Mindenkit emlékeztetnem kellett: igen, ez annak a billenthető tetőablakos, plüss üléses japán sportkupénak az utódja, amit már akkor aktív nyomatékvektorálással szereltek, amikor mi még Swiftekkel jártunk, és amire a legtöbb hozzáértő (egykori autóversenyző, újságíró, stb.) a világ egyik legjobban vezethető autójaként emlékszik vissza. Mire én a tudatomra ébredtem, addigra a Prelude tákolt boyracer autó lett, ám mostani, mintegy 24 évvel későbbi új generációja ad némi képet róla, hogy milyen lehetett az előd újkorában, hiszen a recept meglehetősen hasonló, csak teljesen más korban és közegben.
Míg a 90-es években a kupék számítottak a crossovereknek, így szinte alapvető részei voltak a gyártók kínálatának, addig 2026-ban, az egyre szigorúbb károsanyag-kibocsátási normák és a kínai roham kellős közepén egyszerűen semmilyen észérvet nem lehet felhozni egy ilyen öncélú sportkupé kifejlesztése mellett. Ha csak nem az autózás őszinte japán tiszteltét és szeretetét. Dacból, tenni akarásból. Igazi Japán értékrendből. Az, hogy ez az autó létezik, és ma megvásárolható Európában, önmagában is egy megsüvegelendő tény lenne, ugyanakkor nem lenne elég a sikerhez, ha nem lenne ennyire könyörtelenül jó vezetni is mellé.
Pofátlanul visszahozták a 90-es évek kompromisszummentes, élesen lecsapott kupé formáját és építési minőségét. Gyönyörűek az illesztések, a lámpatestek, és még a fém feliratok is. Megközelíted a szélesen kitett kerekeit, amik mögött hatalmas fékek feszülnek, majd ajtónyitás közben megpillantod az ívelt küszöbét és az első kerekek mögé rejtett apró légbeömlőket és pontosan érted, hogy kik és kiknek tervezték ezt. Akinek volt ilyen sportkupéja anno, az kevésbé lepődik meg rajta, hogy mennyire jól pakolható az alapból 264 literes csomagtartó, és mennyire nem kap figyelmet a második üléssor, ami a Prelude-ben is egy erősen korlátozott fej és lábtérrel rendelkező szövetdarab. Leginkább arra szolgál, hogy a baseball sapkánkat és a napszemüvegünket ide hajítsuk hátra, viszont így is kap két ISOFIX-et, úgyhogy a két éves kislányommal és méretes gyerekülésével együtt is tudtam élvezeteseket autózni.
A Honda minden létező fórumon leszögezte, hogy az új Prelude inkább GT, mint sportautó. Ahogy az elődjei is. Ennek megfelelően belőttek egy olyan sportosan kényelmes üléspozíciót és kabin ergonómiát, amit irtó ritkán találnak el ennyire jól a gyártók. Remek oldaltartásúak az ülések, de közben rendkívül kényelmesek is. Körbe ölel minket a kabin, de közben nem érezzük szűkösnek sem. Ahová nyúlunk, ott remek tapintású anyagokat találunk, különös tekintettel a kormányra vagy épp a hatalmas első ülések bőr kárpitjára. Az építési minőség valami elképesztő. Noha a szemet képesek becsapni a nagy textúrás anyagok, a valóságban ez egy betonstabilan összeszerelt kabin, fém szellőzőkkel, és ami jelen esetben még fontosabb: valódi hideg fém váltókapcsolókkal.
Higgadt, kényelmes, mégis játékos. Szerintem az MX-5 óta nem éreztem semmiben, hogy ennyire körülöttünk mozogjon egy autó. Hogy valaminek ennyire élénk legyen az eleje és a hátulja is, EGYSZERRE. Kimértebb, mint egy röfögő, prüszkölő, hátul fickánkoló Alpine A110-es, de közben mégsem kevésbé élvezetes vezetni. Még egyetlen autó sem érte el nálam, hogy nem egyszer, nem kétszer, és nem is háromszor menjek végig az Úri és Gomba közötti kedvenc kanyargós utamon, hanem hétszer. Úgy tesz, mintha a világ legegyszerűbb dolga lenne ennyire gyorsan átmenni éles kanyarokon. Kikapcsolt menetstabilizátorral is mindössze annyi történik, hogy utánunk igazítja a farát kigyorsításkor. Nem kell belehalni, leizzadni, sem megijedni, hogy élvezetes legyen vezetni.
