A szervezet tájékoztatása szerint a lakott területen kívül bekövetkező kátyúkárok esetén a Magyar Közút Nonprofit Zrt.-hez kell fordulniuk a károsultaknak, míg lakott területen belül ilyen ügyekben az adott önkormányzat megfelelő szerve, Budapest fő- és tömegközlekedési útjain pedig a Budapest Közút Zrt. az illetékes. Az elbírálás során az útkezelők általában a nem megfelelően dokumentált kártérítési igényeket utasítják el, de azok sem számíthatnak kártérítésre, akik úthibára figyelmeztető jelzőtáblával ellátott útszakaszon szenvednek ilyen balesetet. Fotó: MTI/Hegedüs Róbert A FBAMSZ kiemelte: továbbra is érdemes kátyúbiztosítást kötni, amelynek számos előnye van az útkezelővel intézett kártérítéssel szemben. Évi 4-5 ezer forintos díj ellenében már található megfelelő kátyúbiztosítás, amit általában a kötelező biztosítás vagy a casco mellé kötnek kiegészítő biztosításként, de egyes biztosítók önálló termékként is kínálják. A kátyúbiztosítás kedvezményezettjei nem az útkezelőnek, hanem közvetlenül a biztosítójuknak jelentik a kárt, ami eleve megnöveli a sikeres kárrendezés esélyeit. Egyes módozatok a figyelmeztető táblával ellátott útszakaszokra is fedezetet nyújtanak. A megfelelő dokumentációra kátyúbiztosítás esetében is szükség van. Fontos, hogy az autós maradjon a helyszínen, mert tanúkat vagy hatósági jegyzőkönyvet csak így tud szerezni. Autópályán lehetőség szerint a legközelebbi biztonságos helyszínen kell megvárni az útellenőrt. Célszerű minél több fényképet készíteni a kátyúról és a sérülésről, figyelve arra is, hogy a helyszín ezek alapján jól beazonosítható legyen. A fényképek mellett érdemes az esetleges tanúk elérhetőségét is megszerezni, a kártérítés folyósításáig pedig meg kell őrizni a sérült alkatrészeket - ismertette a szövetség. További autós tartalmakért kövess minket Facebookon is!  

Mercedes-Benz W196R Stromlinienwagen (1954) –51 155 000 EUR (≈ 19,7 Mrd Ft) A W196R nem egyszerűen egy Formula–1-es autó, hanem a motorsport történetének egyik alappillére. Az áramvonalas karosszériával épített Mercedes Juan Manuel Fangio és Stirling Moss kezei alatt nemcsak futamokat, hanem korszakot nyert. Az, hogy ez az autó több mint 51 millió euróért kelt el, nem pusztán rekord, hanem szemléletváltás: a piac először ismerte el, hogy egy F1-es együléses ugyanabba az értékkategóriába tartozhat, mint a legikonikusabb sportkocsik. Ez a W196R nem technikai relikvia, hanem a mérnöki bátorság és a versenyzés aranykorának szobra. Minden ízében rekorder (kép: classiccarweekly.net) Ferrari 250 LM by Scaglietti (1964) – 34 880 000 EUR (≈ 13,43 Mrd Ft) A Ferrari 250 LM a motorsport egyik legromantikusabb történetét hordozza magában. Ez volt az utolsó Ferrari, amelyet nem gyári csapat, hanem privát nevező juttatott Le Mans összetett győzelemig. A több mint 34 millió eurós ár nemcsak a győzelemnek szól, hanem annak a világnak is, ahol még létezett az esélyegyenlőség illúziója. A 250 LM bizonyítja, hogy az időtálló relevancia legalább annyit ér, mint az azonnali siker. Romantikus kis piros, te drága… (kép: daxstreet.com) Ferrari Daytona SP3 „Tailor Made” (2025) – ≈ 26 000 000 USD (≈ 8,3 Mrd Ft) Ez az autó teljesen új dimenziót nyitott az aukciós piacon. Nem veterán, nem versenyautó, és