A német szakember a bielefeldi egyetemen illetve a berlini legfelsőbb bíróságon végezte jogi tanulmányait. 2006-ban kezdte meg karrierjét a Continental-nál HR generalistaként Aachenben. 2008-ban HR business partnerként folytatta a munkát a cégcsoport hannoveri központjában. 2012 januárjában HR csoportvezetőnek nevezték ki a gumiabroncs divízió kutatás-fejlesztési részlegénél. 2014-ben a vállalati HR funkciók vezetőjévé lépett elő. 2017 márciusa óta a Continental csoport magyarországi HR vezetője, budapesti székhellyel. Markus Strothjohann  

Meglepetés lesz Egyelőre kevés részlet tudható arról, hogy milyen is lesz az átalakuló, megújuló Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum állandó kiállítása, ám az intézményvezetés tervei alapján egy olyan „élményalapú”, modern, a múltról, a jelenről és a jövőről egyaránt szóló kiállítóhely képe bontakozik ki, amely túlmutat egy hagyományos múzeumon. „Amikor belépnek majd a látogatók az új Közlekedési Múzeum kiállításába, rögtön nagy meglepetésben lesz részük. Mivel elsősorban lefelé, a föld alatt bővül majd az épület, egy hatalmas, a mélybe ereszkedő csarnokban találják magukat. Felülről pillanthatnak rá például a magyar nagyvasút legsikeresebb darabjaira, majd egy industriális stílusú lépcsőn juthatnak le a mélybe.” A közlekedési múzeum tudományos főigazgató-helyettese, Zsigmond Gábor szerint akár ilyen is lehet az új városligeti kiállítóhely, amikor véget ér a Liget-projekt részeként nemrégiben kezdődött teljes felújítás és átalakítás. A feltételes mód azért erősen indokolt még, hiszen a szakember hangsúlyozta: az tudható, hogy az épület visszakapja eredeti, a második világháború előtti formáját, bővül a föld alatt, és az áttervezések nyomán lesz közel 12 méter belmagasságú terme is, de magáról a kiállításól még csak most alakulnak ki a végleges tervek. Azért így is akad amiből kiindulhatunk. Múlt, jelen, jövő A Veterán-esték néven futó előadássorozat keretében Zsigmond Gábor részletesen beszélt arról, hogy milyen víziója van az intézmény vezetésének, milyen múzeumot képzelnek el a Ligetben. Előadása kezdetén tudományos főigazgató-helyettes rögzítette, hogy elképzeléseik szerint a most születő Közlekedési Múzeum több lesz mint kiállítóhely, reményeik szerint az valóban a Magyar Közlekedés Házává válik, ahol a gyerekek, a laikus felnőttek, a kutatók és a muzeológusok is otthon érzik majd magukat. Afféle alapvetés az is – derült aki a főigazgató-helyettes szavaiból –, hogy részben szakítanának a klasszikus múzeumi felfogással: korántsem csak a múlttal foglalkoznának, fontosnak tartják a jelent és a jövőt is. Mint mondta, szeretnék, ha az időszaki kiállításokon gyorsan reflektálhatnának minden olyan közlekedéssel kapcsolatos témára, eseményre, amely bekerül a közbeszédbe. – Ha például metrófelújításról esik szó, akkor a földalatti-építés történetét dolgoznánk fel. Amikor a Tesla rukkol elő egy jelentős újítással, akkor az elektromos autókról állítanánk össze tárlatot, amelyben az elektromos Pulitól kezdve a mai korszerű technológián át a lehetséges jövőbeli megoldásokat mutatnánk be, hogy érthetővé váljon, honnan, hová jutottak el a villanyautók – villantott fel terveikből újabb elemet Zsigmond Gábor. Farost restaurálnak Aki egyébként nem győzte hangsúlyozni, hogy a jelen és a jövő nem a múlt rovására kerülne terítékre. Úgy fogalmazott, hogy a magyar közlekedésnek és a járműgyártásnak van mire büszkének lennie, s ezeket sikereket szeretnék is a látogatók tudtára adni. Elhivatottságukat igazolandó azt említette: „Az Ikarus legyártott 350 ezer darab buszt, de ezek közül egy sem volt eddig a múzeumban.” Ez persze már nem sokáig lesz így: tavaly decemberben vásároltak egy „farost” – az utolsó tíz egyikét –, amelyet az intézmény szakértői restaurálnak majd. A légiközlekedési-gyűjteményről sem feledkeznek meg: a lebontott Petőfi Csarnokból kikerült repülőgépek és a Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőtérnél lévő Aeroparkba nagygépei az eddigi kettő helyett egy, közös kiállítóhelyet kapnának, s a távlati tervek szerint a Ferihegy 1-nél jöhetne létre egy nagyobb, végleges repüléstörténeti múzeum. Nemzetközi minták Zsigmond Gábor elmondta, hogy a múzeum áttervezésénél számos külföldi múzeumból merítettek ötleteket. A brüsszeli Train World például abban is mintául szolgált, hogy miként lehet korszerű világítástechnikával az ablaktalan helyiségekben is megfelelő hangulatot teremteni – ez most különösen aktuálissá vált a ligeti múzeum föld alatti bővülésével. A London Transport Museum a kiállítóhely háttérintézményeit, például az archívum és a restaurátor-műhely működését illetően lehet jó példa. S ha már külföldi példák: a nemzetközi trendekből is igyekeznek kiválogatni a hasznos elemeket. Így például a főigazgató-helyettes szerint szerint arra törekednek, hogy élményalapú kiállítóhelyet hozzanak létre, amely afféle közösségi térként is működhet, hiszen – mint fogalmazott –, az ma már nem elég, hogy egyszerűen csak odaállítanak egy-egy fontos, értékes gépet, járművet a kiállítótérbe. „El kell tudni mesélni a a laikusoknak, hogy miért fontos az a jármű, mi a történeti jelentősége, miért kiemelkedő mérnöki munka” – mondta Zsigmond Gábor. Mindemellett szeretnék a járművek és a „mögötte lévő emberek” kapcsolatát is szorosabbra fűzni például a tervezők bemutatásával. Mindezt ráadásul korszerű technikai eszközök, megoldások sorával tennék még átélhetőbbé: reményeik szerint például lesz lehetőség arra, hogy ha valaki még többet szeretne megtudni a múzeumban kiállított egy-egy járműről, akkor ott helyben letöltheti a tervrajzokat telefonjára, táblagépére a múzeum folyamatosan bővülő digitális archívumából. Képek: Közlekedési Múzeum és Boros Jenő