Nézzünk körül! A fejlett országok utcáit a szükségesnél nagyobb autók lepik el, sok helyet foglalnak és dugóban araszolnak. Teljesítményük, sebességpotenciáljuk messze eltúlzott, kihasználni csak jelentős kockázattal lehetne. Hová lettek a Fiat 500-asok, az Opel Kadettek, a Renault 4-esek, az eredeti Minik? Beszüntetik a 47 éve sikeres Ford Fiesta gyártását. A mai „kiskocsik” jócskán megnőttek, meghíztak, menetkész tömegük nagyjából harminc százalékkal nőtt, és nagyobb helyet is foglalnak. Egyértelmű a tendencia: az Európai Unióban fele annyi kisautó talál gazdára, mint korábban, miközben háromszorosára nőtt a forgalomba állított SUV-ok darabszáma. Netán azért, mert nőtt a szállítási igény, több gyereket nevelnek a családok? Nem, éppen fordítva áll a dolog! Az ötvenes években kettőnél több gyereke volt egy átlagos európai családnak, ma már csak fele annyit vállalnak. Kisebb család, nagyobb autó – miért? Két okból. Egyrészt a korlátlan személyes szabadságot előtérbe helyező liberalizmus uralkodott el az európai-amerikai térségben: döntsd le a korlátokat, valósítsd meg önmagadat! Másrészt megváltozott az autó funkciója: már nemcsak, sőt nem is elsősorban szállítóeszköz, hanem gazdájának névjegye, énjének kiterjesztése, saját és mások szemében értékmérője. Nagy kocsi, magasabb életszínvonalat mutat, nagyobb sikerről tanúskodik, és nem feledkezhetünk meg „férfiasság-hosszabbító” hatásáról sem. Ez még csak ártatlan magamutogatásnak, kivagyiságnak számíthat, de valójában sokkal ártalmasabb: nagyobb autó több nyersanyagból és energiával készül, nagyobb a környezeti lábnyoma. Márpedig világprobléma a nyersanyagkészletek korlátozottsága, az energiaínség és a környezetkárosítás. Vannak azonban súlyosabb szimptómák is. A beteg társadalomra jó példa a lángokban álló Franciaország, ahol egy narkósan vezető suhanc ellenállt a rendőri intézkedésnek, tovább száguldott volna, lelőtték. Ha őshonos francia lett volna, családja csendben eltemeti, de mivel muszlim bevándorló volt, a hozzá hasonló identitásúak fellázadtak, felgyújtottak 230 épületet, 1350 autót, kifosztottak üzleteket, és terrorizálják az országot, s az összecsapásokban megsebesült nyolcvan rendőr. Franciaország atomhatalom, erős hadsereggel, meg tudná védeni magát támadás ellen, de védtelen a migránsokkal szemben, még egy nyíltan uszító hitszónokot sem tud hazazavarni. Vajon hányat kapnánk a migránskvóta alapján elosztott felforgatók, a befogadó ország gyűlölködő ellenségei közül? Mélységesen megosztott az Egyesült Államok lakossága is. A black lives matter mozgalom neve kétféleképpen fordítható le nyelvünkre: „számítanak a fekete életek”, vagy „a fekete életek számítanak”. Óriási a különbség! A woke irányzat és a cancel culture eltörli a társadalom összetartásának szellemi szövetét: a múltat, a közös vallást, a nemzeti büszkeséget, a hagyományokat. Európában szexuális kisebbségek jogai fontosabbak lettek a férfi-nő-gyerek családénál. Hollandiában transznemű nőt választottak meg szépségkirálynőnek, és egy férfiként óriási izomzatot felszedett új-zélandi súlyemelő, nővé átvedletten, versenyeket nyerhet meg a hölgyek között. Normális? Ráadásul az EU sötét érdekekért, de erkölcsi fügefalevelet tartva maga elé, beavatkozik egy helyi csetepatéba, öngyilkos szankcióival büszkén menetel világháború, atomháború felé. A felelőtlen zöld tyúk, Annalena Baerbock német külügyminiszter kijelentette, hogy háborúban állunk Oroszországgal, nyilván a NATO-ra, így ránk is értve. Nem tudja, mekkorát buktak ilyesmivel Hitler uralma alatt? Rosszul áll az északi féltekén a fehér emberek szénája. Erőszakos kisebbségek uralkodnak a normalitást képviselő többségen, akik csendben tűrnek, nehogy a „progresszív” média felcímkézze őket homofóbnak, nacionalistának, gyarmatosítók utódjának. Visszatérve az autózásra, az EU feldúlja az autóipart, autókereskedelmet és polgárai életét, az erőszakosan siettetett e-átállással. Egy pillanatra se feledjük, hogy ezt személy szerint ugyanazok forszírozzák, akik megszavazták, hogy férfiak is szülhetnek. Normális? Örülhetünk, hogy hazánk ellenáll Brüsszel öngyilkos bolondériáinak, megvédi déli határát erőszakos behatolók ellen, ellenáll szervezett betelepítésüknek, ellenzi az Oroszországot sújtani szándékozott, de a nekünk többet ártó szankciókat, és nem hajlandó senki előtt féltérdre ereszkedni, más országok régi gyarmatosításai miatt. Kis nemzetként büszkék vagyunk sok Nobel-díjasunkra, olimpiai bajnokainkra, történelmünkre. Mindemellett van nálunk is egy érdekes jelenség: a szocializmus idején pezsgett a vicckultúra, Leninen, a rendszer fonákságain nevettünk, humorral elviselhetővé téve a betegesen komor diktatúrát. Mostanában eltűntek a viccek, mert még a legártatlanabb tréfa is megsérthet valamilyen kisebbséget, és pellengérre állíthatja mesélőjét, a betegesen komor véleménydiktatúrában. Mindenkiben működik az öncenzúra… Normális? Visszatérve az autókra, miközben a Nyugat túlméretes kocsikkal robog a fenntarthatatlanságba, nálunk hét éve zsinórban az újautó-piac vezetője a józan igényeknek megfelelő modelleket gyártó esztergomi autógyár. Társadalmi betegségtünetnek csak az Árpád hídi versenyzők mondhatók, de a mérvadó többség normálisan viselkedik.