Meglehetős változásokon ment át a Lotus az utóbbi időkben. Egy apró brit sportautó márkából, ahol mindennél fontosabb volt a kis tömeg a sportossághoz, mostanra elektromos szupersportautó gyártóvá vált. Már minden autójuk 2 tonnás és E betűvel kezdődő nevet kap. A cég történetének első SUV-ja például Eletre névre hallgat, amit a magyar Életre szó inspirált. Ebből futott be most Európába is az plug-in hybrid változat a már meglévő tisztán elektromos mellé. A típus Eletre X névre fog hallgatni, hajtáslánca pedig egy 2,0-literes, négyhengeres turbómotorból és két villanymotorból áll. Utóbbiakat egy 70 kWh-s akkumulátor táplálja egy 900-voltos architektúrában, ami egyelőre még ezen a szinten is szokatlanul fejlett rendszer. A belépő szintű modell 542 lóerős és 4,9 másodperc alatt van százon. A csúcs változat összteljesítménye 939 lóerő és 935 Nm nyomaték, ezzel pedig erősebb, ám olcsóbb, mint a tisztán elektromos változat. Állítólag mindössze 3,3 másodperc alatt futja meg a 0-100-at, tisztán elektromosan 350 km megtételére képes, míg az összesített hatótáv 1200 km. Németországban 96 990 euróról, azaz átszámítva kb. 33 millió Ft-ról indít a PHEV változat, míg az erősebb átszámítva kb. 41 millió Ft. Kár lenne azt hinni, hogy a hír minket nem érint, hiszen a Geely konszern tulajdonában lévő gyártó autói már Budapest utcáin is fel-fel tűnnek. További autós tartalmakért kövess minket Facebookon is!  

Az autóipar folyamatosan valamilyen veszéllyel és kihívással néz szembe. Elég csak az utóbbi évek chip hiányára gondolni, vagy az egyre szigorodó károsanyag-kibocsátási normákra, miközben a vásárlói szokások és igények is változnak (például egy ponton megállt a tisztán elektromos autók részesedése, pedig mindenki erre tett fel mindent). Most a legnagyobb zajt a kínai versenytársak jelentik, és ekkora veszéllyel még sosem nézett szembe az európai autóipar a szakértők szerint. Itt nem csak egy megoldandó kihívásról van szó, hanem teljes átalakulásról. Szóval sokan, sokféleképpen próbálnak helytállni a mostani turbulens időszakban. A Stellantis azt az utat választotta, hogy partnerséget köt az ellenféllel. Még 2023-ban, Carlos Tavares felügyele alatt született meg a döntés, hogy a Stellantis 20%-os részesedést vásárol a kínai startup cég Leapmotorban, egyben megalapítják a Leapmotor International joint-venture-t, amiben 51%-os részesedése lesz a mintegy 14 márkát magába foglaló Stellantisnak, és mostantól ők rendelkeznek minden Kínán kívüli értékesítési joggal. Elsőre rendkívül furcsának tűnt a partnerség egy olyan márkával, aminek még típusa sem volt sok akkoriban. Volt egy komolyan vehetetlen kétüléses sportautójuk S01 néven, és a ma is kapható T03 miniautójuk. Hogyan jutottunk innen oda, hogy a következő Opel Mokka már Leapmotor padlólemezen érkezhet? Minden onnan indult, hogy Jiangming Zhu, kínai üzletember meglátott egy Renault Twizyt egy valenciai nyaralásán 2015-ben, és ez adta neki az ihletet, hogy az elektromos okosautókban lehet a jövő. Zhu onnan szerezte vagyonát, hogy társalapítója a világ második legnagyobb megfigyelési eszközöket gyártó cégének, a Dahua Technologynak. (Így máris egy fokkal jobban érthető, hogy Lengyelországban miért nem szerelhetik kamerával a Leapmotor autóit.) A cégének befektetőivel közösen alapította a Leapmotor autógyártó céget 2015-ben, éppen a kínai startup boom közepén (ekkoriban született például a Nio is), amikor erős állami hátszelet kapott a villanyautó gyártás. Zhu hat évig párhuzamosan üzemeltette mindkét vállalkozását, mígnem úgy döntött, hogy kifejezetten a Leapmotorra koncentrál. Mondanom sem kell, ezeknek a startup cégeknek csak a töredéke maradt fent és a piac döntött, szóval ezek voltak az első autógyártó cégek, amik nem állami háttértámogatással, hanem piaci alapon bizonyítottak. A Leapmotor sikerének titka egyrészt a gyors fejlesztési ciklus, másrészt az, hogy a komponenseinek 65%-át házon belül állítják elő. Ezek között szerepelnek a legfontosabb