Másutt sem mindenütt folyamatos a közlekedés, az M0-s autóút keleti szektorán, az M5-ös autópálya felé vezető oldalon, Csömör térségében egy személyautó és egy kisteherautó koccant össze. A 62-es km-nél már a leállósávon állnak a sérült járművek. A 2 km-es torlódás lassan oszlik. Az M4-es autóúton, a 25-ös és a 29-es km között, fix terelés miatt mindkét irányban csak a külső sáv járható. A délutáni csúcsban komolyabb torlódás alakult ki, ami visszahat az M0-s autóúton mindkét irányból érkezőkre is, ezért Gyömrő felől, aki teheti a 31-es főúton kerülhet, majd az M0-M4 útvonalon lehet eljutni a fővárosba. Üllő irányából aki teheti, a 4-es főúton kerüljön, ahonnan az Új Ecseri úton lehet az M4-es autóútra felhajtani. A magyar-román határszakaszon, az M43-as autópályán, Csanádpalotánál a kilépésre várakozó kamionsor meghaladta a 3 km-t. További autós tartalmakért kövess minket Facebookon is!  

Büszkén bevallom, konzervatív ember vagyok, ezt a fogalmat évek százezrei alatt bevált társadalmi szokások megőrzőjeként értem. Tudom, hogy sokak szemében maradinak számítok, de vállalom. Kislányomat anno fenéken billentettem, nagyszerű emberré nőtt fel, bántalmazási komplexusok nélkül. Hegymászó mentoromtól zöldfülűként kaptam egy farba rúgást, máig hálás vagyok érte. Már más időket élünk, egy gyereknek joga van mindenkit bosszantani, de tilos ebben őt egy felnőtt erőfölényével megakadályozni. Egy ütés, verés szerintem demokratikus, hiszen mindenkinek egyformán fáj, míg egy csekély pénzbírság nagyon rosszul érinthet egy kisnyugdíjast (persze nem feltétlenül, mert átváltoztathatja rövid szabadságvesztésre), amit tehetős polgártársa meg sem érez, akár százszor akkorát se. Ilyen alapon eltűnődhetünk, hogy a felvilágosodás, a humánum diadalaként ünnepelhetjük a megalázó deresre húzás, megbotozás eltörlését, 1848-ban, vagy inkább azt kívánnánk utólag, hogy mindenkire, a nemesekre, a felsőbbségre is ki kellett volna terjeszteni? Piroson megy át egy gyalogos? Fizessen 15 ezer forintot, vagy kapjon egyet a fenekére, rendőr gumibotjával? Netán saját maga dönthesse el, hogy melyiket kéri? Talán jogos a megszégyenítés, hiszen nyilvánosan követte el szabálysértését, rossz példát mutatva gyerekeknek és másoknak, lazította a szabálykövető magatartást. A helyszíni elintézés megerősítheti az emberek hitét, hogy rend van környezetükben. És egy mérsékelt, akár jelképes fenekelés (mint az amerikai példában) többeknek kevésbé fájhat az anyagi veszteségnél. Mégis van itt egy jelentős probléma. A rendőr olyat tett, amire nem volt joga, mert nincs benne a jogszabályban, erről az elkövető nem tudhatott előre, nem kiszámítható büntetés érte. Mi van, ha a rendőr szerint nem jó dolog a pénzbüntetés, csupán fantáziájától függne, hogy milyen testi retorziót alkalmaz, akár szexuális szolgáltatást is követelhetne egy vonzó hölgytől. Veszélyes lenne, ha ez elharapózna, ugyanakkor nem is valószínű, életszerű a popóveregetés szabályba iktatása. Létezik testi fenyítés a mai jogszolgáltatásban? Igen, de csak, mint büntetendő cselekedet, például ha valaki egy vagy több ökölcsapással torolja meg sérelmét. Ez helyes, ne tessék bunyózni, maradjon az állam joga a büntetés. Amely