Hatalmas, 5,2 méteres hosszúságával a Concorso d’Eleganza Villa d’Este kiállításon bemutatkozó újdonság a 8-as sorozatot is felülmúlja, a tetővonal hosszan nyúlik el és lankásan ereszkedik. A négyszemélyes túrakupét a BMW 4,4 literes, ikerturbós V8-as motorja mozgatja az Alpina kipufogórendszerének hangaláfestésével. Megmaradt a négy darab elliptikus kipufogóvég, ahogyan az Alpina felirat is. Az elöl 22, hátul 23 col méretű keréktárcsákat természetesen húsz-húsz küllő díszíti – ahogyan a gyártó összes modelljét 1971 óta. Meredeken előre dől az erőteljes frontrész, a magas cápaorr háromdimenziós formában értelmezi újra a BMW vese alakú hűtőrácsait. A cápaorrból indulva a karosszéria egyetlen vizuális tengely, egy karaktervonal köré épül, amely az első lökhárító sarkaitól hat fokos szögben emelkedve fut végig a karosszéria oldalán, majd öleli körbe a hátsót. 1974 óta az Alpina védjegyei a karosszérián végigfutó dekorcsíkok is, amelyek új formában élnek tovább. A Vision BMW Alpina tanulmányautó oldalát minimalista matricacsíkok díszítik a lakkozás alatt, így védettebbek, mint korábban. A cápaorr belső felületein e jellegzetes dekorelemek grafikája köszön vissza, aktiválásra pedig a hűtőrács keretének rejtett, halvány háttérvilágítása is láthatóvá válik. Mint minden modern Alpinában, az új kupéban is alapfelszerelés lesz a Comfort+ vezetési üzemmód, amely az adaptív lengéscsillapítás felpuhításával még lágyabban ringatózó, még kifinomultabb futóműhangolást garantál, mint az alap BMW-k rendszere. További autós tartalmakért kövess minket Facebookon is!

Az európai autóipar válsága és a kontinens újrafegyverkezése olyan folyamatokat indított el, amelyek néhány éve még elképzelhetetlennek tűntek volna. A Mercedes-Benz vezérigazgatója, Ola Källenius ugyanis nyíltan beszélt arról, hogy a vállalat kész lehet belépni a védelmi iparba, amennyiben az üzletileg is racionális döntésnek bizonyul. A The Wall Street Journal-nak adott interjújában a Mercedes-Benz első embere úgy fogalmazott: a világ kiszámíthatatlanabbá vált, Európának pedig erősítenie kell védelmi képességeit. Szerinte ha a vállalat „pozitív szerepet” tud játszani ebben a folyamatban, akkor nyitottak lehetnek a hadiipari együttműködésekre. Bár a Mercedes továbbra is elsősorban személyautó- és teherautó-gyártóként tekint magára, a nyilatkozat jól mutatja, hogy a német autóipar egy része új kitörési pontokat keres. A kontinens hagyományos autógyártói ugyanis egyszerre szembesülnek az elektromos átállás költségeivel, a kínai konkurencia erősödésével, a lassuló európai kereslettel és a gyárkapacitások kihasználatlanságával. A hadiipar ezzel szemben soha nem látott növekedési pályára állt, miután az európai országok sorra emelik védelmi kiadásaikat az ukrajnai háború és a geopolitikai feszültségek miatt.   A Mercedes nincs egyedül ezzel a gondolkodással. A Financial Times korábban arról számolt be, hogy a Volkswagen tárgyalásokat folytat az izraeli Rafael Advanced Defense Systems céggel annak érdekében, hogy az osnabrücki üzemet részben a Vaskupola rakétavédelmi rendszer alkatrészeinek gyártására állítsák át. Bár a Volkswagen hivatalosan tagadta, hogy fegyvergyártásba kezdene, az iparági találgatások nem csillapodtak. Közben a német Der Spiegel arról írt, hogy a KNDS – amely a Leopard harckocsik egyik legfontosabb gyártója – két németországi autógyár megszerzését is vizsgálja. Az egyik egy Mercedes-üzem Ludwigsfeldében, a másik pedig a Volkswagen osnabrücki gyára lehetne. A cél: katonai járművekhez és védelmi rendszerekhez kapcsolódó gyártókapacitások létrehozása. A folyamat történelmi szempontból is figyelemre méltó. A német autóipar a második világháború idején szorosan kapcsolódott a hadiiparhoz, az elmúlt évtizedekben azonban a legtöbb vállalat tudatosan távol tartotta magát ettől a területtől. Most viszont úgy tűnik, a geopolitikai helyzet, az európai fegyverkezési hullám és az autóipari válság együtt új korszakot nyithat: olyat, ahol a kontinens autógyárai egyre nagyobb szerepet vállalhatnak a védelmi termelésben is.