Úristen, a futóműve! Úristen! Meg a kormányzása! Szerintem az egyik legjobb futómű, amit valaha próbáltam. Úgy mesél az út minden rezdüléséről, hogy közben végtelenül komfortosan kirugózza még Budapest kátyúit is. Itt nem csak arról van szó, hogy megkapta a CivicType R Adaptív Lengéscsillapító Rendszerét, hanem arról, hogy az egész futómű geometria tökéletes. Egy mestermunka. Szinte túlzásnak is tűnik egy ekkora és ilyen erős, hibrid autóhoz. Overengineered, de pont ez a Prelude lényege. Ezt az autót azok fogják értékelni, akik képesek lesznek a nüansznyi mérnöki tartalmakban elveszni, és nem vágynak mellé semmilyen hivalkodásra.
Mondjuk, szó sincs róla, hogy gyenge lenne. Nem tudom, hogy melyik dimenzióban számít ez az autó gyengének, pedig ezt több helyen is felhozzák ellene. Ez a két villanymotorból, és egy 2,0 literes benzinmotorból összedolgozott 184 lóerős rendszerteljesítmény pont tökéletes ehhez az 1,4 tonna tömegű kasztnihoz. Nem elnyeli a lóerőket, mint a legtöbb CVT váltóval szerelt hibrid, hanem pont, hogy a kezünkbe adja az irányítás az új S+ Shift technológiával, ami 8 fokozatot szimulál. De mennyire jól! Visszaváltáskor érzed a rántásokat, a fordulat felszökik, megérkezik a motorfék, miközben maguk a „váltások” pofátlanul gyorsak. A szívómotor és a fokozatmentes automata elegye elengedhetetlen ahhoz, hogy ennyire lineáris teljesítmény-leadással toljon minket kifelé a kanyar kijáratokon.
Tudom, hogy van motorhang rásegítés, hiszen a menüben bekapcsolható, de egyszerűen nem tudtam megállapítani, hogy milyen mértékű, mert annyira rohadt jól lehozták egy sportos Honda motor bőr alá mászó, érces, magas hangzását. Nem tudom, hogy kívülről hogyan hangzik, de nem is érdekel, mert belül akkora élmény. Hibrid felett ilyen uralmunk még sosem volt. Ezek után nagyon vigyázzon mindenki, hogy mire akasztja rá, hogy „sportos hibrid”, mert minden, ami ez alatt van, igazából teljesen felesleges. Érződik, hogy először valószínűleg megalkották a tökéletes padlólemezt, majd erre rajzoltak rá egy bódét. És tudod mi a legpofátlanabb az egészben? Hogy közben városban 5 litert fogyaszt. Teljes őrület. Egy igazi fehérgalléros sportautó, amivel szívesen mennék dolgozni minden olyan napon, amikor a délután nem kell a gyerekeket felvenni az iskolából. Mégis melyik másik sportkupé tudja ezt ennyire tehermentesen lehozni?
Jelenlegi konfigurátora szerint 20,9 millió forintról indít a Honda Prelude. Ennyibe kerül, ha egy rétegmodell, amit a Honda szívből készített, eljut Európába. Egyébként ennél jóval drágább volt a hozzá hasonlítható méretű, minőségű, tudású, élvezeti értékű Toyota GR Supra és Alpine A110 kivezető ára is. Olyan a Honda Prelude, amilyen egy Casio karóra: higgadt, megbízható, technikai felkészültségében lenyűgöző eszköz, ami hozzátesz a hétköznapokhoz. Csodálatos Borzasztóan örülök, hogy létezik, és talán még egyszer utoljára megtapasztalhattam, hogy milyen az, amikor a japán mérnöki munka erejét a vezetési élményre irányítják.
További autós tartalmakért kövess minket Facebookon is!