újabban szinte teljesen mellőzi a testi kellemetlenségeket. Sokakat egyáltalán nem tart vissza, akár súlyos kilengésektől, hogy megbírságolhatják (úgysem fizeti meg), vagy lecsukják egy időre. A dutyiban sokkal jobb körülmények között élhet, mint sok-sok szerencsétlen ember (például hajléktalanok), szabadlábon. Vajon, a társadalmi jogérzés szerint meg van büntetve egy olyan gazember, aki gyilkosságért ül, és leütve, megkötözve, meg akarta erőszakolni a börtönőrnőt? Súlyosbíthatják „büntetését” – kényelmes cellában, jó kajával, az adófizetők költségére? Nem lehetne jól megdolgoztatni, egyszerű munkával, vagy szobabiciklihez hasonló szerkezeten zöld áramot fejlesztve termelje ki fogva tartásának költségeit? Persze, hogy nem lehetne, azonnal fellépne az Amnesty International és a többi jogvédő szervezet, felhördülne az EU, belekotyogna az USA hazánkba akkreditált nagykövete. Éljenek a bűnözők! Nagyon megértő lennék, ha rendőrök, terrorelhárítók némiképp erélyesebben ártalmatlanítanának egy erőszakos gengsztert, nehogy már kesztyűs kézzel kelljen bánni vele! Húzzák csak jól rá a csuklójára a bilincset, nem baj, ha felszisszen egy kicsit. A bevezetőben említett rendőr karrierje kérdésessé vált, most fontolgatják, hogy maradhat-e a szervezetben, ami érthető, hiszen a rendőrségnél rendnek kell lenni. Mégis, ha netán felfüggesztenék, erős üzenetet kapna minden szabálysértő, törvénysértő, hogy nekik áll a zászló, hiszen már megint egy rendőr húzta a rövidebbet. Az ilyesmi egyébként erősítheti az állampolgárokban az önbíráskodás hajlamát, mert csökken a bizalom, hogy minden gazfickó elnyeri méltó büntetését. Morfondírozhatunk egy kicsit a halálbüntetésen is. Sokfelé, nálunk is eltörölték, de egyes országokban még alkalmazzák. Végletes intézkedés, ha hibás ítélet alapján hajtják végre, nem jóvátehető. Ezt úgy oldanám fel, hogy igenis halálra kellene ítélni valakit, aki nem méltó emberek között élni, de ne hajtsák végre! Börtönbüntetés éveinek számát lehet harmadolni, de a halált nem lehet elaprózni. A halálsoron addig ülhet valaki, míg kegyelmet nem kap, jó okkal. Melyik a világ egyik legjobb közbiztonságú országa? Szingapúr! Ott afféle jótékony diktatúra működik, nagy rendet tartanak, komoly pénzbüntetést rónak ki a nem kijelölt helyeken dohányozókra, szemetelőkre (ide tartozik akár egy rágógumi kiköpése is), vagy közterületeken botrányosan viselkedőkre, lényegében a zéró tolerancia elvét érvényesítve. Az igazságszolgáltatás és a szankciók rendkívül szigorúk. Na, és mi van érvényben a mai napig Szingapúrban? Furcsa érdekességként, a botütéses büntetés! Igaz, hogy a brit gyarmati idők öröksége, de működik visszatartó hatása. A woke-mozgalom aktivistái vélhetően hidegrázást kapnának a gondolattól, hogy mindenütt bevezessék, de sok híve is lehetne. Eszem ágában sincs testi fenyítést újra bevezető törvényjavaslatot kezdeményezni, mert látom buktatóit, visszaélési lehetőségeit. Azért szabadjára engedhetjük fantáziánkat, milyen jó lenne, ha egyeseket megdádáznának egy kicsit… Csupán arra biztatok, hogy mindenki legyen törvénytisztelő, és hasson abba az irányba, hogy akik rossz fát tesznek a tűzre, valóban fájdalmas büntetést kapjanak!  

