Rengeteg hirdetést találni, amelyben azt írják, a kocsi megbízható benzinmotorral, céges flottából származó, rendszeresen szervizelt, kitűnő állapotú. És nem is hazudnak. Még egy olyan autó is, mint a Renault Megane, ami a minőséget illetően még a III. generációjával is szerintem éppen, hogy nevezhető alsó közép kategóriásnak, 5 évesen és valamivel 200.000 km megtétele után, kicsit kipucolva, felpolírozva képes megkímélt autó látszatát kelteni. Teszi a dolgát A motor még a hideg idő ellenére is szépen indult, méghozzá saját áramforrásról, ami nem elhanyagolható, hiszen egy jobb minőségű aksiért még a kisebb benzinmotoros autók esetében is minimum Deák Ferencet kell elővenni a tárcánkból. A váltó kulisszája kissé ki van kopva, érzi már a kézszázezer kilométert, de a fokozatok könnyedén kapcsolhatók, a kuplung nyomáspontja is megfelelő. Nincs nyikorgó kuplungszerkezet. A fék jól adagolható, a tárcsák nem vállasak sem elöl, sem hátul. A próbaút alatt a futómű felől nem érkeznek baljós zajok. Hiába fékezem keményen álló helyzetbe az autót, a lengéscsillapítók éppen, hogy egy fél visszalengés engedélyeznek. Hiába próbálok teljesen alászedett kormánnyal intenzíven gyorsítani, meg sem nyikkannak a féltengelycsuklók, vagy a toronycsapágyak. A motorteret felnyitva –ahogy mondani szokták – porszáraz minden. Mondjuk kb. ezt is várjuk egy benzinmotortól, ha nem Opel EcoTec-től van szó, mert azokon valahol mindig kibuggyan a motorolaj. Szép a hangja, jók a folyadékszintek. A szervizkönyv márkaszerviz pecsétekkel van tele, aminek tanúsága szerint 10.000 km-el ezelőtt az olajon, olajszűrőn kívül még új gyújtógyertyákat is kapott az autó. És ez igaz, erről számla is van. Eddig minden nagyon bíztató Ha már mindenen túl vagyunk, akkor előhúzzuk a táskából a festékréteg mérőt és szisztematikusan körbe mérjük a kocsit. Én a motorház fedélnél kezdem és az autó bal oldalán hátra, majd jobboldalán előre haladva érek körbe az autón. Az első meglepetés a jobb hátsó sárvédőn ért, ott a megszokott gyári rétegek 2-3 szorosát lehetett tapasztalni. A jobboldali ajtókon éppen ellenkezőleg, a gyári értékeknél kisebb számokat láttunk a kijelzőn. A hátsó sárvédő hegesztett elem, ha megsérül, nem lehet csak úgy leszerelni, újat feltenni és kész. Azt bizony ki kell kalapálni, a majd előkészítés után a járművön fényezni. Nem úgy az ajtók, amelyeknél egy jelentősebb horpadás esetén ott van a csere lehetősége. A sárvédőt tehát egyengetés után is fel kell tölteni, hogy felülete mindenhol egyenletes legyen. Ez okozza azt, hogy a bevonat felső síkjától a fémig mért távolság igen nagy, ugyanis ebbe a kitöltő anyag vastagságát is beleméri a műszer. A cserélt elemeknél pedig azért alacsonyabbak az értékek, mert az alapozottan érkező alkatrészekre csak annyi festéket és lakkot fújnak, amennyi feltétlenül szükséges és ez általában elmarad a gyári értékektől. Ha ajtót kell cserélni, az már gyanús Ha egy autó oldalirányból akkora ütést kap, hogy az ajtókat cserélni kell, a legtöbb esetben nem ússzák meg a deformációt a küszöbök és az oszlopok sem. Persze ez függ attól is, hogy mekkora járművel, milyen szituációban ütközik az autó. Minden esetre ilyenkor nyer igazán értelmet az egyébként minden esetben kötelező kűr: lemérni a takart elemeket is, az oszlopok és küszöbök belső részeit. A jobboldali B-oszlopot előszőr a jobb első ajtó megnyitásával elém táruló felületen akartam megmérni. És kezdődtek az aggodalomra okot adó jelek. Ahol az oszlop küszöbként