Azt mondják, a lelki bajokra jó terápia, ha kiírja magából az ember. Már többször nyúltam ehhez különböző problémákkal, de autós ügyben még soha. Nagyon bízom benne, hogy működik, mert csalódottságom határtalan. (Too Long To Read figyelmeztetés!) Az egész éppen egy hónapja kezdődött. Mint oly sokszor azon töprengtem, hogy hogyan és mire kellene lecserélni idén 20 éves családi autónkat. Nem is olyan régen megírtam egy cikkben az autóvásárlás dilemmáját. Ott arra jutottam, hogy nincs jó és (viszonylag) olcsó megoldás, ha nem akarok alább adni a mostani autónk szolgáltatási színvonalából. A töprengést lekövettem egy újabb új autó konfigurálással, de az eredmény megint a lesújtó 25+ milliós kivitel lett. Felejtős. Irány a mobile.de, lássuk, hogy a 3-4 éves szegmensben milyen ajánlatokat találunk Mercedes-Benz E-osztályra. Nem találtam semmi kedvemre valót, pedig nem is szűkítettem le nagyon a keresést: az évjáraton kívül talán az összkerékhajtás volt bejelölve, ami egyáltalán nem ritka a szegmensben. Kicsit reményt vesztve listáztam a „hahu”-s találatokat és akkor felbukkant „az autó”. A 2017-es E400 4matic 122.000 km-t futott. Citritbarna, exkluzív külső (krómszegélyek, álló Mercedes embléma), légrugózás „magic body controll”-al, digitális műszerfal, kulcsnélküli indítás, világos bőr belső, kiterjesztett ülés- (és kartámasz-, meg kormány-) fűtés, magyarországi, szervizelt, ülésmemória, árnyékolók a hátsó oldalablakokon és szélvédőn, összes asszisztens rendszer, sőt még hátsó biztonsági öv légzsákok is voltak benne. Az autó a napfénytető kivételével MINDENBEN megfelelt azoknak az autóknak, amit saját ízlésem szerint szoktam összeállítani a konfigurátorban. Ilyen nincs és mégis van! Gyári kiviteli lekérdezés alapján az Eurotax 30,5 milliós új árat adott meg. Ehhez képest 4 éves korában 12,9 millióért tették ki a hirdetést. Még aznap, kéretlenül, érkezett egy e-mail a bankomtól, amelyben figyelmembe ajánlják lízingszolgáltatásaikat. Mintha csak tudták volna, hogy éppen aznap lesz szükségem egy indikatív ajánlatra. Nagyon gyorsan megjött a nagyon kedvező ajánlat. Ez alapján úgy döntöttem, akár bele is férhet, hogy belevágjunk. Induljon a játék! A 12,9 millió forintért kínált autó még alku nagyon kedvező vételnek számított. Ezzel a motorral még a felszereltségben ettől elmaradó példányok is drágábbak voltak. Az ok a futásteljesítmény. Szűk négy év alatt jellemzően 60-80 ezer kilométer körül alakulnak még a felső-középkategória autói is. Felhívtam a hirdetésben található telefonszámot, ahol azzal indítottam az értékesítőnél, hogy 20 perce még eszem ágában sem volt autót venni, de ez a kocsi megfogott. Nem tartott sokáig csevej, meggyőző dolgok hangzottak el. De hát az autó drága. A tőlem 150 km-re lévő telephelyre csak úgy lekocsikázni szintén. Felhívtam a közelben lévő szerződéses partnerem, hogy nincs-e valami munka számomra, így legalább a kiszállási díj fedezné az utamat. Volt. Egy hét múlva lett volna a látogatás időpontja. Közben egyeztettem az üzlettársammal, aki addigra átnézte a hirdetést. Elsőre le akart beszélni, hogy ennyi kilométer után ez nem lesz jó vétel, itt, ha bármi tönkremegy, tisztára nyaljuk a céges kasszát. Mondtam neki, hogy egy hét múlva megyek megnézni. Erre ő azt felelte: Andriskám, ha téged valóban, komolyan érdekelne az autó, akkor holnap reggel utaznál és nem a jövőhéten. Igaza volt. Másnap reggel már robogtam is az autópályán a kis vizsgálati felszerelésemmel és sok-sok izgalommal. Az autó