Néhány hónappal 80. születésnapja előtt Ausztráliában elhunyt Paul Halstead, aki két dologról volt ismert: számítógépekről és gyors autókról. Néhány évvel ezelőtt a Rare & Unique Vehicles magazin részére rövid interjút készíthettem a sokoldalú szakemberrel. Halstead úr kedvesen és részletesen válaszolt a kérdéseimre. A Giocattolo előtt Paul Halstead első szenvedélye a programozás volt – 1967-ben csatlakozott az Australian Data Processing (Adaps) céghez. Öt évvel később Nagy-Britanniába költözött, ahol a Computer People cégnél dolgozott, amelyet Európa legnagyobb szerződéses szolgáltató vállalatává fejlesztett. 1976-ban visszatért Ausztráliába, és létrehozott egy IT szerződéses szolgáltató céget, amelyet 1984-ben nagy összegért eladott. Halstead új vagyonát másik hobbijába, a gyors autókba fektette. Megvásárolt egy helyi DeTomaso kereskedést. A következő lépésekre így emlékezett: „a De Tomaso ausztrál gyártmányú Ford V-8-as motorokat exportált Olaszországba, és cserébe exportkrediteket kapott. Ezeket a krediteket importált De Tomaso karosszériákra fordították, amelyeket később a sydney-i műhelyemben ausztrál Ford V-8-as motorokkal szereltünk fel. A következő két évben a De Tomaso Australia lett az ausztrál gyártmányú Ford V-8-as motorok kizárólagos szállítója az olasz Automobili De Tomaso számára, az egész világon értékesített De Tomaso modellekhez.” Egy Halstead-féle DeTomaso Pantera A siker hatására Halstead belül úgy döntött, hogy kiterjeszti üzleti tevékenységét a kiskereskedelemre: „Megszereztem a Lamborghini, valamint a De Tomaso Pantera és Longchamps márkák forgalmazási jogát, amelyeket egy 30 szerelőt foglalkoztató, erre a célra kialakított műhelyben szereltünk össze St. Leonardsban. A Toy Shop Ferrari, Porsche és Chopard ékszereket, továbbá oldtimer autókat és motorokat is árult. Egy időben még helikoptert is kínáltunk, amelyet a North Sydney-i bemutatótermünkben állítottunk ki. Ezt később a Long Bay Jail börtönben egy fogolyrabláshoz használtak.” 1988-ban az ausztrál dollár értéke drasztikusan zuhant. Ugyanakkor a Ford leállította a V-8 motorok gyártását Ausztráliában. A helyzetet tovább rontotta, hogy bevezették a luxusadót. Ezeket az eseményeket kihívásként fogta fel: „nyilvánvaló volt, hogy itt az ideje megépíteni a saját ausztrál szuperautónkat!” Giocattolo Az 1980-as évek közepére Ausztrália autós története már tele volt sportautók és szuperautókkal kapcsolatos ambiciózus, de sehova sem veyezető kísérletekkel. Nagyon kevesen jutottak el a gyártásig, és még kevesebben értek el kereskedelmi sikert. Halstead elhatározta, hogy változtat ezen. Családjával Caloundrába költözött. Ezt követően Barry Lockkal közösen nekiláttak a munkának. Lock korábban Forma 1 és IndyCar versenyautókon dolgozott. Korábban már egy DeTomaso Pantera versenyautó kapcsán kooperáltak. Egy Giacottolo Group B versenyautó Halstead imádta az Alfa Romeo sikertelen Group B prototípusát, a Sprint 6C-t. Ez a 1500 cm3-es, elsőkerék-meghajtású Alfa Sprint kupén alapult, de középen elhelyezett 3,0 literes Busso V06 motorral és ZF transaxle sebességváltóval látták el. Halstead lehetőséget látott arra, hogy ennek alapján helyi szuperautót építsen. Így született meg a Giocattolo (olaszul „játék”). Halstead egy sorozatgyártású Alfa Romeo Sprintet használt kiindulási alapként. Mivel az Alfa Romeo nem támogatta a projektet, ezért először komplett autókat vettek, majd azokat kibelezték. Első körben egy V-6-os motor beépítését fontolgatták, de az olaszok azt is megtagadták. Tom Walkinshaw, egy ausztráliai üzletet alapító brit