New Edge dizájn 96-ban a Ka volt az első jele annak, hogy a már évtizedes kockaformáknak befellegzett. Igaz, hogy az utolsó Escort már egész gömbölyű volt, de váltani kellett valami erős karizmájú kompaktra, ami a legnépszerűbb kategóriában hozza a megfelelő eladási számokat. Alapjaiban új autót terveztek, hihetetlenül fiatalos, és dinamikus formákkal kívül és belül. Parádés futóművel, pontos váltóval, és rendkívül széles motorválasztékkal, és a négy csillagos törésteszttel a biztonságra sem lehetett panasz. Elmondhatjuk tehát, hogy minden tekintetben maradandót alkottak. De nézzük meg kicsit a bevezetés környéki időszakot, mert a mérnökök már végeztek a munkájukkal, kilövésre várt az újdonság, de nem sokon múlott, hogy Németországban, -ami valljuk be egy igen erős piaca volt a márkának, nem hívhatták Focusnak a Ford új dobását, mivel a nevet egy hetilap már korábban levédette. A bevezetés előtti utolsó hónapokban aztán tisztázódtak a dolgok, és maradhatott a név, bár gondolom azért egy pár embernek nem kevés izzadságcseppet okozott ez a majdnem malőr. Ki gondolta volna akkor, hogy 27 év és 12 millió eladott autó után egyszer majd legördül az utolsó példánya is a németországi gyártósorról. Nekem a Focus legalább olyan biztos pont, mint a Golf, és nagyon bízom benne, hogy a megváltozott fogyasztói szokások, és a brutális SUV mánia nem fogja sírba vinni a még élő legendákat. Nehéz belekötni Előttem áll egy több mint húsz éves autó a lehető legkevésbé mutatós fekete színben, és mégis a mai napig nem tűnik ódivatúnak a formája. Ezért is nehéz klasszikusként beszélni róla, hiszen a formanyelve nem tűnik avittasnak manapság sem. Nehéz lesz belőle veteránt csinálni, és nagyon csípni fogja a szemünket, ha pár éven belül meglátunk majd belőlük OT rendszámmal egy-egy példányt az utakon. Nézzük a formáját. Nekem kifejezetten tetszik a fészlifttel jövő, fényszóróba integrált irányjelző, nagyon jól sikerültek a ködlámpák, és a merész sárvédő szélesítések-, domborítások feldobják, és sportossá teszik a formát. Ahogy hátra sétálok, nem tudok elmenni a lámpák elhelyezésénél, egyszerűen zseniális. Nem tudom, hogy a Punto-tól merítették-e az ötletet, de sosem felejtem gyerekként, űrhajóként néztünk az olasz kisautókra, amiknek nem a megszokott helyen, hanem a hátsó szélvédő vonalába helyezték a lámpáit. Egy másik emlék a Colin McRae Rally, ahol egy Focus WRC-vel órákat játszottam ugyanúgy, mint sok korom béli, tehát a Focus hátsó lámpáit többet láttuk az átlagtól. Az extravagáns formaterv odabenn is visszaköszön, mert  a műszerfalat is merészre rajzolták: a törés benne, szinte kettévágja a középső részt, maradjunk annyiban, hogy egyáltalán nem unalmas. Ha pedig már beültem, akkor elmondom, hogy az autó kényelmes, az ülés is, és a kormányt is jól magamra tudtam állítani, a nagy üvegfelületek miatt nagyon jól körbe látom az autót, és nincs a mostanában megszokott bunkerérzés. Olajozottan működő gépészet A tesztelt autót az alap motoros, 1.4-es szívó benzines csupán 75 lóerős motor hajtja. A súlya viszont kicsivel több, mint 1 tonna. Tompa a motor, jól el is van szigetelve, szóval a motor karaktere miatt biztosan nem várható élményautózás. De cserébe jól fogyaszt, és kevés gyorshajtás bírságot termel. Viszont amint először érek a váltóhoz máris értem miért