A Volkswagen Csoportot irányító befektetési cég, a Porsche SE német multinacionális vállalat 923 millió euró adózás utáni veszteséggel zárta az idei első negyedévet, miután leírást hajtott végre a Volkswagen-csoportban lévő részesedésén. A stuttgarti székhelyű holding veszteségei kismértékben csökkentek a tavalyi első negyedévi 1,08 milliárd euróhoz képest. Az idei első negyedévben a Porsche és a Pötsch család tulajdonában lévő cég 1,3 milliárd eurós leírást hajtott végre a Volkswagen-csoportban lévő részesedéséből. Hans Dieter Pötsch, a Porsche SE vezérigazgatója azt mondta, hogy a vállalat a leírások után 382 millió euró adózott korrigált nyereséget ért el, ami 21 százalékkal kisebb az egy évvel korábbinál. A Porsche SE szerdán nem módosította az idei évre szóló 1,5–3,5 milliárd euró közötti korrigált csoportszintű adózott eredményre vonatkozó előrejelzését, de jelezte, hogy az Európai Unióból származó személygépkocsikra és teherautókra kivetett magasabb amerikai importvámok lehetséges hatásait, továbbá a közel-keleti konfliktus jövőbeni következményeit nem lehet megbízhatóan becsülni, ezért ezeket nem vették figyelembe az előrejelzésben.

Kevés olyan technológiai terület létezik ma a világon, ahol magyar kutatók valóban a nemzetközi élvonalhoz tartoznak, a biológiailag lebomló elektronika azonban éppen ilyen lehet. A Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem (BME) kutatói olyan komposztálható elektronikai hordozókat fejlesztenek, amelyek hosszabb távon alapjaiban alakíthatják át az elektronikai hulladék kezelését. A projekt jelentőségét jól mutatja, hogy jelenleg mindössze egy skót startup dolgozik hasonló szinten ezen a területen, igaz, ők vízben oldódó megoldásokkal kísérleteznek, míg a magyar kutatók a komposztálhatóságra helyezik a hangsúlyt. „Nem sok olyan úttörő technológia létezik, amelyben egy magyar kutatócsoport a legjobb kettő közé tartozik az egész világon, de a biológiailag lebontható elektronika éppen ilyen. Egyetlen skót startup tart ott, ahol, mint mi, de ők vízben oldhatóvá teszik az áramköri hordozókat, mi pedig komposztálhatóvá” – mondta a bme.hu-nak Géczy Attila, a Fenntartható Elektronika kutatócsoport vezetője, miközben bemutatta a BME Elektronikai Technológia Tanszékének laborját. Robbanásszerűen növekszik a hulladék, cselekedni kellett A fejlesztések nemzetközi szinten is komoly visszhangot váltottak ki. A kutatócsoport egyszerre két uniós projektben is részt vesz: a Horizon Pathfinder program keretében futó Desire4EU, illetve az M-ERA rendszerében támogatott Beatrice projektben. Az Európai Unió már az első év végén öt különböző innovációt ismert el a Horizon Pathfinder projektben, ami különösen jelentős eredmény annak fényében, hogy a BME összesen 21 ilyen innovációval szerepel az Európai Innovációs Tanács Innovációs Radar platformján. A kutatás mögött egy egyre súlyosabb globális probléma húzódik meg. Az elektronikai hulladék mennyisége világszerte robbanásszerűen növekszik, miközben a nyomtatott áramköröket tartalmazó eszközök jelentős része műanyag alapú komponensekből készül, amelyek sok esetben veszélyes anyagokat is tartalmaznak. Ezek újrahasznosítása ma még rendkívül