A Királyi Magyar Automobil Club amely korábban már gondolkodott azon, hogy brit mintára valamelyik budai hegyen jó kis felfutót lehetne rendezni, az első világháború után a lecsökkent területű ország területén jobbnak látta ha nem próbálkozik nagyobb szabású túraúttal, hanem leporolja a korábbi terveket. Ma már nem tudni miért pont a Svábhegyre esett a választás, mindenesetre 1920-tól 1930-ig minden év őszén egy hétvégére az autók-motorok dübörgésétől volt hangos az Istenhegyi út és környéke. A verseny történetét már korábban feldolgoztuk, míg Tolnai Márk kollégánk egy a Fortepanon tévesen 1922-re datált, de a valóságban 1928-ban készült fotót kreált újra néhány éve. Egyetlen fotón a korszak: a Ulrich Kinsky gróf a földúton terelgeti Steyr versenyautóját, a szépen felöltözött család megilletődve figyeli. Fotó: Carl Zapletal, forrás: Martin Pfundner A Magyar Autóklub jubileumi rendezvényeink sorában az Autókiállítás mellett a ssvábhegyi verseny is kiemelt jelentőséggel bírt: „1925. szeptember hó 27-én a VI. Svábhegyi-versennyel kezdődtek Jubiláris Ünnepségeink. Kimagasló pontja volt a lefutásra került Jubiláris Svábhegyi-verseny ünnepségeinknek. A pályán számos rekord dőlt meg s a közel 100.000 [más források szerint 50,000 – szerk.] főre szaporodott nézőközönség, amelynek sorait sűrűn tarkitották a külföldi vendégek, ritkán látott sportban gyönyörködhetett. A versenyzők munkáját semmi sem zavarta, a kötéllel elkerített pálya kitűnő állapotban volt s a benevezett autókolosszusok meghozták a várva-várt rekord javítást. Ma, amikor a Svábhegyi abszolút idő már négy percen alul van, minden várakozás dacára, megilletődve állapítjuk meg a modern gép és a bravúros vezetés diadalát, amely a mérkőzés európai jelentőségének még nagyobb súlyt adott”. A verseny másnapján került sor a KMAC díszközgyűlésére, amelyen József Ferenc királyi herceg, Albrecht herceg és számos más ismert közéleti személyiség mellett az Elismert Automobil Clubok Nemzetközi Szövetségének képviselői és több nemzetközi autóklub küldöttje is részt vett. Az útvonal Az 1-es rajtszámú Salmson, vezetője Szmick Viktor a Kék Golyó utcai startnál 1925-ben. Forrás: Szmick Miklós A helyszín 2024-es nézete a Google Maps Street View segítségével Az 1925-ös svábhegyi versenyről fennmaradt egy filmhiradó felvétel. Dacára annak, hogy 100 év eltelt; volt egy világháború, az 1956-os forradalom majd a rendszerváltást követő építkezések, amelyek mind-mind átalakították a táját– a start helye ma is tökéletesen azonosítható. A Kék Golyó utcában a kerítésoszlopok ugyanis semmit sem változtak! Az összesen 5077 méter hosszú pályán a versenyzők az Istenhegyi, a Költő, a Diana és a Karthausi úton jutottak el az Agancs utcai célhoz. A célegyenes és környéke, amely az egykori fotókon eléggé néptelen mára teljesen beépült. A cél előtti utolsó kanyar íve nem változott, de a befutót már nehezebb elképzelni. „Magasságkülönbség start és cél között 305 m. Átlagos emelkedés 6 százalékos, legerősebb emelkedés 15 százalékos”. A célegyenes 1930-ban. Fotó: Carl Zapletal, forrás: Martin Pfundner A helyszín ma Itt egy korabeli térkép, és aki szeretné kitalálni pontosan mely utcákon robogtak végig a résztvevők, azoknak ajánljuk részletes összeállításunkat. Egy dolgot még meg kell említeni, amely a mai olvasók számára talán nem egyértelmű: a verseny ekkor még földutakon zajlott. Az első aszfaltborítású útszakasz 1927-ben készült el Magyarországon. A fentebb belinkelt filmhiradó-felvételen is látható a hatalmas porfelhő, amelyet a kanyarodó autók és motorok vertek fel. A nézők biztonsága érdekében kötélkordonnal kerítették el a pályát, amelyet cserkészek felügyeltek. Persze rajtuk kívül rendőrök is ügyeltek a rendre. A hatalmas kompresszoros Mercedes természetesen óriási porfelhőt kavart. Háttérben látszik a