személyesen még meggyőzőbb volt, mint a hirdetés alapján. A szokásosnál hosszabbra nyúlt tesztúttal indítottunk. Minden hibátlan. Ezzel a futóművel, ezzel a motorral annyira fölényes eleganciával lehet autózni, amit szinte csak egy Mercedes képes nyújtani. Erre számítottam és hozta is. A szemle Azért az a cikk címe, hogy Akasztják a hóhért, mert másik rovatomban, a Mesél a szakértőben ügyfeleink számára átvizsgált használt autók vizsgálati tapasztalatait szoktam okulásképpen leírni. De most magamnak nézek autót. A diagnosztikával kezdtem. Az E400 egészen pontosan 100 vezérlőegységét kérdezte le a számítógép. Nem volt mind hibamentes, de a motor- és váltóvezérlés, a fényszórók (Multibeam LED rendszer) a légrugózás, szóval a legkockázatosabb rendszerek nem tároltak hibát. A tükrökbe és kilincsekbe épített térvilágítás nem működött. Az akkumulátorral összefüggő adatból kitűnt, hogy a gyári aksi van az autóban, ez biztosan nem húzza már sokáig. Az első féktárcsák fogyóban voltak. Az első (amúgy fűthető, hővédő…) szélvédőn alul-középen egy 5-6 mm-es kavicsnyom éktelenkedett, lutri, hogy megindul-e belőle a repedés. A gyári utasítás szerint a 9G-Tronic váltóban és vele együtt a 4matic osztóművében is 125.000 km-nél kell olajat és szűrőt cserélni, ez pedig már vészesen közel van. A négy téli abroncs M0 (Mercedes Original) jelzésű, tehát a gyárban szerelt, 2016-os gyártású gumi volt. A profilján így is maradt még kb. 6 mm mintaárok, de éppen nyár jön, szóval körbe is kell gumizni, aztán a tél előtt illene még egyszer megtenni. Ráadásul, hogy ne egy felniszettre szereltessük a méregdrága abroncsokat le és fel évente, jó lenne egy garnitúra felni is. Összkép és összezavarodottság Nem szégyellem, szerelmesen és álmodozva tartottam vissza Budapestre. A nap hátralévő irodai részét azzal töltöttem, hogy feltérképeztem, hogy az első üzemeltetési évben milyen költségek merülnek majd fel. A váltó- és osztómű olajcsere 250.000; a szélvédő 450.000,-; az első fék 300.000,-; egy garnitúra gumiabroncs szintén 300.000,-; Az akkumulátor sincsen meg 100.000,- Ft alatt; lesz kötelező szerviz, ha csak a rutinműtét van, akkor 150.000,-. Aztán még egy gumiszett. Már nem is tudom tételesen felsorolni, miket vettem számításba, de nem egészen 1.9 millió forintos költséget számoltam ki. Ebben minden előre látható költség benne van, és hozzá kell tennem, hogy Mercedes-ekre szakosodott, de nem márkaszerviz árakkal kalkuláltam. Meg kellett nézni a vásárlás költségeit is. Bármilyen jó is az ajánlat a lízingcégtől, havi nettó 128.000,- Ft lízingdíj adódott. Emellett havi szinten jelentkezik a cégautóadó (22.000,- Ft), a súlyadó (~6.000,- Ft) és járulékos költségként a CASCO, ami kötelező, de ha nem lenne az, ilyen kaliberű autóra akkor is meg kellene kötni. Ha hidegen felmegyünk egy alkuszcég kalkulátor lapjára, akkor simán félmillió forint feletti éves CASCO ajánlatokat kapunk, ami horror! Ám ha jók vagyunk valamelyik biztosítónál, jó a cég kárhányada, akkor jelentős kedvezményeket kaphatunk. Ezért feltéve, de nem megengedve 240.000,- Ft/év díjjal kalkuláltam. A kötelező biztosítás olcsóbb, 12.000,- Ft/hóval számoltam. Így adódott, hogy anélkül, hogy egy métert is mentem volna az autóval havi nettó 188.000,- Ft-ba fog kerülni a birtoklása. Négy év után, nagyjából 1,5 milliós maradványértéken megvásárolható az autó, ekkor a lízingdíj kiesik és marad 60.000,- Ft fix havi költség. De menni is kellene vele. Ez az autó a teljesítményért cserébe elég szomjas. Ha