túraautó-veterán jelent meg megmentőként: felajánlotta ax 5,0 literes Holden V-8-as motoron alapuló saját erőforrását. Locknak keményen kellett dolgoznia, hogy ez beférjen a Sprint hátsó részébe. A motor egyedi kettős fojtószeleppel és szívócsatornával rendelkezett, és 300 lóerőt pumpált ki. A Sprint donorautóból megőrizték a monocoque vázat, az első felfüggesztést, a kormányművet és a műszerfalat. A Brembo tárcsafékeket a GTA-ból vették át. A középmotoros elrendezés miatt a hátsó felfüggesztést is át kellett tervezni. Lock egy Lamborghini Countach ihlette kettős lengőkaros kialakítást készített. A széles 285/40-es hátsó és 195/50-es első gumiabroncsokat 15 hüvelykes Simmons ötvözött felnikre húzták rá. Az autóban ahol csak lehetett kevlart használtak – ez volt az egyik első szuperautó, amelyben ezt alkalmazták. Mind a karosszériaelemek, mind a hátsó válaszfal ebből az egzotikus anyagból készült. Az eredmény egy könnyű, középmotoros sportautó lett, amely ugyanolyan teljesítményű volt, mint a Ferrari 348, de annál 300 kivóal könnyebb volt, 1100 kilót nyott. Végsebessége 260 km/h volt, és 0-ról 100 km/h-ra öt másodperc alatt gyorsult fel. Nem rossz eredmény egy kétfős vállalkozástól! Ez egyértelműen európai kisugárzású szuperautó volt, ezért a belső teret nagyon gondosan alakították ki. A műszerfal a Sprintből származott, de Recaro ülésekkel, teljes bőrkárpitozással, egyedi műszerfallal és prémium audiorendszerrel rendelkezett. A motor mögött egy méretes csomagtartó volt, míg az első részt a hűtők foglalták el. A csomagtartóban található szerszámkészletben egy üveg Bundaberg Rum is helyet kapott - vészhelyzetekre. 15 autó története A Giocattolo bemutatója során az egykori F1-es világbajnok Alan Jones megdöntötte a Lakeside pálya körrekordját. Egy Giocattolo-t még Queensland rendőrségi lámpákkal és matricákkal is felszereltek, hogy ezzel a PR-fogással sugallják: a rendőrség is fontolóra veszi a modell beszerzését. Halstead 1986-ban három prototípus gyártását tervezte, majd 22 autóét, hogy megfeleljen a kisszérisá autókra vonatkozó előírásoknak. Bár Halstead-nek ambiciózus tervei voltak, de tudta, hogy ha évente több mint 25 autót gyárt, akkor már sokkal szigorúbb lesznek a szabályok. A V-8-as motorral felszerelt Giocattolo-t 90,000 ausztrál dollárért árusították, ez nagyjából megegyezett a BMW M535i árával. Ez még mindig viszonylag olcsó volt. A kevésbé erős Ferrari 328 1987-ben 148 000 dollárba került. A magas ár, az 1987-es tőzsdekrach és az azt követő kamatlábak emelkedése miatt a még be nem bizonyított, vad V-8-as motorral hajtott szuperautók vásárlói bázisa elpárolgott. A gyártási számok alacsonyabbak voltak a vártnál, és a költségeket egyre nehezebb volt kordában tartani. Amikor Halstead két fizetést elmulasztott a Queensland Industry Development Commission felé, a szervezet átvette a telephelyet és leállította a projektet. Összesen három prototípus és 12 sorozatgyártott autó készült el. A Giocattolo vége után, amikor Paul Halstead 1991-ben kénytelen volt eladni családi házát és csődbe ment, feleségéhez fordult, aki nagyon zaklatott volt, és azt mondta: „Ne aggódj... Visszatérek, és még jobb autót fogok gyártani, amit rólad nevezek el: Giocattolo Marcella.” A felesége a férjéhez fordult, és halkan azt mondta: „Te őrült vagy, tudod.” Halstead azonban inkább az „excentrikus” kifejezést használja: „Az excentrikusságnak hatalmas előnyei vannak, ha nehézségekkel kell szembenézni. A cikk eredetileg az angol nyelvű Rare & Unique Vehicles magazinban jelent meg. Fotók: Paul Halstead, Australian Muscle Car Sales.