egységek is, mint az elektromos motor vagy az akkumulátor. Tavaly már mintegy 600 000 autót értékesítettek világszerte, és idén már szeretnék átlépni az egymilliót is. Ezeknek az eladásoknak a nagy része továbbra is otthon, Kínában történik, de friss belépőként ugrásszerű növekedést mutatnak például Európában is. Nálunk a sikerük titka a megbízható háttér és a gyorsaság lehet. Zhu szerint azért mentek bele a Stellantisszal való együttműködésbe, mert most minden a tempóról szól. Évekbe telne saját értékesítési hálózatot és gyártási kapacitást kialakítani. Erre most nincs idő, úgyhogy a Stellantis marketing, financiális és értékesítési háttere erős előnyt jelent nekik a versenytársakkal szemben. Azt is remekül felismerték ráadásul, hogy míg Kínában ez kevésbé szempont, addig Európában még mindig az egyik legfontosabb az ügyfelek számára a hosszútávú megbízhatóság és márkahűség. Míg a legtöbb gyártó még csak most kezdi kiépíteni a bizalmat, hogy nem tűnnek el néhány év múlva és folyamatos lesz az alkatrész ellátás, addig a Leapmotornak bizonyított csatornák állnak a rendelkezésére a Stellantisnak köszönhetően. És, hogy miért állította memoárjában Carlos Tavares, hogy a Leapmotor csak azért ment bele az együttműködésbe, hogy egy ponton majd felfalja a Stellantist? Nos, ehhez az otthoni léptéküket kell megértenünk. Autóik nagyrészét az alapításuk helyszínen, Hangzhouban szerelik össze, ám ennél is fontosabb a Huzhou városában felhúzott hatalmas elektromos motor és akkumulátor gyáruk, a Leapenergy. Már most évi 383 000 akkucsomag gyártására van kapacitásuk, ahol EV-től, PHEV-en át a sima 12 voltos akksikig bármit képesek gyártani. Van még egy gyáruk Wuyiban, ami a világ első egymillió szintes, szuper integrált gigafactory-je. Röviden, itt az akkumulátorgyártás összes fázisát képesek lekezelni, a celláktól a hűtőkörökig és a vezérlőkig. Itt mintegy kétmilliós kapacitásuk van. Ha ehhez hozzávesszük, hogy hamarosan már a Stellantis zaragozai gyártósorán gördülnek le a Leapmotor B10-esek, ezzel megkerülve minden vágom, ráadásul a gyár közvetlen szomszédságába tervez költözni a Leapenergy és hasonló gigafactory-vel, ráadásul nyitottak egy R&D, azaz kutatás-fejlesztési központot Münchenben, az európai autóipar szívében, akkor nem nehéz megérteni, hogy milyen léptékű aggresszív előrenyomulásról van szó a Leapmotor részéről. Ezért tartom fontosnak, hogy ebben hatalmas kínai zajban is különösen odafigyeljünk rájuk, hiszen a termékek kiválóak – bár még van mit csiszolni rajuk – és a technológiai háttér, mi több, előny, megkérdőjelezhetetlen. További autós tartalmakért kövess minket Facebookon is!

Noha még gyerek voltam, élesen emlékszem a 90-es évek végi, 2000-es évek eleji korai koreai autókra, amik szögegyszerű technikát vegyítettek kiváló olasz dizájnnal. Nem voltak szépek, de nem voltak csúnyák sem, a gyakorlott szemnek pedig az is gyanús lehetett, hogy ezeket bizony olyan neves karosszériaműhelyek alkották, mint amilyen a Bertone vagy Giugiaro, és amiknek a céglogója néha meglepő autókon tűnt fel (igen, rád nézek kabrió Astra!). Ilyesmi volt a Daewoo Matiz is, ami szép ugyan nem volt, de formavilágban mindenképp megelőzte a korát, és egy életre beleitta magát az agyunkba a látványa, hiszen mindenhol ott volt az utcán. Ugyanakkor azt már kevesebben tudják, hogy a Matiz eredetileg Fiat 500-ként kezdte a karrierjét. A 90-es évek elejére már masszív hanyatlásnak indult az olasz autóipar, ezt pedig nem akarta ölbe tett kezekkel végig nézni Paolo Cantarella, a Fiat akkori vezérigazgatója. Szóval dizájn versenyt hirdetett! A feladat az akkor új Fiat Cinquecento utódjának a megrajzolása volt. Erre meghívta Olaszország összes neves karosszériaműhelyét, hogy ők is több figyelmet kapjanak, amikor kiállítják tanulmányaikat az 1991-es Torinói Autószalonon. No, és persze azért is, hogy felkeltse az érdeklődést a kínálatuk legkisebb tagjára, ami nem akarta hozta az elvárt eladási számokat. Összesen nyolc koncepció