Magasabbra, nagyobbat
2005-ben egy új kategória jelent meg. A magas üléspozíciójú, ötüléses prémium egyterűek piacában látta a potenciált a Mercedes, ezért bedobta magát, és kijött a B-osztállyal. Kérdés, hogy számít-e bárkinek ebben a kategóriában, hogy csillagot toljon maga előtt (ami nem mellesleg nem is látszik vezetés közben), vagy inkább vesz valami hasonló méretű, szintén megbízható, de olcsóbb típust. Minden esetre a Mercedes kitart mellette, hiszen jelenleg is kapható (közel 14 millió forintért), és a második generációjának van hazai vonatkozása is, mert a kecskeméti gyárban készült. Az első generáció 2004-2011 között volt gyártásban, és egy fészliftet élt meg. A második széria már sokat javult minőségben, és formavilága is nagyobb körben tetszetős, nálunk „rendőr Merciként” elhíresült, és 2018-ig gyártották. A harmadik jelenleg is futó széria pedig már korunk Mercedeseihez igazodott, és akár félautomata vezetési rendszerrel is megkapható.
Mit mutat az autó?
Ízlések, és pofonok szokták mondani, az viszont biztos, hogy ez a forma nem jön elő álmaiban, és nem hiszen, hogy sok gyerek falán megjelenne poszterként. Egy teljesen átlagos design, elölről Mercedes próbál lenni, de ebben a buszlimuzinos formában nem is jönnek ki a klasszikus, a márkára jellemző arányok, és formanyelv. Oldalról szép a kilincsek alatt futó él, de máris ott van mögötte a hátsó kerékjárati ív domborítása, ami annyira esetlen a fölötte hagyott nagy lemezzel, hogy valahogy keresni kell rá a megfelelő szavakat. És még nem is említettem meg a hátsó nézetet: a lámpák, és a far kiképzés egyáltalán nem sikerült kívánatosra, inkább esetleges, szóval egyezzünk ki újra az átlagos design-ban. A belső is a szokásos Mercedeses elemekből építkezik. A szendvicspanelnek hála magasan ülünk, mindent jól körbelátunk, és a nagy ablakfelületeknek hála egyáltalán nincs bunker érzésünk vezetés közben.
A motor, és futómű jó, az automata a szűk keresztmetszet
Az autót jó vezetni, a motor hangja kulturált, és nem tolakodó a jelenléte. A kormány átmérője nagy, és elég erősen szervózott, így könnyen irányíthatjuk a járművet szűk manővereknél, bár a fordulókör nem kiemelkedő ennek ellenére nem élhetetlen a szűk belvárosi parkolóhelyekre manőverezésnél sem. A 140 lóerős, 103 kilowattos négyhengeres dízel teljesen átlagos dinamikával mozgatja a harminc kiló híján 1,5 tonnás gépkocsit, így éppen tíz másodperc alatt egy kicsivel gyorsulhatunk százra. A vezetési élményről felesleges szót ejteni, ez az autó azért készült, hogy Mercedeses kényelemben, és a CVT váltónak köszönhetően a sofőrtől még az átlagosnál is kevesebb gépészkedést igényelve vigyen el bennünket célunkig. Erre tökéletes, bár az automata váltó végleg kiírt minden vezetési élményt, ráadásul nem veszélytelen, mert a vezérlő egysége meghibásodhat, aminek javítása költséges. És azt sem szabad elfelejteni, hogy nem élettartam garanciás a váltóolaj. Tehát a kényelemért cserébe több karbantartásra kell készülni.
Milyen használtan, és mire kell figyelni?
Ahhoz képest, hogy a legtöbb B osztály a huszadik életévét tapossa, egész sok belőle a rendben lévő műszaki állapotban, és vállalható esztétikával futó autó, tehát szépen öregszenek, és tartósak a beltéri anyagok. Oda kell figyelni viszont a rozsdára, mert az elég sok autót veszélyeztethet, a javítása meg elég költséges. Ezt leszámítva minden kiszámíthatóan működik, komolyabb elektronikai vagy motorikus hibák ritkán jellemzőek. Persze minden használatbavételt egy nullrevízióval kell indítani, tehát a stabil, és kiszámítható üzemeltetéshez ez legyen az első lépcsőfok! Azután viszont csak a szokásos dologra kell figyelni, az üzemi folyadékok frissítésére, és a használatban tönkrement alkatrészek kicserélésére. Nagy panasz nincs a kétezres dízelmotorra, a kínálat legoptimálisabb választása, jó fogyasztásával, és kedvező károsanyag kibocsátási értékével. A kopó-fogyó alkatrészek közül a féktárcsák tudnak jobban kopni az átlagnál, erre is érdemes figyelni, vásárlásnál is alkualap lehet, ha felfedezzük, hogy válla van valamelyik tárcsának.
Nem érdemes kapkodni a vétellel
A teszt megírásának idején kicsivel több mint háromszáz B osztályt hirdetnek a legnagyobb ezzel foglalkozó portálon. 130 és 170 a benzines, és dízel arány. Minket csak az első generáció érdekel, amitől markánsan le is csökkent a kínálat kevesebb mint 120 darabra, viszont jól kirajzolódnak az árak, mert a legolcsóbbakat 1,5 millió forint alatt is megkaphatjuk, míg a kínálat tetején 2-2,5 millió között már a faceliftes, felszereltebb, és kevesebb kilométert futott darabokat találhatunk. Érdemes nem elsietni a vásárlást, főleg, ha konkrét elképzeléseink vannak az extrákról, a Mercedesnél ugyanis mindenért kőkeményen fizetni kellett, így egy bézs belső, egy navigáció, vagy egy tetőablak ritka esetben lesz meg egyszerre egy autóban. Hogy mit kaphat helyette az, aki még gondolkodik az MPV kategóriában? Sok mindent: akár egy második generációs Tourant, vagy Zafirát, esetleg C-Maxot. De választhat a japán körül is: Corolla Versot, vagy Mazda 5-öt. Ugye, hogy ebben a mezőnyben már világít a kínálatban a csillag? Van is benne csipetnyi különcség, sok-sok Mercedeses részlet, és az anyagminőség, és tartósság, ha nem is W124-es magasságokban, de évtizedek után is állja a sarat, persze csak akkor, ha az autónak előttünk nem tulajdonosai, hanem gazdái voltak. Csodaszer tehát itt sincs, alaposan nézzük meg, hogy milyen lovat akarunk, és ha megvan, akkor ne sajnáljunk a pénzt egy alapos, vásárlás előtti átvizsgálásra sem.