mégis minden idők legdrágább új autója lett nyilvános árverésen. A Daytona SP3 egyedi példánya Ferrari-részről tudatos állásfoglalás: a márka egyszerre ünnepli saját múltját és demonstrálja, hogy az exkluzivitás ma már önálló értékkategória. A vevő itt nem technikát, hanem egyetlen, megismételhetetlen történetet vásárolt. Nem egy öreg darab. Új dimenzió az aukciókon. (kép: rmsothrebys.com) McLaren F1 – Chassis 014 (1994) – ≈ 25 317 500 USD (≈ 8,1 Mrd Ft) A McLaren F1-et gyakran nevezik minden idők legjobb utcai autójának, és a 014-es alvázszámú példány ezt az állítást végleg megpecsételte. Az eredetileg a brunei királyi család számára készült autó nemcsak ritkasága, hanem filozófiája miatt vált rekorderré. Ez egy olyan korszak terméke, amikor az aerodinamika, a tömegcsökkentés és a vezetési élmény még felülírta a piackutatást. Az aukciós ár ennek a kompromisszummentes gondolkodásnak állít emléket. Minden idők legjobb utcai autója (kép: supercarnostalgia.com) Ferrari 250 GT California Spider Competizione SWB (1961) – ≈ 25 305 000 USD (≈ 8,1 Mrd Ft) A California Spider Competizione változata a Ferrari-kánon egyik legrejtettebb kincse. A könnyített alumínium karosszéria és a versenycélú specifikáció olyan ritka kombináció, amelyből mindössze néhány darab készült. Az ár nem a szépségnek szól – bár az is vitathatatlan –, hanem annak, hogy ez az autó hidat képez a versenypálya és az utcai luxus között. Rejtett kincs a Ferrari világából (kép: robbreport.com) Gordon Murray Special Vehicles S1 LM (2025) – ≈ 20 630 000 USD (≈ 6,6 Mrd Ft) Az S1 LM az egyik legbeszédesebb tétel a listán, mert fizikailag még nem létezik. Mégis több mint 20 millió dollárt ért. Ez Gordon Murray hitvallásának diadala: szívó V12, kézi váltó, extrém alacsony tömeg. A piac ezzel világossá tette, hogy az analóg élmény nem múlt idő – hanem a jövő egyik legdrágább luxuscikke. Kincs ami nincs (kép: tohnistyle.com) Ferrari F2001 Formula–1 (2001) – 13 205 000 USD (≈ 4,2 Mrd Ft) Ez az autó Michael Schumacher és a Ferrari tökéletes szimbiózisának tárgyi bizonyítéka. Monaco, Hungaroring, világbajnoki cím – minden benne van ebben az alvázban. Az aukciós ár nem a lóerőkről vagy aerodinamikáról szól, hanem arról az időszakról, amikor a Ferrari újradefiniálta a Formula–1 fogalmát. Sokan ezen nőttünk fel, avagy az F1 aranykora (kép: f1-fansite.com) Ford GT40 Mk II (1966) – ≈ 13 205 000 USD (≈ 4,2 Mrd Ft) A GT40 Mk II nem feltétlenül a győzelmeivel vált legendává, hanem a szándékkal, amellyel megszületett. A Ford elszánt támadása Ferrari ellen önmagában történelmi jelentőségű. Ez az autó az ipari makacsság és a mérnöki erőfitogtatás szimbóluma, amit a piac 2025-ben egyértelműen jutalmazott. Fejébe vette, hogy elveri a Ferrarit (kép: Motorworld Bulletin 203) McLaren Formula–1 Team MCL40A (2026) – ≈ 11 480 000 USD (≈ 3,7 Mrd Ft) A 2026-os McLaren Formula–1 Team MCL40A nem a múltból él, hanem a jövőre fogad: az RM Sotheby’s abu-dzabi aukcióján 11 480 000 dollárért kelt el úgy, hogy még nem létezik kész autóként, ezzel minden idők legdrágábban elkelt McLaren F1-es versenygépévé vált nyilvános árverésen. Nincsenek hozzá eredmények, győzelmek vagy pilóta – csak egy koncepció egy radikálisan átalakuló szabályrendszerben, és