Öt éven belül ötezer hidrogéntüzelőanyag-cellás járművet szeretne a kanadai Alberta tartomány útjain látni az a gazdasági társulás, amely globális hidrogén-nagyhatalommá szeretné tenni a tartományt, majd Kanada egészét. Ennek a folyamatnak az egyik első lépéseként a társulás élén álló edmontoni nemzetközi repülőtér (Edmonton International Airport, YEG) együttműködési megállapodást kötött a Toyota kanadai képviseletével, és hamarosan száz darab Toyota Mirai FCEV szedánnal bővítheti járműflottáját. Ez önmagában is nagy jelentőségű lépés, a YEG azonban nem állt itt meg: a világ legnagyobb hidrogéngyártójának számító Air Products vállalattal is megegyeztek, hogy a repülőtér területén töltőállomást építenek ki – addig is, amíg ez megvalósul, ideiglenes, mobil H2-kútról tankolhatnak a Toyoták. A partnerek abban bíznak, hogy a száztagú flotta kiszolgálásához szükséges hidrogéntöltő kapacitás más potenciális felhasználókat is arra ösztönöz majd, hogy üzemanyagcellás járműtechnológiára váltsanak. A tapasztalat igazolja ennek az életszerűségét: másutt sem az egy-két autóból álló kísérleti flották, hanem a jelentős darabszámú járműparkok katalizálták a fejlődést. Ebben az esetben még gyorsabb lehet a felfutás, hiszen a YEG területén egy fenntarthatósági elvek mentén kialakított ipari park működik, ahol vezető tudományos és ipari szereplők igyekeznek előremutató fejlesztéseket megvalósítani, környezettudatos működést megvalósítani, így jelentős létszámú potenciális ügyfélbázisra épülhet a projekt. A repülőtér 2040-re a teljes szénsemlegességet tűzte ki célként maga elé, és ezzel főszereplőjévé válhat annak a folyamatnak, amelynek eredményeként az évszázad derekára az egész ország nullára kivánja csökkenteni szénlábnyomát. Az eredeti Toyota Mirai 2014 végén jelent meg a piacon. Az autó 2022 novemberéig, azaz nem egészen nyolc év alatt több mint 21 ezer példányban talált gazdára, és ezzel a világ legnagyobb számban értékesített tüzelőanyag-cellás személygépkocsija. A jelenleg forgalmazott, második generációs modell tüzelőanyag-cellája 128 kW teljesítményre képes, az áramfejlesztő egység egy kis kapacitású akkumulátor közbeiktatásával táplálja a hátsó kerekeket hajtó, 134 kW teljesítményű villanymotort. A Mirai 9 mp alatt gyorsul 100 km/órára, végsebessége 174 km/óra, a nagynyomású hidrogéntartályaiban tárolt 5,4 kilogrammnyi hidrogénnel több mint 640 kilométert képes megtenni. További autós tartalmakért kövessenek minket Facebookon is! 

