A Discover More keretében idén is hihetetlen nyereményekért ültek Harley-Davidsonra a rajongók az európai régióban. Összesen 24 600 motoros pattant nyeregbe április 30. és május 15. között, hogy kipróbálják a legendás túramotorok legújabb modelljeit, és nem utolsó sorban, hogy esélyük legyen a ‚végső győzelemre‘, az amerikai álomutazásra. Idén a francia Bruno Wintrebert örvendhet, hiszen ő lett az, aki Amerikai aszfaltútjain döngetve egy életre szóló élménnyel gazdagodik. - A győzelmi mámor annyira átjárt, hogy azt szavakkal leírni nem is lehet. Őszintén, álmomban sem gondoltam volna, hogy ennyi résztvevő közül éppen rám esik a választás. Már maga a tesztvezetés a H-D Ultra Limiteden is felfoghatatlan élmény volt, hát még a győzelem... Alig várom, hogy nekivágjak a túrának – nyilatkozta Bruno önkívületben. Bruno heteken át tartó utazását Chicagoban kezdi meg, majd ellátogat a Millwaukee Harley-Davidson Múzeumba, ráadásul az a megtiszteltetés is éri, hogy személyesen találkozhat Bill Davidsonnal, az alapítótag, Walter Davidson ükunokájával, aki a múzeum igazgatója is egyben. Útja során többféle Harley-Davidson túramotort is alkalma lesz meglovagolni, érinti a Nagy-tavak környékét, részt vesz egy Harley-Davidson gyárlátogatáson, és eltölt egy tejes hétvégét New Yorkban is, 2000 euró költőpénz mellett. És ha ez még nem lenne elég, az út végén egy általa választott H-D túramotorral tér haza. Erre mondhatjuk, hogy a Hollywoodi filmekbe illő sztorik néha az életben is megtörténnek. Gratulálunk Brunonak!

Az ember folytonosan keresi, megtalálja és meg is valósítja az életet megkönnyítő eszközöket, mint amilyen például az autó. Mármint az alkotó típusú ember. Persze korántsem mindenki olyan. A túlnyomó többség csak örömmel elfogadja és használatba veszi az autót, esetleg a munkájával közvetlenül vagy közvetve részt vesz a motorizált társadalom fenntartásában. Ám az is része az emberi természetnek, hogy minden lehetőséget megragad embertársai elpusztítására. Miért éppen az autó lenne kivétel? A berlini halálkamion Igazából azon lehet eltűnődni, hogy miért csak most, elterjedése után száz évvel, jöttek rá arra, hogy fegyverként is használható a gépkocsi. Persze már az első világháborúban is használták különféle célokra, de közvetlenül harcászatra nemigen. Arra egy új találmány szolgált: a harckocsi. Azóta is fejlesztik, egy mai tank elképesztő műszaki alkotás, maga a tökéletes pusztító gépezet, csakhogy nagyon drága, a személyzetét gondosan és hosszan tartóan kell kiképezni, nem lehet feltűnés nélkül megjelenni vele akárhol, és ki van téve a kifejezetten páncélosok kilövésére való speciális repülőgépek támadásának. Lehetséges, hogy a harckocsik kora, Kurszk, a Sinai-félsziget és Irak után, lejáróban van. Az élettérért, élhető földrészekért és vallásterjesztésért vívott harmadik világháborút, amely hadüzenet nélkül kezdődött és javában tart már, nem hagyományos eszközökkel vívják. Nem köthető országhoz, nincs vezérkara és haditerve, nincs hadserege, csak katonái vannak. Civilben. Mert civilek. Nincsenek kiképezve hadviselésre, de nem is kell, mert azonnali üdvözülés hitében öngyilkos támadásra vállalkoznak. Ha mégis túlélik, eltarthatjuk őket komfortos börtönben, ahol radikalizálhatják rabtársaikat – voltaképpen nem kockáztatnak semmit. Arzenáljuk egyszerű. Ázsiától eltérően Európában nem alkalmaznak bombázókat – mármint robbanószerrel megrakott gépjárművet, a nagy tartálykocsiig bezárólag – mert a terrorcselekmény előkészítése közben elég nagy a lebukás kockázata. Nem kell géppisztoly, amelynek beszerzése, rejtegetése nehézkes. Elég egy személyautó, egy furgon, de még jobb egy teherautó, vagy kamion. Egyszerűen el kell lopni, ki kell bérelni, vagy meg kell kaparintani egy járművet, és belehajtani a tömegbe, hídon, sétálózónában, karácsonyi vásáron, utcai rendezvényen vagy bárhol. A pusztítás természetesen messze elmarad attól, amelyet egy gépágyúval ellátott páncélautó okozhatna, de a helyszínen maradó néhány halottnál és a remélhetőleg felépülő sebesülteknél sokkal nagyobb hatást ér el az ilyen merénylet: félelmet kelt, elbizonytalanítja az embereket, elveszi a kedvüket a megjelenéstől valószínű célterületeken, és ellentéteket szít a többségi társadalomban a radikális védekezés és a beletörődő elfogadás hívei között. Végső soron meggyengíti az érintett országokat, amelyek kontinensünk vezető hatalmai, és ezzel már el is érte a célját. Nulla ráfordítással. A nizzai halálkamion Nem túlzás tömegpusztító fegyverről beszélni, ha az áldozatok száma össze sem hasonlítható egy atombombáéval? Talán nem, mert a huszonegyedik század elején élünk, amikor a média azonnal eljuttatja a világ minden pontjára a terrorcselekmény hírét és képeit, utána megmutatja a tehetetlen gyászolók mécseseit és virágszálait, majd közli a kezüket tehetetlenül széttáró illetékesek nyilatkozatát: hát bizony együtt kell élnünk a terrorizmussal... Japán két atombomba hatására kapitulált, Európa néhány autós merénylettől úgy megszeppent, hogy fel sem hajlandó venni a harcot. A közelmúlt néhány gépjárműves merényletének sok tízmillió európai az áldozata.  Ezt az alattomos hadviselést nem lehet megakadályozni a fegyver, tehát az autó oldaláról, hiszen bármelyik gépjárműből lehet az, akár az enyémből is, ha csellel vagy erőszakkal megszerzik. Nem lehet kivédeni úgy, hogy mindenki folytonosan résen van, rendszeresen körbetekintget, és próbál menekülni, ha gyanúsat lát. Nem lehet elhárítani útakadályokkal, még több rendőrrel, kétes értékű terrorfenyegetettségi fokozatok fenntartásával. Egyetlen lehetőség létezik ellene. Felismerni, hogy melyik az a csoport, amelynek nem minden tagja terrorista ugyan, de amelynek tagjai közül szinte valamennyi terrorista kikerül, és megakadályozni, hogy elvegyüljenek közöttünk. Más országokban már késő, ez az ő problémájuk, amelyet maguknak kell megoldaniuk. Belekeveredtünk az első és a második világháborúba, a harmadikból jó volna kimaradni. Maradjon meg nálunk az autó annak, amire jó szándékú feltalálók és gyártók létre- s forgalomba hozták: a személy- és áruszállítás, az individuális mozgás eszközének és az életöröm forrásának.   