dicséri ezt mindenki. Egy több mint húsz éves autóban ülök, mégsem ragadós, nyúlós a váltási érzet, hanem minden feszes, és gyönyörűen veszi a fokozatokat. A kormány is jó fogású, igaz, hogy eljárt felette a kor, és mivel alapfelszereltségű, így nem bőrözött, és a sportos kinézettől is nagyon távol áll, de átlagosan közvetlen, és a szervó sincs túltolva, egyszóval pontosan lehet vele irányítani az autót. Az első tempósabb kanyarvétel után lepődtem meg, hogy nem esik le az útról, nagyon odafigyeltek a futómű hangolására, és a munka meghozta a gyümölcsét, hiszen a futóműve is eladja a Focust. Szinte már kívánná, hogy egy erősebb motorral jobban megközelíthessem a határait. Annak idején hárommillió forint környékén lehetett kapni ezt a belépő szintű kivitelt, elektromos ablakok, és klíma nélkül, ezzel a benzinessel. De egy 1.8-as vagy kétliteres benzinessel biztosan vehemensebb, a csúcs pedig az ST170 kétliteres motorral, vagy a turbós RS 215 lóerővel. Persze azok mára megőrzött hobbiautók, de az átlagos első generációs Focusok talán most vannak árgörbéjük alján. Utódja a kettes Focus már egy teljesen más koncepcióként akart belesimulni az elvárásokba, sokkal sterliebben, és homogénebb kinézettel. Vajon miért népszerű még mindig? A teszt megírásának idején több mint száz eladó első generációs Focust találtam a legnagyobb használtautó kereső portálon. A benzinesek dominálnak, és abból is sok a tesztelt példányhoz hasonló szerény, 1.4-es kivitel. Nem is ajánlom a dízelt, mert a korosabb példányokban problémásabb az üzemeltetés. A kínálat alján a párszázezer forintos autókat találjuk, amikre a vételárukat kell vagy azonnal, vagy rövid időn belül rákölteni ahhoz, hogy üzembiztosak legyenek. A kínálat tetején pedig 1, és 1,4 millió között akár ST170-et is választhatunk, kérdés, hogy az elmúlt húsz évben hányszor taposták már szét ezeket a sportos autókat? A benzineseknél is számíthatunk 2-300.000 kilométeres futásteljesítményre, így a motorok már élettartamuk vége felé közelítenek, olajfogyasztással, kék füsttel. Tehát az alapos vásárlás előtti mustra létfontosságú, ha olyan autót szeretnénk, ami nem lesz a megvétel után gazdasági totálkáros, ha az értékével megegyező javítási költségek jelentkeznek. Sajnos egy másik komoly probléma is sújtja az első generációs Focusokat, az pedig az intenzív rozsdásodás. A karosszériaelemeken, a futómű alkatrészeken, illetve az alvázon is megjelenhet a pörsenés. Ezek kijavítása, és eltüntetése sok időbe, és pénzbe kerül, szintén nem rentábilis a javítás. Az alkatrész árak egyébként átlagosak, mindenből bőven lesz választék, és bármelyik szervizben fogadják az autót, hiszen szerkezetileg, technikailag, és elektronikailag is egyszerűen javítható. Ebben az árkategóriában kevés autóról mondhat el, hogy a használati értéke mellé vezetési élményt is nyújt, viszont egy jó karban lévő Focussal nem lehetetlen elérni ezt az állapotot, így mindenképpen ajánlom bevenni a kalapba annak, aki olcsó, és megbízható autót keres általános használatra. Talán soha nem lesz belőle megbecsült veterán, hiszen ahhoz túl sok van belőle, hiszen itthon is évek óta az egyik legnépszerűbb importmodell. De biztos vagyok benne, hogy ST170, vagy RS példányaival találkozom még egy-egy autós, vagy youngtimer találkozón. További használttesztek itt.

