A legnagyobb gond egy ilyen autóval, hogy miután kiszállok belőle és egy másikat kezdek el tesztelni, az garantáltan csalódás lesz a számomra. Így történt ez a mostani CLS után is, egy-másfél héten keresztül csak a rosszat láttam a többi autóban és a jó sem volt igazán jó. A stílus valahol belülről jön, olyan képesség, amit nem lehet tanulni. Velünk születik és fejlődik, és nagyon nehéz meghatározni azt, hogy mitől is van egyáltalán. Az viszont biztos, hogy attól, hogy valami szép, nem biztos, hogy stílusa van, viszont a stílusos mindig szép. A Mercedes-Benznek több mint 100 éves története, élen járó innovatív hozzáállása révén ez a képessége tökéletesen kifejlődött. Nem tudom azt mondani, hogy minden osztályára ez elmondható, de a CLS-re mindenképpen. Ha lehet valamire azt mondani, hogy stílusa van, akkor ez az az autó. A harmadig generációra pedig ez valami különös módon megérett és egyesíti a modern technikát, valamint azt a szépséget, amit egy autótól maximálisan elvárhatunk. Az a plusz fűszer van benne, amit az E osztály esetén nem kapunk meg. Ugyanúgy tökéletes műszaki szempontból mind a kettő és ugyanúgy megkapjuk a hűha érzést, ha a volánja mögött ülve élvezzük a vezetés élményét, de a CLS formája olyan érzéseket indít el, amire a műszaki alapjait adó E nem képes. Nehéz ezt szavakba ölteni, mert ez valahol a művészet határa. Bárki meglátja és önkéntelenül jön a szájára a szó, hogy szép, hogy menő vagy, hogy de szeretnék egy ilyet. Hát ennyi, ezt tudja a Mercedes. Ezt, amit senki más nem tud elsőre megalkotni, legfeljebb utánozni. A nálunk járt autó „különlegessége”, hogy hathengeres dízel erőforrással volt felszerelve. Ugye mennyire bután hangzik, hogy ez különleges? Pedig sajnos az, mert az elmúlt időszak totális nép hülyítésének az lett a következménye, hogy a fél világ elhiszi, hogy attól lesz egy autó környezetromboló, hogy dízel motorral van építve. Nekem erről gyökeresen más a véleményem és mivel ez már lassan kezd vallásra hajazó nézeteket ölteni (legalábbis a villanyautósok részéről), nem is mennék bele az érveim felsorakoztatásába. A hit olyan dolog, amivel ugyanúgy kár szembe szállni, mint az ízléssel, mert csak konfliktust szülhet. Egy viszont biztos, a CLS 400d számomra megtestesíti a tökéletes autót. Gyönyörű kívül és belül, kényelmes, keveset fogyaszt, dinamikus és fantasztikus technológiával van felszerelve, amelyet pofon egyszerű átlátni és kezelni. Külsejét némiképpen átszabták a modellfrissítés által. Újak a lökhárítók, megváltozott a hűtőmaszk, amelyet megannyi apró pici Merci-csillag borít és veszi körbe a hatalmas legnagyobbat a közepén. Nem túlzó, mert az egész finom eleganciával és átgondoltsággal lett megalkotva. Hatalmas kerekeket kapott és a sportosság érzését tovább növeli a diszkrét kis légterelő a csomagtérfedés tetején. A belső tér parádés, ahogyan mostanában megszokhattuk a márkától. A teljesen digitális műszerfal és a középkonzolhoz tartozó infotainement rendszer teljesen egybeér. Felbontásukban, minőségükben teljesen megegyeznek. Az egyetlen különbség, hogy a középkonzolhoz tartozó terület érintőképernyő is egyben. Ebben a verzióban ezt a képességet sokkal inkább kihasználjuk, mert a könyöklő előtti kezelőfelület megszűnt, így, ha nem szeretünk érintgetni (amely egyébként teljesen kézre esik, egyáltalán nem kényelmetlen), akkor már csak a kormány jobb oldalán elhelyezett pici érintőfelület segítségével tudjuk vezérelni. Ez utóbbi viszont nekem annyira nem állt kézre. Az előző, illetve korábbi szériás Mercedesek kormány kezelői