Folyamatosan érkeznek a jó hírek azok számára, akik hiányolják az egykor oly hangsúlyos sportosságot a Toyota termékkínálatából: a Frankfurti Autószalonon bemutatkozott, növelt teljesítményű hibrid termékpaletta, a sportos almárka visszatéréséről szóló hírek és természetesen a hamarosan reflektorfénybe kerülő, új Supra ígérete mellett újabb reménysugár csillant meg a rajongók számára: a Toyota észak-amerikai irodája a napokban levédette a Celica típusnevet, amelyhez a márka legnagyobb ralisikerei fűződnek. A Celica 1970-ben született, közvetlen és frappáns válaszként a Ford Mustangra. A szedán alapokra épülő sportautó 36 év alatt hét generációt élt meg, és minden idők egyik legnépszerűbb Toyota modelljévé vált. A korai hátsókerekes időszak után, utolsó húsz évében (a negyedik generációtól kezdve) elsőkerék-hajtású platformra szerelték, illetve 1986 és 1999 között összkerékhajtással is gyártották. A kabrióként is kínált, generációról generációra markáns arculatváltáson áteső Celica mindazonáltal nem utcai, hanem rali versenyautóként vált halhatatlanná. A Celica már 1972-ben részt vett a Rali Világbajnokság (WRC) futamain, tíz évvel később pedig bajnokságot nyert. A Celica GT-Four (1988-1997) és Carlos Sainz elválaszthatatlan párost alkottak, de az ő két egyéni bajnoki címe mellé Juha Kankkunen és Didier Auriol is szerzett egyet-egyet. 1994 és 1997 között a Pikes Peak nemzetközi hegyi felfutón Rod Millen Celicája sem talált legyőzőre; az általuk beállított rekordot tíz éven át megközelíteni sem tudták. Kérdés, hogy a Celica visszatérését mi motiválja, és hol találna magának helyet a Toyota jelenlegi modellpalettáján. A hátsókerék-hajtású GT86 és a hamarosan érkező Supra között nem feltétlenül férne el egy elsőkerék-hajtású modell; valószínűbb, hogy a Celica a Corolla/Auris család sportos (esetleg hibrid?) oldalhajtásaként találhat magának piacot. Mindez jelenleg csupán spekuláció, ám annak tükrében, hogy a Toyota fokozott igyekezettel igyekszik visszatérni a sportos személyautók piacára, nagyon valószínű, hogy nem csupán archiválni szerették volna a Celica nevet, hanem annak múltjához méltó felhasználásra törekednek a Toyota illetékesei.

A Berettyóújfalui Rendőrkapitányság Közlekedésrendészeti Osztálya hajtott végre úgynevezett „finn módszeres” ittasság-ellenőrzést Berettyóújfalu belterületén 2017. szeptember 25-én. A módszer lényege, hogy meghatározott útszakaszon a rendőrök minden áthaladó járművet megállítanak és alkoholszondás ellenőrzést végeznek a sofőrökkel szemben. Amennyiben a jármű vezetője nem ittas, úgy azonnal tovább haladhat, míg pozitív eredmény esetén az érintettet félreállítják és vele szemben eljárást kezdeményeznek. A módszer alkalmazásával rövid idő alatt nagyobb számú járművezetőt lehetséges ellenőrizni.  Az akció során összesen 77 járművezetőt ellenőriztek a rendőrök, az alkoholszonda egy gépjárművezető esetében mutatott pozitív értéket, vele szemben közigazgatási eljárást kezdeményeztek az egyenruhások.

