Uralkodók (például II. Vilmos német császár), vezető politikusok és nagyon gazdag emberek járműve volt a kettéosztott belső terű luxuskocsi. Ez már előrelépés volt a gépkocsivezető szempontjából, hiszen a ködös és esős Albionban jó ideig gyártottak és használtak kocsikat, amelyeknek elöl nem volt tetejük, a sofőrt csak egyenruhája, tányérsapkája és glaszékesztyűje óvta esőtől, hótól. Kevésbé brutálisan fejezte ki a válaszfalas limuzin a méltóságos lord úr és alkalmazottja közötti szociális különbséget. Praktikus oka volt az elkülönülésnek: lehetett bizalmasan beszélgetni, illetéktelen fülek elől elzárva – akár magánszférában, vagy országos ügyekben.  A sofőrös limuzin műfajában eddig a Rolls-Royce Phantom uralkodott, de most fellépett melléje a Toyota luxusmárkája, a Lexus. Az LM koncepciójának kidolgozói megtudakolták magánrepülőgép-gyártók és kiemelkedően tehetős vásárlók preferenciáit. Az eredmények megerősítették, hogy a vásárlók a luxus legmagasabb színvonalát abban látják, ha olyan környezetben lehetnek, amelyben teljesen kipihentnek érezhetik magukat, mind fizikailag, mind szellemileg. Ezt a szempontot jobban értékelik, mint a fejlett technológiák és funkciók elérhetőségét.   A Lexus kategóriát teremt a második generációs LM-mel, ez egy teljesen új típusú jármű a Lexus európai palettáján, amely a limuzinok kényelmét és luxusát nyújtja egy tágas kisbusz formájában. Az LM nem üvegezett furgon, hanem önálló személyautó, amelynek nincs haszonjármű párja. Van hétüléses változata, a középső sorban két VIP üléssel, a harmadik sor három ülése lehajtható, ha nagyobb raktérre van szükség. Most elsősorban a négyszemélyes verziót vesszük szemügyre – benne csúcsosodik ki az utasok fényűző kényeztetése. Csak két többfunkciós hátsó üléssel készül, válaszfallal az első és hátsó üléssor között, amely 48 colos szélesvásznú monitort és egy gombnyomásra elsötétíthető üvegpanelt is magában foglal. Házimozizni is jó a nagyképernyőjű tévé, a Mark Levinson audiorendszer 23 hangszórójával – csak annyit kérdezek, hogy hol van az a tévéműsor, amely megér ennyit? A klímamenedzser precíz hőérzékelőkkel szabályozza pontosan a fűtést és szellőzést. Ráadásul a hangvezérlés kifejezetten a hátsó ülésen utazók parancsaira reagál. Az LM gyári besorolása „luxury mover”, azaz „luxus szállító”. Noha a Gondolatjelben rendszerese buzdítom olvasóimat a luxus mellőzésére, a fenntarthatóságért, ezúttal befolyásolási szándék nélkül, tárgyilagosan mutatok meg egy friss jelenséget. Az új jármű természetesen „zöld”, 2,5 literes öntöltő hibrid hajtáslánca kíméli a környezetet. Alapfelszereltségként jár az E-Four összkerékhajtás (a hátsó tengelyt villanymotor hajtja), a hátsó kerekeket előnyben részesítő hajtásképlettel. A Lexus Rear Seat Comfort vezetési üzemmódja a felfüggesztést és a hajtás nyomatékelosztását úgy módosítja, hogy elnyomja a vibrációkat, valamint javítsa a jármű stabilitását és a hátsó utasok kényelmét. A négyüléses modell magas szintre emeli a Lexus Omotenashi, a japán vendéglátási filozófiát, a repülők első osztályát idéző ülésekkel, amelyek teljesen vízszintesre dönthetőek. Itt ismét egy kérdés: egy fekvő utast hogyan véd meg a biztonsági öv? Sehogy! Az ember egyszerűen kicsúszik alóla, csak a válaszfal fogja meg. Fordultak már elő ilyen okból halálos balesetek. A sajtóinformáció nem hozza szóba e szempontot. A potenciális vevőt talán jobban érdekli, hogy a szórakoztató-, tájékoztató-rendszert okostelefon-stílusú vezérlővel lehet kezelni. Változtatni lehet az ülések pozícióját, az utastér világítását és az ablakok árnyékolóit is – a személyre szabott beállításokat „egy érintésre” elérhetővé teszi. A hangsúly az utasok kényelmén és jólétén volt, minden részletet úgy terveztek, hogy tökéletesen gondoskodjon az autó az utasokról, akár pihenni, akár dolgozni szeretnének útközben. Az ülések tervezésénél az optimális alátámasztás és a kényelem volt a középpontban. Az LM már nem a lordnak és sofőrjének készül, mert elsőrangúan dédelgeti az utastér első részében ülőket is. A luxus kisbusz vezetője értékelheti rendkívül merev GA-K platformot, az alacsony súlypontot és a Tazuna vezetőtér élményét. A volánnál ülő személy ösztönösen kommunikál a kocsival, valamint a Lexus Driving Signature filozófia három eleme, a kényelem, az irányíthatóság és a magabiztosság nyújt örömautózást.  Ha mindez így van, és kétségem sincs, hogy valóban így van, akkor megint egy kérdés, a jármű egész koncepciójáról. Ez a luxury mover vélhetően nem államférfiak szolgálati járműve lesz elsősorban, hanem tehetős magánemberek családi kocsija. Akkor minek a válaszfal? Ki ül elöl, a cégvezető apuka, feleségével, és ki hátul? Gyerekeik, akiktől el akarják zárni magukat, hogy komolyan beszélgethessenek, míg az ifjoncok tévét vagy filmeket néznek, jókora hangerővel? A nemzedéki feszültségek ilyetén elhárítása nem kevésbe kerül, negyven-ötven millió fölötti összeget kell kipengetni az LM-ért. Mennyi esik ebből a kocsiban töltött egy-egy órára? Biztos megéri, ha milliárdos összegekről tárgyalnak a hátsó traktusban, és fontos, hogy ne szivárogjon ki információ. Márkakereskedőknek érdekes lesz megfigyelni, hogy milyen körből kerülnek ki ezen új piaci szegmens vásárlói.