commons.wikimedia.org Miért kellett világítani? Ahogy az 1900-as évektől megjelentek a négykerekű gépek az utakon, szépen lassan a gépjárművek vették át az uralmat a lovaskocsik felett, és természetesen, ha már megvolt erre a lehetőség, a sofőrök nem csak a vezetés szempontjából ideális nappali fényviszonyok mellett, hanem akár éjszaka is szerették volna élvezni a nagyobb sebességgel, és jobb komforttal rendelkező autómobil használatát.  A lovaskocsik idejében még nem volt fontos a „látni” elv, hiszen a szolid tempóhoz bőven elegendő volt egy lámpás, ami valamennyire láthatóvá tette a fogatot. A századforduló után viszont egyre nagyobb számban jelentek meg a belsőégésű motorral hajtott járművek az utakon, így muszáj volt a nagyobb tömegben közlekedő utómobilok koordinálását elvárható keretek között szabályozni. Emellett pedig a szürkületi, vagy esti közlekedésben gondolni kellett a balesetek elkerülésére is, amellett, hogy a vezetők is szerettek volna minél többet látni az utakon. Tehát nagy volt az igény a korábbi lámpások minél gyorsabb, és hatékonyabb továbbfejlesztésére. pixabay.com Az üvegburába zárt világosság Az 1900-as évek elején, az automobil korának hajnalán, a szárnyait bontogató négykerekűek még egyáltalán nem rendelkeztek olyan sebességgel, ami indokolta volna a világítóberendezések erősítését. Ezekben az időkben elegendő volt a kezdetleges gázlámpák használata, amikkel pont annyi fény született, amivel a sofőr látott valamennyit a lassan mozgó járműve előtti térből. Igen ám, de ahogy az autózás minden évvel innovációk garmadájával vált egyre inkább népszerűbbé, és egyre inkább használható alternatívát nyújtott a lovas kocsikkal szemben, hirtelen sokkal többen választották ezt a közlekedési formát, hiszen amellett, hogy kényelmesebb, és gyorsabb is lett, a vezetők, és utasaik egyre nagyobb kényelemben tudtak megtenni akár nagyobb távolságokat is. Ez a helyzet viszont magával hozta, hogy szüntelen növekedett a belsőégésű járművek száma, amik kedvezőtlen látási viszonyok között is közlekedtek, így már égető kérdéssé vált egy korszerűbb világítóberendezés használata. Az áttörést az izzó elterjedése hozta meg, aminek köszönhetően drasztikusan nőtt a bevilágított útfelület hossza, és természetesen így biztonságosabbá is vált a közlekedés. Na de mégis mi kellett az elterjedésükhöz, ami forradalmasította, és napjainkig használatban maradóvá tette a technológiát? Természetesen az egyszerűség, hiszen az üvegburába zárt izzószál nem volt kitéve az időjárási körülményeknek, így sokkal tartósabb maradt. Kiegyensúlyozott működését pedig a jármű saját elektromos rendszere garantálta. Az üvegbúrába zárt izzószál magával hozott tehát egy másik fontos elektronikai rendszert is, amit szinte a mai napig változatlan formában használunk. Ez nem más, mint a generátor, és az akkumulátor. Ez a hármas garantálja a megbízható, és hosszútávú működést.   pixabay.com Megreformálni a közlekedést A világháborúk közötti időszakban ugrásszerűen megnőtt a járműforgalom az utakon. Így olyan problémákat is meg kellett oldani, mint a közlekedés összehangolása, és például az irányváltási jelzés megváltoztatása. Erre a kezdeti karos megoldás után a mai napig használt módszer vált be a legjobban. A járművek minden szélén fényjelző berendezés gondoskodott arról, hogy az irányváltási szándék minden szögből, és fényviszony mellett is láthatóvá váljon.  