Az Európai Unió társadalma és gazdasága autóalapú. Az ötszáz millió körüli népességre nagyjából fele ennyi személyautó esik, de a furgonokat, teherautókat és autóbuszokat is beszámítva 290 millió. A személyszállítások 80 százaléka a személyautókra esik. Az összvagyon jelentős hányada gépkocsi. Az ezeket előállító, üzemanyaggal ellátó és karbantartó szakterület húzóágazatnak számít, munkahelyek milliói függnek tőle. Kétségtelen, hogy a motorizáció egésze túlfutott minden józan határon, és további növekedése fenntarthatatlan. De ha már így alakult, tudomásul kell venni, hogy ehhez a léptékhez mért felelősséggel jár bármilyen átfogó intézkedés. Intézkedésre pedig szükség van, hiszen a lovak közé dobott gyeplővel katasztrófába rohanunk. Mily szerencse, hogy van nemzetek feletti központi irányító szervezet! – mondhatnánk, majd az visszafogja a hedonista habzsolást, az esztelen pazarlást. Csakhogy nem ezt látjuk, dübörögve tobzódik a luxus, mindössze annyi változtatással, hogy villanyautókkal és hibridekkel urizáljunk. Óhatatlanul felötlik a gondolat, hogy nem volt-e bizonyos szempontból ésszerűbb a KGST szürke szegényessége? Néhány autótípus, Trabanttól Ladáig, azokból is kevesebb az igénynél… Persze nem volt jobb, csak másképp rossz, életképtelennek bizonyult, kimúlt. Talán a kettő valamiféle józan kombinálása lehetne optimális: a motorteljesítmények és csúcssebességek, a környezetszennyezés korlátozása, továbbá az autómegosztás erőteljes favorizálása a saját kocsi tartásával szemben. Kitől várhatnánk egy efféle utópia megvalósítását? A Trabant országából az Opelébe menekülő honfitársaikra lövető állampártban szocializálódott politikusoktól? A józan észen diadalmaskodó ideológia elkötelezettjein? Ekkorát nem változhat senki, legfeljebb ideológiát cserélhet – cseréltek is: hiánygazdálkodás helyett fogyasztói társadalom, füstölgő kétütemű helyett szagtalan elektromos kocsi. Miért nevezem ezt ideológiának? Mert csupán elméleti okoskodás áll mögötte, műszaki- természet- és gazdaságtudományos megalapozás, komoly hatástanulmányok nélkül. Hallottunk valaha olyasmiről, hogy kutatóintézetektől – igen, nem egytől, hanem többtől, hiszen óriási a tét – megrendelték volna a motorizáció villamosításának átfogó környezeti és gazdasági hatásvizsgálatát, a nyersanyagok kitermelésétől, a szállításon, gyártáson, üzemeltetésen át a végső kiselejtezésig, visszaforgatásig? Kimutatták fehéren-feketén, mennyit számít majd sokmillió jármű hajtásmódjának megváltoztatása a klíma szempontjából? Elemezték a villanyautók eltérő paramétereinek hatását a gépkocsit használók életvitelére – ami európai dimenzióban megközelítheti a koronavírus-járvány hatását, például a korlátozott hatótáv és a hosszú töltési idő miatt, fokozhatja az igényt az otthonról végzett munkára. Nyilvánosságra hoztak ilyen adatokat? Nem! Inkább azt tapasztaljuk, hogy megmondók kijelentik, mi mostantól a kánon az autózásban, mi számít „európai értéknek”. Ezt az autóállomány erőltetetten gyors lecserélésében maximálisan érdekelt autóipar reklámharsonájával verik a fejekbe. Hiszen, ha a vásárlók megvárnák, míg képességeikben és költségeikben tényleg vonzóbbak lesznek a villanyautók az eddigieknél, és csak a mostani kocsijuk elhasználása után váltanának, az rövid időtávon jelentősen csökkentené a profitot. Márpedig az ipar és a kereskedelem zabolátlan szabadságát zászlajára tűző EU alig egyéb, mint multik lobbistája. Kik állnak a bő százesztendős autóipar legnagyobb paradigmaváltása mögött? Van köztük egyetlen mérnöki diplomás, műszaki tudományos fokozatú ember? Nem tudni, de valószínűsíthető, hogy nincs, pusztán felületes műveltségű, könnyen megvezethető és busásan megfizetett másodállásokkal befolyásolható politikusokat sejtek. Olyanokat, akik nagyon ügyelnek mindenféle kisebbség jogaira, de eszükbe sem jut, hogy korlátozott időre megválasztott, vagy kinevezett politikusnak akkor sincs joga a hivatali idején messze túlnyúló hatású, ideológiai alapú intézkedésekkel alapvetően megváltoztatni az emberek többségének életét, ha nem tiltja kodifikált jogszabály az ilyesmit. Politikusnak lenni külön mesterség, nem is könnyű. Nem várható el tőlük, hogy mindenféle szakterülethez értsenek, az viszont nagyon is, hogy hagyatkozzanak magas szinten képezett szakemberek tudására. Hogy lehet az, hogy kimagasló fejlesztőmérnökök a fejüket fogva értetlenkednek az erőszakos, gyors villamosításon, míg egyikük nevét sem látom a pártolók sorában? Lehet, hogy a Covid 19-es járvány kezelésében meglehetősen leszerepelt neoliberális EU-elit nagyléptékű melléfogásának tanúi vagyunk a klímaprobléma megoldásában? Korábban mindig műszaki kérdés volt az autók fejlesztési iránya, mára politikaivá lett, és ez erős kételyeket ébreszt. Mint történelmi tapasztalatainkból jól tudjuk, a tudomány felvilágosít és toleránssá tesz, az ideológia elvakít és erőszakot szül. Nézeteket, ellentétben a villanyautózás prófétáival, ezúttal sem akarok rátukmálni Olvasómra, csupán arra biztatom, hogy gondolkozzon el: hány autentikusnak tűnő, kiegyensúlyozott cikket olvasott, érvelést hallott az elektromos mobilitás előnyeiről és hátrányairól, ki tudja-e nagyjából számítani, hogy milyen összeggel szólítják kasszához, és tisztában van-e az átállás valamennyi kihatásával, saját magára és a nagyvilágra? Kapott annyi támpontot, hogy önállóan mérlegelhesse, mibe is akarják beugrasztani? Vagy netán úgy érzi, hogy vakon tapogatózik, vakok vezetésével? További autós tartalmakért kövess minket Facebookon is!