Hányan laknak most a településen? 2600-an vagyunk, s a legutóbbi időszakban már nem fogy, inkább kis mértékben növekszik a lélekszám. Az emberek egy része a helyi Aranykocs részvénytársaság mezőgazdasági üzemeiben dolgozik, vagy átjárnak a közeli tatai ipari parkba, mások Tatabányára ingáznak. Az iskolát a református egyház vette át, minden évben adunk pár milliót a működésükhöz, így jobban a magunkénak is érezzük. Letelepedtek itt szekszárdiak, budapestiek, de inkább a közeli, megyebeli települések érdeklődnek az ingatlanok iránt. Nemcsak a beköltözők miatt gyarapodik azonban a falu, hanem azért is, mert szerencsére egyre több gyerek születik. Ön hogyan tudott beilleszkedni a faluközösségbe? Sokat segített, hogy egyik katonatársam a helyi tűzoltó egyesület tagja – a mostani elnöke - hívott, hogy legyek én a titkáruk. Sok emberrel megismerkedtem, dolgoztam együtt. Önkormányzati képviselőnek is megválasztottak. 2007-től aztán a polgármesteri hivatalban kaptam munkát. A legutóbbi önkormányzati választáson én lettem a polgármester. Kocsi látkép, a református templom tornyával Miért akart polgármester lenni? Egyfajta próbatételnek szántam. Azt akartam kipróbálni, meg tudom-e valósítani az ötleteimet a gyakorlatban Kiállta a próbát? Azt nem nekem kell megítélnem. Önkritikusan megjegyzem, talán néha az asztalra kellene csapnom, keményebben számon kellene kérnem másokat, de inkább megcsinálom más helyett is a munkát. Mi az, amit a falu vezetőjeként el szeretne érni Kocson? Hintópróba a kocsimúzeumban Először is megőrizni, közismertté tenni, hogy ebből a faluból származik az elterjedt utazó kocsi. Van egy kúriának nevezett épületünk, annak a keleti szárnya most üres. Azt hittük, régen istálló volt ebben az épületszárnyban, a falkutató azonban a szerkezeti elemek ismeretében azt feltételezi: inkább a postakocsi állomás fogadója lehetett. Ebbe a szép boltíves épületbe szeretnénk beköltöztetni a kocsimúzeumot, melyet több csatornán is népszerűsítünk az internet közösségi oldalain éppúgy, mint kiadványokban és személyes kapcsolatok felvételével. Már készül a Nemzeti Vágtára az a prospektus, melyben a térség lovas- és kocsikultúráját mutatjuk be: Kisbért, Bábolnát és Kocsot. A múzeum vezetője fölvette a kapcsolatot az iskolákkal és a nyugdíjas egyesületekkel is, mindenhol kedvező, kíváncsi fogadtatásra talált az ajánlatunk. Mit terveznek abba az épületbe, ahol most van a kocsimúzeum? Az egészséges életmód, a mozgás öröme a falusi embereknek is fontos. Sokan járnak el a faluból különböző fitness termekbe edzeni. Szabad téren már kialakítottunk egy fitness parkot, de ez a téli mozgást nem oldja meg. A mostani kocsimúzeum helyén létre lehetne hozni egy korszerű fitnesstermet. Amit pedig már föl tudunk mutatni: több utcát is korszerűsítettünk, s minden évben megrendezzük az idegenforgalom számára is érdekes nemzetközi kocsitoló fesztivált, ennek keretében a kocsitoló versenyt. A felnőtt futamon öt fős csapatok egy több száz kilós kocsit próbálnak mielőbb célba juttatni a másfél kilométer hosszú pályán. A kocsitoláshoz a gyerekek is kedvet kaptak, ők a gézengúz kategóriában indulhatnak. Jeremias Schemel 16.századi metszete alapján rekonstruált kocsi kocsi a tavalyi versenyen A helyiek és a környékbeliek kreativitását, eredetiségét a Nagymenők versenyén láttam, ahol saját készítésű járgányaikat mutatják be alkotóik. Két éve hirdettük meg először a kocsiépítő versenyt, az első alkalommal voltak a legtöbben, Az idén a szervezők minden erőfeszítése ellenére csökkent az érdeklődés iránta, de jövőre, a 20. kocsitoló fesztiválon új lendületet szeretnénk adni ennek a kreatív, látványos versengésnek. Önhöz mennyire áll közel a motorizáció? Milyen volt az első autója? Negyvenötezerért vettem 1993-ban egy nyolc éves Trabantot Egyszer karamboloztam vele, utána nem tudták rendesen megjavítani, a kormány megmozdításához komoly erő kellett. Olyan edzettek soha nem voltak a karizmaim, mint akkoriban. Aztán egy Peugeot 2005-ös autót vettem, jól húzott az 1700 köbcentis dízelmotorja és jól is fogyasztott. Most egy Škoda Fabiával járok, ezzel is teljesen elégedett vagyok. Milyen lesz a következő autója? Elektromos. Hiszek abban, hogy lehet és kell csökkenteni az energiafogyasztást a mindennapi életünkben. A legkisebb eredményt is becsülni kell. Otthon és a hivatalban is ledlámpákra cseréltem az izzókat. Meggyőződésem, hogy aki a jövőben gondolkodik, annak az elektromos autókkal kell számolnia. Ma még nagyon sokba kerül, nem túl sokat bír az akkumulátora, de a motorizáció őrült sebességgel fejlődik. Nem kell sokat várni arra, hogy jó elektromos autók elérhető áron kerüljenek a piacra. Itt tölti a napjait, gondolom folyamatosan megtalálják gondjaikkal az emberek. A szabad idejében mivel foglalkozik szívesen, mi okoz önnek örömet? Kislevelű hárs és a kedvenc növények Kertészkedem, én tervezem, építem meg, alakítom át a saját kertünket. Ez megadja az alkotás örömét. Nagyon szeretem a bonsai növényeket, van is egy 19 éves kis levelű hársfám. Már csak a bonsaik miatt is szeretnék kiutazni Japánba, megismerkedni az ottani kultúrával, azon belül természetesen az ottani motorizációval is.    

Az Aviation Herald légiközlekedési szaklap hétfői beszámolója szerint a gép Oszaka-Kansai repülőteréről szállt fel, majd a város felé fordult és folytatta az emelkedést. A Boeingről idő közben leszakadt egy nagyjából egy négyzetméteres darab, ami az 1-es autópályán közlekedő egyik személyautóba csapódott. A jármű utasai nem sérültek meg. Sem a gépen lévő hajózó személyzet, sem pedig az utasok nem vettek észre semmit, a Boeing viselkedése nem változott meg, a gép 321 utassal a fedélzetén 11 órával a felszállás után biztonságosan landolt Amszterdamban. A japán közlekedési minisztérium később közölte, hogy vizsgálatot indítottak, ennek során kiderült, hogy a gép jobb oldali szárnytövének egy nagyjából 1 négyzetméteres, 4 kilós borítása vált le.