Magyarországon jelenleg az autópályák mintegy 95 százalékán használható a BlueCruise szolgáltatás. Ez a Fordhoz megvásárolható egy összegben, „örökre”, de lehetséges havi, vagy éppen éves előfizetés is – körülbelül 10, illetve 110 ezer forintért. Ez praktikus a BlueZone útszakaszokon, amelyek 16 európai ország több mint 135 ezer kilométernyi autópálya szakaszát fedik le. (Írásunk első részét itt olvashatják.)
Instruktőri eligazítás indulás előtt
A közgazdászok szerint a puding próbája az evés, ami a Fordnál ezúttal a „teszt nem vezetés” volt Budaörstől Balatonfüredig, természetesen csak a sztrádán működött a BlueCruise. Eredetileg úgy volt, hogy ketten ülünk egy autóba, de a program olyan jó hírverést kapott, hogy a szervezők kénytelenek voltak kicsit túltölteni. Én egy Pumában kezdtem a hátsó üléssoron.
Egy az Autós Világnál dolgozó kolléga, Gergő ült a volánhoz, meglepően gyorsan megtalált mindent és a sztrádán szinte azonnal fel is villant a BlueCruise üzemmódot jelző piktogram. Az első szakaszon instruktőri felevezetés mellett haladt a konvoj, igaz, sort nem mindig sikerült tartani, be- befurakodott két Ford közé egy-egy „civil” autó. A rádióból tényleg hasznos információ, segítség jött, így azt is ki lehetett próbálni, amit előzőleg nem is tervezett a sofőr.
Kézhasználat nélküli vezetés
Három tervezett cserepont volt benzinkutaknál, az elsőnél egy Kuga volánjához ülve és is gyorsan élesítettem a BlueCruise rendszert. Sokszor leírtam már, hogy nekem az adaptív tempomat és az aktív sávtartás együtt fél önvezetés, ha esetleg kihagyna a figyelmem az autópályán, besegítene és megelőzne egy nagyobb tragédiát. Beleérve egy volán mögötti rosszullétet.
Az adaptív tempomatot a Fordnál négy fokozatban lehet állítani, én jellemzően a második legszorosabb követési távolságot szoktam választani. Most is ezt tettem, ám még ez is akkora helyet hagyott ki, hogy rendre befurakodtak elém a 130-nál is gyorsabban haladók. Volt belőlük néhány, így ha tudtam, lehúzódtam a jobb oldali sávba, hadd haladjanak. És ilyenkor természetesen meg kellett fogni a kormányt…
Ford Puma a sztrádán
Életritmusomból, utazási, autózási szokásaimból adódóan valószínűleg nem fizetnék havi szűk tízezer forintot s rendszerért. László Róbert sem fizetett, neki benne volt a céges autóban és azt mondta, ő sem hitte volna, hogy mennyire meg lehet szokni, milyen kényelmes. Erre igazából persze csak akkor jött rá, amikor átült egy „fapados”, vagyis BlueCruise rendszert nem kínáló Fordba.
A második cserepontnál egy Mustang Mach-E modell anyósülésére kerültem, a sofőr egy szimpatikus és szemtelenül fiatal autós influenszer – tartalomgyártó – volt. Pataky Tamás először nem tudta „szóra bírni” a kézhasználat nélküli vezetést. Valami ki volt kapcsolva, ami nélkül nem aktiválódhatott, de a menüben, az óriási képernyőn gyorsan megtalálta a blokkolás okát, utána már ment minden, mint a karikacsapás.
Üzemben a BlueCruise
Lehet, hogy nekem nem ment volna ilyen gyorsan, és be kellett volna állni egy kamion mögé és a távolságtartó tempomat, valamit az aktív sávtartás védelemében kezdtem volna a blokkolás okának felderítéséhez, majd kiiktatásához. Vagy rádiós segítséget kellett volna kérnem, esetleg BlueCruise nélkül elautóztam volna a következő cserepontig. Tamás ezt rövid úton megoldotta autópálya-tempóban is – ennyivel gyorsabb, előrébb jár az okostelefonon felnövekvő generáció.
Jót beszélgettünk, pontosabban én faggattam ki a fiatalokra jellemző autós tartalomgyártásáról, az influenszert szót nem szívesen használja a munkájára. Sikerült annyira szóval tartanom, hogy el is hibáztuk a következő cserepontot, túlszaladtunk a kijelölt benzinkúthoz. Ezt természetesen jeleztük a csapatnak, s azt is, hogy a célállomáson, Balatonfüreden találkozunk.
Mustang Mach-E az autóppályán
Így esett, hogy nem vezettem kézhasználat nélkül a Mustang Mach-E modellt, autópályán ugye mégsem cserélhettünk. Természetesen az első adandó alkalommal átültem a vezetőülésbe, így országúti tempóban tereltem az autót Balatonfüred felé. Nagyon ment, pontosabban tudott volna menni, de nem akartam kockáztatni a gyorshajtást.
Korosztályom és autószerelő végzettségem nem feltétlenül villanyautó-párti, ha mégis, inkább városi, agglomerációs, bejárós használatra tartja alkalmasnak ezt a hajtásláncot. Nagy autónál kevésbé, akkor már inkább az igazi Mustang, amihez nemrégiben volt szerencsém. Ötliteres szívó benzines motorral és kézi váltóval! Praktikusnak ezt sem mondanám, de régóta szerepelt már a bakancslistámon.
Fordosokkal tele vitorlás a füredi kikötőben
Balatonfüreden a LUA Resort nagyon alkalmas a Fordéhoz hasonló autós rendezvények helyszínének, megállójának, magam is többször jártam már itt. Egyszer a kelleténél jóval hamarabb érkeztem meg és egy tesztelendő újdonsággal fedeztem fel a környéket, volt rá jó másfél órám.
Megebédeltünk, majd válaszható programként a vitorlázás mellett döntöttem. Nem mindenki tett így, volt, aki tartalomgyártásra használta az időt. Vagy azért mert sürgős volt neki és haladni akart, vagy valamiért tartott a víztől és a „tengeri betegségtől”. Szerencsére nagyon jó szelünk – és női hajóskapitányunk – volt, nem vitte el a határokig a vitorlást, inkább pihentető vízitúra és láblógatós apátságnézés lett a hajókázásból.
Integetős csoportkép - fotók: Barcsa Máté/Ford
Hazaindulás előtt elkészült az ilyenkor szokásos csoportkép, Budaörsig az út rendkívüli eseménytől mentesen telt. Összefoglalásként az megállapítható, hogy a Ford BlueCruise iránya jól, üzembiztosan dolgozik, hosszú távon biztosan pihentető is. És persze egy újabb nagy lépés az önvezetés felé, amiben a következő valószínűleg az lesz, hogy az automatikus sávváltást is engedélyezi az Európai Unió.
(Írásunk első részét itt olvashatják.)
További autós tartalmakért kövess minket Facebookon is!