minden „hypermiler” tudásomat latba vetem és megállom, hogy ne használjam ki a 333 lóerő adta lehetőségeket minden lámpánál, akkor talán nem sokkal kúszik 10 liter fölé a fogyasztás. (A tesztút során 12.2 volt, de azért ott egyszer-kétszer belenyomattam magam az ülésbe.) Ez a mostani autóm (E270 CDI), nagy átlagban 7,5 literes fogyasztásához képest érezhető többlet, de ezzel megbarátkoztam gondolatban, úgysem megyek már több tízezer kilométert egy évben. És akkor még nem ment tönkre semmi. Arra már gondolni sem mertem, hogy meghibásodik valami, pedig tudható, hogy így lesz. A szemlén találtam a baloldali hengersor vezérműtengely jeladója környékén olajfolyást. Észrevettem, hogy a jeladó csavarjainak feje kék színű és maga csavar is más kivitelű, mint a jobboldali ugyanilyen elemen. Tehát meghibásodás, szerelés már korábban is volt, nincsenek kétségeim, hogy ezután is lesznek, sőt. Az ajánlat Egész hétvégén és a következő hét első napjaiban kollégákkal, barátokkal vitattuk meg a kérdést. A bölcsebb, érettebb barátok egybehangzóan mondták, hogy eltekintve a konkrét autótól ez az összeg sok egy kocsiért. A fiatalabbak ezzel ellentétben vissza nem térő alkalomként tekintettek a lehetőségre, megerősítették, hogy nagyon önazonos lenne az autó. Én pedig csak ingadoztam, mint a középparaszt, cserébe fogyott az időm. Nagyon sokat matekoztam azokban a napokban. Álmok és vágyak szemben a költségekkel és a lehetőségekkel. Végül arra jutottam, hogy nagy lesz ez a kabát és elengedtem a dolgot. Vettem egy nagy levegőt és felhívtam a kereskedést. Megköszöntem minden hozzám való jóságot és hogy megnézhettem, kipróbálhattam az autót, majd közöltem, hogy az ajánlat, amit adni tudnék, annyira szemtelenül alacsony, hogy nem is mondom ki. (11 millió forintban mondtam volna ajánlatot.) Elköszöntünk abban maradva, hogy majd figyelemmel kísérem a kocsi hirdetését, mert a kíváncsiság nem fog nyugodni hagyni. Mindegy mi a döntés, örülni kell neki. És én örültem is mert úgy éreztem, nem ugrottam bele vakon valamibe. Veregettem a vállam, hogy milyen felnőtt, felelősségteljes döntést sikerült meghoznom. De ezzel még nem ért véget a történet A csúfos végjáték még csak ezután következett. Teltek-múltak a napok. A hirdetésben semmi sem változott, pedig minden nap ellenőriztem, hogyan áll a dolog. Közben fűnek-fának elmeséltem, hogyan nem lesz E400-asom, és hogy mennyire bánt, hogy nem tudom megvenni a meseautót. Emellett persze rendszeresen végig néztem a saját fotósorozatomat is. Végül két hét kellett ahhoz, hogy azon kapjam magam egy munkanap végén, hogy már nem néztem rá a hirdetésre. Másnap csörög a telefon, a szám ismerős. A telephelyvezető volt az, nem is tudtam mire vélni a hívását. Elmondta, hogy a cég átalakuláson megy keresztül. A flotta nagyobb értékű darabjai várhatóan külföldre mennek, ezen a listán az E400 is rajta van, de ha most teszek egy ajánlatot, ami – itt bizalmasabb hangnemre váltott – 11-el kezdődik, akkor fut egy kört az érdekemben a vezetőségnél. Nem hittem a fülemnek. Valahogyan végig azt éreztem, hogy nincsen lezárva az ügy és így-úgy történik még valami. Erre megtörténik, itt a lehetőség, plusz az ajánlat, amit elsőre kigondoltam, mégsem volt annyira nevetséges. Kicsit nagyot rúgtam a pöttyös labdába Időt kértem, mert semmiképpen sem akartam elsietni a választ. A késő délutáni egyeztetésen másnap délelőtti határidőt kaptam az új ajánlatra. Én úgy gondoltam, hogy ha most „ki kell szórniuk” az autókat, akkor van még ebben az árban alku, így az üzlettársi egyeztetést követően a következő ajánlatot körvonalaztuk. 