Ehhez persze egyesíteni kellett a design-t, és a használhatóságot, ami az évek során mind tökéletesedett. A nagy forgalom, és az egyre nehezebben szabályozható előírások miatt egy központi szabályrendszer létrehozása vált indokolttá. Ennek eredménye a hatvanas évekre elfogadott ENSZ rendelet, ami többek között a tompított fényre vonatkozó követelményeket is szabályozta. Az ENSZ-EGB (Egyesült Nemzetek Szervezete Európai Gazdasági Bizottsága) által megalkotott ECE szabályozásai és az azokon alapuló nemzeti előírások tartalmazzák a gépjárművek világító és fényjelző berendezéseit érintő kötelező előírásokat. Ennek köszönhetően a forgalomba kerülő járművek világító, és fényjelző berendezéseiknek minden esetben meg kell felelniük az aktuális szabályozásnak, és ennek tanúsítására a lámpatesten megjelenhet az ismert „E” jelzés is. images.pexels.com Az állandó változás fénye Fénysebességgel haladtak a fejlesztések az autóiparban, és ennek megfelelően a fényszórókat is folyamatosan alakították az aktuális trendeknek megfelelően. Így alakult ki az 1910-es évektől a kétfonalas lámpájú fényszóró, amiben elhatárolható a tompított, és távolsági fényforrás, így már kevésbé válik zavaróvá az autózás az esti órákban, hiszen a sofőrök tudják módosítani a fényszóró vetítési szögét, és nagyságát a szembejövő forgalom hatásra. A hatvanas évekre megjelentek az aszimmetrikus tompított fényű fényszórók, ezek az út jobb oldalát hosszabban világították be, így növelve meg az előrelátás távolágát. A hetvenes évekre az izzók piacán átveszi a vezető szerepet a halogén fényforrás, ahol az izzószálat külön kis üvegbúrában lezárják, majd ezt kis mennyiségű semleges gázzal, és halogén elemmel töltik meg, ami így nagyban növeli az élettartamát, és természetesen az izzó fényhasznosítására is jótékony hatással van. A kilencvenes évek végétől már a xenon izzók voltak a legelőremutatóbb megoldásai a folyamatos törekvésnek az éjszakai vezetés egyre biztonságosabbá tételére. A magas színhőmérsékletű izzók nagyságrendekkel javították a látási viszonyokat az éjszakai, esti közlekedések során mivel fényük a szem számára sokkal nyugtatóbb, így használatukkal hosszabb távok vezetése sem vált a szem számára túlzottan fárasztóvá. Aki pedig vezetett már xenon fényszórós autót, meglepve tapasztalja, hogy az eltérő színhőmérsékletnek köszönhetően a közlekedési táblák, és felfestések is jobban láthatóak. A jelen pedig a LED világítás forradalmát hozta meg. Manapság már nem ritka az adaptív ledekkel felszerelt autó sem, aminek fényszórója automatikusan alkalmazkodik a különféle forgalmi helyzetekhez, és ennek megfelelően állítja be a fény vetítési képét, és szögét. Mindezt pillanatok alatt, és tűéles pontossággal. cdn.pixabay.com Ha már megvan, miért nem használjuk? Felmerülhet a kérdés az olvasóban, hogy milyen nagyszerű a hosszú évtizedek mérnöki zsenialitása, ami a manapság használt autókban testet töltött. Mégis mennyi autóst látunk, aki fogalmatlanul lámpa nélkül közlekedik nem csak városban, hanem akár városon kívül is, urambocsá’ korlátozott látási körülmények között. Ennek hátterében talán az állhat, hogy az emberi rutin minden automatizált folyamatnál fontosabb lehet. Ezért lenne nélkülözhetetlen, hogy a százéves jubileumát ünneplő közlekedésbiztonsági mérföldkőnek megadjuk a kellő tiszteletet. Mondjuk azzal, ha napi gyakorlattá válik, hogy indulás után megbizonyosodunk arról, vajon világítunk e? Nem csak azért, hogy mi lássunk, hanem, hogy ez által elkerülhessünk egy balesetveszélyes közlekedési szituációt. Hiszen csak egy kicsit nagyobb odafigyelés kell ahhoz, hogy az alapvető közlekedésbiztonsági fejlesztéseket, (jelen esetben a világító, és jelző berendezések) tényleg büszkén, felelősségteljesen, és hatékonyan tudjuk használni.