Úgy megy, mint egy gokart – legalábbis jómagam így éreztem a BYD e-minijét. Talán nem elhamarkodott a vélekedés: ahogy sokfelé a világban, a Surf itthon is sláger lehet. Mint a kínai gyártómű nálunk forgalmazott többi, összesen 10 modellje, ez a legkisebb típus küllemben, minőségében és technikában egyáltalán nem marad el nyugati riválisaitól. A sok méregdrága villanyautóhoz képest árképzése is szelídebb: kiviteltől függően 8-10 millió forintba kerül. A mindenféle ékformával kialakított karosszéria, a kocsi oldalain fekete műanyag betétekkel mokány kinézetet sugall, (néhány médium egyenesen a Lamborghini Hurácan sportkocsi vonalait látják bele), amit feltűnőbbé tesz a rikító zöldmetál alapszín. Fontos részlet, hogy a fekete, a kék és a fehér fényezés feláras, ám e színeken kívül nincs fizetős extralista. A felszereltség, csakúgy, mint a teljesítmény, három féle: Acitve, Boost és Comfort. Ez utóbbi legmagasabb kivitel esetében számos szerelvény – többi között a fűthető első ülések, az elektromosan mozgatható vezető ülés, az automata fényszóró, a behajtható, fűthető külső tükrök, a kulcsnélküli NFC technika, továbbá egy sor infotaintment szolgáltatás – nem is nagyon jellemzőek az A-osztályban. A közel négy méter hosszú Surf Comfort négyszemélyes, ülései vegán bőrrel borítottak, a kárpit anyagai egyszerűek, de kellemes tapintásúak. A csomagtér kategóriájának megfelelően mindössze 308 liter (a hátsó üléseket ledöntve 1037 liter). Viszont elől, a motortérben nincs frunk, pedig lenne ott helye. Már csak amiatt is, mivel a BYD által előszeretettel feldicsért kompakt elektromotorja mellett simán elférhetne egy kis tároló doboz, ahová a gyakran használt töltőkábeleket lehetne bepakolni. Máskülönben a kisautós méretek ellenére az úrvezető kényelmesnek érezheti a volánforgatást. A fejtámlával egybeépített első ülések üléslapja 500 mm, jó pont, hogy a multifunkcionális kormány gombjai mind fizikaiak, nyomásra, billentésre egyértelműen kezelhetőek. A műszerfali kialakítás legeredetibb darabja azonban az a középen, csőszerűen kialakított kapcsolósor, amellyel az autó több funkciója működtethető. E szerelvényen, (amely az eggyel nagyobb Dolphinban már megjelent) a sofőrhöz legközelebb eső recés csúszka az irányváltó: le-felbillentésével előre, illetve hátramenetbe lehet váltani. A „cső” végén lévő gomb megnyomásával állítható „parkoló állásba” a váltó, ami egyúttal rögzíti a kocsit, itt sincs szükség kézifék-húzogatásra. A többi kapcsolóval újabb funkciók, egyebek közt az üzemmód-váltás (eco, normál vagy sport), a légkondi, vagy a gurulás-gátló érhetők el. A csúszka-kapcsolósor felett, a műszerpult közepén kapott helyett a 10,1 colos érintőképernyő, amivel azért akadt bajom. Igaz, a kijelző egység itt is, mint a többi BYD modellben, 90 fokban elfogatható, de a mókás billegetés inkább tűnik látványosságnak, mint praktikumnak. A menürendszer gazdag és gyors, viszont zavaró, hogy az érintőképernyő alján lévő funkciósor apró betűi nehezen olvashatóak. Ráadásul vezetés közben, a menürendszerben matatni, például a légkondi beállításával nagyon nem ajánlatos: elvonja a sofőr figyelmét. Felemás, hogy a gyári navigáció megjeleníti az adott útvonal mentén található töltőállomásokat, kalkulálja a hozzávaló fogyasztási értékeket, de mindezt angolul, miközben a műszerfali szöveg nyelve már magyar. Szokni kell azt is, hogy a kívánt belső hőmérsékletet egy számsor fokozatával lehet beállítani, s a külső hőmérsékletről sincs információ. A legzavaróbbnak azonban a baloldali A-oszlopon kialakított, a vezetőt szemmel tartó fáradságérzékelő túlságosan érzékeny működését éreztem. A rendszer a legkisebb fejmozdításra, szemforgatásra rám szólt magyarul: ne nézz félre, inkább az útra figyeljek. Mindemellett a Surf remek társ a zsúfolt városi közlekedésben. Fordulékony, könnyű vele parkolni, rugózása kisutókhoz képest inkább lágyra hangolt és ami talán a legélvezetesebb: nesztelenül ürge-fürge. Prospektusadatok szerint az óránkénti száz kilométeres sebesség eléréséhez 9,1 másodpercre van szükség, de a városi kanyargások közepette a kisautó ennél vehemensebbnek tűnik. Úgy gyorsul mintha dróton húznák, a rendőrlámpák zöld jelzésére akár ugrásszerűen lehet vele startolni. A Surf Comfort villanymotorja 156 lóerős (115 kW), a nyomaték 220 Nm, a hatótáv 310 km, de városban, egy töltéssel simán meg lehet vele tenni 400 kilométernél is nagyobb távolságot. A kocsi végsebessége 150 km/óra, így az alapjában városlakó Surffel ki lehet merészkedni autópályára, akár egy hosszabb távú utazásra is – egy balatoni kiruccanás Pestről töltés nélkül is belefér. A 43,2 kWh teljesítményű akkumulátor teljes feltöltése 3,5-5 óráig tart, de ehhez a művelethez 10-80 százalékos tartományban elég félóra is. AC-DC töltés mellett a rendszer V2L funkciót is kínál, vagyis az akku „visszafelé” is tölt: lehet hozzá csatlakoztatni elektromos fogyasztókat, így laptopot, kempinglámpát, rádiót. A Dolphin Surf alapmodellje, az Active 7,990 millió forintnál startol. A kocsira 6 év, vagy 150 ezer kilométerre vállal garanciát a gyártó, az akkumulátor jótállása 8 év vagy 200 ezer kilométer, a rozsdásodás elleni garancia pedig 12 év. Vajon elegendő lesz mindez a magyar autósok meghódításához?