kötélkordon, jobb szélen az egyik felügyelő rendőr. Fotó: Carl Zapletal, forrás: Martin Pfundner Résztvevők és gyártmányok Összesen 88 nevezés érkezett a jubileumi versenyre. A korszak ismert hazai és osztrák „menői”, többek között Delmár Walter, Feledy Pál, báró Wolfner András, C.C. Friese, Fritz von Zsolnay, gróf Ulrich Kinsky mellett a sztárvendég egyértelműen az osztrák Ferdinando Minoia volt. Minoia hosszú és dicsőséges pályafutása 1904-ben kezdődött, több nagy nemzetközi versenyen is szép eredményt ért el, a svábhegyi futamon azonban OM sportkocsijával nem került az élmezőnybe. Minoia a célnál. Fotó: Carl Zapletal, forrás: Martin Pfundner Említhtők még olyan sportemberek, akik ugyan a KMAC jubileumi közgyűlésére érkeztek, de ha már úgyis Budapesten voltak, akkor részt vettek a svábhegyi futamon is. E csoportba tartozott például a csehszlovák cukoriparban érdekelt vállalkozó, Willfried Poskovecz aki a Morva-Sziléziai Autóklub képviseletében tette tiszteletét, s egy Magyarországon ritkán látott Vauxhall-lal, illetve egy Sunbeam motorral jelent meg a Kék Golyó utcai startnál. Nem mindennapi látvány volt a Vauxhall a startnál. Fotó: Carl Zapletal, forrás: Martin Pfundner A legkülönlegesebb versenyző címét szerintünk az osztrák Käthe Rantzau érdemli ki, aki amellett, hogy operaénekes (!) volt, imádta az autóversenyeket is. Nem sokkal marad el mögötte Somogyi Nusi színésznő sem... Käthe Rantzau a startnál. Fotó: Jáki István, forrás: Régi Győr Szokás szerint a kereskedők sem mulasztották el a lehetőséget, hogy az általuk forgalmazott autók-motorok nagyszerűségét egy látványos svábhegyi eredménnyel bizonyítsák. A Hungária Automobilgyár egy Citroën-t, a rövidéletű Velox Autókereskedelmi társaság Salmsont és Bugattit, Landy István egy Peugeot-t, Bauer József Ariel motort nevezett. Az Unitas Autókereskedelmi Rt, amely később Tatra-képviseletként volt ismert az olasz FAST márkát mutatta be. Látszik, hogy a cég még kereste a helyét, hiszen a torinói cég 1924-ben már beszűntette a termelést… Ha már különböző márkákról esett szó, lássuk a márkák toplistáját (autók és motorok egyben). A nevezési toplista élén a Méray Motorkerékpárgyár állt. Az 1923-ban alapított üzem számára az 1925-ös év a nekirugaszkodást jelentette. Összesen 12 (!) Méray motor állt rajthoz, közülük többet a gyár nevezett. A második helyezett az osztrák Steyr volt, amelynek gyári csapatában a két világháború közti időszak egyik legtehetségesebb hazai versenyzője, Delmár Walter is helyet kapott. Az Austro-Daimler öt járművel, köztük két versenyautóval képviseltette magát. Festetics Sándor gróf Austro-Daimlerjén. Fotó: Smolik Raymund Zoltán Egyedi járművekből sem volt hiány: Simó Sándor az általa módosított Ballot túrakocsival jelent meg, Kleinsteuber Adalbert a Danuvia Rt részére kifejlesztett Samum motorból hozott el egyet – ebből összesen hat darabot építettek. A versenyről A Királyi Magyar Automobil Club vezetője, gróf Andrássy Sándor jó kapcsolatot ápolt Horthy Miklós kormányzóval, akinek gyermekei is később megpróbálkoztak a versenyzéssel. Ennek köszönhető, hogy Horthy ezen a versenyen is megjelent. Az autókat és a motorokat számos kategóriába osztották: a motorkerékpárokat hengerűrtartalom alapján hét különböző csoportba szervezték, míg az autóknál a Túraautomobilokat hét, a Versenyautókat öt alkategóriába osztották. Végül 54 jármű fejezte be a versenyt. A győztes a versenyautomobilok között gróf Ulrich Kinsky lett, aki Steyr autójával 3 perc 54 és nyolctized másodperces eredményt ért el, amely új pályarekordot jelentett. Delmár Walter Steyr túrakocsijával 4 perc 06 és nyolctized másodperces idővel második helyen végzett. A motorkerékpárok között dr Feledy Pál Sunbeam-mel győzött, ideje 4 perc és négytized másodperc volt – ezzel új rekordot állított be a kétkerekűek között.