Száz futamot teljesített a Forma–1 mezőnye a 2014-ben rajtoló hibridkorszakban, és ebből 74 a Mercedes győzelmével ért véget. A csillagos márka dominanciája azóta töretlen. Bár az utóbbi két évben már némiképp rezgett a léc alattuk, továbbra sem akadt csapat, aki legyőzte volna őket. 2018-ban Lewis Hamiltonnal zsinórban ötödik egyéni és csapatbajnoki címüket szerezték, és ha összejön nekik a hatodik duplázás, a 2000-es évek Ferrarijának rekordját is megdöntik. A Michael Schumacher nevével fémjelzett csapat 1999 és 2004 között 5 egyéni és 6 csapatbajnoki bajnoki címet szerzett. Miközben a statisztika miatt a Mercedest és Lewis Hamiltont is a maranellói elődökhöz hasonlítgatják, a két domináns sikercsapat között különbséget jelent, hogy míg a Ferrari a sikertelen építkezési szakaszt és a győztes éveket is ugyanazon kulcsemberekkel csinálta végig, a Mercedesnél a csapat struktúráját nem a jelenlegi gárda állította össze, hanem éppen azon korszakos egyéniségek, akik a Ferrari diadalmenetéért is feleltek. Michael Schumacher és Ross Brawn (Fotó: Batchelor / XPB Images) A csapathoz csak 2013-ban csatlakozó, a csapatfőnöki szerepkört pedig Ross Brawntól csak egy évvel később átvevő Toto Wolff nem is kívánja elvitatni elődeik érdemeit. „Michael Schumacher Ross Brawnnal és Norbert Hauggal együtt az F1-es csapatunk alapító atyái. A manapság elért sikereink azokon az alapokon nyugszanak, amiket ők raktak le” – ismerte el a korábbi kulcsemberek munkáját. Schumacher 2010-ben a Honda kivonulása után a csapatot saját nevére vevő, majd azt a Mercedesnek eladva megmentő Brawn hívására tért vissza a Forma–1-be. Fő céljukat kezdettől fogva a csapatépítés, a sikeres jövő megalapozása jelentette, három közös szezonjukat pedig leginkább ennek szentelték. A gárda már 2010-ben elkezdett berendezkedni a jövőben bevezetni tervezett költségcsökkentő intézkedésekhez (RRA), majd miután kiderült, hogy azokból semmi sem lesz, második idényükben erőteljes bővítésekbe kezdtek. Brawn szerződtette Bob Bellt, Aldo Costát, Nick Fry-t, mérnökgárdájuk pedig már akkoriban elkezdett dolgozni a 2014-es hibridformula projektjén. E lépéssel öt éve behozatatlan előnyre tettek szert. Schumacher mercedeses pályafutása talán a sikertelen próbálkozásként vonul be a sportág történetébe, eredménytelennek mégsem nevezhető – csak éppen a munkájuk gyümölcsét a ferraris korszakkal ellentétben ezúttal már nem ők aratták le. Ross Brawn és Toto Wolff 2013-ban (Fotó: xpbimages.com) Wolffnak a hétszeres világbajnok és legendás csapata így is példaként lebeg a szeme előtt. Csapatstruktúrájuk, munkamódszerük is útmutatást jelent a mai Mercedes számára, akiknek célja, hogy még hosszabbra nyújtsák a domináns időszakukat, mint Maranello tette akkor. „A Ferrari és Michael Schumacher is inspirációt jelent számunkra. Mielőtt azonban elkezdenénk arról beszélni, hogyan érhetnénk el Schumacher hét bajnoki címét, előbb még meg kell szereznünk a hatodikat. És 2019-ben minden a nulláról indul. De továbbra is éhezünk a sikerre” – fogalmazott a La Gazzetta dello Sportnak Wolff. Szombaton volt az ötödik évfordulója annak, hogy Schumacher súlyos síbalesetet szenvedett Franciaországban, január 3-án pedig az 50. születésnapját ünnepli a rekordbajnok. Volt csapata, a Ferrari már jelezte, maranellói múzeumában külön kiállítással tiszteleg bajnoka előtt, és úgy tudni, a Mercedes stuttgarti múzeumában is látható lesz pár olyan autó, amellyel Schumacher versenyzett. Wolff kiemelte, továbbra is a Mercedes család tagjának tekintik korábbi versenyzőjüket. „Sokat gondolunk rá. Egy kivételes sportember, aki hiányzik. Hétszeres világbajnokként hiányzik a paddocknak, nekünk pedig hiányzik a tanácsadónkként, akire felnézünk. Reméljük, hogy pozitívan folytatódik a felépülése, ez a legfontosabb.” Forrás: m4sport.hu