10,5 millió forint úgy, hogy a szélvédőt és a váltómű-osztómű olajcserét elvégzik az autón. Másnap 11-kor akartam hívni a kereskedést. 10:45-kor hívott az ismerős szám. Azonnal a lényegre tértünk. Nagyon pontosan feljegyezte az ajánlatomat, majd kért fél órát, hogy legyen döntés. Egy óra lett belőle, de én abban az egy órában megittam két kávét és lerágtam az összes körmömet. Úr Isten, mibe fogtam! Ezek mindjárt felhívnak és közlik, hogy akkor áll az alku és kezdhetjük a papírozást. Egyik percben gondolatban már az olasz tengerparton kocsikáztam a limuzinnal, a másikban számba vettem, hogy kitől lehet majd kölcsönkérni, ha pl. letérdel a két 700.000,- Ft-os turbó egyike. Ott lebegett a szemem előtt a csodálatos érzés, hogy sikerült egy ilyen autót megcsípnem, de mindig beavászkodott az álomképbe, hogy kong a céges kassza az álom miatt. Egy óra múlva telefoncsörgés, ismerős szám. Nem kertelt, azonnal kimondta, hogy nem találkoztak az elképzelések és akkor ezt zárjuk is rövidre. Egyszerre éreztem leírhatatlan csalódottságot és nem várt megkönnyebbülést. Előbbit azért, mert szinte biztos voltam benne, hogy az eladó cégnek is ez az egyszerűbb út, még ha látszólag realizálnak is egy kis veszteséget az üzleten, utóbbit azért, mert így nem veszek a nyakamba egy rakás költséget. És nem volt tovább. Nem kérdezte az emberem, hogy jól átgondoltam-e és egy félmilliós különbségért megéri-e kockáztatni. Nem adott még ellenajánlatot sem, nem mondta, hogy de akkor nincs váltóolaj csere meg új szélvédő. Semmit sem mondott, csak rövidre zárta a kérdést. Meg lehet érteni. Ez volt pénteken. Ha nem, hát nem A hétvégén azon gondolkodtam, hogy ha már ilyen nagy fába vágja az ember a fejszéjét, akkor az legyen nagyon előnyös üzlet. Az az érzés volt erősebb, hogy ennek így kell lennie, tényleg nem való nekem ilyen nagy értékű, erős autó. Egymás után sorakoztattam az ellenérveket. Például, hogy kinéznének ebből a luxuskocsiból, vagy hogy mit szólna a család, vagy hogy mit kockáztatnék a fenntartással. Minden az elfogadás irányába mutatott egy darabig. Aztán sajnos más gondolatok is beférkőztek. Hogy nem is annyira nagy a különbség. Hogy 5-7 százezer forint ebben a nagyságrendben már nem is tétel, pláne, hogy hogyan jelenne meg lízingdíjban. Új indikatív ajánlatot kértem, ezúttal a 10,5 milliós vételárra. Keddre meg is érkezett, így már csak 105.000,- nettó a lízingdíj. Még aznap este megnyitottam újra a hirdetést. Pontosabban csak megnyitottam volna, mert a hirdetés szerdára eltűnt. Azonnal listáztam újra a kereskedés autóit, de semmi. Gyors telefon a telephelyre: az autó kiviteli papírjait tegnap aláírták és a terveknek megfelelően viszik is külföldre. De fizikailag még ott van a kocsi. Őrjöngtem. Szomorúan járkáltam este a családom körében. Nem tudtam leplezni, mennyire bánt a dolog. Csütörtökre (a cikkírás napjára) már annyira bántam az alacsony ajánlatomat, hogy újabb üzlettársi egyeztetés után azt mondtam, megpróbálom az ismert körülmények ellenére is megadni a korábban kigondolt ajánlatot. Éreztem, hogy ez már a vergődéses rész. A hurok megszorul Remegő kezekkel emeltem meg a telefont, amelybe ekkor már mentve volt a szám. Felvette a partner, de ő ezt (a szám elmentését) hallhatóan nem tette meg. Elmondtam neki, hogy nem hagy nyugodni a dolog és megadom az autóért a valamivel 11 millió fölé lőtt ajánlatot. A telefonban harsány nevetés hallatszott. Pont