folytatódik tovább, látható volt egy folytonossági hiba. Illetve folytonosság az volt, de a gyárban a prés alatt kialakított tökéletes ív bizony nem mutatta már az eredeti formáját. A műszer pedig a B-oszlop közepe felé is 500 mikrométer feletti értékeket produkál: javították. A jobboldali küszöb hátsó része és a C-oszlop is tartogatott még meglepetéseket. A hátsó ajtót kinyitva azonnal látszott 2 db tízforintos nagyságú festékhiány. Ilyen a gyári „fény” nem nagyon szokott produkálni. A küszöbrésznél (60-70 helyett) 200, az oszlopon 150-170 mikron volt mérhető. A típustáblának a zárókengyel alatt kellene lennie, ezen kívül a hitvány minőségű visszajavítás miatt lejjebb már a festék is lejött két helyen Ráadásul, mivel a jobboldali C-oszlop hordozza a hármas Megane típustábláját, a javításhoz azt eltávolították és naná, hogy nem pótolták. Típustábla nélkül persze lehet élni, sőt (ezt senki ne vegye jogilag megalapozottnak) de talán még az eredetiségvizsgán is átmegyünk, csak meg fogják jegyezni, hogy javítás miatt hiányzik. Hát nem jobb, ha ez még a vásárlás előtti átvizsgáláson kiderül? Ha ezzel még meg is békélnénk… Van egy jól bevált rendszer, ami szerint végig megyünk egy autón. Aki kívülről nézi, annak nem indokolt, hogy pl. a motorház fedelet csak egyszer nyitjuk ki, ez igencsak a szemle végéhez közeledve jön el. Egyszerűen igyekszünk megspórolni néhány műveletet, hogy hatékonyabbak legyünk. Majd ha a fotózáshoz felnyitjuk, akkor átnézzük az ott esedékes dolgokat. Így van ez a csomagtér padlókárpitjával is. Emelgesse azt egynél többször akinek Imre volt az anyja. De mindenképpen meg kell emelni, hiszen oda benézve néhány másodperc alatt nyerhetünk nagyon érdekes információkat. Először is azt, hogy megvan-e a pótkerék, vagy mankókerék, vagy abroncsjavító készlet. Aztán a fenéklemez és a hátfal hegesztésére pillantva kiderül, hogy volt-e hátulról összetörve és kijavítva a kocsi. Fontos ez annál is inkább, mert a hátsó vészhárítón, mivel műanyagból van, nem tudunk festékréteg vastagságmérést végezni. Ezek nagyon rendben voltak, de a szemem nem tudott nem megakadni azon jelentős mennyiségű vízen, ami a fenéklemez betétjében gyűlt össze. Mivel ritkán fordul elő, hogy erre a helyre valaki beborítson egy flakon vizet, ráadásul komolyabb múltbeli sérülést észleltünk az autónk, élnünk kellett a gyanúperrel, hogy a rossz minősgű visszajavítás miatt a kocsi valahol beázik, a víz pedig a gravitáció parancsát követve lefolyik és összegyűlik a csomagtartó legalacsonyabb pontján. A víz aztán megteszi a dolgát. Elősegíti a korróziót, de előbb még a penészesedést, szóval csak a baj van vele. Az ilyen autót, jobb elengedni Bármennyire reményteljesen jó főegységek (motor, váltó, futómű, fékrendszer) állapota, akármilyen visszakövethető márkaszervizes múlttal rendelkezik, az ilyen szintű karosszéria sérülést egyszerűen nem szabad bevállalni. Ebből az esetből is látszik, hogy semmit nem szabad kihagyni. Használt autó vásárláskor mindenhová be kell nézni. Ne érezzük kínosan magunkat, hogy akár órákat töltünk a kocsinál! Végül is egy szabad szemmel jól látható összeget igyekszünk kiadni, hát akkor csak van jogunk megnézni, hogy az mire is fog elmenni. Ha a vevőnek nincs erre ideje, vagy úgy érzi, biztosan kihagyna valamit a vizsgálatból, forduljon inkább szakemberekhez, hiszen, aki nap, mint ezt csinálja, azoknak az ilyen hibák feltárása rutinszerű, míg tapasztalat és megfelelő műszer nélkül akár egy nagyon rossz üzlet elé nézhetünk.