Idén másodjára jár nálam az autó, aminél kevesen tudnák stílusosabban az orrukon hordani a típusjelzésüket, és ami a jó öreg recept szerint könnyű maradt, ezért baromi jó vezetni is. Ő bizony a Peugeot 208, ami időről időre bebizonyítja, hogy nem véletlenül lett idén Európa Év Autója. Mindig öröm találkozni vele, ráadásul most nem alapverziójában, hanem a jóval divatosabb Allure változatot próbálhattam. Itt még nincsenek fekete kerékjárati ívek, mint a GT Line esetében, de valahogy nem is hiányzott – így is több kép készült róla a megszokottnál. Ugyanis hiába gondoltam, hogy már ismerem, így is sikerült újabb különlegesen ízléses részleteket felfedezni a vonalaiban. Nagyon bejön az autósportban nevelkedett lelkemnek mind a púpos orr, mind a kerékjáratok felé elvékonyodó küszöb. Elől-hátul cicásra húzott szemek, mokány arányok, a versenytársakkal ellentétben mégis behatárolhatatlan, hogy épp nőies vagy férfias. Ráadásul olyan apróságokra is odafigyeltek, hogy a 17 colos felnik mintája passzoljon a hűtőrácséval. Franciák… Igazából akármerre jártunk, tekintetek követték. Nem lehetett szó nélkül elmenni rikító, mégis igényesen sárga fényezése mellett, ami, akármilyen furcsa, az alap, tehát felármentes színe. Ahogy az Allure-höz kérdés nélkül jár a két kijelző is az utastérbe, aminek a látványától – emlékszem – dobtunk egy hátast annak idején, amikor leleplezték. Persze élőben sem kevésbé futurisztikus, valahogy mégis sikerül elérniük, hogy otthonosan érezzük magunkat egy űrhajóban. Akár többen is, ugyanis a hátsó sornak is meglepően nagy lábtér marad. Annyira jó anyagokat használnak az Allure ülései, hogy eszem ágában sem lenne lecserélni őket valami fancy bőrre, és újra felfedeztem, hogy az alul-felül lecsapott kormánnyal még mindig zseniális vezetni. Hagyományos építése miatt itt nincsenek nagy kilengések sem, a futómű a legtöbb úthibát egész jól kisimítja, de azért a puha futástól még messze van. Ahogy a 2008-ban, itt is nagyon ügyes a menetstabilizátor, ezért szinte akármilyen tempóval képes elfordulni képtelen helyeken. Igazi huligán, ha azt akarjuk. Korábban, de még pár éve is elképzelhetetlen lett volna, hogy ekkora nyugalomban leutazzunk a Balatonhoz egy kisautóban, de a 208-ból tényleg úgy szálltunk ki, mintha mi sem történt volna. Ugyanis ha a technika nem küzd, akkor Te sem fáradsz el. Márpedig ez az 1,2 literes, 100 lovas PureTech benzinmotor úgy tűnik, hogy a kompromisszummentes arany középutat jelenti az új 208 kínálatában. Azért egy turbóval megfújt 100 lóerő már elég fickós hatást kelt, és autópályán sem volt elveszve egy pillanatra sem. Csak rápöccintjük az adaptív tempomatot, és ő a sávot tartva, illetve az előttünk lévő távolságát figyelve vigyáz ránk, amíg mi élvezzük az ülések kényelmét. Mindezt közben a 3D-s műszercsoporton követhetjük, ami továbbra is akad néha, de azért még mindig felfoghatatlanul menő, hogy egy kisautóban létezik. Ráadásul pazar felbontással, csinos grafikákkal – egyszerűen imádnivaló. Amiben leginkább kijön a kis méret és a könnyű kaszni előnye a crossoverekkel szemben, hogy mindössze 5,6 literes vegyes tesztfogyasztást produkált, ami tekintettel arra, hogy nem egyszer fitogtattuk a tudását, illetve autópályán sem kíméltük, elég zseniális. Egyébként a teszthét érdekes tanulsága volt, hogy a Peugeot 6-fokozatú kéziváltója össze sem hasonlítható az alap 5-fokozatú kéziváltóval. Pedig itt sem spórolták el a váltókar méretét, és ez is hosszú úton jár, de valahogy mégis pontosabb, könnyedebb a kapcsolás. Összességében egy olyan autó a 208, ami hozzátesz a hétköznapokhoz. Puszta kinézetével, igényes anyagaival, modern vonalaival és kijelzőivel, és úgy általában a könnyedségével. Kimondom: így ahogy van, kéne, de piszkosul. A tesztautó konfigurációja 5 825 000 forint kedvezményesen, és nem biztos, hogy kifizetném az automataváltó 700 000 forintos felárát, noha meglepően jól teljesít a 8-fokozatú Aisin is, mint azt tudjuk. Igazából mostanra körvonalazódik bennem, hogy akármelyik 208-as változatot is választjuk, nem lőhetünk mellé.