Az új módosítás szerint az e-rollereket és az e-bike-okat a jövőben kötelező irányjelzővel, csengővel és többféle prizmával felszerelni, sötétben pedig világítás használata is előírás. Ezekkel a járművekkel nem lehet utast szállítani, a kormányra nem szabad táskákat akasztani, az alkoholfogyasztási határ pedig fél ezrelékre csökken. A szigorítások hátterében az áll, hogy tavaly több mint tízezer baleset történt ezekkel az eszközökkel, szerda este Alsó-Ausztriában például egy 12 éves lány vesztette életét, miután összeütközött egy autóssal. Ketten utaztak a rolleren, a másik 12 éves lány súlyosan megsérült. Az új szabályoknál emellett sisakviselési kötelezettség lép életbe az e-rollereseknél 16 éves korig, az e-bike-osoknál pedig 14 éves korig. Október elsejétől az e-mopedekre vonatkozó szabályok is jelentősen változnak. Ezeket a járműveket innentől gépjárműként kezelik, vagyis kötelező lesz a forgalomba helyezés, a rendszám és a biztosítás. Az e-mopedeknél minden korosztály számára kötelezővé válik a sisak, és megszűnik a kerékpárutak használatának lehetősége is. A fokozatos bevezetés célja, hogy az érintetteknek legyen idejük alkalmazkodni az új előírásokhoz, és hosszú távon csökkenjen a balesetek száma.

Parányi méret sokoldalú felhasználás Személy szerint szeretem a kisautókat, mert sokszor felesleges a nagyobb. Férjen el mindenhol, legyen kényelmes a vezetőnek, és az utasának, és ha kell, akkor bele lehessen ültetni még akár a hátsó sorba is két felnőttet. A hétköznapokra nem is kell több igény, a többi már csak flancolás. A Volkswagennél hagyománya van a kicsi autóknak, de igazi városi törpe az 1998-tól hét éven keresztül gyártott Lupo. Az autó arányai megmosolyogtatók, és egyben aranyosak. Elölről a Polora hajaz a "pápaszemes" negyedik generációra, hátsó nézetben egyértelműen a Golf arányai ugranak be, persze jócskán kicsinyítve. Belül is vidám színek, izgalmas csőműszerek, és puritánság mindenek felett. De persze ami nincs, az nem is romolhat el, itt tehát túlzott fedélzeti infotaitment rendszerekről kár is beszélni. Inkább beszédes az, hogy teljes értékű a sofőrülés, a nagy üvegfelületek miatt jól körbelátunk, így játszi könnyedséggel kereshetünk parkolóhelyet, még a szűk belvárosi sikátorokban is. Tehát a koncepció hibátlan, valamiért még sem lett nagy sikere a Luponak, pedig még a legendás 3L éhezőművész verzióval is előrukkoltak, ahol a parányi dízelmotorral szerelt kisautó képes volt a 3l/100 kilométeres fogyasztásra is. Kívül kicsi, belül mégsem szűk Külső méreteiből adódóan tényleg heringesdobozba képzeltem magam, szóval meglepődtem, hogy milyen jól elfértem, az ülés pedig a rövid utakra elég kényelmesnek tűnt, jól magamra tudtam állítani a számomra kedvező vezetési pozíciót. Jól néznek ki a csőműszerek, és engem nem zavart az sem, hogy az ajtó sem volt telibe kárpitozva valahogy a maga puritánságával jó érzést kelt. Igaz, hogy a klímát azért elviseltem volna, mert a betondzsungelben nyáron nagyon felmelegszik az utastér, de itt jelenleg csak a tekerős(!) ablakleengedés marad, ha friss levegőre vágynék. A műanyagbevonatú kormányon már látszik a kor, és a 200.000 kilométer, és sajnos a váltókulissza is erősen kopott, de a sebességeket veszi, szóval tökéletesen használható a mindennapokban. Sokan kritizálják a jelzésértékű csomagtartóját, de azt gondolom, hogy a hétköznapokra elegendő, a hátsó ülések pedig szempillantás alatt