Molnár Péter mozdonyvezető - Fotó: MÁV Nap, mint nap keresztülmész vasúti átkelőhelyeken. Látsz türelmetlen sofőröket, akik rázzák az öklüket, amikor elmész előttük? Igen, sajnos elég sokszor előfordul. Utasításunknak megfelelően választjuk meg azt a sebességet, amivel haladhatunk a vasúti pályán. Van, amikor az alkalmazható legnagyobb sebességgel haladunk át az átjárón, akkor ott ez nem tűnik fel, nem észrevehető, de előfordul olyan szituáció, amikor csökkentett sebességgel kell megközelíteni az átjárót, ilyenkor sok autós, „kézzel-lábbal” jelzi, hogy jó lenne már haladni. Nem árt azonban, ha mindenki tudja, hogy mi nem azért megyünk ilyenkor lassabban, mert őket szeretnénk feltartani, hanem a biztonság miatt kell, hogy mi az utasításoknak megfelelő sebességgel haladjunk az átjáróban. Egyébként ebből is folyamatosan vizsgázunk, vannak időszakos vizsgáink, továbbra sem győzöm hangsúlyozni, hogy a mozdonyon nagyon jól felkészült mozdonyvezetők vannak, ha ez párosulna felkészült, a KRESZ szabályait maradéktalanul betartó közúti sofőrökkel, akkor biztosan nem lenne ennyi baleset. Sajnos nincsen minden vasúti átkelőhely biztosítva fénysorompóval, sokban csak andráskereszt van. Viszont, ha megnézzük a baleseti statisztikákat, nem történt kevesebb baleset azokban az átkelőkben, ahol fél, és fénysorompó is biztosítja az átkelést. Ez is egy érdekes, és mindenképpen elgondolkodtató statisztika. Igen, itt tudok visszacsatolni az előző gondolatmenetünkre, a türelmetlenségre. A szándékos cselekedet nem figyelmetlenség, hanem türelmetlenség. A balesetek döntő többsége, több mint hetven százaléka történik fény- vagy félsorompóval biztosított átjáróban, ez meglehetősen árulkodó adat. Én azt gondolom, hogy a vasúti átkelőhelyeket falnak kellene tekinteni, ami előtt meg kell állnunk, gyakorlatilag egy stop táblával egyenértékűen. És jó lenne azt is tudni, hogy attól, hogy fehéren villog a jelzőberendezés, az nem egyenértékű azzal, hogy bátran vágtassunk keresztül az átkelőn. Ahogy azt a KRESZ is kimondja, a folyamatosan villogó fehér fény azt jelzi, hogy a berendezés helyesen működik, de a vasúti átjárót csak fokozott óvatossággal szabad megközelíteni. Mint ahogy nekünk megvan a hivatástudatunk és ennek megfelelő koncentrációval végezzük a munkánkat, ugyanezt kellene alkalmazni a közúton is, így máris más megvilágításba helyezhetnénk mindent. Tudom, hogy nehéz, mert folyamatosan rohanunk, és sokszor magunkkal visszük az autóba a napi stresszt. De sokszor csak 1 perc. Már korábban is mondtam, hogy 1 perc jelentheti az életet is, ebben a megvilágításban csak kibírható a várakozás. Mennyi egyébként egy vasúti szerelvény átlagos fékútja? Ez függ attól, hogy személy, vagy tehervonatról van e szó, ami sokat befolyásol, az a vontatott vonat súlya (egy tehervonat nehezebb, egy személyvonat könnyebb). Illetve a sebességre is meghatározzák a fékút hosszát, átlagosan 400-1000 méter tekinthető a megállás hosszának. Bármilyen nem várt körülmény esetén gyorsfékezést tudunk alkalmazni, ezt ahhoz tudom hasonlítani, amikor az autóknál rálépsz a fékre, és vészfékezel, de egy átjárónál nincs esély arra, hogy a vonat időben, a balesetet elkerülve tudjon megállni, ezt csak az autósok tudják a KRESZ betartásával megakadályozni. A végére annyit engedj meg, hogy elmondjam nagyon jó érzés beszélni egy olyan emberrel, aki szereti a munkáját, és ilyen alázattal, és elhivatottsággal tud erről beszélni. Hogy látod te az utánpótlást? Vannak érdeklődő fiatalok, akik erre a páyára szeretnének lépni? Szerencsére egyre több fiatal érdeklődik a szakma iránt. Én oktató mozdonyvezető is vagyok, az én kezem alatt sok mozdonyvezető gyakornok tanult már. Próbálom maximálisan átadni a szakmai tudásomat, és megmutatom, hogy mi a hivatásunk szépsége, és persze az árnyoldalát, ami a baleseteket jelenti. Mindig segítünk az újaknak, egy-egy probléma, baleset után, ha szükség van rá. Nem is a helyszínen nehéz ilyenkor megoldani egy baleset utáni teendőt, mert azt az ember elintézi, és megbeszéli a tűzoltókkal, mentőkkel, katasztrófavédőkkel és a baleseti helyszínelőkkel. De aztán véget ér a szolgálat, hazaérsz, és otthon ülepszik le, és gondolod át, elemzed a helyzetedet. A vasútnál lehetőség van gázolás után rehabilitációs szabadságra menni, valamint mentor jelenlétét kérni az első utakhoz. Továbbá a vasúttársaság természetesen biztosít mentálhigénés segítséget az érintett kollégák számára. Itt szeretném megragadni az alkalmat arra, hogy megköszönjem a mentőszolgálat, a tűzoltóság és a katasztrófavédelem munkáját. Azt a segítséget, amit egy-egy baleset után, sokszor csak egy jó szóval vagy vállveregetéssel kiegészítve megkapunk tőlük, az nagyon jól esik nekünk. Hiszen te voltál az utolsó kontakt, aki egy balesetben érintett személyt, vagy járművet még utoljára láttál épségben. Köszönöm a lehetőséget, ez a beszélgetés nekem is jó volt arra, hogy lássam, mennyivel összetettebb világ ez annál, mint amennyit az autóban várakozva látok belőle. Amikor bezárjuk a lakás ajtót otthon, mi úgy szeretnénk elmenni, hogy tudjuk, a szolgálat végén haza is érünk épségben és egészségben, és lehetőleg ilyen baleseti helyzeteket nem átélve. Sajnos túl sok kollégánknak ez nem adatott meg. Olyan jó lenne, ha belegondolnának abba az autósok, hogy mi is közlekedünk, ülünk azon az oldalon is, közúton, autóban, és akkor ugyanúgy megvárjuk az érkező vonatot a vasúti átkelőhelyen. Igaz, hogy amikor lassabban jön, akkor tudjuk az okát. De a szabályokat így is, úgyis be kell tartani. Vigyázzunk egymásra, hisz mindenkit hazavárnak!   Én pedig bízom benne, hogy együtt tudunk tenni a vasúti átjárós balesetek számának csökkentéséért! További autós tartalmakért kövessen minket Facebook oldalunkon is.