Nem lehet nem beleszeretni. Bármerre is jártam, mindenkinek leesett az álla, a gyalogosok integettek, az autósok dicsérően ránk villantottak. A parkolóban mindig volt mellette rajongó. Amikor öt jelölt zöldautóval autóztunk Budapest környékén és megálltunk cserélni, fotózni, egy és mindig csakis egy autóra szálltak rá az érdeklődők: a pici Hondára. Ők azonban nem tudják, amit mi, akik vezettük: bizony, nehéz az élet a Honda e villanyautóval, ha 20 fok alá csökken a hőmérséklet. Nem téli autó, az biztos. Hiába az elméleti 200 kilométer hatótáv, ha fűtéssel csak 140-150 jön össze. Ha szerencsénk van. A másik probléma a töltés, tapasztalataink szerint igen lassan tölt. Legyen az 50 kilowattos villám-, 22 kilowattos gyors-, vagy 2,3 kilowattos otthoni töltés. A DC villámtöltőn (maximum 56 kilowattal táplálható) előfordult, hogy 9-10 kilowattot vett fel a reggeli hűvösben (hat fok volt csak, az ID.3 pedig simán töltött 47 kilowattal). Így adódott, hogy minden idők legdrágább töltése egy Honda e modellhez kötődik, 390 forintot fizettem kilowattóránként, ami még benzinre átszámítva is nagyon sok. Egy liter benzinnel eljutnék 20 kilométerre is, de egy kilowattórával még a falu végét sem érem el... Na mindegy, foglalkozzunk egy kicsit a 3894 milliméter hosszú cukisággal. Sokan megjegyezték a Honda e láttán, hogy nem tudják éppen jön, vagy megy? Szerencsére menet közben ez nem kérdés, elöl fehérben, hátul pirosban ragyog nagy kerek szemeivel a kicsi kocsi. Orrán hatalmas ajtó mögött található a CCS töltőcsatlakozó, amelynek külön reteszelő gombja is van. Sötétben nehezen található meg, így ha hajnali ötkor pánikszerűen indulnánk el otthonról, és még sosem húztuk le korábban a töltőről, lesz egy pár kellemetlen percünk és annak is, akit felhívunk segítségért. Persze, ez csak egyszeri történet. A töltőn lógás azonban folyamatos. Olyan, mint egy mai tinédzser, állandóan a hálón van. A külső tükrök helyén vízlepergetős bevonatú lencsével szerelt kamerák vannak. Ezeknek az alkalmazását megszoktam hamar, de a belső kamerás (élő képes) tükröt azonnal lefordítottam és hagyományosként használtam. Az érintésre, illetve közeledésre előugró kilincsekkel már bajban voltam, egy kézzel nem egyszerű nyitni az autót és gyakran előfordul, hogy csak az egyik kezünk szabad. A hagyományos kilincs szerintem praktikusabb, de már öreg vagyok, elismerem. Az utastér parádés, faltól falig tartó monitorral és érintőképernyővel fogad, valóban pilótafülkében érezzük magunkat, szerencsére a legfontosabb funkciók hagyományos gombokkal és tekerőkkel is kezelhetők. Az ajtók keret nélküliek, a fapolc pedig olyan hangulatot áraszt, mintha egy hifiőrült nappalijában lennénk. Persze a zene is jól szól. A hátsó kamera borzasztóan hamar koszolódik, így legtöbbször a tolatókamera képére nem támaszkodhatunk, szerencsére annyira pöttöm az autó, hogy nem okoz gondot a manőverezés, a nagy szögben elforduló első kerekek révén a parkolás is könnyű. Az első ülések kényelmesek, a hátsók picik, de legalább van egy-egy kispárna, amiért 38 ezer 800 forint felárat elkérnek a hondások. Csomagtartója kicsi, 171 literes, a töltőkábel (a kisebbik) a padlóborítás alatt elrejthető, a type kettes sok helyet elvesz. A hátsó ülés egyben dönthető (ablakig 571 literre, tetőig pakolva 861 literre nő a kihasználható térfogat), így a hokis táskám is befért az ütőkkel együtt. A cikk folytatása a www.jarmuipar.hu oldalon olvasható.