Az autózás drága dolog. Ezt a kijelentést beleírhatnám minden Anyukám is érteni fogja és Mesél a szakértő cikkbe is, ha nem teszem, csak azért van, mert unalomig ismételtem, de sokszor úgy látom nem elégszer. Álmok-vágyak kontra valóság Sajnos az emberek többsége nem tudatosan, hanem ösztönösen él. Olyan vágyakat próbál kielégíteni, amelyek legtöbbször a külső csillogást szolgálják, ahelyett, hogy valóban a számára megfelelő dolgot csinálná, venné. Rosszul felmért preferenciáink mentén rossz döntéseket hozunk és ez – mint minden – remekül tükröződik a közlekedésben, sőt annak egy kis szegmensében is: a járművásárlásban. Amikor autót szeretnénk venni, vágyaink általában nincsenek összhangban az anyagi lehetőségeinkkel. Azt hiszem, nekem is nagyobb és erősebb autóm van, mint amit igazából megengedhetnék magamnak. Őszintén megmondom, hogy amikor 6 éve megvettem az első autómat, akkor úgy voltam vele, lesz, ami lesz, nekem kell ez a nagy dög. Őfelsége, a Kapitány: feneketlen kút, de imádom. Aztán amikor egy-egy év után megnézem, hogy mennyi ment el a fenntartásra, könnyesre sírom a párnám és felteszem magamnak a kérdést, hogy erre mégis honnan volt pénzed, Andris. Ösztönösen természetesen azt szeretnénk, hogy ha a mi autónk kicsit fényesebb, kicsit újabb, kicsit erősebb és nagyobb lenne, mint a szomszédé, vagy az apósé. A fogyasztói társadalom velejárója, hogy amit a hirdetésekben látunk, arról automatikusan azt gondoljuk, hogy ránk céloztak a reklámmal. Pedig az embert az különbözteti meg az állattól, hogy tud az ösztönein uralkodni, nagyon jó lenne ezt az élet minden területén figyelembe venni. Ráadásul a túlzott anyagi kiadások hosszútávon biztosan megbosszulják magukat. A 2009-ben kicsúcsosodott válság jó tanítónak bizonyult. A gépjármű szakértői cégem megrendeléseinek számán látom, hogy a bedőlt autóhitelek egy nagyságrenddel estek vissza az elmúlt fél évtizedben. A használt autós átverések éppen az ösztönlényekre hajaznak Kezdjük a csillogásnál, amelyet az ösztönlény otthon mutatni szeretne. Elmegyünk egy kereskedésbe és ott figyel a frissen mosott motortér, alaposan lekenve szilikonnal, jobb esetben motorlakkal. De jobb eset gyakorlatilag nincs is, mert a motorlakk nagyon drága. A szilikon meg nagyon jól mutat, kb. az első 300 km-en, mert utána csak úgy ragad rá a por. Ha ez nem lenne elég, akkor elárulom, hogy a motormosás remek módszer az esetleges olajfolyások, tömítetlenségek miatt létrejövő motortéri dzsuva eltávolítására. Ember legyen a talpán, aki egy ilyen motortérben észreveszi, ha valahol ereszt a gázolaj, vagy a szerepfedél. A csillogó alkatrészek látványa megnyugtató A karosszéria is gyönyörűen le van mosva, sőt fel is van polírozva. Csodákat tesz egy simítás, és az illúzió tovább fokozódik. A belső tér profin kitakarítva, természetesen itt is a Kínai Népköztársaság egy éves szilikontermelése van a műanyagokra fújva. Az utastérben ez nem csak levakarhatatlan koszolódást fog okozni nagyon gyorsan, de a szlikonos felületek ragadni fognak és – ami még a közlekedés biztonságát is veszélyezteti – a szélvédőben a tükröződő műszerfalon kívül alig látni valamit. De csillog… Amikor vizsgálom ezeket a csilli-villi vasakat, mindig találok valamit, amit megpróbáltak elfedni a csillogással. Nem értem például, hogy ha ennyire tip-top állapotú a kocsi, akkor miért