a McLaren mérnöki tudásába vetett hit. Ez a tétel világosan jelzi: a piac ma már nemcsak emlékeket vásárol, hanem lehetőséget és víziót, és néha éppen ez bizonyul a legértékesebbnek. Még kész sincs, máris rekordáron eladva (kép: rmsothebys.com) Ferrari F40 LM by Michelotto (1993) – ≈ 11 005 000 USD (≈ 3,5 Mrd Ft) Az 1993-as Ferrari F40 LM soha nem akart szép lenni vagy megfelelni – figyelmeztetésnek készült, hangosan, kompromisszumok nélkül, brutális őszinteséggel, és ezt a filozófiát emelte végletekig a Michelotto által épített LM-változat. A 2025-ös RM Sotheby’s montereyi aukción 11 005 000 dollárért ütötték le, több mint egymillióval a felső becslés felett, megduplázva ezzel minden korábbi F40-rekordot, és végleg kiemelve az LM-et a széria-F40 árnyékából. Itt nem az alvázszám számít, hanem a specifikáció: ez a példány a mindössze 19 darabos F40 LM-széria 14. autója, a valaha F40-be épített legerősebb motorral, tiszta GTC-versenyszellemiséggel. Az, hogy a modell 2025-ben a ModaMiami Concours „Ferrari: Passion and Performance Collection” kategóriáját is megnyerte, csak tovább erősítette a kisugárzását – ez nem nosztalgia, hanem nyers hitelesség, amelyről a piac egyértelműen kimondta: a legkérlelhetetlenebb Ferrari ma a legkeresettebb is. Brutálisan őszinte (kép: rmsothebys.com) Pagani Zonda Riviera (2006) – ≈ 10 130 000 USD (≈ 3,2 Mrd Ft) A Pagani Zonda Riviera azok közé az autók közé tartozik, amelyek saját szabályok szerint léteznek, és tudatosan ellenállnak minden összehasonlításnak. A 2006-os, egyedi kivitelű modell a 2025-ös RM Sotheby’s abu-dzabi aukción 10 130 000 dollárért kelt el, ezzel a valaha nyilvános árverésen elkelt második legdrágább Pagani lett, és mindössze a második Zonda, amely átlépte a tízmillió dolláros határt. Bár alapját egy Zonda F adja, a Pagani Unico program keretében ez az autó teljesen új értelmezést kapott: nem evolúcióként, hanem önálló szoborként született újjá. A gyöngyházfényű fehér fényezés finom kék akcentusokkal tudatosan lágyítja a modell alapvetően agresszív karakterét, miközben az utastér – bőrrel, látható karbonnal és mély kék Alcantarával – inkább egy luxusyacht szalonját idézi, mint egy versenypályát, mégis hamisítatlan Pagani marad. A Zonda Riviera nem pusztán a sebességről szól: egy korszak lenyomata, amikor az individualizáció vált a legmagasabb rendű luxussá, és a piac 2025-ben egyértelműen visszaigazolta, hogy az egyediség ma többet ér, mint bármilyen teljesítményadat. Unikális luxus (kép: robbreport.com) Ferrari 375 MM Berlinetta (1955) – ≈ 9 465 000 USD (≈ 3,03 Mrd Ft) Az 1955-ös Ferrari 375 MM Berlinetta ritka egyensúlyt teremt teljesítmény és státusz között – olyat, amely ma már szinte ismeretlen. A Gooding Christie’s 2025-ös amelia islandi aukcióján a 0472 AM alvázszámú példány 9 465 000 dollárért kelt el, ezzel a teljes esemény legdrágább tétele lett, csendes, mégis beszédes diadalként Maranello egyik legexkluzívabb korai modellje számára. A 375 MM önmagában is ritkaság, ám ez a példány külön ligában játszik: a mindössze 22 darabos széria közül csupán négy utcai Berlinetta készült kiválasztott VIP ügyfeleknek, nem kompromisszumos versenyautóként, hanem olyan Gran Turismóként, amely egyszerre kínált erőt és