A négykarikás márka először 1976-ban mutatott be ilyen hengerszámú motort a második generációs Audi 100-ban. Ezt követték a fejlesztések és a turbófeltöltő, a kipufogógáz-szűrő, a négyszelepes technológia, a ralira szánt motorok és az öthengeres dízelek. Jelenleg az Audi RS 3 2,5 literes TFSI motorja folytatja az öthengeres motorok fél évszázados hagyományát Ingolstadtban. Az Audi öthengeres motorjai kultuszstátuszban vannak, és mélyen gyökereznek a márka DNS-ében. A 2.5 TFSI a mai napig rendkívül hangulatos vezetési élményt nyújt, nem utolsósorban jellegzetes hangjának köszönhetően. 50 év siker a sorozatgyártásban és a motorsportban A C2-es 100-asban jelent meg az első öthengeres motor, 1976-ban Az első öthengeres motor 1976-ban jelent meg Audi 100-as második (C2) nemzedékében. Ehhez az akkori négyhengeres motorok nem voltak elegendőek, az Audi mérnökei ezért az 1970-es évek elején soros öt- és hathengeres motorok használatát fontolgatták. Utóbbiakat azonban helyszűke és a kedvezőtlen súlyelosztás miatt elvetették, így maradt a soros öthengeres ötlete, amely az akkor még gyerekcipőben járó „EA 827” motorkoncepción alapult. Ezt a soros négyhengeres benzinmotort a 70-es években a Volkswagen-csoport sok autójában használták, többek között az Audi 80-asban és az Audi 100-asban is. A C2-est az elődjénél magasabbra kívánták pozícionálni, hogy konkurálni tudjon a BMW és a Mercedes modelljeivel Az ebből kifejlesztett legelső öthengeres motor 2144 köbcentis lökettérfogatból 136 lóerős teljesítményt hozott ki, ami akkoriban remek fajlagos teljesítményt jelentett. Modern üzemanyag-befecskendező rendszer növelte a hatékonyságot és a teljesítményleadást. Az Audi 100-asból ez volt a leggyorsabb változat, 0-100 km/h-ra 9,5 másodperc alatt gyorsult fel, és elérte a 190 km/h sebességet is. 1977 márciusában kezdődtek az öthengeres Audi 100 5E példányok kiszállításai az ügyfeleknek. 1979 szeptemberétől az öthengeres motor az Audi 200-ban is elérhető volt; 1982 augusztusától pedig a C2 utódjába, a C3-as 100-asba is beépítették. 17,5 másodperc  alatt gyorsult 0-100 km/h-ra az első öthengeres szívódízel Audi 1978-ban mutatta be az Audi az első öthengeres dízelét, egy kétliteres lökettérfogatú, 70 lóerő teljesítményű szívómotort, amely rendkívül takarékosan bánt a gázolajjal, de nem volt a sebesség bajnoka. Az 1980-as Audi 200 5T volt a márka első luxusautója, a turbós öthengerese 170 lóerőt tudott Egy évvel később viszont debütált a világ első sorozatgyártású öthengeres turbófeltöltős benzinmotorja, amely az Audi újabb úttörő teljesítménye volt. A kipufogógázzal hajtott feltöltőnek köszönhetően a teljesítmény 170 lóerőre, a nyomaték 265 Nm-re nőtt; nem véletlen, hogy ez a motor hajtotta az új csúcsmodellt, a 200 5T-t. Kézi váltóval az Audi első sportlimuzinja 8,7 másodperc alatt gyorsult fel 0-100 km/h-ra, a végsebessége pedig elérte a 202 km/h-t. Az eredeti Quattrótól a Sport Quattróig Az 1980-as Genfi Autószalonon mutatkozott be az öthengeres motorral szerelt Quattro kupé Az eredeti 1980-as Audi Quattro még nagyobb magasságokba emelkedett. Öthengeres benzinmotorja turbófeltöltővel és töltőlevegő-hűtővel is rendelkezett, amihez jött a személyautók körében világújdonságnak számító állandó összkerékhajtás, így a szélesített sárvédős kupé fejlett technológiai csomagot alkotott mind a versenyzés, mind az utcai közlekedés számára. Az értékesítés kezdetén a 2,2 literes motor már 200 lóerő teljesítményű