van minden sarka leverve és ecsettel kipingálva, vagy miért van mindkét visszapillantó tükör patex-pisztollyal „megjavítva”. Belül miért látszik még a szilikon alatt is, hogy egy centit kopott a fogantyú, miért van a 150.000 km-es autó vezetőülésének kárpitja szövetig lekopva a kínos helyeken? Lóerők Hát igen, minél több, annál jobb. De alig vesszük figyelembe, hogy a nagy teljesítmény nagyobb fogyasztással párosul. Vásárolunk egy 170 lóerős csődört, aztán csodálkozunk, hogy városban nem áll meg a dolog 10-12 liter alatt. A benzineseknél hirtelen rájövünk, hogy ebbe nem 4 gyertya kell, hanem 6 (rosszabb esetben 8), a dízelnél meg a porlasztócsúcsok cseréjénél szorozzuk be a hengerek számát százezerrel. Egy 2002-es hetest már két milkó alatt megkapunk - persze csak a benzintemetőket A nagy teljesítményű, és méretre is nagy autók értékvesztése óriási. Legjobb példa talán az első (és most már a második) szériás Audi A8-as lehetne. Az elhíresült 4.2 V8 Quattro kivitel 2003-ban 25 millió forintnál kezdődött, persze extrák nélkül. Amennyiben valaki ikszelgetett kicsit a felszereltségeken, könnyen a harmincas lélektani határ fölé csúszott a számla. Ha ma rákeresünk egy ilyen kocsira, akkor azt fogjuk tapasztalni, hogy vehetünk majdnem Ronin-Audit két és fél millió forintért, magyarul tizedáron. Azért kerülnek ennyibe, mert ennyi idő alatt (12-14 éves kor felett) már megfáradtak az alkatrészek és jó eséllyel nézünk bele egy hengerfejezésbe, vagy váltócserébe, amelyek egyenként is elérhetik a 7 számjegyű összeget. Az apróságokról pedig ne is beszéljünk. Ezért lehet azt látni, hogy a régi bálna Mercik, A8-asok, hetes BMW-k és kategória társaik állva lábon száradnak el, mint a kóró – ahogy mondani szoktam, de igazából ezt a szöveget is Fábry Sanyiról nyúltam le – köszönet érte. Az igazán gazdag emberek már régen lecserélték ezeket a kocsikat és csak a korlátolt ostobák hiszik, hogy menők bárhol is a 300-350 lóerős monstrumaikkal. Ahol meg menők, ott meg is érdemlik a hírnevet. Üdítő kivétel volt az általam nemrég vizsgált A8-as, amely egy igazán gazdag emberé, a Béres Gyógyszergyár elnökéé, Id. Dr. Béres József fiáé volt. Rokonszenves volt számomra, hogy egy tehetős ember, aki annyiszor cserélhetne autót, ahányszor kedve tartja, csaknem 10 éves koráig használta a limuzint. Egyébként a jármű annak rendje és módja szerint volt karbantartva, és így figyelemre méltó állapotban várta új gazdáját. A 3.7 V8 felett még bőven volt benzines választék A kellemetlen meglepetések Aki semmi mást nem néz meg vásárláskor, mint, hogy az autó jól nézzen ki, az nagy valószínűséggel inkább előbb, mint utóbb fog találkozni a műszaki hibákkal, amelyeket az autó magában hordoz. A járművek mindenképpen meghibásodnak, ez törvény – már Murphy is megmondta. Édesapám igazán megkímélt Golf ötösében a nyáron elszállt a hűtő. Pedig garázsban áll, évente márkaszervizben(!) tartják karban, nincs benne 140.000 km és mégis. Akkor képzeljük el, hogy egy elhanyagolt kocsi hány időzített bombát hurcol, amikről nem tudjuk mikor fognak felrobbanni. Aki megvette a szilikon kirakatot és nem fordított időt, energiát arra, hogy a műszaki tartalomról tudjon meg minél többet, az ne is csodálkozzon, hogy ha időként kiesik alóla a kocsi. Aki felesleges pénzkidobásnak tartja a használt autó előzetes állapotfelmérését, téved, ha