előre dönthetőek, így, ha nagyobb tárgyat kell szállítani az is megoldható a csöppnyi Lupoval. A motorja is kicsi A tesztelt autóban egyliteres, ötven lovas aggregát gondoskodik a mozgatásól, viszont könnyűek vagyunk, hiszen 800 kiló körül van az önsúly. Így aztán nem is hiányzik a lóerő belőle. A motor kicsi, de legalább négy hengeres, összehasonlítva más minik háromhengeres motorjaival, ez összeszedettebb, és kiegyensúlyozottabb. És persze a hangja sem egy porszívóéhoz hasonlít így. Városból kiérve persze azonnal érezni, hogy nem ide szánták, már országúti tempónál is kijönnek a futómű határai, a vékony gumik, és a könnyű súly hajlamos azt az érzetet kelteni, hogy lefúj a szél az útról. Ettől függetlenül tartható vele a tempó, és ingázásra is alkalmas lehet, de napi szintű hosszabb távú közlekedésre úgyis nagyobb autót választana mindenki. Városban viszont nem sok jobbat tudnék ajánlani, mert fogyasztása sem eget rengető, és fenntartási költségeivel is tervezhetők. Mert persze senki nem gondolja, hogy egy húsz éves, és kétszázezret futott autóra majd nem kell költenie ugye? Szerviztapasztalatok, értéktartás Nem kifejezetten szervizigényes az autó, hiszen egyszerű, szívó benzinmotor hajtja mindenféle környezetvédelmi, és károsanyagkibocsátási segédberendezés nélkül. A jó öreg víz, és olaj legyen benne mondás igaz tehát rá, nagyjából ennyi igénye van ahhoz, hogy stabilan üzemeljen. Gyújtásproblémák gyújtótrafó hiba miatt jelentkezhetnek, az EGR szelep hibájára is azonnal megjelenik a szervizlámpa, az utastérben pedig az ajtózsanérok, és ajtóbehúzók számítanak típushibának a Lupóknál. Illetve ezen kívül is még apró-cseprő hiányosságok, amikre gyorsan, és egyszerűen megvannak a megoldások, hiszen szögegyszerű technikáról van szó, elég jó az alkatrészellátás, illetve bontott alkatrészekből is nagy a választék, tehát az sincs kizárva, hogy akár színazonos karosszériaelemek is rendelkezésre állnak valahol, amivel olcsóbb lesz kijavítani egy kisebb koccanást. Sajnos korukból, és felhasználásukból adódóan jellemzően abba a korba értek, amikor eldobóssá válnak, azaz utolsó műszakijukig mennek, majd a rozsdásodási problémákat már nem javíttatják, mert mint minden ilyen korú, és értékű autó esetében, itt is fennáll ez a probléma, a javítás pedig sokszor nem rentábilis. Kinek jó? Fiataloknak, első autót keresőknek, pároknak tökéletes választás, főleg zsúfolt nagyvárosokba. Az olcsón közlekedés egyik igazi alternatívája lehet, hiszen a bekerülési költség sem nagy, és a fenntartási kiadások sem eget rengetőek. Persze mindez csak akkor érvényes, ha jó alapot választunk, amihez szükség van típusismeretre, és olyan szakértő segítségre, akire támaszkodhatunk vásárlás előtt. A cikk megírásának pillanatában mindössze 15 darab eladó Lupot hirdettek meg a legnagyobb online autópiacon, 200.000 és 800.000 ft. között. Benzinesek képezik a kínálat jelentős részét, de találhatunk a jó öreg szívódízelből is akár, amivel egy igazi éhezőművész. 3L kivitelből félmillió forint környékén is találni már képekről jónak tűnő ajánlatot, de nagyon veszélyes lehet egy ilyen koros dízelbe, és automataváltós kivitelbe beugrani. Jelentős összeget nem érdemes a megvételre, vagy fenntartásra költeni, de ha tényleg számít a méret lefelé, akkor félmillió forint környékén jó alternatíva lehet egy kicsi, városi szaladgálós autó szerepére a Volkswagen Lupo. További használttesztek itt.