Fotók: Porsche AG Hans Herrmann karrierjét számos győzelem és felejthetetlen pillanat jellemezte Le Mans-ban, a Mille Miglián és a Targa Florión. Technikai szakértelme és a legnehezebb körülmények közötti vezetési képessége korának egyik legsikeresebb autóversenyzőjévé tette. 2026. január 9-én, 97 éves korában hunyt el. A Porsche AG gyászolja Hans Herrmann elvesztését. A korábbi autóversenyző 2026. január 9-én, 97 éves korában hunyt el. Motorsport-pályafutása során több mint 80 összetett és kategóriás győzelmet aratott, ezek túlnyomó többségét a Porsche színeiben. Herrmann nemcsak az összes nagyobb hosszútávú versenyen és az Európa-bajnokság összes futamán indult, hanem számtalan tesztvezetést is vezetett a Weissach Fejlesztőközpontban. "Hans Herrmann halálhíre mindannyiunkat mélyen megrendített" - mondta Thomas Laudenbach, a Porsche Motorsport vezetője. „Ő volt a Porsche AG egyik legsikeresebb gyári autóversenyzője. Az 1970-es 24 órás Le Mans-i győzelmükkel egy Porsche 917-tel, Richard Attwooddal történelmet írtak.” A zuffenhauseni sportautó-gyártó nemcsak számos diadalt köszönhet neki, hanem azt a történelmi mérföldkövet is, amely a Porsché-t komoly versenyzővé tette a hosszú távú versenyzésben. Hans Herrmann és Richard Attwood 1970-ben a 24 órás Le Mans-i versenyen. Hans Herrmann 1928. február 23-án született. Cukrászként tanult, azzal a szándékkal, hogy később átveszi édesanyja kávézóját. Ez azonban soha nem valósult meg, mivel tehetsége és szenvedélye a motorsportban rejlett. 1952-ben a stuttgarti születésű versenyző egy Porsche 356-tal indult első körversenyén a Nürburgringen – és nyert. A következő évben kategóriagyőzelmet aratott a Le Mans-i 24 órás versenyen egy Porsche 550 Coupéval. Szintén 1953-ban Herrmann megszerezte a német sportautó-bajnok címet. A Mercedes-Benz ezt követően felvette a gyári csapatába, így Juan Manuel Fangio, Stirling Moss és Karl Kling csapattársa lett. 1954-ben Herrmann továbbra is versenyzett a Porsche színeiben a kisebb motorteljesítményű kategóriákban, és az 550 Spyderrel megnyerte kategóriáját mind a Carrera Panamericanán, mind a Mille Miglián. Ez utóbbi verseny egy különösen látványos pillanatképpel vonult be a történelemkönyvekbe: Herrmann a nyitott tetejű, középmotoros sportautót egy bezáruló vasúti sorompó alatt vezette. Később képeslapként a következő felirattal látta el a képet: „Szerencse kell.” Herrmann újra és újra visszatér a Porsché-hoz. A szerencse állandó társa marad karrierje során. Miután a Daimler-Benz visszavonult a motorsporttól, éveket töltött a Maseratinál, a BRM-nél, a Borgwardnál, majd újra és újra a Porsche-nál. 1960-ban Olivier Gendebien és Herrmann diadalmaskodott a Sebringi 12 órás versenyen egy 718 RS 60 Spyderrel. Ez volt a Porsche első összetett győzelme egy hosszútávú világbajnokságon. Röviddel ezután Herrmann Joakim Bonnierrel együtt megnyerte a Targa Florio-t egy Porsche RS 60 Spyderrel. Ugyanebben az évben ünnepelte Formula 2 Európa-bajnoki címét a Porsche 718/2-vel. 1962-ben a Carlo Abarthhoz szerződött, majd 1963-ban a bécsi gyártó gyári pilótája lett. 1966-ban visszatért a Porsche gyári csapatához Jo Siffert, Vic Elford, Rolf Stommelen, Udo Schütz és Gerhard Mitter versenyzőkkel. Győzelem a történelemkönyvekbe Élete legnehezebb versenye várt Herrmannra 1970-ben a Porsche 917-essel a Le Mans-i 24 órás versenyen. „1969-ben szoros küzdelemben elvesztettem a győzelmet Jacky Ickxszel szemben, miután a verseny utolsó másfél órájában minden körben többször is megelőztük egymást. 1970-ben Ferdinand Piëch biztosította, hogy egy erősebb motorral valódi esélyünk legyen a győzelemre. Az a tény, hogy pontosan egy évvel azután, hogy szűken lemaradtam a győzelemről, Le Mans-ban nyerni tudtam, természetesen különleges volt. Ez volt a Porsche első összetett győzelme is – és az utolsó versenyem” – mondta Herrmann visszatekintve. Arra a júniusi napra már túl sok barátját veszítette el, a felesége aggódott, és Herrmann maga is tudta: „Lehetetlen, hogy én legyek az, akinek ennyi szerencséje van, és valamikor ez a szakasz véget érhet.” A kitartást és együléses autókat gyártó specialista minden idők egyik legmegbízhatóbb és legkiegyensúlyozottabb autóversenyzőjeként vonult be a motorsport történetébe. Pályafutása során Herrmann számos gyártónál versenyzett. De a legközelebbi és legmeghatározóbb kapcsolata mindig is a Porschéval maradt. Évtizedekkel azután, hogy 42 évesen visszavonult az aktív versenyzéstől, továbbra is támogatta a Porsche Múzeumot azzal, hogy rangos klasszikus autóversenyeken ült a volán mögé szerte a világon. Hans Herrmannt felesége, Magdalena, két fia és egy unokája gyászolja.  

