Fotók: Rusznák Gábor Amikor rám sorsolták a Mitsubishi tavaly bevezetett új modelljét a szerkesztőségben, a név láttán bevallom nem erre számítottam. A Mitsubishi Eclipse gyermekkorom ikonikus sportkocsija volt, hiába áll ott még ott, hogy „Cross”, én egy fele ilyen magas autóra számítottam. A régi Eclipse A Toyota nyomában Jól látszik már egy ideje, hogy nincsen olyan részszegmense sem a járműgyártásnak, amely ne találna magának rajongótábort, sőt fizetőképes keresletet. Amikor anno a Toyota piacra dobta a látszólag semmire sem jó RAV4-est, rövid időn belül megtalálta a piacát: minikutyás, tehetős háziasszonyok merészkedtek le vele olykor akár a Mamut Bevásárlóközpontig is. Megint ebben a szegmensben hozott újat nemrég a Toyota, de most nem a funkcionalitás volt a lényeg, hanem a dizájn. A CH-R vonalai úgy húzták oda az ember szemét az autóra, mint a mágnes. Nem hagyhatta a japán rivális válasz nélkül a dolgot, megrajzolták hát a saját dizájn-crossoverjüket az Eclipse Cross-t. Valamivel szelídebb Aki nagyon extravagásat szeretne, annak lehet, hogy kevés, nekem speciel az Eclipse Cross külseje éppen azokat a részleteket nélkülözi, amivel könnyen önmaga karikatúrájává válhat egy autó, mint pl. a harmadik japán óriás (a Honda) csúcs Civic-je, ami egyszerűen „too much”. Az Eclipse Cross első részén jól vezeti a szemünket a lámpatestek által meghatározott mosolyvonal. Ahogyan a pofacsontjai valahogyan egy központ felé mutatnak, valahogyan egyszerre mutatja magát az egész motorház fedél – lökhárító kombináció. Az óriási irányjelző lámpa kráterek külön karaktert kölcsönöznek és valahogyan SUV-osra húzzák az elölnézetet. A lapátfülek (visszapillantó tükrök), a 18-as kerekek és a légterelők kötelező elemek és jól is mutatnak. Talán a felni dizájnnak köszönhető, hogy nem tűnik el a 18-as kerék a kasztni alatt, mint a Skoda Karoq-nál. Az autó legalján végigfut egy piros csík, hogy miért, nem tudom, de van. Van is GPS, meg nem is A kocsi fedélzeti rendszeréről kell manapság a legtöbbet írni. Ha nincs egy autóban „okostelefon-élmény”, akkor az már nem is autó. Komolyan, egyre inkább nem számít, hogy hogy megy egy autó, ha nincs profi, a telefont könnyedén fogadó, nagyképernyős és lehetőleg mindentudó fedélzeti rendszer benne, aligha lesz vonzó az ABC utolsó betűivel hivatkozott generációknak. A Mitsubishi ezt az akadályt remekül vette úgy, hogy láthatóan nem ölt Jen-milliókat a fejlesztésbe, de azért minden fontos alapfunkció nagyon jól működik. Számomra a legfontosabb, hogy van benne Android Auto, lehet használni a Waze-t navigálásra. Aztán eszembe jutott, hogy valamit kellene írni a gyári naviról is, láttam a menüben a GPS-t, uccu neki! Meg is kaptam azonnal a jelenlegi koordinátáimat, teljes részletességgel. Térkép meg sehol. Van helymeghatározás, de nem használjuk semmire. Azonnal még értékesebb lett a Waze lehetőség, amelynek a hangját itt remekül keveri az aktuális hangforrásra a rendszer. A rádió hangjára baloldalon érkeznek a navigációs utasítások és jobboldalon kapjuk a betelefonálókat. Van kamera, de radar nincs Én ilyen autóban még nem ültem. Ahol már eljutottunk odáig, hogy tolatókamera is segíti a parkolást, biztos, hogy volt ultrahangos parkolássegítő rendszer (közismertebb nevén parkolóradar) is. De itt nem. Hiába vártam, hogy csipogjon a falhoz érkezéskor, tulajdonképpen csak a megszokáson múlott, hogy nem koccoltam le a falat. Visszatérve kicsit a kijelzőhöz, kissé magasra került és – mintha az elsőt építené a Mitsubishi – esetlenül kilóg a műszerfalból. A képernyő két oldalán lévő gombok emiatt kényelmetlenül nyomogathatók, nem kívánkozik oda az ember keze. A rádió hangerejét a kormányról kényelmesebb állítgatni, de ott meg az zavaró, hogy a kormány gombjai nem egyformák a két oldalon. Rádióból egyébként DAB (digitális földfelszíni rádió) is van, azért ez elég extra. És megint a zongoralakk! Hogy ez miért ilyen