Spanyolul jól megtanultak, a német mellett ez az egyik hivatalos nyelv az Audi itteni gyárában. Az angol is használatos, ahogy Emese fogalmaz, körülnézek értekezlet előtt, kik vannak túlsúlyban és azon a nyelven kommunikálok. Győrből Mexikóba.  Kiss Emese és férje, Ludvig Attila. Amikor felvetődött, hogy külföldre megyünk dolgozni, nem volt kérdéses az Európán kívüli hely, mert Emesének a külföld ezzel egyenlő – feleli kérdésünkre Attila, s azt sem titkolja, a külföldi munka Mexikóban óriási kaland és nagy tapasztalatszerzés. Évente egyszer látogatnak haza, Skypén tartják az itthoniakkal a kapcsolatot, a Duna tévét interneten nézik, a hírek pedig az internet világában Mexikóban is frissek. De vajon hogyan telik a karácsony arrafelé? Kiss Emese: - A karácsonyfát december elején állítják fel, és január 6-a után bontják le. Ha valaki élőfenyőt akar, akkor a Douglas típusú fenyő van, mely nagyon sűrű, puha tűlevelei vannak, és gyönyörű formára nyírják. Sokan azonban műfenyőt állítanak, ugyanis ilyenkor a száraz évszakban nagyon hamar elszárad a fa, annak ellenére, hogy a karácsonyfatalpakba vizet lehet rakni. Ilyenkor díszítik fel a házakat, utcákat. Elkészítik a Betlehemet, melybe a kis Jézust csak 24-én este rakták bele. A kis Jézus általában egy nagy baba, jóval nagyobb, mint a többi betlehemi alak, és ruhába öltöztetik. A régi mexikói házakban nagyon sok szenteket ábrázoló szobor van, sőt nagyon sok helyen oltár is van. A szobrokat általában ruhákba öltöztetik. Nagyon vallásosak, nagyon sok gyárban a gyártósorok mellett is megtalálhatóak az oltárok. Őrzött lakóparkban él a család Mexikóvárosban. Itt diszítették fel a fenyőfát. És mivel a mexikóiak mindig találnak okot a fiestára (ünneplés), természetesen karácsony közeledtével kezdődnek az ún. “Posada”-k. Eljátsszák azt a történetet, amikor Mária és József Betlehemben szállást kerestek. Miután eljátszották, kezdődik az eszem-iszom, majd az elmaradhatatlan “piñata” (pinyata) (ez manapság papírmaséból készült csillag formájú és édességgel van töltve). A mexikóiak rengeteg édességet esznek, még a felnőtt fiesta-kon is van piñata, és amikor szétverik, és potyog belőle az édesség, megy a harc, hogy ki szed fel többet. A piñata állítólag egy indián szokás volt, régen cserépből készítették, és különböző finomságokkal töltötték meg. A cserépforma jelképezte a gonoszt, amit ütni kell, a végén pedig jutalomban részesülnek - a finomságok kipotyognak a szétvert piñata-ból. Szenteste Jézus születését ünneplik, nagy családok ilyenkor jönnek össze, megérkeznek a távoli rokonok. Az ételek vidékenként változóak, Pueblában tipikus karácsonyi étel a sajttal, hússal töltött chili, amelyet palacsintatészta-szerű keverékben megforgatnak, és olajban kisütnek (egy olyan fajtája a chilinek, ami ilyenkor érik). Ez az étel tulajdonképpen lutri, mert nem lehet tudni mennyire csípős az a paprika mely az ember tányérjéra kerül. Lehet édes is, de lehet nagyon-nagyon csípős is. Vannak helyek, ahol ilyenkor “tamales”-t esznek. Ez az étel hasonlít a puliszkára, azonban húst és chilit tesznek hozzá, banán- vagy kukoricalevélbe csomagolva párolják meg. Van édes változata is, abban hús helyett gyümölcs van. Ünnepi díszben Mexikóváros. Pálmafa köré tekert fénycső. December 25-én újra összejön a család, ekkor van a “recalentado” - újramelegítés (ami az előző napról megmaradt, ugyanis általában sok kaja gyűlik össze, mivel mindenki visz valamit. (azt hittem viccelnek velem a kollégák ezzel, de biztosítottak róla, hogy ez így van mindenhol Mexikóban). Karácsonykor nem ajándékoznak, bár már beszivárog az USA-ból a Santa Claus, de csak a jómódúbb családoknál. Az ajándékokat itt a 3 királyok “reyes magos" hozzák január 6-án. A gyerekek január 5-én megírják kívánságaikat, és vagy egy lufira kötve elengedik, vagy a kitisztított cipőjükbe rakva beteszik a fa alá. Bejgli helyett pinyata. Január 6-án pedig szintén különböző összejöveteleket szerveznek, ahol a “rosca de reyes”-en (királyok kalácsa) osztoznak. Ez egy koszorú formájú kalács, mely a társaság nagyságától függően 20 cm-estől akár 1 m-es átmérőjű lehet. Ebbe a kalácsba belesütik általában kis Jézus, Mária, József figuráját, a kalács nagyságától függően többet is. Mindenki saját magának vág a kalácsból, és aki megtalálja valamelyik figurát, szerencséje lesz abban az évben, azonban neki kell megvendégelnie a társaságot február 2-án (a gyertyaszentelés ünnepe) tamales-szel. A kalácshoz “atole”-t isznak, ez különböző ízesítésű kukorica alapú meleg ital - rettenetesen édes, mint minden Mexikóban. Mi pedig magyar szokás szerint mézeskalácsot sütünk a lányaimmal, és minden ismerősünket megajándékozzuk vele, nagyon ízlik nekik. És természetesen beiglit is sütünk. A halászlével vagyunk gondban, ugyanis nehezen lehet folyami halat szerezni. Nagyon sokféle tengeri hal és tengeri herkentyű van, de abból nem lehet magyaros halászlevet készíteni. A fát mi is korán felállítottukk, mert később már nem lehet kapni - tudatta Mexikóból Kiss Emese. Ősszel személyesen is találkozhattam Kiss Emesével és családjával, amikor felavatták az Audi mexikói gyárát. Akkor azt kérdeztem tőlük, mi hiányzik legjobban a távolban? Minden – vágták rá szinte egyöntetűen, majd Attila pontosított. A sós péksüteményeket Mexikóban nem ismerik, itt minden édes. Jó lenne néha leugrani a győri pékségbe, amit gyakran megtettem, mert ott volt a lakásunk közelébe. Az ajándékokat Mexikóban nem a Jézuska, hanem a 3 királyok “reyes magos" hozzák január 6-án.