Az osztrák autópályákon bevezetendő esetleges sebességkorlátozás körüli vita állandó a magas üzemanyagárak miatt. Míg folyamatosan születnek javaslatok a 100 km/h-s sebességkorlátozásra az üzemanyag-fogyasztás csökkentése érdekében, egy friss felmérés most a tényleges közvéleményt mutatja. Illusztráció: Google Gemini MI Azon kívül, hogy az ÖAMTC szerint a 100 km/h-s korlátozás kevesebb üzemanyagot takarítana meg a vártnál, ez az intézkedés nem különösebben népszerű a lakosság körében: az osztrákok 68 százaléka tartja megfelelőnek a jelenlegi 130 km/h-s sebességkorlátozást az autópályákon. 19 százalékuk még gyorsabban is szeretne vezetni, míg csak 11 százalék támogatja a csökkentést. „Az emberek maguk akarnak dönteni.” Még az üzemanyag-megtakarítási okokból a sebességkorlátozás 100 km/h-ra csökkentésére irányuló konkrét javaslat is kevés támogatást talál. A megkérdezettek 61 százaléka elutasítja ezt a javaslatot, míg csak körülbelül egyharmaduk tartja jó ötletnek. „Az emberek maguk akarják eldönteni, hogyan alakítják át vezetési viselkedésüket” – mondja Bernhard Wiesinger, az Osztrák Autó-, Motorkerékpár- és Túraklub (ÖAMTC) érdekképviseleti vezetője. A felmérés szerint a kormányzati szabályozásokat nagyrészt elutasítják. Az üzemanyag-megtakarítás már valóság – de önkéntes alapon A tudatos üzemanyag-fogyasztás már valóság, még kötelező intézkedések nélkül is. A megkérdezettek mintegy 65 százaléka nyilatkozta, hogy mindig vagy legalább részben üzemanyag-takarékosan vezet. 41 százalékuk ezt magától értetődően teszi, míg további 11 százalékuk csak a benzin és a dízel árának emelkedéséhez igazította viselkedését. 13 százalékuk tudatosan dönt úgy, hogy a helyzettől függően – például, ha nincs időnyomás – gazdaságosabban vezet. És még azok között is, akik már aktívan takarékoskodnak az üzemanyaggal, szűk többség (53 százalék) ellenzi a kötelező intézkedéseket. „Bárki, aki csökkenteni akarja a fogyasztását, már ma is megteheti – például előrelátó vezetéssel vagy vezetési stílusának módosításával. Ehhez nincs szükség kötelező sebességkorlátozásra” – mondja Wiesinger. Amennyiben mégis bevezetnének egy ilyen sebességkorlátozást, a közvélemény egyértelmű feltételeket szab hozzá: 78 százalék támogatja az átmeneti csökkentést – például súlyos üzemanyaghiány vagy válság idején. A sebességkorlátozás állandó csökkentése ezzel szemben kevés támogatást élvez. Az Osztrák Autó-, Motorkerékpár- és Túraklub (ÖAMTC) számára az eredmény aligha meglepő. Wiesinger kijelentette, hogy ez a kérdés évek óta felmerül, és az eredmények következetesen hasonlóak. A többség nem akar semmilyen változtatást a meglévő szabályozásokon – függetlenül attól, hogy gyakran vagy ritkán közlekednek autóval.

Speedweek és Speedmaraton Április 15-én reggeltől 24 órán keresztül minden bevethető sebességmérő eszközükkel keresték a gyorshajtókat a rend éber őrei. Az év egyetlen olyan alkalma ez, ahol a mérési helyszíneket akár mi magunk is kiválaszthattuk. Itt nálunk az Autoszektoron már többször is megjelent ezzel foglalkozó cikk, vagy podcast beszélgetés, és mivel a rendőrség ezt minden évben megrendezi, biztosan sikeres, és hatékony módja, hogy a lakosság is megmutathassa, szerintük hol járnak gyakran a megengedettnél nagyobb sebességgel az autósok. Ettől függetlenül pedig zajlott a Speedweek elnevezésű akció is, ahol egy héten keresztül a rendőrség fokozottan ellenőrzi a járművek sebességét. Ez egy olyan kampány, amikor kifejezetten felhívják a sofőrök figyelmét, hogy a szokásostól is nagyobb volumenű sebességmérés várható, mégis sokan beleszaladnak egy-egy traffipaxba, de nem azért mert nem hallgatnak rádiót, hanem azért mert gyakran túllépik a sebességhatárokat, és pechükre pont olyan helyen traffiztak a rendőrök, amire