diszkréciót. A kivételes proveniencia – mindössze három tulajdonos, köztük Fred Leydorf, aki 1969 óta birtokolta az autót – több mint fél évszázadnyi folytonosságot és megőrzést jelent, éles ellentétben a modern gyűjtői piac gyors forgásával. Ez a 375 MM nem hangos rekordvadász, hanem tartalmával, ritkaságával és tartásával győzött, emlékeztetve arra, mit jelentett egykor a Ferrari: keveseknek szánt, személyre szabott luxust, mélyen gyökerező versenysportos DNS-sel. Korai öröm (kép: bid.goodingco.com) Ferrari 250 GT LWB California Spider Competizione (1959) – ≈ 9 465 000 USD (≈ 3,03 Mrd Ft) Az 1959-es Ferrari 250 GT LWB California Spider Competizione aukciós szereplése 2025-ben nem rekordokról, hanem korszellemről szólt. A Broad Arrow amelia islandi árverésén 9 465 000 dollárért elkelt ezüst színű példány ugyan a rendezvény legdrágább tétele lett, mégis elmaradt a korábbi várakozásoktól – különösen annak fényében, hogy ugyanaz az autó 2017-ben New Yorkban közel 18 millió dollárt ért. Ám a számok önmagukban félrevezetők: a 1451 GT alvázszámú Ferrari mindössze nyolc darabos, alumínium karosszériás Competizione-széria második példánya, és azon rendkívül ritka nyitott Ferrarik közé tartozik, amelyeket nemcsak szépségük miatt tartottak számon, hanem valódi versenygépként is használtak. Első tulajdonosa, Bob Grossman Fernand Tavano oldalán az 1960-as Le Mans-i 24 óráson összetett ötödik, GT-kategóriában harmadik helyre vezette az autót – ez a típus történetének legjobb versenyeredménye. Ez a California Spider nem utólag felpolírozott életstílus-tárgy, hanem nyitott karosszériába csomagolt motorsport-hitelesség, amelynek jelentőségét a visszafogottabb piaci reakció sem csökkenti: inkább emlékeztet arra, hogy az igazi nagyság nem mindig az árverési kalapács alatt, hanem a megmaradó történetben mérhető. Korának meghatározó szereplője volt… és még ma is az (kép: photo-voiture.motorlegend.com) Ferrari F50 (1995) – ≈ 9 245 000 USD (≈ 2,96 Mrd Ft) Az 1995-ös Ferrari F50 esete jól mutatja, hogy nem minden rekord a pályán születik – vannak, amelyek visszafogottságból, ízlésből és tökéletes időzítésből nőnek ki. A sárga színű példány, amely egykor Ralph Lauren legendás gyűjteményének része volt, a 2025-ös RM Sotheby’s montereyi aukción 9 245 000 dollárért kelt el, közel kétmillióval a felső becslés felett, új modellrekordot állítva fel az F50 számára. A 349 legyártott autóból mindössze 55 jutott az amerikai piacra, ezek közül pedig csak négy nem volt piros – sárga színben pedig mindössze kettő készült. A különleges fényezéshez kivételes proveniencia társul: Ralph Lauren újonnan rendelte meg az autót, és 2003-ig diszkréten, reflektorfénytől távol őrizte. Az ezt követő 22 évben az F50 egyetlen tulajdonosnál maradt, gondosan megőrizve, alig használva, mindössze 5300 mérföldes futásteljesítménnyel. Ez az autó nem hangos gyűjtői trófea, hanem kifinomult radikalizmus, amelyről a piac 2025-ben egyértelműen kimondta: néha éppen a mértéktartás a legdrágább luxus. Ralph Lauren kedvence volt (kép: auto.goodfon.com) Ferrari 166 Spyder Corsa by Ansaloni (1948) – 7 543 750 USD (≈ 2,41 Mrd Ft) Az 1948-as Ferrari 166 Spyder Corsa by Ansaloni kézzelfoghatóvá teszi azt a bizonytalan pillanatot, amely minden nagy