A kanadai pilóta mögött - aki 59.508 másodperces idővel végzett az élen - az összetett pontversenyben vezető japán Muroja Josihide végzett a második, míg a cseh Petr Kopfstein a harmadik helyen. Fotó: Kovács Tamás/MTI A vasárnap 14 órakor kezdődő futamon a 14 résztvevő egyenes kieséses rendszerben versenyez egymással, mégpedig úgy, hogy a kvalifikációs időeredményük alapján párokba rendezik őket (1-14, 2-13, 3-12 ... 7-8), és a hét győztes, valamint a vesztesek közül a legjobb időeredménnyel célba érő pilóta jut be a 16 órakor rajtoló negyeddöntőbe. A legjobb négy versenyére 16.30-kor kerül sor a Duna Margit-híd és Lánchíd közötti szakaszán. Forrás: MTI

A Volvo Cars 2015 júliusában vált 100 százalékos tulajdonosává annak a Polestar Performance vállalatnak, amellyel 1996 óta folytatott szoros együttműködést a motorsport terén. A jövőben a Polestar saját neve alatt, Volvo típusjel nélkül, Polestar márkajelzéssel kínálja autóit. A Volvo személygépkocsikhoz kínált optimalizációs csomagok Polestar Engineered márkajelzéssel lesznek elérhetők. A Polestar bizonyos konkrét műszaki és fejlesztési területeken szinergiákat ápol majd a Volvo Cars vállalattal, és ezen kapcsolatának köszönhetően jelentős méretgazdaságossági előnyöket élvezhet. A szinergiák lehetővé teszik a Polestar számára, hogy világszínvonalú, elektromos sportautókat tervezzen, fejlesszen és építsen. „Nagy izgalommal fogadtam el a megbízást, hogy létrehozzam ezt az izgalmas márkát, amely egyedi termékek lenyűgöző kínálatát fejleszti ki, teret engedve a Polestar csapatán belül uralkodó szenvedélynek és lelkesedésnek.” – mondta Thomas Ingenlath, a márka új vezetője. „A Polestar történetének következő fejezete még csak most veszi kezdetét.” A Polestar ősszel további részleteket közöl termékeiről, ipari és kereskedelmi terveiről. Forrás: jarmuipar.hu