azt gondolja, ezt a pénzt megspórolja és mondjuk, teletankolja vele az új szerzeményt. Mert egy minőségi átvizsgálás körülbelül egy tele tank ára, cserébe rengeteg hasznos információhoz jutunk azzal a használati tárggyal kapcsolatban, amelyen hosszú időre tervezünk birtokba venni. Mondom információhoz, mert az az igazi hatalom. Tökéletes használt autó nincsen, vagy ha van, akkor az olyan ritka, hogy kevés eséllyel kerül pont hozzánk. Az esetek többségében található minimum egy-két kisebb-nagyobb javítani való, de nem mindegy, hogy erre fel tudunk-e készülni anyagilag, vagy amikor bekövetkezik a meghibásodás állunk üres tárcával és jajveszékelünk. És hogy meséljek is valamit: a héten megbíztak egy Skoda Octavia vizsgálatával – aztán kettő lett belőle. A megbízó 2 db hasonló kivitelt nézett ki a neten. Mindkettő 2010-es évjáratú, 1.6-os dízel, az első magasabb felszereltséggel és alacsonyabb futással, a másik pont fordítva, kicsit magasabb km-rel és szerényebb felszereltséggel, de nagyon hasonló árral, 2.200.000 forint környékén. Melyik a csábítóbb? A 207.000 km-es autóban behajló tükrök, érintőképernyős fejegység, 4 db elektromos ablak és automatikus világítás volt, esőérzékelővel szemben a másikkal, amely 240.000 km körül jár és az előbbi extrák nincsenek benne. Ha csak ennyit mondok a két kocsiról, talán mindenki az elsőre bólintana és azt hinné, az évtized üzletét köti. Az ügyfél is az extrásabb autóhoz küldött először. Magyarázat nélkül felsorolom a teljes körű vizsgálaton talált azon negatívumokat, amelyek egyenként is azonnal a másik kocsi felé terelték a figyelmet. A kettős tömegű lendítőkerék kezdődő meghibásodására utaló jelek voltak tapasztalhatók. A váltókar alig akart mozogni a kulisszában, nem állt be a szokásos 3-4. fokozatok közé, a próbaúton alig tudtam kapcsolgatni. A rétegmérésen kiderült, hogy nagy valószínűséggel vagy ledarálta valami egész baloldalt, vagy a szalagkorlát gyalulta végig csúnyán korábban a kocsit, de a baloldali C-oszlop belső felén a szokásos érték 10-15-szörös értékét mértük, plusz a küszöb is végig szakszerűtlenül volt visszajavítva. Amikor azt hittem, hogy vége a megpróbáltatásoknak még bedobott a kocsi egy szívósor hibát, amit a próbautat követő, ismételt diagnosztikai lekérdezés mutatott ki. Nem szabad a használtpiacon új autót keresni A felsorolt hibajelenségek vékony ceruzával is félmillió forintot jelentenének a vétel után hamarosan, a korábbi nagy törés pedig egyszerűen kijavíthatatlan műszaki értékcsökkenés. Arról már ne is beszéljünk, hogy ha a jövőben csak később derül ki, hogy alaposan összecsukták korábban a kocsit, az milyen anyagi hátrányokkal (biztosító avultat, eladási nehézségek) és lelki csalódással jár együtt. Aztán megnéztük a másik Skodát is, de az már a következő Mesél a szakértő cikk témája lesz. Ezért javaslom a vásárlóknak mindenekelőtt, hogy alaposan gondolják át, kell-e autó valójában nekik, mire fogják használni, mennyi pénzük van a vételre és javításra, fenn tudják-e tartani a kiszemelt járgányt. Ha pedig ezek a dolgok körvonalazódtak ne vegyenek zsákbamacskát, hanem tudatos emberként vizsgáltassák át az autót, higgyék el, megéri… Spórolni nem a járművásárlás költségein, az alapos utána járáson, az átvizsgáltatáson kell, hanem a vágyakat és ösztönöket kell legyőznünk tudatossággal és belátással.