Sokszor csak villanyautóprogramok támogatásában merül ki a kontinens kormányainak zöldülési programja, pedig van még mit tenni a környezetvédelem területén, hiszen a negyedmilliárdos európai autóállomány még sokáig fut útjainkon, ráadásul megújulása is lelassult az immár folyamatos anyag- és alkatrészhiány miatt. A világjárvány miatt alaposan leépültek a beszállítók is, és gyengélkedésükből csak lassan lábadoznak, a járműipari előrejelzések szerint még jövőre sem lesz teljesen egészséges az ágazat, melynek már nem csak a chiphiány a legfőbb baja. Többéves várólisták A tehetősebb piacokon a drágább modellekre akár három évet is várni kell, aminek következménye, hogy Európa-szerte lelassult az autócsere, így alig csordogál a kevésbé tehetős régiók beszerzési forrása. Magyar szempontból ez azt jelenti, hogy lassabban és drágábban érkeznek a használt importautók, melyek gyorsan követik az elmúlt évben 25-30 százalékkal dráguló újak árát, ami többek között az euró-forint váltásnak is köszönhető. A hiány tovább emeli az újak árait, emiatt egyre népesebb a használtautók forgalma, ami Magyarországon már évek óta meghaladja az újakét, pedig 2008-ban még közel negyedmillió új autót regisztráltak, miközben csak hatezer használtat importáltak. Donordömping A válság után a lassan növekvő importtal fokozatosan romlott a trend és átbillent a mérleg: tavaly 140 ezer használtkocsit és 122 ezer újat helyeztek forgalomba, az MGE 2022-es előrejelzésében 125 ezer új, a Jó autók prognózisában 140 ezer használt importja szerepel. Az is rontja képet, hogy az importált használtak jelentős része soha nem kap rendszámot, mert már eleve donornak érkezik Magyarországra. Dr. Lukács Pál szakértő több tízezerre becsüli a külföldről tréleren behozott sérült, hibás, vagy teljesen roncs gépkocsik számát, melyek már csak donorként szolgálnak, de ezek maradványát is el kell temetni, méghozzá szakszerűen és törvényesen. A nyugatiak örülnek, hogy évente tízmilliós tételben szabadulhatnak meg ócska járműveiktől, amit keletebbre „exportálnak”. Zöldövezeti panoráma                       Fotó: Boros Jenő Szabadulni a közterhektől A legális bontás munkaigényes és költséges tevékenység, amit sokan meg akarnak spórolni. És nem csak az illegális bontósok, hanem olykor az átlagpolgárok is környezetrombolóan szabadulnak meg feleslegessé vált autóiktól. A matek egyszerű: egy motorhibás, vagy karambolos öreg járművet már nem érdemes tovább használni, javíttatni, ezért a tulajdonos olcsón akar megszabadulni a járműtől és a közterhektől. A törvényes eljárás az, ha elviszi, vagy elviteti egy dedikált – megfelelő engedélyekkel rendelkező regisztrált – bontó-hulladékkezelőhöz, ahol felmérik a jármű állapotát, megmérik a tömegét és megmondják, hogy mennyit adnak érte. Általában nem sokat, ami persze nem csak a bontósokon múlik, hiszen az is számít, hogy mit lehet belőle kimenteni, mert utána már veszteséges a tevékenység: a maradékot az előírásoknak megfelelően kell elhelyezni és feldolgozni. Nem ingyenes A tulajdonos terhe a szállítási költség, ráadásul olykor ingyen sem kell a leharcolt gépe, aminek értéket nagyban befolyásolják a tőzsdei árak. Egy átlagos autóért akár 50 ezer forintot is kaphat tulajdonosa, de akár fizetnie is kell, amennyiben nincs, vagy kevés a kinyerhető alkatrész a maradványérték nélküli autóban és a fémhulladékok világpiaci értéke is éppen alacsonyan