ezt akartam elkerülni, de talán a helyében – még ha nem is az ügyfél fülébe – én is nevettem volna. Ebben az időpontban ez már szánalmas próbálkozás volt. Miután sikerült úrrá lennie derültségén elmondta, hogy a külföldi telephelyen, ahová várják az autót volt egy feliratkozó, aki hasonló paramétereket jelölt meg. Kiajánlották neki a  Mercedes-t és úgy néz ki, hogy ő le is csapott rá. Az autót eladták. Emberem kiemelte még, hogy ott volt a lehetőség a múlt pénteken, miért nem adtam meg, amit megsúgott? Na, igen. Tökéletesen igaza van. A beszélgetés olyan fatális mondatokkal zárult, mint például ez ennyi volt, ez a vonat elment és így tovább. De tényleg, miért nem adtam meg az árat? Miért nem nyomatékosította a kereskedő, hogy ne gatyázzak, ne bohóckodjak az ajánlattal, ha egyszer tudta, mi a minimum? Mert ez nem a kisdedóvó. Mert komoly felek között talán még ennyi utalás is sok, hogy leessen a tárgyalófélnek a tantusz: ez itt az utolsó ajánlat és az utolsó lehetőség. Nekem meg nem esett le. Bár autók közelében dolgozom, nincs rutinom az autóvásárlásban. Főleg nem diszponálok tízmilliós nagyrendű összegek felett rendszeresen. Bíztam a csodában, hogy most nekem lesz olyan szerencsém, hogy az Eurotax eladási áron 14 milliós kocsit 10,5 millióért megvehetem. Amikor ez eszembe jutott, akkor jöttem rá, hogy a 11+ is nagyon jó vétel lett volna. De hát gyáva voltam. Vagy csak túl elővigyázatos, vagy felelősségteljes, esetleg lassú, tapasztalatlan, „fogtechnikus”. Azt gondolom, hogy már elég régen hozok átgondolt és felelősségteljes döntéseket. Viszont régóta most érzem az először, hogy bárcsak visszamehetnék néhány napot, hogy lecsapjak a kínálkozó lehetőségre. Mindenki jár így Mi ebből a tanulság? Az, hogy bár általában van idő átgondolni a dolgokat, jó helyzetnél nincsen jobb. Az egész történetben annyi a mázlifaktor, hogy igazi tehetség kellett ahhoz, hogy ezt elbénázzam. Vegyük csak sorra: a semmiből előbukkanó, éppen a saját ízlésemre faragott autó; másnap a banki ajánlat, hogy szívesen finanszíroznak, ráadásul a kapott konkrét ajánlat szemtelenül alacsony kamatokkal számol; megtörténik az a csoda is, hogy éppen változás van a cégben és majdnem kétmillióval olcsóbban is elengednék a kezét. Mi kell még? Előttem az utódom - ja, nem! Talán tapasztalat. Elsőre tényleg túlvállaltam volna magam, ott jó döntés született. A második lehetőség viszont már olyan, ami 100-ból egyszer adódik, na, ezt kellett volna felismerni. Talán majd legközelebb. További autós tartalmakért kövesse az Autószektor Facebook oldalát.

Emellett a leginkább érintett nezsideri és felsőpulyai járásokban nyomozóegységek alakultak, amelyek feladata az embercsempészek felderítése, közölte a tartományi rendőr-igazgatóság. Május folyamán mintegy 530 menekültet tartóztattak fel a rendőrök. Burgenland fokozza a készültséget. A cél a zöldhatár és a határ menti települések megerősített őrzése, a bűncselekmények, az embercsempészet és az illegális bevándorlás megelőzése. Nezsider járásban májusban 200 személyt fogtak el a rendőrök illegális határátlépés gyanújával, és kézre került egy csempész is. A felsőpulyai járásban 330 bevándorlót tartóztattak fel a hatóságok, itt három embercsempészt is elfogtak. A járőrszolgálat mellett a rendőrök drónokat is bevetnek a határ őrzésében. Az első három eszközt május elején vehette át a burgenlandi rendőrség, továbbiak pedig ezekben a hetekben érkeznek Burgenlandba. További autós tartalmakért kövess minket Facebookon is!  

