Vajon miért hasonlított lovas hintóra az első autó? Mert abba épített be benzinmotort alkotója, Gottlieb Daimler. A korai gépkocsikat még egy darabig ezzel a módszerrel építették, alvázuk, felső részük, tömör gumis kerekük fából készült, ülésük bőrből, tehát csupa természetes anyagból – élettartamuk végén nyomtalanul tűntek el, leszámítva a primitív hajtóművet. Daimlernek eszébe sem jutott, hogy találmánya korszakalkotónak bizonyul, és ezt kifejező megjelenés illene hozzá. Később, évtizedek alatt alakult ki az „autó-forma”, többnyire elöl, vagy hátul motorházzal, középen utastérrel és a motorral ellentétes végén poggyásztartóval. És éppen Daimler cégének egyenes ági leszármazottja, a Mercedes-Benz vezette be hazánkfia, Barényi Béla innovációját, az elöl-hátul gyűrődő zónával védett szilárd utascellájú biztonságos autót. Máig ezt fejlesztgetik tovább, az egész világon, már régóta végeselem-módszerrel tervezik számítógépen a karosszéria struktúráját, illetve óriási dizájn-ráfordítással divatos, tetszetős küllemét, amely majd eladja az autót, a látványt elsődlegesnek tartó vásárlóknak. Mindeközben benzin- vagy dízelmotor hajtott, leszámítva egészen ritka kivételeket, például a Magyar Posta ólomakkumulátoros csomagkézbesítő nagy furgonját, amelyet még láttam az ötvenes években Budapest utcáin. Ennek is „csőrös” fülkéje volt, vélhetően nagyrészt üresen tátongott, hiszen az akkuk a raktér alatt voltak, és a villanymotornak nem kellett ekkora hely. Ahogy elkezdődött a belsőégésű motoros gépkocsik kritizálása, légszennyezésük miatt, néhány kocsit kisipari módszerekkel átalakítottak villanymotorosra, de mivel még nem létezett megfelelő lítiumion-akku, dög-nehéz savas-ólmossal. Vezettem is húsz éve egy ilyen Porschét – kívülről és belülről semmiben sem különbözött az eredetitől, csak a hangja volt más, szinte szégyellősen takargatta zéró emisszióját. Most már utcaképünk megszokott része a villanyautó, százalékos aránya egyre nagyobb, fokozatosan átveszi az uralmat a hagyományos hajtásútól. Csak néhány hívja fel a figyelmet formatervezésével korszerű technikájára, például úgy, hogy eltűnt róla az amúgy teljesen szükségtelen hűtőmaszk, de sok típuson még látni az autó „arcának” ezen alkotóelemét, noha motorhűtő már nincs is mögötte, legfeljebb csak a klíma radiátora. Általánosan megmaradt a „háromdobozos” karosszéria, előrenyúló motorházzal, és lépcsős vagy lejtőshátú csomagtartóval. Ennek nemcsak hagyománytisztelet, a konzervatív ízlésű autóvásárlók megnyerése az oka, hanem nagyon fontos biztonsági szempont is, amelyet értékel a független NCAP szervezet. Az ütközésbiztonságról van szó. Egy átlagos villanyhajtású személyautóról simán le lehetne fűrészelni a szélvédő előtti részét, hiszen az akku a padló alatt lehet, a hajtó elektromotorok pedig a kerékagyakba, vagy közelébe kerülhetnek. De akkor hová lesz a gyűrődő zóna? Meg vannak segédberendezések, amelyeket be kell építeni valahová, mint a klímaberendezés, a fűtés, a szervokormány, a fékrásegítő és néhány elektromos doboz, szerelvény, és 12 voltos akku a fedélzeti rendszereknek. Ezek a gépházban sorakoznak. Tehát személyautóink minden valószínűség szerint kitartanak a hagyományos forma mellett, mindössze néhány dizájn-trükkel hangsúlyozva megfelelésüket a korszellemnek, amelyre amúgy felhívja a figyelmet a zöld rendszámtábla is. Bizonyos, korlátozott felhasználásokra, mint kis sebességű városi kézbesítés, belsőégésű motoros járművek elől elzárt zónák kiszolgálása, ki lehet aknázni a villanyautó technikájának helyigényéből adódó lehetőségeket. Már önmagában is előny a hátrányosan súlyos akkucsomag alacsony pozíciója, személyautókban a padló alatt, teherautókban az alvázon, ez javítja a kanyarstabilitást. Maximumra fokozza a pozitív hatást a „gördeszka-jármű”, amelynek egész alsó struktúrája egyetlen nagy akkutelep, a védő szekrényével, amely egyben alvázként szolgál. Bármilyen felépítményt hordozhat, személy- vagy áruszállító zárt dobozt, nyitott platót, vagy speciális munkaeszközt, például gyalogoszóna virágládáinak locsolására, utcai szemetesek ürítésére. Jó példa minderre a REE Auromotive Leopard, a guruló üvegdoboz. Valamennyi kerekét külön villanymotor hajtja, számítógépes vezérléssel. Az áruszállító padlójába épített akkumulátor 50 kWh-s, a csúcssebesség 96 km/h, a jármű hosszúsága 3,4 méter, szélessége 1,4, belső térfogata 7,5 köbméter, teherbírása 750 kilogramm. A sofőrt valószínűleg önvezető rendszer helyettesíti majd. A Leopard fő felhasználási területe csomagkézbesítés lesz a logisztikai lánc „utolsó kilométerén”. Személyszállító gépkocsi sohasem lesz belőle, ahogy hasonló konstrukciókból sem. Az alapötlet mégis használható lenne személyautókhoz, ha gyűrődő zónákkal védik, ezáltal teljes mértékben kibontakozhatna az e-dizájn, amire valószínűleg nem is kell sokat várnunk. Nagy érdeklődéssel figyelem, melyik márka, mikor kap rá az új lehetőségre. Hiszen nem elég villanyosnak lenni, úgy is kell kinézni!