márka születését megelőzi. A Broad Arrow aukción, a 2025-ös Concorso d’Eleganza Villa d’Este keretében 7 543 750 euróért elkelt példány nemcsak az esemény legdrágább tétele lett, hanem új modellrekordot is felállított, megerősítve a legkorábbi Ferrarik kivételes státuszát. Ez az autó nem utólag felértékelt gyűjtői darab, hanem maga az alap: a mindössze két, Besana fivérek számára épített Spyder Corsa egyike, abból az időből, amikor Enzo Ferrari még a saját nevét és hitelességét építette. Az Ansaloni karosszéria nyers funkcionalitása – könnyű felépítés, kompromisszummentes versenyszellem – nem vitrinekbe készült, hanem a Mille Miglia és a Targa Florio poros, kíméletlen útjaira. A piac 2025-ben pontosan ezt ismerte el: ezek az autók nem előszavai a Ferrari-történetnek, hanem maga a kezdet pillanata, amelyre minden későbbi legenda épült. Összesen kettő készült belőle (kép: broadarrowauctions.com) Ez az összeg már messze túlmutat a klasszikus autógyűjtésen. Itt nem lóerőt, nem gyorsulást és nem technológiai előnyt vásároltak, hanem történelmet, korszakokat és identitást. A lista azt mutatja, hogy miközben az autóipar egyre inkább szoftveres szolgáltatássá válik, a legnagyobb pénzek azokért az autókért cserélnek gazdát, amelyek még tisztán mechanikusak, analógok és megismételhetetlenek. Az, hogy 15 jármű egyetlen év alatt ekkora összeget mozgatott meg, önmagában is hihetetlen – és egyértelmű jelzés arra, merre tart a globális gyűjtői piac. A válogatás és az adatok a Motorworld nemzetközi aukciós összegzése alapján készültek. A Motorworld egy nemzetközi mobilitási és autóipari lifestyle-platform, amely egyszerre működik klasszikus- és sportautós találkozóhelyként, kiállítótérként, rendezvényhelyszínként és üzleti közösségként. Európa-szerte több helyszínen – München, Stuttgart, Köln, Berlin, Mallorca – kapcsolja össze a gyűjtőket, márkákat, befektetőket és rajongókat. A Motorworld rendszeresen publikál aukciós, piaci és trendösszegzéseket, amelyek ma már iránytűként szolgálnak a felső kategóriás autógyűjtői világban.   Forrás: Motorworld Bulletin 203 (2026. január) Nyitókép:classiccarweekly.net  

Az ADAC ugyanis nem játszik kicsiben: az elmúlt évben 112 modellt teszteltek, és biztosak lehetünk benne, hogy a teszt alapos, és átfogó volt. Az autóklub mindenesetre igen elégedett volt az eredményekkel, hiszen, amint írják 101 modell kapott „jó” és 11 „kielégítő” minősítést. A kőszívű szakemberek ugyanakkor egyetlen kocsinak sem szavazták meg a „nagyon jó” minősítést, mert ahhoz 1,5 alatti összpontszám kellett volna. A jó eredményért 1,6 és 2,5 közti pontszám kellett, a kielégítő autók pedig 2,6-tól 3,5-ig terjedő sávban szereztek pontszámot. (Volt még megfelelő, illetve nem megfelelő kategória is, de azokhoz 3,6 és 5,5 közti pontszám kellett volna, de szerencsére ilyen minőségű gépkocsik már nem készülnek a bolygónkon.) Szóval a minősítések a legjobb 1,6-tól a legrosszabb 3,0-ig terjedtek a tesztben, és a résztvevő 112 modell közül egyik sem kapott „kielégítő”-nél alacsonyabb értékelést, ami jó hír az autóvásárlók számára. Az egyessel kezdődő minősítést 35 modell érte el, ami tényleg több mint tiszteletre méltó eredmény, és jól mutatja, hogy autóink milyen magas színvonalat