A Mattel Brick Shop sorozata két új készlettel bővült, amelyek egy pár Honda ikont foglalnak magukba: egy 1990-es Civic EF-et és egy 2007-es S2000-et. Az összeállítható 1990-es Civic EF Tahitian Green Pearl színű, ami kiválóan illik a 90-es évek hangulatához. A Civic EF készlet 248 darabot tartalmaz, valamint egy hozzá illő 1:64 méretarányú Hot Wheels modellt, kétféle keréktárcsát (fehér és bronz), egy elülső spoilert és olyan utángyártott alkatrészek matricáit is, mint a Sparco és a K&N. A Civic megosztja a reflektorfényt a Honda S2000-rel, egészen pontosan egy sárga színű 2007-es modellel. A Civic-hez hasonlóan a 257 darabból álló S2K miniatűr is nyitható ajtókkal, valamint különböző kerekekkel és matricákkal van ellátva, amelyek lehetővé teszik a modell személyre szabását. A mini teteje és a markáns hátsó spoiler arra utalhat, hogy ez a modell kifejezetten a versenypályára tervezett S2000 CR kicsinyített változata. A Hot Wheels készletek ára a Mattel weboldalán jelenleg 22 dollár (kb. 7300 forint), bár a Civic szettből már most készlethiány van.

Fotó: MÁV A vezérigazgató által közzétett 2025-ös éves jelentés szerint javult a menetrendszerűség 2025-ben, a személyszállító vonatok 81,35 százaléka 6 percnél kisebb késéssel vagy késés nélkül érkezett a célállomásra, míg 2024-ben ez a mutató 78,47 százalék volt. Különösen a nyári főszezon és a decemberi ünnepi időszak adatai voltak jelentősen jobbak az előző évinél, 2025 decemberében 83,57 százalékos pontossággal közlekedtek a vonatok, ami az előző hónapnál majdnem 7 százalékkal, az egy évvel korábbinál pedig több mint 5 százalékkal kedvezőbb adat. Tavaly nyáron csaknem 7 százalékkal pontosabban jártak a vonatok, mint 2024-ben - olvasható az összefoglalóban. A menetrendszerűség javulásának főbb okaiként említette a jelentés a célzott pályafelújítást, a korszerűbb mozdonyok szolgálatba állítását és az Országos Haváriaközpont működését, amelynek köszönhetően a rendkívüli helyzetek kezelése gyorsabbá vált. A HÉV-ek továbbra is kiemelkedő, 99,6 százalék körüli értékeket teljesítettek, a Volán-járatok pedig 97 százalék körüli pontossággal szállították az utasokat. Tavaly is arra törekedtek, hogy az utazás ne csak olcsóbb, hanem jobb is legyen, egyebek mellett pontosabb, mint az előző években - írta Hegyi Zsolt. A további javulás érdekében folytatódik a nagyteljesítményű mozdonyok üzembe állítása. A tavalyi pályakarbantartásokat 2026-ban továbbiak követik, például a ceglédi vonal leromlott szakaszain, Tokaj térségében, a Vámosgyörk-Újszász, valamint a Kiskunfélegyháza-Orosháza vonalon. Küszöbön áll több nagy projekt indulása is, amelyektől a szegedi, miskolci IC-vonatok menetidejének érdemi csökkenése várható. Tervezik a 160 kilométer per órás sebesség biztosítását, a 2026 márciusában induló kelebiai vonal után év végétől a Gyoma-Lőkösháza, majd 2027-től a Szajol-Debrecen vonalszakaszon is. Ezáltal a békéscsabai és debreceni vonalakon is csökkenne a menetidő és nőne a menetrendszerűség - áll az éves jelentésben. MTI További autós tartalmakért kövess minket Facebookon is!