Autóvásárlás előtt egy felelősen gondolkodó szülő alaposan utána néz a szóba jöhető típusok biztonságának: hány csillagot kapott az Euro NCP törésteszten, azon belül is miképp teljesített gyermekvédelemből, és ami egyáltalán nem mellékes szempont, hány légzsák van benne? Hiszen sok modellt mintha úgy terveztek volna, hogy a volánnál ül majd a teremtés koronája, a jobb egyesen az oldalbordája, és ha baleset történne, mindkettőjüket védje front-, illetve oldallégzsák – hátul pedig többnyire úgysincs senki, ha pedig mégis, örüljön, hogy elvitték, ne támasszon igényeket! De ha nem a mostohagyerek, hanem a trónörökös az? Akkor már családbarát kocsi kell! Családbarát? Ez a szó valahogy hiányzik az autójellegek közül. Van SUV, van crossover, van sportlimuzin, van üzletember-autó, van luxusterepjáró – de tágas, biztonságos, és főképp egy fiatal házaspár büdzséjéhez igazított járművet fölöttébb nehéz találni. Hátulra is kéne oldallégzsák, sőt jó volna az oldalablakok teljes területét lefedő függönylégzsák? Az már csak a drágább kategóriákra jellemző, mintha csak arra akarnák ösztönözni a szülőket, hogy vegyenek meg egy csomó felszerelést, amelyre semmi szükségük, mert azokkal jár együtt a fokozott biztonság. Vannak, akik hallgatnak is a sziréndalra, és jócskán túlköltekezik magukat, persze finanszírozással, azaz eladósodással. Biztos, hogy ezáltal tették a lehető legjobbat az utódaiknak? Nem biztos. Persze, igyekszünk felkészülni minden eshetőségre, a legrosszabbra is, de azért tudjuk, hogy az autók túlnyomó többségét úgy selejtezik ki élettartamuk végén, hogy egyetlen légzsákos baleset sem történt velük. Ezekben az összes légzsák éppúgy elpazarolt érték volt, mint a pótkerék egy defektet soha nem kapott kocsiban. Vessük össze egy megfelelő férőhelyű olcsóbb alapmodell és egy olyan típus árát, amelyben nyolc légzsák van. A különbség milliós nagyságrendű. Ha nem az igényesebb kocsira, akkor mire lehetne fordítani ezt a summát? Nyelvórára járhat, sportolhat belőle a gyerek, esetleg telik a gyenge színvonalú suli helyett nívósabbra, akár alapítványi vagy magániskolára. El lehet vinni utazásokra, hogy világlátott legyen, ne csak képernyőről kapjon olyan benyomásokat, amelyeket mások állítottak össze, és tárnak eléje. Ezek az egész későbbi életét pozitívan befolyásolhatják. Valószínűleg több igazi értéket lehet kihozni egy jól, okosan kihasznált olcsóbb kocsiból, mint egy drágából, amely keveset mozog, mert világjárás helyett törlesztő részletre megy el a pénz. Az egész tulajdonképpen életfilozófiai beállítottság kérdése, és egy nagy szerencsejáték. Igen, szerencsejáték, amelyben közeli hozzátartozóink testi épsége, élete a tét. Afféle orosz rulett. Kegyetlen dolog belegondolni, de így van. Miként el kell dönteni, hogy adatunk-e a csemetének és saját magunknak nem kötelező védőoltást, például influenza vagy kullancscsípés ellen, annak kockázatával és várható előnyös hatásával, ugyanígy kell mindig újra meg úja pirosra vagy feketére tenni a zsetont az élet nagy rulettasztalán. Felelőtlen, aki egy öreg Ladában teszi ki veszélynek a szeretteit, de nagyon óvatosan, defenzíven vezet? Abban aztán nemhogy elektronikus menetstabilizáló, de még blokkolásgátló sincs, légzsákról nem is beszélve. Azt kéne példaképp állítani eléje, aki fullextrás terepjáróval hordja oviba a kölyköket, és az autó biztonságában bízva merészebben, erőszakosabban megy bele helyzetekbe? Nem akarok állást foglalni, csupán elgondolkoztatni. A légzsák ellen szól egy másik megfontolás is. Ha, akárcsak egy enyhe koccanástól kinyílik, annyira megdrágíthatja a javítást, hogy egykönnyen gazdasági totálkárosnak minősítheti a kocsit a biztosító – volt autó, nincs autó. A régi járgányt meg kilakatolják egy kicsit, és furikázhat tovább. Nagyon nehéz kérdések ezek, nyomasztó lenne bármilyen tanácsadás felelőssége, nem is vállalkozom rá. Optimális stratégiát kifundálni körülbelül annyira lehetetlen, mint nyerő szisztémát a játékkaszinóban. Valószínűségek vannak, amelyek csak nagy számok esetében mondanak valamit, egyedi esetben semmit. Egy elavult és egy modern kocsi karamboljában jó eséllyel az utóbbi utasai ússzák meg jobban, de ez függ az adott baleseti szituációtól is – nagy ritkán megeshet, hogy épp fordítva alakul.   Nagy dilemma, hogy a biztos előnyre (taníttatás, élményszerzés) menjünk rá, amelyet elsöpörhet egy szerencsétlen pillanat, vagy az utóbbira készüljünk fel minél jobban, szinte biztosra vállalva, hogy üres marad a kezünk a végén? Ha leül egymással megbeszélni ezeket egy férj és egy feleség, igazából azt kell meghatározniuk, hogy kik ők valójában, optimista vagy pesszimista emberek, melyik választás után lesz jobb az életérzésük, nyugodtabb a lelkük. Aztán nincs más hátra, mint bízni jó szerencsében, isteni gondviselésben, és a saját autóvezetői ügyességükben. Mindenesetre azt kívánom mindenkinek, aki lufira költött, hogy bizonyuljon fölöslegesnek a beruházása, mert soha nem karambolozott, aki pedig kényszerűségből vagy megfontolásból választott olcsóbb kocsit, sose kerüljön olyan helyzetbe, hogy kellhetne a légzsák. Jó szerencsét!