Aki a korona-korszakban használt mobilházat szeretne szerezni, az utóbbi időben egyre mélyebbre kellett ásnia a zsebében.Tekintettel az általános kempingboomra, a használt lakókocsik, kisteherautók vagy a népszerű egyedi modellek átalakítása iránti kereslet és az árak is erősen emelkedtek. Különösen az idősebb járművek voltak az utóbbi időben lényegesen drágábbak, mint egy évvel ezelőtt.  Ez a használt autós platformok mobile.de és Autoscout24 piaci adatain alapul – írja a német honlap. VW T5 California Fotó: Volkswagen A növekedés különösen a nyolc évnél idősebb mobilházak esetében volt erőteljes. Áprilisban átlagosan több mint 34.000 euróba kerültek a platformon, ami több mint 20 százalékkal több, mint az előző év azonos hónapjában. Nyaralás a bezárt szállodák ellenére A platformok a drasztikus áremelkedés mellett a korona-válság idején az egyes járműosztályok iránti kereslet meredek emelkedését is regisztrálták. Kisteherautók és lakóautók esetében az Autoscout24 megfelelő hirdetéseire leadott kattintások száma időnként megduplázódott. Az egyes modellek, például a VW Caddy vagy a Mercedes Vito árai, amelyek némelyike ​​akár ággyal és tárolóval is bővíthető, éves szinten akár 24 százalékkal emelkedett. Ebben a járműosztályban az idősebb autók átlagosan 29 000 euró alatt több mint 10 000 euróval kerülnek többe, mint az év elején. A lakóautó-ipar a közelmúltban újra és újra rekordértékesítésről és új regisztrációról számolt be. Ennek megfelelően sokan a mobilházat használják egyéni lehetőségként nyaralni a bezárt szállodák és a törölt járatok ellenére. További autós tartalmakért kövess minket Facebookon is!  

Mi az aquaplaning? Az aquaplaning, más néven „vízen futás" vagy „felfutás”, számos baleset előidézője. Nagy esőzések után összefüggő vízréteg képződik az úton, amely megakadályozza az abroncsok úthoz tapadását. Az autó „felúszik”, bármit is teszünk, a kormányzási és fékezési erők csak a vízrétegre hatnak, az útra nem. Ennek következtében az autó ellenőrizetlenül sodródik, és elveszíti a tapadását. Hol fordul elő az aquaplaning? Illusztráció Fotó: NÚSZ Statisztikai szempontból nézve az aquaplaning gyakoribb az autópályákon, mint a vidéki utakon és a városokban. Ennek oka azonban nem az útburkolat minősége, hanem az a tény, hogy itt gyorsabban vezetünk. Az egyenetlen felület és az enyhe lejtés is hozzájárul az aquaplaninghez. A fő veszély a mélyedésekben, a kanyarokban, az aluljárókban és nyomvályúkban leselkedik ránk, vagyis szinte mindenhol, ahol a csapadékvíz nem tud gyorsan elfolyni, vagy ha nagy mennyiség esett, és időbe telik, míg elszivárog.  Milyen sebességnél történik az aquaplaning? Bármikor. A jelenség előfordulása függ az út jellegétől, a vízmennyiségtől, a gumiabroncs típusától és egyéb külső körülményektől; 80 km/h sebességnél éppúgy előfordulhat, mint 140 km/h-nál. Hogyan viselkedik az abroncsunk aquaplaning esetén? És mit tehetünk mi? A gumiabroncs futófelületén lévő profilok a víz elvezetésére szolgálnak. A gumiabroncs futófelületének többi része az úthoz tapad. Ha a gumiabroncs profilja kisebb, mint 4 mm, előfordulhat, hogy nem lesz elég hely a víz elvezetésére, az autó egyszerűen felfut a vízre. (A 3 mm mély futófelület általában védelmet nyújt a nyári gumiabroncsok esetén.) Téli gumiabroncsok esetén ennek azonban legalább 4 milliméternek kell lennie. A jogszabály által meghatározott minimális profilmélységgel – amely jelenleg 1,6 milliméter – átmegyünk a műszaki vizsgán, de az aquaplaning során ennek ára lesz. Gumiabroncs szélessége: minél szélesebb a gumiabroncs, annál