A több mint százéves múltra visszatkintő vállalat 1935-ben lépett figyre a Daimlerrel és a házasság egészen 1988-ig tartott a kanadai Magna megjelenéséig. Addig Steyr-Daimler-Puch AG. néven ismerte a világ. Ma Magna-Steyr egy különleges szereplője az autóiparnak. A szerteágazó tevékenységeik mellett a cég egyik legértékesebb védjegye az összkerekes hajtásláncok fejlesztése. Ennek emblematikus példánya a Halfinger lett, nézzük meg hogyan. Gyökerek A Haflinger története egészen 1956-ig nyúlik vissza, amikor a függetlenségét visszanyert alpesi Osztrák Köztársaság haderejének korszerűsítése terítékre került. Ugyanis az akkori osztrák haderő javarészt még a megszálló csapatok hátrahagyott járműiből állt össze, többek között Willys Jeepekből, így aktuálissá vált azok lecserélése. Ebben az időben a Styr–Daimler–Puch gyárban egy bizonyos Erich Ledwinka volt a főmérnök – korábban a cseh Tatránál dolgozott –, akinek a keze nyomán megszületett a Haflinger, majd később a nagytestvér, a Pinzgauer is. 1958-as Frankfurti Motorkiállításon történő bemutatása után szinte rögtön meredeken ívelt felfelé a Haflinger pályája. Az osztrák haderő megvásárolta az első prototípusokat, majd két évvel később, egy katonai parádé keretében, már száz darab Haflinger masírozott Ausztriában. A sikersztori tehát elkezdődött, méghozzá nem is akárhogyan, ugyanis az osztrákok mellett a svájci, a jugoszláv, német, olasz, svéd katonaság is hadrendbe állította, sőt még Nigéria és Indonézia is vásárolt belőlük. A Haflinger tulajdonképpen ezzel megteremtette a Styr–Daimler–Puchnál az offroad járművek hagyományát. Ugyanis létrehozott egy olyan új autótípust, ami extrém körülmények között is kiválóan teljesített. Talán éppen ezért nem véletlen, hogy a mai napig itt van a G osztály főhadiszállása. Technika A Haflingert kétféle, egy rövid és egy hosszú tengelytávú változatban készítették. Harminc centi volt a két verzió tengelytávja közötti különbség. A motorja kéthengeres, léghűtéses, 643 köbcentis, és az autó hátuljába szerelték. Maximum 75 km/órára volt képes, fogyasztása 8 liter körüli 100 kilométeren, nehéz terepen pedig 3-5 liter óránként. A 27 lóerős erőforrás legnagyobb forgatónyomatéka 46 Nm, amit 3500 fordulaton ad le. Nem érdemes a számok alapján azonnal pálcát törni a Haflinger felett, 650 kilós kocsi, tele van energiával, és akár a saját súlyát is képes elvontatni. Mechanika A kasztnit egy csővázas alvázra szerelték és spirálrugós felfüggesztést alkalmaztak. A csővázas megoldás rendkívül jó torziós tulajdonságokkal bír, és korának egy újító megoldása volt. A központi csővázban fut a kardántengely, a lengőkarokban pedig a féltengelyek, melyek úgynevezett „Z” leágazással hajtják meg a kerekeket. A „Z” leágazás fogaskerekeinek fogszáma függvényében egyébként módosult a kocsi végsebessége. A ötsebességes váltójában az „egyes” egy úgynevezett kúszófokozat, ami nagyon lassú haladást tesz lehetővé nehéz terepes körülmények között. Továbbá kapcsolható összkerékhajtása és elöl-hátul 100 százalékban zárható differenciálmű segíti a nehéz terepen történő haladást. A felépítmény kialakítása is hozzájárul a jó terepjáró-képességekhez, mászóképessége akár 65 fokos emelkedővel is elbír, az oldaldőlési stabilitása pedig 45 fok. A csónak alakú test közepén végigfutó keret tulajdonképpen a merülési mélységet is szimbolizálja, ami 500 milliméter. Minden más A csővázas utasteret ponyvatető borítja, ennek eltávolítása még egy ember számára sem jelent 10 percnél többet. Az első soron kívül még négy ülés áll rendelkezésünkre, de az alaphelyzetben ezek a platórészbe vannak hajtva. A jobb első ülés előtt egy benzinkályha biztosítja a meleget hidegebb időben. A polgári változat egyik érdekessége, hogy az első kapaszkodón lévő furatok a fegyverállvány rögzítését teszik lehetővé, tehát vadászok igazi társa lehet, de nemcsak a terepjáró-képessége miatt, hanem azért is, mert viszonylag keskeny volta lehetővé teszi még a legszűkebb erdei utakon történő közlekedést is. Nem véletlen, hogy a mai napig is nagy kultusz övezi, szinte a világ minden táján találkozhatunk Haflingerekkel. Még Magyarország is vett egy nagyobb kontingenst az 1970-es évek körül. A 16 darab kocsit a mezőgazdaságban használták és permetezőegységeket szereltek fel rájuk.