nem számítottak. Mással kellene foglalkozniuk a sebességmérés helyett Ezt már egy a speedmarathonon résztvevő rendőrtől tudom, aki elmesélte, hogy egy felháborodott autós kérdőre vonta őket, hogy miért a harmincas táblánál traffiznak ahelyett, hogy a bűnt üldöznék. Nos, valóban véleményes egy ilyen korlátozásnál a mérés, azonban azt is meg kell vizsgálni, hogy azt a sebességhatárt jelző táblát sem véletlenül tették oda. Nincs kizárva, hogy iskola, gyalogosforgalom, vagy játszótér közelsége indokolja, hogy az autósok csökkentsék a szokásos városi sebességüket azon a szakaszon. Nem állítom, hogy minden sebeséghatár valós forgalmi körülményekre alapul, és sokszor teljesen feleslegesnek "maradnak" kinn ezek a táblák, de én is közlekedem olyan útszakaszon, ahol elmerengek, vajon miért is mérnek éppen, amikor bőven biztonságos itt a nyílegyenes, jól belátható útszakaszon az 50 km/h-ás sebesség, vagy akár még a hatvan is. Aztán történik egy halálos baleset, amikor a nagy sebességgel érkező autós nem látja, hogy valaki átkelne a gyalogátkelőhelyen, elgázolja, és a gyalogos életét veszti. A sajnálatos eset óta már soha nem érzem feleslegesnek azt, ha meglátom a civil autóból mérő rendőröket errefelé. Szomorú, hogy csak ezzel a módszerrel, mármint a bírságolással lehet vissza tartani a féktelen száguldozást, és sok esetben az edukáció egy bizonyos életkor után már soha nem segít. Kellemetlen egybeesés Pont az idei Speedweek akciót megelőzően történt egy tragikus közlekedési baleset, ahol megint az okozta a tragédiát, hogy valaki azt képzelte a 600 lóerős autójával, hogy neki mindent szabad. Közúton versenyzett, és kiszámíthatatlan manővereivel, indokolatlan sebességtúllépésével veszélyeztette az ártatlan autósokat. Az is lehet, hogy mivel valószínűleg már a számítógépes játékok korában nőtt fel, egyszerűen megfertőzte a sebességmámor, ami egy nagyon veszélyes útitárs, és sajnos hazánk útjain minden évben sok áldozatot szed az autósok, és motorkerékpárosok között is. Mi is sokat foglalkoztunk már ezzel a témával, és véleményem szerint elrettentő ereje csak annak lenne, ha mindenkinek kötelezően végig kellene ülnie egy-egy balesetmegelőzési előadást akár Pintér Józseftől, akár Vágvölgyi Zoltántól. Ők azok, akik megmutatják, hogy mi is az igazi tétje az agyament versenyzésnek, a tesztoszteron túltengésnek, és mennyire kódolva van minden alkalommal az, hogy egyszer valóban elsülhet a ravasz azon a hatszáz lóerős halálos fegyveren, amit közúton durrogtatnak. Volt szerencsém elmenni mindkét előadásra, és elmondhatom, hogy ezek után kevésbé akarok erős autót, vagy motort vezetni, hiszen ezek egyébként is folyamatosan stimulálják az agyat arra, hogy ha úgy alakul, akkor ráléphetünk a gázra, megcsavarhatjuk a markolatot, és máris elönti testünket az adrenalin, aminek mámorát nagyon sokan keresik, és ha megtalálják, akkor hamar rá is szoknak. Őket hívják mechanikai drogosoknak, akiknek egy idő után egyre több, és egyre hajmeresztőbb manőverek kellenek ahhoz, hogy kielégítsék ilyen jellegű vágyaikat. Mert a számok nem hazudnak Továbbra is a gyorshajtás a vezető baleseti ok a közutakon, és a legtöbb halálos baleset okozója. Soha, semmilyen körülmények között nem éri meg sietni az utakon, hiszen nem jelent annyit pár perccel hamarabb odaérni valahová, mint viselni az akár életen át tartó lelkiismeret-furdalást, ha baleset születik egy meggondolatlan manőverből. Mert a sebesség növekedésével a fékút hossza is arányosan növekszik, tehát bármilyen váratlan közlekedési helyzetben kevesebb idő lesz reagálni, és megállni. Ezt érdemes szem előtt tartani, illetve azt is, hogy felelősen közlekedjünk, hiszen nem csak a saját, hanem mások biztonsága is a sofőr kezében van.   ... hogy mindenki hazaérjen!