van. Ezekben ugyanis ugyanúgy ott van az üzem- és segédanyagokból képződő veszélyes hulladék (amely mindig csak költséget termel, de hasznot sohasem hoz), amit így is-úgyis el kell távolítani és megfelelően kezelni szükséges. Dr. Lukács Pál Nem mindenre van kereslet Különbözik az árképzés az alkatrészre hajtó bontósoknál és a roncsok feldolgozását végző shreddereket üzemeltető, szerkezeti anyagokra hajtó hulladékosoknál, akik a fémhulladékok világpiaci árának megfelelő kilós áron veszik át a roncsot. A bontós a fiatalabb járművekre hajt, amikből alkatrészeket remél, viszont egy tinédzser korú magyar roncs már nem biztos, hogy üzlet. Átveszi, amennyiben az eladó ember megfizeti az ezekben a roncsokban is meglévő veszélyes hulladékok kezelését, amely betöltési mennyiség függvényében akár 20-40 ezer Ft is lehet. További költséget okoz a hasznot szintén nem hozó szélvédők kibontása, a gumiabroncsok leszerelése és hasznosítóhoz eljuttatása, nem beszélve az ajánlott, de általában ki/le nem bontott műanyag alkatrészekről. Pedig ezeket is lehetne hasznosítani, ha lenne rájuk keresleti piac… Útszéli maradványok       Fotó: Boros Jenő      Kormányablakra nyitni Amennyiben az autó utolsó útja legális roncsfeldolgozóba vezet, akkor kinyerik a használható és garanciával, számlával értékesíthető alkatrészeit, a többi hulladék lesz. Mindegyikkel van munka, ami költséget jelent a felvásárló bontósnak, pláne a legálisnak, akinek több előírást kell betartania, mert a szabályos „szárazra fektetés” macerás tevékenység. Külön kell lefejteni a kenőanyagot, benzint, hidraulika olajat, klímagázt és persze hatástalanítani a légzsákok pirotechnikai tölteteit, stb. Amennyiben megállapodtak, a tulajdonos igazolást kap arról, hogy törvényes keretek között vált meg járművétől (ez az ún. bontási-átvételi igazolás),ezzel tudja a Kormányablakban hivatalosan végleg kivonatni a forgalomból, ezáltal mentesül a kötelező biztosítás és a teljesítmény adó fizetésétől. Veszélyes okoskodás Sokan nem akarják megfizetni a szállítás és a legális bontónál történő leadást, ezért „okosban” szerzik meg feleslegessé vált autóik „halotti anyakönyvi kivonatát”. A roncsjelölt kocsit eladja egy illegális bontósnak, aki kér 3-4 napot a munkálatokra, vagyis a jármű nyomtalan eltüntetésére, majd jelzi a tulajnak, hogy mehet a rendőrségre bejelenteni, hogy ellopták autóját. Hivatalosan 2-3 hónap múlva kap határozatot, melyben értesítik az eredménytelen nyomozásról, ezzel a papírral már intézheti is a forgalomból való átmeneti kivonást. Ez valóban kisebb költséggel jár annál, mintha legális bontóval intézte volna a temetést, viszont kockáztat is nagyobb, hiszen a 3-4 napos várakozás alatt is sok mindent történhetett autójával, vagy rendszámával: enyhébb esetben fizetetlen csekkeket kaphat tilos parkolásért, gyorshajtásért, komolyabb esetben cserbenhagyásért, akár személyi sérülést okozhatnak „halálra ítélt” járművével. Ez az ő kockázata, de a kárból mindannyiunknak. Ritkuló modell     Fotó: Boros Jenő Útszéli megoldások Dr. Lukács Pál szakértő szerint a magyarországi járműállomány változása is jelzi, hogy évente százezernél több autó kerül roncstelepre, ám ennek csak töredéke legálisan, amit az mutat, hogy a legális bontósok tavaly is csak 25 ezer (Forrás: GOE) bontási átvételi igazolást adtak ki. És akkor még nem számoltunk a külföldről importált használt autókkal, melyekből többtizezer