divatos? Ujjlenyomatos lesz egy perc alatt, karcolódásra hajlamos, emellett unalmas és szerintem nem is szép. Van belőle a váltóboxon és a középkonzolon is, de jutott a kormánykerék alsó ívére is. Ugorjunk. Nem kell itt állítgatni a klímát, jó? Szuper klíma van az Eclipse Cross-ban. Azonnal feltűnt, amikor a tesztút elején az átmelegedett utasteret kemény befúvással próbálta hűteni. Hamar zavaró lett a huzat, úgyhogy próbáltam valamit nyomkodni. A befúvás irányváltást a „MODE” gombbal tehetjük meg, de nem variálhatjuk úgy, ahogyan szeretnénk, hanem csak sorban fej-tor-potroh irányban. Végül visszaállítottam fejre, valahogyan ez volt a legjobb, majd megpróbáltam levenni a ventilátor fokozatot. A minimumra állítva is erősnek éreztem, ekkor nyúltam a szellőző rostélyokhoz, hogy egy kis fojtást alkalmazzak. Nem lehet. A befúvókhoz nem tartozik állítókar, nem lehet egy-egy szellőzőt elzárni. Ki merem jelenteni, ez a legnagyobb negatívum az Eclipse Cross-ban. Motor-váltó Ezt az autót jelenleg kizárólag a 1.5-ös, turbós benzinessel tudjuk megvásárolni. A finom járású, 163 lóerős négyhengeres motor annyira precízen van vezérelve, hogy érzetre teljesen lineáris az erőfolyam. Minden fordulatszámon ugyanarra a nyomatékra számíthatunk, úgyhogy egyáltalán nem érdemes kihúzatni, benzinmotor létére nyugodtan el lehet váltani 3-4 ezres fordulat között, a következő sebességi fokozatban ugyanúgy fog gyorsulni, csak halkabban. A kuplung nyomáspontját tulajdonképpen nem tudtam megtanulni. Az automata szivató nem is nagyon szól közbe, nekünk kell kijátszani a nyomatékvesztést, mint az őskorban. A gázpedál viszont igen érzékeny, nekem a dinamikus indulási próbák alkalmával olyan felpörgéseket produkált a kocsi, mint a tanulóvezetők első rutinóráján. Ugyanilyen volt, amikor ezt elkerülendő végül lefulladtam a kocsival. A fogyasztás a 90%-ban városban végrehajtott kocsikázással századra pontosan 10 liter volt 100 kilométerenként. Pedig – ha már váltogatni kell – elővettem minden EcoDriving tudásomat. Nos, ez vagy kevés volt, vagy a 163 lóerőnek és a nagy felületnek van ilyen következménye. A katalógusban közölt kombinált WLTP szerinti fogyasztás 8,5 liter, igaz, a városon belüli (low) mérés 10,6, na, ehhez képest tényleg EcoDriver vagyok. Közepes felszereltség Az Elegance felszereltség egy közepes szint, alatta is van még (Inform és Invite) és felette is találunk (Intense és Instyle) felszereltségi szinteket. Az ár ezzel a kivitellel akciósan 7,5 millió forint, ami a kategóriában jó ár-érték aránynak mondható. Nincs nagy bonyolultság a további extrák tekintetében sem. Nem egy ikszelgethető lapot kapunk, hanem az előre összeállított öt felszereltségi szint közül kell választani, arra maximum metál fényezés kérhető extraként. Ez normál szín esetén 127, a reklámokban is látható pirosért 167 ezer forintba kerül. Nos, ami további extralisát illeti, az két elemből áll. Az egyik a fokozatmentes váltó, ezt 500.000 Ft-ért kérhetjük. A másik az ehhez elérhető összkerékhajtás, ezért újabb 500.000 Ft-ot kérnek. Fotók: Rusznák Gábor Nekünk csak egy gyönyörű bronzszín jutott ebbe a tesztautóba, hagyományos volt a rögzítőfék, nem volt visszagurulás gátló és én személy szerint hiányoltam a lassan filléresnek mondható vezeték nélküli töltőt is. Összességében… Visszaolvasva ezt a néhány sort, az jöhet le, hogy én csak szídom itt az Eclipse Cross-t, pedig nem volt szándékomban. Sőt, hiányzik is egy kicsit, amit nem sok tesztautóról mond el egy újságíró. Egy jó kis kocsi ez na, és emellett nem elérhetetlen. Nem emeltem ki ugyan külön, de a futóműve kifejezetten jól bírja a rázós útszakaszokat. Nagyon szépre sikerült a külseje, kényelmes a belseje és hozza a mai kor alapvető követelményeit. Ár-érték arányban elég jó helyen van, nagy kérdés, hogy néhány év alatt mennyire fárad majd el ez a külső, és nem lesz-e a kontraproduktív, hogy ilyen extravagáns ez az autó.