Q7: a nagy batár Az autó hatalmas, egy igazi dromedár. Amikor az Audi kínálatában először megjelent a Q7-es, akkor a mindennél nagyobb volt rá a legjobb jelző. Hiszen szinte akkora volt a hossza, mint egy A8-asnak, ránézésre a magassága meg vagy kétszer akkora. Mégis olyan barátságos dromedár orrot rajzoltak neki, hogy valahogy nem volt fenyegető, inkább egy kedves óriás, akitől azért illik távolságot tartani. Nem meglepő, hogy az Audi kínálatában is megjelent a nagy SUV. 2006-ban már lehetett érezni a levegőben, hogy paradigmaváltás van folyamatban az autóiparban, és ennek áldozatai lesznek. Pár év múlva pedig jöttek is sorra a buszlimuzinok, szedánok, kicsi, városi autók, amiktől mind-mind búcsúznunk kellett. Tehát az Audi is felült a vonatra, ahol már csak házon belül is keresett kivitelek voltak, az olcsóbb Touareg, vagy a prémium Cayenne. De a konkurenseknél is dördültek a fegyverek, X5, X6, ML Mercedes. Mai szemmel nézve csak nagyobb lökettérfogatú motorokkal forgalmazták a nagy Audit, hiszen háromliteres volt a legkisebb V6-os dízel, benzinesből 3.6-os és 4.2-es, és még olyan különlegességek is szerepletek a palettán, mint a hatezres 12 hengeres dízel, ami egyébként egy igazi kuriózum, bár vezérlést biztosan nem sok szerelő cserélne rajta szívesen.  Az autó népszerű volt, és első tulajdonosaik nem spóroltak az extrákkal sem, szóval lehetett rajta keresni. Kis fészlift két év múlva érkezett, de gyakorlatilag az a single frame fazonírozásán kívül tényleg csak egy kis ráncfelvarrás volt. Aztán ahogy a SUV mánia egyre inkább a húzóág lett a járműgyártóknál, úgy jelentek meg a kisebb Q2, Q3, Q5 modellek, így a tortából a Q7-esnek már nem jutott főszerep, de természetesen továbbra is a kínálat szerves részét képezi. Ettől nem nagyon van feljebb Észreveszed, hol tetted le, mert ez egy hatalmas autó, nekem olyan érzésem volt vele kapcsolatban, mint egy A8-al. Persze oda illik az elegáns ruha, de a Q7-be simán beültem hétvégén melegítőben is, mert akár ez a stílus is illik az autó karakteréhez. Aztán ahogy a konditeremhez tartottam vele azért, hogy kifizessem a belépőt, hogy futhassak a futógépen, végre tényleg átjött a Sports Utility Vehicle mítosza. Megfogom a kilincset, kinyitom az ajtót, és elém tárul egy hatalmas, pedánsan összerakott a legjobb anyagokkal kivitelezett, befogadhatatlan méretű tér. Fellépek, de csak szolidan kell, nem úgy, mint egy Amarokba szökkenni. A kormány vastag fogású (első jel, hogy prémium), aztán kiderül, hogy van még Ingosltadban abból a jobbik féle bőrből, (második jel). Kicsit félek, mert nekünk autós újságíróknak kötelező belekötni valamibe, de mi van akkor, ha itt nem lehet majd semmibe? Na, majd megnézem a kollégák írásait, hátha ők találtak valamit, hogy mondjuk a kesztyűtartó belsejében nem elég puha a flokkolás, vagy valami ehhez hasonló nagyon fontos apróság. Öt méter hosszú, két méter széles, és azonnal ugrik, ha kell, ezt már a gázpedál első pöccintéséből tudtam. Furcsa-e vajon ezek után, hogy hamar átformálja sofőrjét is, nekem legalábbis öt perc után megjött a mindenkit legyőzők érzés, vagy a magas trónról figyelem az alattam elterülő világot filozófia, persze egy harmincmilliós használt autóban ülve csúnya lenne, ha nem ilyen gondolatok kavarognának a fejemben. Szóval a motor jár, és nagyon szépen veszi a lapot. Egy hathengeres, de már csak háromezer köbcentis közel 300 lóerős, és 210 kW nyomatékú erőforrásunk van, igen, az a fajta, amivel szántani is lehetne, mert olyan erősnek érződik, és benne a van a vadság is. Az, hogy ott figyel egy mild hibrid rendszer, amivel csökkenthető