Makón a Deák Ferenc és a Vásárhelyi utca sarkán álló épületben 1922 és 1944 között működött – a városból elszármazott konstruktőr, Galamb József rokonainak jóvoltából – az egykori Ford-lerakat. A falon még ma is kivehető a Ford–Lincoln–Fordson felirat, és a négy, autókat ábrázoló képből is felismerhető egy, még ha nehezen is. Az épületben egyébként jelenleg egy autóalkatrész-kereskedés működik. Farkas Éva Erzsébet polgármester először a veterán autós-motoros egyesület tavalyi közgyűlésén jelentette be a felújítást, részleteket azonban akkor még nem árult el. A teljes homlokzatot, illetve a reklám feliratokat és az ábrákat is restaurálják – már árajánlatokat is kértek és kiderült, hogy ennek költsége 12 millió forint körül lesz. A pénzből 5 milliót a Miniszterelnökség kulturális örökségvédelmi előirányzatából kap a város, 7-et pedig saját költségvetéséből áll. Mivel az épület magántulajdonban van, ez utóbbi összeg erejéig jelzálogot, illetve elidegenítési és terhelési tilalmat jegyeznek be rá. A tulajdonos Népi Iparművészeti Kft. 5 évre vállalja a fal karbantartását, s azt is, hogy annak küllemét megőrzi. Idén azért aktuális a munka, mert éppen 110 esztendős a Galamb által megálmodott, az elmúlt évszázad autójává választott Ford T-modell. A restaurálás után a Ford-fal a 2019 tavaszára megújuló Deák Ferenc utca egyik nevezetessége lesz. Nadobán László, a tulajdonos cég vezetője mindenkinél jobban örül a jó hírnek. – 1983 óta küzdök ezért a falért. Akkor itt a népi iparművészeti szövetkezet működött, aminek én lettem az elnöke, és a helyi pártbizottsággal hadakoztam. Ők le akarták vakolni, amit én nem engedtem – emlékezik. Hozzáteszi: ők is költöttek rá, alászigetelték a falat és felújították a tetőt, hogy a homlokzat ne pusztuljon tovább. Ez 3 millióba került, és a folytatásra már nem maradt pénzük. A költségekbe most mégis beszállnak – a Ford-homlokzatra merőleges falat saját pénzből újítják fel, a beruházás a tervek szerint augusztusra fejeződik be. A felújítás beharangozásaként két molinót már el is helyeztek az épületen. A Ford T-modell 110 évvel ezelőtt kezdte meg hódító útját, ebből az alakalomból a város – Galamb példáját követve – 100 ezres jutalmat tűz ki saját költségkeretéből a legjobb makói ipari tanulónak, illetve hogy az idei év a vállalkozók éve is lesz. Ennek jegyében nemcsak a Ford T-modellek nemzetközi találkozóját szervezni meg Makó, de expót is az ipari és a mezőgazdasági vállalkozóknak, évkönyvet adnak ki, és állandó kiállítóhelyet is biztosítanak. Idén avatták fel a Galamb-emlékpadot, amelyen egy díszes fémtábla jelzi, kinek az emlékét őrzi. A 110 éves Ford T-modellhez kapcsolódó ünnepségsorozat túlnyúlik Makó városhatárán, a múzeum „tájol” is a híres autóval. Például a szegedi Vedres István Építőipari Szakgimnázium földszinti aulájában is bemutatták az autómatuzsálemről és egyik tervezőjéről, a makói születésű Galamb Józsefről rendezett vándorkiállítást. – A Ford T-modell 110 évvel ezelőtt kezdte meg hódító útját, hiszen akkor a Tin Lizzy névre keresztelt autó páratlannak számított – hangsúlyozta Szikszai Zsuzsanna, a makói múzeum igazgatónője. A Bádog Böskének becézett kocsival a tervezők célja az egyszerűség és a megfizethetőség volt – és mindkettő sikerült. Ezzel a modellel indult az autóiparban a tömeggyártás, több mint 15 millió készült belőle 1908 szeptemberétől 1927 októberéig. Kevesen tudják, hogy egészen az 1970-es évekig kellett várni az autóiparnak, hogy ezt a szériát túlszárnyalja. Műszakilag is sok újdonság volt az 544 kilós, 22 lóerős, négyhengeres motorral és kétsebességes váltóval szerelt, 60 kilométer/órás végsebességre is képes autóban – a középiskola aulájában egy 1919-es évjáratú modell volt látható. A tervezésében oroszlánrészt vállaló Galamb Józsefről kiderült, Szegeden is járt iskolába, de már Budapesten diplomázott, 1901-ben. Nemcsak akkor volt minden tárgyból jeles, később is számos szakmát szerzett, így – egyebek között – kovács, kútfúró, rézöntő és kazánkezelő végzettséggel is büszkélkedhetett. Egy, a Magyar Autóklubtól nyert 300 koronás ösztöndíjjal indult világgá, először Németországba ment, majd Amerikába. 1905-ben telepedett le Detroitban, ahol rajzolóként kezdett a Fordnál, majd gyorsan lépegetett felfelé a szakmai ranglétrán. Egészen 1944-ig dolgozott Henry Ford mellett, aki nagyon megbecsülte – a legendák szerint a fizetése annyi volt, mint az amerikai elnöknek.