A nagy, ormótlan, szőrös kezű LandCruiserek, Patrolok és Pajerók indították el a trendet, de most a középkategóriás városi terepjárók viszik új, nem is akármilyen magasságokba. A középkategóriás SUV-ok szegmense ma már a második legnagyobb a magyar iparban. Tetszik vagy sem: A SUV-ok és crossoverek gyorsan a legnépszerűbb karosszériatípusokká válnak a városban, és vidéken is. De miért is ilyen népszerűek ezek a nem is igazán terepjárók, amelyek közül rengeteg kétkerék-meghajtásúak? Nyilván nem az összkerékhajtás nélkül elérhetetlen helyekre való kalandozás csábítása miatt. Mint azt bármelyik kritikus szívesen elmondja, a legtöbb ilyen terepjáró legközelebb a terephez egy kavicsos parkolóban jut. És bár valószínűleg azzal érvelnek, hogy a terepjáróknak a vad messzeségben kellene járniuk, a közmegegyezés nagyjából az ellenkezője. Bármilyen perverznek is tűnik, a terepjárók valójában ésszerű választásnak bizonyulhatnak a nyílt utakon és még a városközpontban is. Leginkább a helykínálat miatt választják az emberek. Egy furgon vagy kisbusz megvásárlásán kívül nincs jobb módja annak, hogy mindent, amit birtokol és szeret, egyetlen járműbe zsúfoljon.  A "terepjárók" ezt szinte mindennél jobban tudják; a magas tető, az alacsony padló és a kocsiforma viszonylag határtalan fej-, láb- és tárolóteret biztosít a SUV-oknak. A SUV-ok tetővonala a szedánoktól és a kocsiktól eltérően hátul nem keskenyedik vagy csapódik lefelé, így a hátsó utasok fejtere sem szenved csorbát (kivéve, ha valamiért egy BMW X6-osra, vagy az általa ihletett rengeteg modell valamelyikére vágyik). Ez a beállítás csodákat művel az autóba való be- és kiszálláskor, különösen azok számára, akik már nem olyan hajlékonyak, mint régen. A nagyobb hasmagasság, a magasabb ajtók és a rövidebb küszöbök miatt a vezetőknek és az utasoknak nem kell úgy lehajolniuk, mint a szedánokban és ferdehátúakban, ami kevesebb erőfeszítést, kevesebb fájdalmat és több méltóságot jelent. A SUV az autók svájci bicskája A nagyobb hasmagasság is segít a városban és a városon kívül, bizonyos védelmet biztosítva a kátyúktól, járdaszegélyektől és útburkolati lapoktól. A hosszabb rugóút tompítja az ütéseket és kíméli a karosszériát. A terepjárók az autók svájci bicskái; vezetheted őket jó utakon, rossz utakon vagy utak hiányában, és mindent nagyjából jól viselnek. A népszerűségük egyébként segít abban, hogy még népszerűbbek legyenek. Minden gyártó akar egy szeletet a SUV tortából, és ez nagyobb versenyt és jobb árakat jelent. Ez azt is jelenti, hogy az autógyártók új réseket alakítanak ki a szegmensben, így mindenki megtalálhatja azt, ami nagyon közel áll ahhoz, amit szeretne. Ha ugyanezt egy kombiban szeretné, a választék valójában elég szegényes lett mára, egyre kevesebb ilyen modell érhető el. Tetszik vagy sem; pusztán a használati érték miatt egy SUV könnyen az egyetlen lehetőséggé válhat. A régi, nagy terepjárók egyméretű megközelítését felváltotta egy szinte méretre szabott piac; ha SUV-t vagy crossovert szeretne, számtalan méret és specifikáció közül választhat, nagyjából bármilyen költségvetéshez igazítva. A közös hibák még mindig érvényesek, de a gyártók többnyire mindent megtesznek azért, hogy kijavítsák ezeket. Az üzemanyag-fogyasztás mindig is a SUV modellek Achilles-sarka volt, a súlyuk és a téglaszerű felépítésük miatt. Manapság azonban a behemótok és a karcsú szedánok közötti szakadék egyre csökken. Az apró részek itt-ott történő lefaragásának és átformázásának köszönhetően a SUVok példátlan könnyedséggel siklanak a levegőben, mint egy orrkúpos konténer. A kisautókkal persze sosem fognak felérni, és a nagyobb fogyasztás több szennyezést is jelent, de a globális kibocsátási célok szigorodása miatt az autógyártók minden eszközt bevetnek, hogy a határérték alatt maradjanak. Szóval a SUV modellek itt vannak és maradnak is, egészen addig, amíg már mindenki SUV-ot vezet majd, és valakinek feltűnik, hogy mennyivel egyedibb lenne egy kombi.