képviselnek. Ezek között nemcsak drága prémium gyártmányok, hanem megfizethetőbb járművek is szerepelnek, mint például a Smart #1, a legkelendőbb Škoda Octavia, sőt még egy Mini is. Öt modell ért el tökéletes, 1,6-os pontszámot, ezzel a legmagasabb értékelést: mindegyik elektromos autó, jó hatótávolsággal és kiváló mindennapi használhatósággal. Amint az ADAC rémutat, a toplistát az Audi vezeti az A6 Avant e-tron és a Q6 elektromos modellekkel, amelyek viszonylag hatékony motorokkal, nagy hatótávolsággal (az A6 esetében 580 kilométer) és rövid töltési idővel rendelkeznek a gyors töltőállomásokon. „Az ingolstadti székhelyű vállalat ezzel bizonyítja, hogy a német autóipar egyáltalán nem marad le a kínai mögött, ahogyan azt gyakran állítják” – írta a német autóklub. Forrás: ADAC/dasblog.hu

Az előrejelzések alapján számítani lehetett rá, kedden pedig meg is érkezett az eső Barcelonába, ami több csapatnak azonnal átírta a heti terveit: a Mercedes, a Racing Bulls, a Haas, az Audi, az Alpine és a Cadillac úgy döntött, hogy kihagyja tesztnapot. Később a McLaren is jelezte, szerdán kezdi meg a munkát a 2026-os autóval, míg a Williams már korábban bejelentette, kihagyja a tesztet, az Aston Martin pedig azt, hogy később érkezik. Charles Leclerc. Fotó: hirado.hu/F1 Két csapat viszont nem rettent meg a körülmények láttán! A Red Bull úgy döntött, esőben is folytatja a programot, a Ferrari pedig ragaszkodott a tervekhez és kedden kezdte azt. A bikásoknál előbb Max Verstappen gurult pályára, a vörös autót pedig Charles Leclerc vezette. A nap legjobb eredményeit az első másfél órában érték el: Verstappen 1:19,578-at, Leclerc pedig 1:20,844-et futott a jelentések szerint az akkor még száraz pályán. Ezt követően megérkezett az eső és a folytatásban végig nedves aszfalton zajlott a körözés – hol teljesen vizes, hol pedig köztes abroncsokon. Vizes pályán Leclerc ideje volt jobb, ő 1:32,088-at futott, Verstappen pedig 1:38,254-et. A szünetben mindkét csapat cserélt: Leclerc helyét Lewis Hamilton vette át, a Red Bull volánja mögé pedig a csapat fiatal pilótája, Isack Hadjar ült. Délután a hétszeres bajnok és a francia is vizes pályán rótta a köröket: a körülményekhez képest egyébként mindketten egész sok kilométert tettek az autóba, Hamilton ugyanis a hírek szerint 56, Hadjar pedig 51 kört futott. Fotó: hirado.hu/Ekaitz Gil F1/X A spanyol sajtó információi szerint Hadjar legjobb ideje 1:31,891 volt, Hamiltoné pedig 1:32,842a nedves aszfalton. Az edzés Hadjar számára egy balesettel ért véget: a tizennégyes kanyarnál csúszott ki, autója pedig háttal a gumifalba csapódott. Ezzel piros zászlós jelzés lépett érvénybe, a Red Bull napja pedig véget is ért. Hadjar szerencsére megúszta az esetet, több forrás azonnal jelezte, jól van. Az utolsó órában egy jelentés szerint Hamilton is kicsúszott, ő viszont vissza tudott térni a garázsba, akárcsak a délelőtti szakaszon Verstappen, aki az első körén hibázott és „találta meg” a kavicságyat. A teszt szerdán folytatódik, hivatalos bejelentés a részvétellel kapcsolatban egyelőre csak a McLaren tett. Többen valószínűleg várnak a tervek ismertetésével, hiszen az előrejelzések szerint holnap is esős nap fogadhatja a mezőnyt, míg csütörtökön és pénteken javul a helyzet.