Egyelőre megközelítőleg sem olyan zsúfolt Fernando Alonso 2019-es versenynaptára, mint a 2018-as volt. Annyi már bizonyos, hogy januárban sportautózással kezdi az évet: ismét rajthoz áll a daytonai 24 órás versenyen. Emellett három WEC-versenye is fix már a Toyotával – azok a 2018/2019-es szuperszezon záró futamai, közülük az utolsót a Le Mans-i 24 órás verseny jelenti. Májusban ehhez jön még az indianapolisi 500 mérföldes verseny a McLaren új Indy-csapatával. Alonso régóta hangoztatja, hogy amolyan úttörőként szeretne kalandozni a legnagyobb versenyeken, és úgy kíván a világ legjobb versenyzőjévé válni, hogy a legkülönfélébb kategóriákban áll helyt. Hogy a fentieken túl még merre viszi őt az útja, azt egyelőre talán még ő maga sem tudja, ám hazájában máris érdekes pletykák röppentek föl. A spanyol sajtó arról kezdett találgatni, hogy Alonso akár a Dakar-ralin való 2020-as részvétel lehetőségén is elgondolkodhat. Jelenlegi sportautós munkaadója, a Toyota állítólag nyitott lenne az ottani közös munkára is, már csak az a kérdés, ő is akarja-e ezt. Nem árt hozzátenni, e témának az adott lendületet, hogy a közelmúltban Alonso találkozott a gokartpályáján egy spanyol kalandorral, a 2019-es Dakarra készülő Jesús Callejával, akivel beszélgetés közben azon tréfálkoztak, hogy talán a kétszeres bajnoknak is ki kéne próbálnia a terepralit. Egyelőre kérdéses, mennyi a realitása ennek. Hasonló pletykákat már a nyáron is lehetett hallani vele kapcsolatban (ahogy esetleges WRC-s szereplésekről szóló találgatásokat is), ám az F1-es bajnok akkoriban úgy fogalmazott, túlságosan nagy a különbség a pályaversenyzés és a ralizás között, és nem is érzi magát elég tehetségesnek ahhoz, hogy helyt álljon az utóbbi világban. Ő elsősorban olyan versenyeket keres, amelyek megnyerésére rövid távon is esélye lehet, vagyis nem kell több éven át tartó felkészülés a sikerhez, és lehetőleg győzelemre alkalmas technikát képesek alátenni. A Dakart év elején 2010 után másodszor is megnyerő idősebb Carlos Sainz szerint sem lebecsülendő a váltás mértéke, ennek ellenére ő úgy véli, Alonso akár még sikeressé is válhatna benne, ha igazán komolyan venné. "Biztattam őt, de nem bolond, és pontosan tudja, hogy mennyire tisztelned kell azt a versenyt, bárki is vagy. Ez egy másfajta terület, és fontos a tisztelet. Ha Fernando valaha tanácsot akar kérni tőlem, én örömmel fogadom, de azt meg fogom neki mondani, hogy rendesen fel kell készülnie, tesztelnie, megtanulnia a speciális fogásokat, valamint teljesítenie előbb pár versenyt.” - A ralizás világáról nem sokat tud, ez nem olyan lenne, mint Le Mans vagy Indianapolis. De Fernando képességei meglennének a Dakarhoz. Voltak ott már más versenyzők, mint (Jacky) Ickx vagy (Romain) Dumas, és ők is jól szerepeltek. Nagyszerű versenyző, és kétségem sincs afelől, hogy szuperül teljesítene, ha komolyan venné – vélekedett, felhozva más pályaversenyzők példáját. A témában az ifjabb Carlos Sainz is megszólalt, aki éppen Alonso csapatához, a McLarenhez váltott 2019-re. Ő kimondottan örülne, ha barátját az apja terepén látná viszont, ám vannak kétségei afelől, hogy F1-es versenyzőknek való-e a terepralizás. „Fernando képes bármire, amit a fejébe vesz, de az már más kérdés, hogy tényleg van-e kedve a Dakarhoz. Apám sok évig csinálta ezt, nagyon kemény verseny, ami kizökkent a komfortzónádból. Fernandóval mentünk már öt-tíz perces meneteket terepen, és teljesen leizzadtunk, miközben egy F1-es versenyen szinte nem is izzadunk. Ebből is érződik, hogy a ralizás intenzívebb. El sem tudom képzelni, mi lenne, ha ötszáz kilométert kéne menni, öt órát vezetni naponta ilyen sebességgel két héten keresztül. A Dakart muszáj komolyan venni, és ha úgy döntene, hogy megpróbálja, én támogatnám, mert nagyon bátor lépés lenne, de élvezet lenne követni.” Hogy a rali szóba jöhet-e Alonsónál, abban egyelőre talán joggal kételkedhetünk, főnöke, Zak Brown szerint az viszont biztos, hogy sokáig otthon ücsörögni képtelen lesz. - Ha nem az F1-ben versenyez, akkor a Toyotával a hosszútávú vébén, vagy visszamegy a saját gokartpályájára. Nehéz őt távol tartani a versenygépektől – jelentette ki.