a fogyasztása megsüvegelendő, de pont ez a kategória az, ahol nem szokta a tulaj tankolás után felütni a spritmonitort, hogy naplózza, vajon a prémium gázolajtól mennyit ment le a fogyasztása? Inkább érdekel a turbó hangja, az Audi turbója hatalmas találmány, átmenet nélkül jön a plusz teljesítmény már alacsony fordulatszámtól. Kifejezetten jó karaktere van ezzel a kiegészítéssel a motornak, és persze az összkerékhajtás is teszi a dolgát, amikor már nagyon belemerülnék, akkor persze megdől a kocsiszekrény, és rájövök, hogy szépen kimunkált, de azért mégiscsak egy fektetett, több mint két tonnás telefonfülkében ülök, szóval jobb lesz visszavenni. Beszéljünk még a második, és harmadik üléssorról, ami nagy, és széles ülésekkel operál. Én legalábbis magam mögött hibátlanul tudtam tehénkedni, és az ülések kialakítása miatt a két gyerekülés közé még egy széles csípőjű anyuka is beülhet, aztán még nem is beszéltünk a plusz két székről a leghátsó sorban, tehát nagycsaládosoknak is csak ajánlani tudom. A harmadik üléssor padlóból felbukkanó, és elektromosan állítható ülései parádésak, ülni rajtuk, hosszú távon nem lehet ekkora élmény, de 10-20 percre kibírható, és úgyis gyerekeket ültetnek majd ide, akik jobban elférnek ott. Egy szó, mint száz, ezen a téren is megkapta a megfelelt plecsnit. Milyen használtan? Pazar, jelentőségteljes, és pár perc alatt birtoklási vágyat tud ébreszteni ez a hatalmas anyahajó. Már a megjelenése is imponáló, de valahogy eltűntek róla a korábbi decens vonalak, az aktuális formanyelv sokkal visszafogottabb, teljesen belesimul a márka kínálatába stílusjegyeivel. Semmi egyediség nincs benne, így elveszik a többi négykarikás között. Valahogy úgy voltam vele, mint a mai ember az Audikkal, hiszen már a motorszámok sem a régiek, és eltűnt a határ az A4-A6-A8 között, így a Q7-est is nézheti valaki hunyorítva akár Q5-ösnek is. De persze ha közelebb lépünk hozzá, akkor látjuk, hogy a használtan is akár húszmilliós autó a létező összes porcikájával a minőséget sugallja a tetejétől az aljáig. Ez a generáció 2015-ben mutatkozott be, és a fészliftet (a tesztelt autót) 2021-től láthatjuk a kínálatban. Ha felütöm a legnagyobb használtautó kereső portált, akkor a legolcsóbb példányt a cikk megírásának idején 13 millió forintért találtam hasonló motorral, felszereltséggel, de több mint 250.000 km-es futással. A kínálat másik végén a tesztautóhoz hasonló állapotú pár éves, 30.000 kilométert futott Q7-ek szerepelnek 25 millió forint körüli összegért. Azt persze mindenki tudja, hogy a tízen milliósra jó pár százezer forint elszalad majd csupán egy nullrevízióra, aztán kell rá négy gumi, és még pár apróság. Szóval a prémium autót nem megvenni nagydolog (de ebben az esetben az sem kis falat), hanem fenntartani művészet, hiszen a Q7-es tíz év múlva is kérni fogja a prémium alkatrészeket, és a húszas felniket sem lesz olcsóbb majd felgumiztatni. Jó hír, hogy a technika stabil, és komolyabb hibák nem jellemzőek rá, így kiszámíthatóan üzemeltethető, persze masszív prémium felárral minden tekintetben. Mégis mi a létjogosultsága? Mivel tud többet? Sokat gondolkodtam ezen, ahogy beparkoltam egy Q5 mellé, és semmi más nem jutott eszembe, mint a nagyobb road presence. Azaz nagyobb tekintélyt kelt, hiszen pont egy számmal még prémiumabb a prémiumnál. Ahogy hullámzunk a bődületes nyomatéktengeren az Audi árbóca nem leng ki semmilyen irányba, így magabiztosan mutatja, hogy vele megérkeztünk a prémium SUV-ok világába. Használttesztünk ehavi autóját a Das WeltAuto Centrum Budaörs biztosította. További használttesztek itt olvashatók.