közelebb álltak a szívemhez és a képességeimhez. Elrendezésben nem változtak, de könnyebb volt azokat kezelni. Ha viszont általánosan a kezelhetőség jön szóba, akkor a Mercedes számomra az etalon. A menü rendszer ennél logikusabb nem lehetne, bármi azonnal megtalálható benne, pedig meglehetősen aprólékos módon konfigurálható. Mindez társul egy gyönyörűséges grafikával. Nem túlzó, nem csicsás, egyszerűen szép. A CLS természetesen megannyi különlegességet, finomságot is tartalmaz, amelytől igazán luxus érzést kaphatunk. Ilyen például a számos masszázs program, amelyet be tudunk állítani. Itt ne csak a masszázs funkcióval ellátott ülésekre gondoljunk program alatt, hanem a kapcsolódó hanghatásokra, a kijelzőn megjelenő grafikára, a hőmérséklet változására és a kellemes kapcsolódó illat felhasználására, amelyek mind-mind segítenek a különböző programok hangulatának a megteremtésében. Ilyenektől lesz a CLS több, mint egy átlagos autó. A hangulat és vezetési élmény fokozásának az eszközéhez tartozik az is, hogy milyen hangulatfény van az autóban. A LED-es világítás ízlésesen jelenik meg a különböző felületeken, melyek közül nekem a légbeömlők világítása tetszik a legjobban. Az valami mesteri. Az autó tényleg körbeveszi, körbe öleli a sofőrt. Kanyarodáskor, hasonlóan, mint az S osztály esetében, az első ülések a kanyar dőlését követve erősebb oldaltartást adnak, hogy folyamatosan stabil tartást biztosítsanak. Azt persze, hogy miként veszünk be egy kanyart, sok minden befolyásol. A motor, a futómű és a teljes lengéscsillapítás. Utóbbiakat természetesen az egyes vezetési stílusnak megfelelően állítja be a Mercedes. Így képes arra az autó, hogy lágyan ringatózó limuzinból egy gombnyomásra feszes sportautó legyen.     A sportautós vezetést támogatja a hathengeres dízel a maga 330 lóerejével és 700Nm nyomatékával. Lenyűgöző teljesítmény, amely picit több, mint 5 másodperc alatt képes a méretes limuzint nulláról százra gyorsítani. Ha pedig nem sportautó pilótát játszunk, akkor egyrészt képes arra, hogy szinte zajtalan utastérben szállítsa az utasokat, másrészt pedig hihetetlen alacsony fogyasztást tud produkálni. A CLS 400d 8,3 literes átlagfogyasztással járt nálunk a teszt során. Persze mondhatjuk azt, hogy aki megengedheti magának, hogy 40 millió forintos árkategóriában autót vásároljon, annak a fogyasztás úgy is mindegy, de szerintem ez legalább két okból nem igaz. Egyrészt akinek pénze van, az lehet még jobban érzi annak értékét és nem szereti fölöslegesen szórni, másrészt a hatótáv mindenki számára fontos szempont. Bár lehet azzal kampányolni, hogy egyetlen nap úgysem megyünk többet 200-300-nál, de a valóság az, hogy a fenének sincs kedve minden áldott napon az autó valamifajta töltésével foglalkozni. Az autó nem egy háziállat, hogy mindennap enni kelljen neki adni. Aki erre vágyik, tartson kutyát vagy macskát és ne egy járműben élje ezt ki. A közeljövő valószínűleg mást fog kínálni, de ameddig lehet, érdemes ragaszkodni a régi értékekhez. Egy autó legyen stílusos és ne egy levegőbe emelt béna krumplira emlékeztessen. A CLS inkább egy szépen sodort szivar, a gyönyörű sötétzöld fényezése és meleg barna bőr ülése roppant harmonikus és elegáns is volt egyben. Lehessen vele sokat menni, ha pedig éppen úgy akarjuk, akkor gyorsan. Ne legyen magas a fogyasztása, mert az értelmetlen és valóban környezetkárosító. A Mercedes CLS nem hibátlan ugyan, de azokat a kompromisszumokat, amivel ez a forma jár, bőven megéri megkötni.  További autós tartalmakért kövess minket Facebookon is!