- Gyerünk, New Horizons! - kiáltotta Alan Stern, munkatársai a Johns Hopkins egyetem marylandi alkalmazott fizikai kutatóintézetében pedig tapsviharral üdvözölték, amikor 6 óra 33 perckor az űrszonda ráirányította a kameráit a Naprendszer padlásaként is emlegetett, az 1990-es években felfedezett Kuiper-övben található jeges bolygókezdeményre. - Soha korábban még űreszköz nem derített fel ilyen távoli objektumot" - hangsúlyozta Stern. A NASA közleménye szerint a New Horizons 3540 kilométerre közelítette meg a középkori irodalomban szereplő "távoli szigetről" elnevezett aszteroidát. Számítások szerint az űrszonda sebessége az Ultima Thuléhoz viszonyítva másodpercenként 11,4 kilométer volt. A Földtől jelenleg 6,5 milliárd kilométernyire található űrszonda a találkozás után jelet küld a Földre, amely további űreszközök segítségével hat óra múlva érkezik meg. A tudósok akkor kapnak hivatalos megerősítést a sikeres küldetésről, amikor az űrszonda közli a tartózkodási helyét a NASA Deep Space Network nevű űrkommunikációs hálózatával - jegyezte meg a Reuters brit hírügynökség. A tudósok nem ismerik az égitest pontos méretét, becsléseik szerint százszor kisebb, mint a Plútó törpebolygó, amelynek az átmérője közel 2400 kilométer. Az aszteroida körül fagypont alatti a hőmérséklet, így a tudósok feltételezik, hogy megőrizte eredeti állapotát. Alan Stern korábban kifejtette, hogy a Naprendszer e Naptól távoli térségének kutatása azért olyan fontos a tudósok számára, mert itt megmaradtak a 4,5 milliárd évvel ezelőtti állapotok. A szonda az Ultima Thule felett elhaladva 900 felvételt készít, amelyek révén várhatóan először sikerül majd megismerni a kisbolygó formáját és összetételét. A tudósoknak közép-európai idő szerint 16 óráig kell várniuk arra, hogy megtudják, sikeres volt-e az adattovábbítás. A 2006-ban indított New Horizons elképesztő felvételeket továbbított a Plútóról 2015-ben, amelyek közül több a korábban soha nem látott szív alakú képződményt ábrázolt. Az Ultima Thulét 2014-ben a Hubble teleszkóp fedezte fel. A tudósok három évvel később jöttek rá, hogy nem gömbölyű, hanem feltehetően hosszúkás, sőt az is lehet, hogy két különböző objektum. Alan Stern még az aszteroida megközelítése előtt reményét fejezte ki, hogy nem ez lesz a New Horizons utolsó küldetése, újabb objektumokat is felfedezhet a Kuiper-övben és 2020-ra még távolabbra jut el. A találkozás alkalmából az Ultima Thule külön himnuszt is kapott, amelyet a Queen együttes asztrofizikai doktorátussal is rendelkező gitárosa, Brian May komponált.

A járatok 2019-es újraindításával a British Airways lesz az első nyugati légitársaság, amely újra útnak indítja járatait Pakisztánba. 2008-ban Pakisztán történetének egyik legsúlyosabb támadása történt, az iszlámábádi Marriott Hotel előtti merényletben legalább hatvan ember halt meg, és több mint százan sebesültek meg. Ebben az időszakban iszlamista erőszakhullám söpört végig az országon, de a biztonsági helyzet azóta számottevően javult, az erőszakos támadások száma pedig jelentősen visszaesett. Iszlámábádban az úti ellenőrzőpontok nagy részét is lebontották, melyek több mint egy évtizedig működtek a fővárosban. Pakisztáni tisztviselők üdvözölték a British Airways lépését, melytől azt várják, erősítik a többi külföldi befektetők bizalmát, és az ország ezután kevésbé lesz elszigetelt. A London-Iszlámábád járat várhatóan 2019. június 2-án kezdi meg működését, és hetente három alkalommal közlekedik.