több vizet kell kiszorítania. Ezért a széles gumiabroncsoknak természetesen nagyobb a hajlandósága az aquaplaningra. Néhány gyártó speciális profilokat fejlesztett ki, amelyek mérsékelik a veszélyt, de a kockázat továbbra is magasabb, mint egy hagyományos abroncsnál. A gumiabroncs nyomása: Minél alacsonyabb a gumiabroncs nyomása, annál nagyobb az aquaplaning veszélye. Ilyenkor ugyanis az abroncs szétterül, szélesebb és lazább lesz. Milyen figyelmeztető jelei vannak? Először is, kapcsoljuk ki a rádiót, ha erősen esik: a sárvédő felől érkező hangos zaj egyértelmű figyelmeztetés. A feltűnően sima kormányzás vagy a kormánykerék „kopogása” is azt jelzi, hogy valami történik. Az egyik fontos figyelmeztető jel, ha az elektronikus stabilitási program (ESP) jelzőfénye villogni kezd. Ha a fordulatszám felpörög, miközben az autó sebessége nem nő, azt jelenti, hogy a gumiabroncsok nem tapadnak megfelelően. Segít az ESP és az ABS? Nem. Ezek a segédrendszerek csak akkor működnek, ha még van tapadás. A vízen futásnál pedig nincs, így stabilizáló hatásukat sem tudják kifejteni. Ám van egy kivétel: ha az aquaplaning csak egyetlen kereket érint, az ESP kontrollálhatja a másik 3 kereket, és így stabilizálhatja a járművet. A jármű súlya befolyásolja az aquaplaninget? Tele van a kocsi utasokkal, a csomagtartót is megraktuk – egyébként is egy városi terepjárót vezetünk – mi baj lehet? Hiszen ez nagyobb erővel tapad, nem? Sajnos egyáltalán nem. Tanulmányok kimutatták, hogy a jármű súlya csak csekély mértékben befolyásolja az aquaplaninget. Ami segíthet: ha az ideiglenesen megnőtt terheléshez igazítjuk az abroncsok nyomását! Hogyan viselkedjünk aquaplaning esetén? Az ellenőrizetlenül csúszó autó maga a horror, minden autós rémálma. Ilyen pillanatokban a reflexek erősebben működnek, mint a tudatos parancsok. De van néhány szabály, amelyeket, ha fejben tartunk, kézben tarthatjuk a helyzetet: Ne akarjunk hirtelen kormánymozdulatokkal korrigálni! Miért? Az aquaplaning olyan, mintha az autó a levegőben úszna. Ha közben eltekerjük a kormányt, ám a gépkocsi pár másodperccel később ismét „talajt fog”, végre fogja hajtani a kívánt manővert: azaz kanyarodni akar, elránt bennünket oldalra. Ugyanez érvényes a fékre is: finoman lassítsunk, ne fékezzünk hirtelen! A kormányt mindkét kézzel tartsuk! A gázról lassan, óvatosan vegyük le a lábunkat, a sebességet fokozatosan csökkentsük! Lépjünk a tengelykapcsoló- magyarul a kuplungpedálra! Ellenőrizzük rendszeresen a gumiabroncsokat: elegendő a futófelület-mélysége? Megfelelő a gumiabroncsnyomás? Mit mondanak a tesztek az általunk használt abroncsokról? Érdemes megfontolni egy magasabb minőségű gumiabroncs-szett vásárlását is. A kopott abroncs akkor sem tapad meg az úton rendesen, ha nincs rajta vékony, vízből álló filmréteg. Tartsuk be az előírt profilmélységet! Ellenőrizzük a lengéscsillapítókat! A törött lengéscsillapítók nemcsak a vezetési kényelmet csökkentik, hanem az aquaplaninget is veszélyesebbé teszik. Az autópályák sebességkorlátozó táblái alatt gyakran láthatunk egy kiegészítő táblát, ami arra utal, hogy nedves útburkolat esetén ajánlatos jelentősen mérsékelni a sebességet. A Magyar Gumiabroncs Szövetség szerint a biztonságos autózáshoz, így az aquaplaning elkerüléséhez nagymértékben hozzájárul a rendszeresen ellenőrzött, jó minőségű, megfelelő nyomásra pumpált abroncsok használata, és a teljes értékű, a felszerelttel megegyező méretű és mintázatú pótabroncs, amely egy defekt esetén kompromisszummentes megoldást nyújt. További autós tartalmakért kövess minket Facebookon is!