volt, ami 7,3 másodperces 0-100 km/h-s gyorsuláshoz és 223 km/h-s végsebességhez volt elég. 1989-ben igen modernnek számított a Coupé 2.3i gömbölyű karosszériája 1984-ben egy teljesen új fejlesztés jelent meg. Az Audi volt az első gyártó, amely az öthengeres motort teljesen elektronikus, szabályzott gyújtásrendszerrel és alapfelszereltségként katalizátorral optimalizálta. A 2309 köbcentis motor 136 lóerőt 188 Nm nyomatékot adott le. Ez lett az Audi legszélesebb körben használt öthengerese, mivel a 100 2.3E (C3), a Coupé 2.3E (B3) a 90 2.3 E (B3), a 100 2.3E (C4), és a 80 2.3E (B4) és a Cabriolet 2.3E modellekben is megtalálható volt. Dominancia a rali-vb-n Főleg hóban és sárban jelentett hatalmas előnyt az összkerékhajtás Az Audi Quattro kupé versenyváltozata 1981 januárjában, debütálásakor megnyerte az ausztriai Jänner-ralit, aztán februárban Hannu Mikkola Svédországban már világbajnoki futamot is nyert. Nem csoda, a hóban az összkerékhajtás hatalmas előnynek bizonyult a kétkerék-meghajtásúakhoz képest. Michèle Mouton októberben megnyerte a San Remo-ralit, ez volt az első eset, hogy egy női pilóta győzött abszolútban egy rali-vb versenyen. 1982-ben az Audi megszerezte története első gyártói rali-világbajnoki címét, egy évvel később a finn Hannu Mikkola egyéniben is bajnokságot tudott nyerni egy Quattróval. Az A2-es Quattro versenyautó az 1983-as Korzika-ralin debütált 360 lóerős öthengeres motorral Szintén 1983-ban mutatta be az Audi az utcai Sport Quattro modellt, amely 24 centivel rövidebb karosszériával, 32 centivel rövidebb tengelytávval és szélesebb nyomtávval rendelkezett, hogy a rossz, előre koncentrálódó súlyelosztás és a hosszú tengelytáv hátrányait (rossz fordulékonyság, alulkormányzottság) csökkentse. Egy újonnan kifejlesztett, négyszelepes, öthengeres könnyűfém motor hajtotta a rövid Quattrót, már utcai kivitelében is 306 lóerős teljesítménnyel. Ez tette a Sport Quattrót 1983-ban a legerősebb szériaautóvá, amit német gyártó valaha is közúti használatra kínált rendszámosan, garanciával. A karbon karosszériás Sport Quattro S1 1984-ben debütált a versenypályán, 450 lóerős motorral Az agresszív megjelenésű Sport Quattro képezte az alapját az új B csoportos raliautónak, a sárga-fehér fényezésű, hatalmas szárnyakkal teleaggatott S1-nek, amelyben a négyszelepes motor már kezdettől fogva 450 lóerőt küldött a négy kerékre felejthetetlen hanghatások kíséretében. Az új versenygépet először az 1984-es WRC-szezon utolsó előtti futamán, az Elefántcsontpart-ralin vetették be. A szezon többi, tizenegy futamán a svéd Stig Blomqvist még a régebbi, nem rövid tengelytávú, 360 lóerő teljesítményű Audi Quattro A2-essel indult (ilyen volt Ferjáncz Attilának is), ami akkor még az egyetlen összkerekes autó volt a mezőnyben. Nem csoda, hogy az autó kimagasló tapadásának köszönhetően megnyerte a pilóták bajnokságát, az Audi pedig visszahódította gyártók világbajnokságát (1983-ben két ponttal maradt alul a német gyártó a Lanciával szemben). Walter Röhrl az 1985-ös San Remo-ralin a rali Quattro utolsó evolúciójával 1985-ben és 1986-ban a Peugeot és a Lancia csővázas, középmotoros, összkerekes autóival szemben a nagy szárnyas, 480 lóerős Audi Quattro S1 E2-nek már nem volt esélye. Henri Toivonen balesete miatt 1986-ban a rali-vb-n betiltották a B-csoportos autókat, az Audi 23 egyéni világbajnoki futamot nyert meg az 1981-1986-ig terjedő időszakban. További autós tartalmakért kövess minket Facebookon is!