terv érkezett be a Fiathoz, amiknek el is készült a valós méretű mása a szalonra. Ezek között voltak megúszós változatok, mint egy levágott tetejű kabrió, vagy Boneschi babataxija. A Pininfarina ház például úgy gondolta, hogy remek ötlet mini pickupot faragni az amúgy is kicsi autóból, míg a Zagato amolyan féloldalas autót csinált. Az egyik oldalon egymás mögött ülhetett két személy, míg a másik oldalon biciklit szállíthattak. Voltak azonban olyanok is, akik képesek voltak drasztikusan újra gondolni az autó formavilágát, és ezek közé tartozott az Italdesign Lucciola is. Dobta az eredeti autó szögletes formavilágát, és valami egészen újszerűt alkotott, gömb lámpákkal, két részesen nyitható tetővel, ami még a hátsó ablakot is kiváltotta. Egy pillanat alatt tette ósdivá az eredeti típust. Ha ez nem lenne elég, egy hatótávnövelős villanyhajtást képzeltek bele. Nem vicc. Egy apró dízel motor töltötte az akkumulátort, amiből aztán hajtott a villanymotor. Ismerős BMW i3 REX? Akkor biztosan felvásárolta a formatervet a Fiat és szárnyaltak a Cinquecento eladásai ezentúl, igaz? Hát. Nem. Mivel új volt a friss generáció, ezért egyiket sem használta fel a Fiat, ellenben a dél-koreai Daewoo lecsapott az Italdesign tervére, és globális modellt faragott belőle. Nálunk Daewoo Matiz néven, a Tico utódjaként lett ismert, de gyártották Chevrolet, Ravon, Formosa, FSO, Pontiac és Baojun néven is a világ minden szegletében. Mindössze 3,5 méter volt, kb. 800 kg, eleinte japán kei car alapokkal, hiszen örökölte a Suzuki Alto 0,8 literes háromhengeres motorját és technikai alapjait. Az áthangolást egyébként az Egyesült Királyságban, Milton Keynesben végezték, ahol most a Red Bull F1 csapata is székel. Micsoda összefonódások… Végül összesítve több mint 2,5 millió példányt adtak el belőle világszerte 1998 és 2018 között, hiszen a gyártása egészen addig kihúzódott bizonyos országokban. Olyannyira ismert volt, hogy Kínában például le is másolta a Chery és QQ néven árulta, mígnem a General Motors jogi pert nem nyert ellenük. Később további három generációt megélt a széria. Nálunk utoljára Opel Karl néven találkozhattunk vele, de még az Egyesült Államokban is sikeres típus lett Chevrolet Spark néven. Még a Transformers filmekben is felbukkan. Mostanában pedig – naná – hogy a kínaiak kezdik átvenni a típus sorsát, az új Wuling Air és Baojun Yep Plus típusoknak ugyanis a mostani Spark az alapja. A sors fintora, hogy a formatervért az utolsó pillanatig az Italdesign felelt, ahogy a legelső tanulmányért is. További autós tartalmakért kövess minket Facebookon is!

Persze semmi sem garantálja, hogy tényleg megszületnek a modellek, amiknek a nevét most levédették az olasz szabadalmi irodánál, ugyanakkor így is van néhány nagyon ígéretes modelljelölés, amikre rábukkant a CarBuzz. Például szinte biztos, hogy lesz majd nyitható tetős változata a mostani maranellói hiperautónak, az F80-asnak, ugyanis levédették az F80 Targa és F80 Roadster neveket is. Ha ez nem lenne elég, mostantól övék az F80XX és FXX80 jelölések is, szóval úgy tűnik, hogy folytatják az Enzo és a LaFerrari hardcore pályaautós vonalát is az F80-nal, ami hamarosan csatlakozhat az exkluzív FXX programhoz. Szintén izgalmas jelöléseket szánnak a 12Cilindri családnak, ahol a 12Cilindri MM, 12Cilindri MM Aperta és 12Cilindri GTO neveket is levédették. Az MM egyébként a Mille Migliára utal, amely elnevezést már hosszú ideje nem alkalmazta a gyártó, és ami az egykori szicíliai országúti versenyekre emlékszik, ahol a Ferrari nagy sikereket aratott. De ugyanígy rég láthattunk GTO, azaz Gran Turismo Omologato modellt is tőlük. Végül pedig úgy tűnik, hogy a 296-os modellcsaládot sem hagyják magára. Hamarosan csatlakozhat a 296 Challenge Stradale, a 296 CS és a 296 Challenge Evo is. Itt különösen a legelső elnevezés izgalmas. Talán megkapjuk a kupás versenyautó utcai változatát? Hamarosan minden bizonnyal kiderül! További autós tartalmakért kövess minket Facebookon is!