donornak érkezett Magyarországra és soha semmilyen statisztikában nem szerepel. Egytonnás autóval számolva is hatalmas mennyiség kerül árokpartra, erdőbe, vagy más közterületre, így születnek illegális gumihegyek és szemétlerakatok. Drága és kódolatlan alkatrész A nyersanyaghiány tovább fejlesztette a már korábban is virágzó katalizátorüzletet, melynek gyenge pontja, hogy miközben a gyártók már évtizedek óta kódoljak a motorblokkot, fényszórókat, szélvédőt és karosszériaelemeket, addig a drága katalizátor nem azonosítható, így szinte kockázatmentesen lopható. A közterületen parkoló autóról 2-3 perc alatt lehet levágni a drága alkatrészt, ami nemesfém tartalmának köszönhetően népszerű a tolvajok között. Olykor még egy utcai akciót sem kell kockáztatni: egyre gyakoribb, hogy a meghirdetett használtautót megveszi, kifizeti és el is viszi egy kompánia, mely félóra múlva azzal hívja fel telefonon az eredeti tulajdonost, hogy az általa eladott kocsi rossz, nincs benne katalizátor, szóval viszik vissza kocsit és kérik a pénzt. Azt pedig nehéz bizonyítani, hogy eladáskor még komplett volt az autó, csak közben szabadították meg drága alkatrészétől. A tulajdonosnak egyébként sincs sok esélye vitára, mert a vevő érvelését 2-3 konyhaszekrény méretű kollégája is nyomatékosítja. Szoborszerű forma és érték a katalizátor Lopott alkatrész legalizálása Dr. Lukács Pál szerint kialakult receptje van annak, hogyan lehet áttolni a lopottat a legális szférába, melynek keretében a drága alkatrészből kinyerik az értékes fémeket, az aranyat, a platinát, a palládiumot és ródiumot, de nem itthon, mert ez már igényesebb technológia. A menetrend egyszerű: a tolvaj néhány néhány ezer forintért eladja a katalizátort az orgazda fémgyűjtőnek, akik nyilvánosan hirdetik magukat. Ehhez tranzakcióhoz már papírok kellenek, ami nem lehetetlen küldetés: elég egy balekot találni, aki az első eladáskor néhány ezer forintért okmányaival igazolja magát. Ettől kezdve már követhetetlen az igazi tolvajcsapat és legálissá válik a folyamat. Ezer évig sem bomlanak le maguktól     Fotó: Boros Jenő Európai utazás A felvásárló, majd a nagybani értékesítő az összegyűjtött alapanyagot kamionnal szállíttatja külföldre, ahol előkezelik, feldolgozzák, majd a fémeket beolvasztják. A célország többnyire Németország, Lengyelország vagy Belgium. Így néhány nap és olykor ezer kilométeres utazás közben feketéből szürkére, majd fehérre tisztul az alapanyag. Sokan több lépcsőben nyertek az üzleten, csak a tulaj bukott hatalmasat, hiszen katalizátor nélkül nem használható autója, pótlása pedig akár milliós tételt jelenthet, miközben autója nem sokkal ér többet. Olykor orrgazdától pótolja olcsóbban az alkatrészt, ezzel újabb lopássorozatot generálva… Forrásvesztés És ami nem kevésbé fontos, hogy az ország is forrást veszít, hiszen az értékes alapanyag akár itthon is hasznosítható lenne, de a bontókba általában már katalizátor nélküli autók kerülnek. Hasonló rendszerrel működnek a használtautó-eladások is, ahol az ügyes bizományosi kereskedők biankó adás/vételi szerződésekkel, fiktív okmányokkal és alkalmi okmányokkal működve kimaradnak az adminisztrációból, így felelősségre sem vonhatók. Ráadásul vevőik is rosszul járnak, mert nem érvényesíthetik a szavatossági igényeiket és akár ellenőrizetlen járművek is „gazdát cserélhetnek”.   További autós tartalmakért kövess minket Facebookon is!