2001 óta Hams Hallban több mint 7,6 millió darab erőforrás látott napvilágot. A létesítményben a BMW, a MINI és a Rolls-Royce modellek kimagaslóan hatékony benzinmotorjai, valamint plug-in hibrid erőforrásai készülnek, amelyeket világszerte exportálnak a müncheni központú vállalatcsoport gyáraiba. Hams Hall így a BMW Group technológiai semlegességet éltető vállalati stratégiájának szerves része, háromhengeres, négyhengeres, V8-as és V12-es benzinmotorokkal. Utóbbi a Rolls-Royce Motor Cars exkluzivitása, amelyet a Goodwoodba szállítás előtt különlegesen képzett mérnökök és technikusok állítanak elő, rendkívül szigorú és egyedi gyártási eljárás szerint. „Számunkra ez a jubileum különleges mérföldkő” – mondta Dirk Dreher, a Hams Hall-i motorgyár igazgatója. „Olyan versenyképes üzem vagyunk, amelynek munkatársaiban mindig is megvolt a létesítményünk és folyamataink töretlen fejlesztését éltető szenvedély. A siker útján erre az erős kötelékre építkezve haladunk tovább” – fogalmazott. „Hams Hall nemzetközi gyártási hálózatunk szerves része, amely a technológiai szaktudást kimagasló rugalmassággal ötvözi. Az üzem megbízhatóan szállítja gyáraink számára a prémium minőségű, rendkívül hatékony és erőteljes motorokat, köztük a V12-es benzinmotort, Hams Hall büszkeségét is” – nyilatkozta Harald Gottsche, a BMW AG motorgyártásért felelős részlegének vezetője. A brit motorgyár szisztematikusan állítja rendszerbe a BMW iFACTORY gyártási stratégia alapelveit, amelyeknek középpontjában a fenntarthatóság, az elektrifikáció, a digitalizáció és a nyereségesség állnak. A Hams Hallban működő csapat a kezdetek óta kiemelten kezeli a fenntarthatóság kérdéskörét, amelynek égisze alatt az üzem a sorozatgyártás első teljes éve óta 61 százalékkal csökkentette az egy erőforrás előállításához szükséges energiafelhasználását. Ez egyúttal azt is jelenti, hogy a létesítmény energiaszükséglete a folyamatosan növekvő termelési mennyiség ellenére sem növekedett. Külső villamosenergia-szükségletét a gyár ma már száz százalékban megújuló energiaforrásokból szerzi be, miközben földgázfogyasztása csökkentésén is dolgozik. 2024-ben a BMW Group Hams Hallban működő motorgyára egy négylábú automatizált robottal bővült. A spOTTO névre keresztelt robotkutya figyeli a gyárat, segíti a karbantartást és gondoskodik róla, hogy a sorozatgyártás folyamatai zökkenőmentesen fussanak. Vizuális, termikus és akusztikus szenzorjaival spOTTO a gyár digitális testvérét is értékes adatokat látja el. A robotkutyát a Boston Dynamics fejlesztette ki „Spot” projektnéven, ezt keresztelte át később a Hams Hall-i csapat Nicolaus Otto, a négyütemű motor feltalálója és fia, Gustav Otto iránti tisztelete jeléül. Mérnökként Gustav a BMW egyik alapítója volt. A Hams Hall-i üzem digitális átállásának középpontjában egy teljes egészében összekapcsolt digitális testvér áll, amely három szintet egyesít. Az első szint a létesítmény háromdimenziós digitalizációja. A második szint egy kiterjedt adatréteg, amelyet spOTTO, valamint az üzem gyártóberendezése és IT hálózata folyamatosan releváns információkkal lát el. A harmadik szint a rengeteg beérkező adat csoportosításáról és alkalmazásáról gondoskodik. A Hams Hall-i gyár szakemberei speciális alkalmazások segítségével optimalizálják a gyártástervezést és a minőségbiztosítást. A képre kattintva megnézhet egy videót Az elmúlt negyed évszázad során a BMW Group Hams Hallban működő motorgyára folyamatosan fejlődött és a vállalatcsoport nemzetközi gyártási hálózatának szerves részévé érett. Az üzem a legkorszerűbb gyártástechnológiákra támaszkodva állítja elő a BMW, MINI és Rolls-Royce modellek benzinmotorjait. A gyár meghatározó mérföldkövei: 2001: a Hams Hall-i üzemben megkezdődik a termelés, olyan új négyhengeres benzinmotorokkal, amelyek elsőként emelik sorozatgyártásba az innovatív VALVETRONIC változó szelepvezérlést 2006: bevezetnek egy új motorcsaládot, a létesítmény most először a MINI számára is készít erőforrásokat 2013: kizárólag Hams Hall állítja elő a BMW i8 plug-in hibrid sportautó díjnyertes, háromhengeres benzinmotorját; rendszerbe állnak a három- és négyhengeres benzinmotorok új gyártósorai; kibővül a főtengelyeket, forgattyúházakat és hengerfejeket gyártó csarnok 2022: az üzem átveszi a V8-as és V12-es benzinmotorok gyártását 2026: a Hams Hall-i gyár fennállása huszonötödik évfordulóját ünnepli. A BMW Group nem csupán Hams Hallban állít elő erőforrásokat. Legnagyobb motorgyára az ausztriai Steyr városában működik, ahol a benzines és dízelüzemű erőforrások mellett hatodik generációs elektromos motorok is készülnek. Az elektromos motorok ötödik nemzedékét Dingolfingban állítják elő. Münchenben a V8-as és V12-es benzinmotorok alkatrészei látnak napvilágot, Landshutban pedig különleges erőforrások születnek. Senjangban a közös kínai vállalkozásként működtetett BMW Brilliance Automotive (BBA) a helyi piacra szánt motorokat állítja elő. E létesítmények a BMW Group technológiai semlegességet éltető vállalati stratégiáját erősítik. További autós tartalmakért kövess minket Facebookon is!  

Az ES90 nem csupán egy technológiai ugrás, hanem a hatékonyság diadala: a 800 voltos architektúrának köszönhetően az autó minden eddigi Volvo modellnél gyorsabb töltést tesz lehetővé. Megfelelő gyorstöltőnél mindössze 10 perc alatt akár 300 kilométernyi hatótávolságot is nyerhetünk, a maximális hatótáv pedig eléri a lenyűgöző 700 kilométert (WLTP). Legyen szó a 333 lóerős hátsókerék-hajtású kivitelről vagy a 680 lóerős Performance változatról, az autó elenyésző szénlábnyom mellett nyújt páratlan dinamizmust, miközben a legfejlettebb biztonsági rendszerek állandó védőhálót vonnak az utasok köré. Ami pedig a megjelenést illeti, az ES90 a skandináv lélek legtisztább megtestesülése. A letisztult, szoborszerű vonalvezetés és a fényben úszó utastér olyan harmóniát teremt, amely a külvilág zajától elszigetelt, békés menedékké emeli az autót. A beltérben a skandináv tájak ihlette hangulatvilágítás és a prémium, fenntartható anyagok használata nem csupán kényelmet, hanem lelki megnyugvást is kínál. Az autó nem pusztán közlekedési eszköz; ez egy esztétikai élmény, ahol minden egyes illesztés és fénycsík a svéd minimalizmus és az otthonos melegség tökéletes egyensúlyát keresi. További autós tartalmakért kövess minket Facebookon is!  

Fotó: BYD A kínai elektromos autógyártó bejelentette, hogy januárban az eladások 30,1 százalékkal csökkentek az előző év azonos hónapjához képest, 210 051 járműre. Ez a Tesla riválisának ötödik egymást követő hónapja, amikor csökkennek az eladások. A BYD nem részletezte a csökkenés okát. A vállalat külső bizonytalanságokkal és a hazai piacon tapasztalható kiélezett árversennyel küzd, ahol a Geely és a Leapmotorhoz hasonló versenytársak nyomást gyakorolnak a költségvetési szegmensre. A termelés is visszaesett, 29,1 százalékkal. A nemzetközi üzletág fénypontja a januárban exportált 100 482 autó. Az egész évre a BYD 1,3 millió jármű exportját célozza meg. Bár ez 24 százalékos növekedést jelentene 2025-höz képest, elmarad a vállalatvezetés által eredetileg előre jelzett 1,6 milliótól. Globális jelenlétének megerősítése érdekében többek között idén egy új gyárat terveznek üzembe helyezni Magyarországon. Tavaly az erős nemzetközi eladásoknak köszönhetően a BYD megelőzte a Teslát, mint a világ legnagyobb elektromos autógyártója – írja az osztrák portál.