korlátozott, az iparágban pedig továbbra is az égetés számít az egyik leggyakoribb megoldásnak. A BME kutatói és egy győri vállalat együttműködésének köszönhetően azonban olyan új technológia születhet, amelynél az elektronikai eszközök jelentős része újrahasznosíthatóvá vagy lebomlóvá válik. Egyszerűbb áramkörök esetében akár 90 százalékos, komplexebb vezérlőpanelek esetében pedig 70–90 százalékos arányban lehetnek újrafeldolgozhatók vagy komposztálhatók az alkatrészek. „Az ipari körülmények között végzett komposztálás során szerves anyagú törmelék lesz belőlük, abból már csak egyszerűen ki kell válogatni a fém alkotóelemeket, alkatrészeket” – magyarázta Illés Balázs, az Elektronikai Technológia Tanszék vezetője. Ez a technológia lényege A technológia alapját lebomló műanyagok adják, ezek azonban önmagukban nem lennének alkalmasak elektronikai hordozók kialakítására. A kutatók ezért további anyagokkal egészítették ki a szerkezetet. Az egyik legfontosabb összetevő a politejsav (PLA), amely kukoricából és más növényi alapanyagokból nyerhető ki, és amelyet már ma is széles körben alkalmaznak például a járműiparban, a bútoriparban vagy a csomagolóiparban. A megfelelő szerkezeti szilárdság biztosítására pedig lenvásznat használnak. Felmerül ugyanakkor a kérdés, hogy az ilyen anyagokból készült elektronikai komponensek képesek-e ugyanolyan tartósságot biztosítani, mint a hagyományos műanyag alapú megoldások. A kutatók szerint nem feltétlenül, de erre nincs is minden esetben szükség. A fejlesztés egyik alapvető felismerése ugyanis az, hogy a gyorsan cserélődő, nagy tömegben gyártott fogyasztói elektronikai termékek esetében nincs valódi igény több évtizedes élettartamra. „Atomerőművek vezérlőibe, orvosi elektronikákba természetesen ezután sem ilyet fognak beépíteni, de eleinte még BMW-kbe sem. Ami jellemzően 5-10 év élettartamú, ott számítunk az anyag bevezetésére” – fogalmazott Géczy Attila. Igencsak piacképesnek ígérkezik A technológia piaci szempontból is ígéretesnek tűnik. A több mint másfél évtizedes alapkutatás eredményei iránt már most komoly érdeklődés mutatkozik. A projekt egyik partnere az olasz Arduino vállalat lett, de a fejlesztői konzorciumban szerepet kapott többek között a győri Meshining Kft. és a Grenoble-i Egyetem is. A kutatók szerint nemcsak európai, hanem Európán kívüli szereplők is fantáziát látnak az innovációban. Az egyik legnagyobb előnyt az jelenti, hogy az új technológia ipari bevezetéséhez nincs szükség teljesen új gyártósorok kiépítésére. Emellett bizonyos gyártási fázisok nemcsak környezetbarátabbak, hanem költséghatékonyabbak is lehetnek a jelenlegi megoldásoknál. „Az, hogy a kiadások összemérhetők az áramkörgyártás jelenlegi költségeivel, az egyik nagy előnyünk a hasonló újításokon dolgozó versenytársakhoz képest” – hangsúlyozta Illés Balázs. A fejlesztés az elmúlt időszakban új szakaszba lépett: a kutatócsoport már több szabadalom előkészítésén dolgozik, miközben a piaci bevezetés stratégiájának kidolgozása is napirendre került. A következő években így eldőlhet, hogy a magyar fejlesztés valóban képes lesz-e áttörést hozni az elektronikai hulladék kezelésében és a fenntartható elektronikai gyártásban.