat embert kórházban kezelnek, hat sérült állapota súlyos. A buszvezető könnyebb sérüléseket szenvedett. A helyszínen van Konstanty Radziwill mazóviai vajda is. (mti) (kép: TASR/AP)  

Az új CUPRA Atecát a márka barcelonai központjában tervezték és fejlesztették ki, és Kvasiny-ban (Cseh Köztársaság) gyártják majd, és úgy fejlesztették ki, hogy a legjobb teljesítményt biztosítsa a kompakt szabadidő autó (SUV) szegmensben a prémium gyártókon kívüli kínálatban. Az új CUPRA a jármű első piaci megjelenésekor létrehozott alapokra épült. Az új fejlesztéseknek köszönhetően az autó vonzerejének nőhet, így egy olyan gépkocsi kormánya mögött foglalhatunk helyet, amelyik egy szabadidő autó (SUV) gyakorlatiasságát kínálja, a hagyományos nagy teljesítményű autók vezethetőségével és kezelhetőségével, vagyis a vásárlók az életmódjukhoz tökéletesen illeszkedő, kompromisszumok nélküli gépkocsit találhatnak. A CUPRA Ateca magasabb széria felszereléssel rendelkezik, beleértve a kagyló üléseket, a 19 ''-os CUPRA könnyűfém felniket, a DCC felfüggesztést és progresszív kormányzást. A választható eszközök változatos listáján megtalálhatók az új könnyűfém felnik, a színeken át a belső tér opciós lehetőségei, az új CUPRA kormánykerék a motor indítóval és az üzemmód választógombbal, valamint az Akrapovič kipufogó rendszer, melyekkel az ügyfelek változatosan állíthatják össze a CUPRA Atecát annak érdekében, hogy az a legjobban feleljen meg egyéni stílusuknak. Ám az új CUPRA Ateca nem feledkezik meg a gyökereiről, a márka réz jelvényét viselő gépkocsik esetében elengedhetetlen teljesítményről és dinamikus tulajdonságokról sem.  A hétsebességes DSG sebességváltóval szerelt 2,0 literes, 300 lóerős TSI motor elegendő lendületet és energiát biztosít minden lelkes rajongó számára, ugyanakkor kifinomultabb és elegánsabb utazást is képes biztosítani, ha szükséges. Egyedi kialakítását a 4Drive összkerékhajtású rendszer és a DCC dinamikus alvázrendszer segíti, amelyek lehetővé teszik, hogy az ügyfek a jármű “viselkedését” is a saját igényeikhez igazítsák. De a mai világ nemcsak arról szól, hogy a gépkocsi az úton adja le teljesítményét, hanem vannak más igények is, amelyeket teljesíteni kell. Az új CUPRA Ateca 2020 új szintet képvisel a biztonság területén, és integrálja a gépkocsivezetőt segítő legfejlettebb rendszereket, annak érdekében, hogy az utasokat megkíméljék a balesetektől. Ahogy a világ egyre inkább digitalizálódik, a CUPRA Ateca is újabb szintű összekapcsolhatóságot biztosít, amely segíti a vezetőt vagy az utasokat a kapcsolattartásban, függetlenül attól, hogy merre visz az útjuk. Az autóban hozzáféréssel rendelkeznek mind a jármű belterében lévő intelligens eszközökhöz, mind a jármű specifikus online szolgáltatásaihoz. Az új CUPRA Ateca az iparágban hagyományos dolgok meghaladásával érkezik, új szinttel és tartalommal bővítve a nagy teljesítményű kompakt szabadidő autó (SUV) meghatározását. Egy autó, melyet a lelkes rajongóknak és a mindennapi ügyfeleknek szánnak, középpontban a CUPRA értékeivel.