Öt autó ütközött az M3-ason – mentők, tűzoltók, rendőrök a helyszínen

2026.05.26.
Egymásba hajtott öt gépkocsi az M3-as autópálya Budapest felé vezető oldalán, Hatvan térségében. Egy kisbusz árokba is hajtott. Az 53-54-es kilométer között történt balesethez a hatvani hivatásos tűzoltó-parancsnokság két gépjárműfecskendője vonult. A rajok áramtalanítottak. Az öt járműben összesen hatan utaztak, a helyszínre mentő is érkezett. A sztráda érintett szakaszán a leállósávban halad a forgalom. További autós tartalmakért kövess minket Facebookon is!
Címkék: 

Íme a Renault 4 Plain Air utódja

2026.05.26.
Ha bejött a puhatetős Renault 4, akkor most kapaszkodj, mert a Renault még egy lépéssel tovább viszi a retro őrületet. Emlékszünk még a Renault 4 Plain Airre? Egy megfizethető kisautóra, aminek nem voltak ajtajai, de ha akartuk, teteje sem. Direkt a napsütötte francia tengerpartokra szánták a 70-es években. Most ezt hivatott felidézni az újkori, immáron tisztán elektromos Renault 4-es legújabb koncepciója, ami JP4x4 Beach Adventurer névre hallgat. Hasonlóan elődjéhez, ennek is nyitott a teteje, jelen esetben egy szörfdeszka foglalja el. Ajtók helyett csak apró nyitható lemezeket kap, hogy még jobb legyen a térérzet, míg a csomagtartó helyett egy apró, nyitott platót találunk, ahova könnyedén feldobhatjuk a vizes tengerparti homoktól összekoszolt lábbeliket. A tanulmányt az idei Roland-Garros tenisz eseményre alkották, és merőben eltér az alapmodelltől. Például 15 mm-rel magasabb, míg a tengelyeket 10 mm-rel szélesítették. Mindezt Goodyear UltraGrip Performance+ abroncsokkal és összkerékhajtással teszik teljessé. Kívül zöld, belül narancssárga, odabent pedig szinte minden szövetből készült a puritánság jegyében. Még az ajtóbehúzók is, de egyébként a műszerfal betétek vagy az ülések is. Utóbbiak integrált fejtámaszt kapnak, amiket a Renault „Egyptian mummy” dizájnnak hív, és álllítólag a 70-es évek inspirálta. Hogy lesz-e belőle sorozatgyártás az egyelőre a jövő zenéje, de ha lesz is, minden bizonnyal erősen rétegmodell marad. További autós tartalmakért kövess minket Facebookon is!  

Élményutazás

2026.05.25.
Jó eséllyel olvasóink többsége utazott már valaha Dotto kisvonaton – azaz olyan gumikerekes közúti vasútra hasonlító szerkezeten, amelyet számtalan turisztikai látványosságnál használnak. Természetesen ez a piaci szegmens hemzseg különféle megoldásoktól – így volt ez a múltban is és ma is.   1915, San Francisco Míg Charles Renard az 1900-as évek elején a Renard Train segítségével próbálta megoldani a nagyobb rakományok szállításának problémáját, aa Fageol testvérek, Frank, William és Rollie feladata az volt, hogy megoldják a személyszállítás problémáját a San Francisco-öböl mentén 635 hektáron elterülő 1915-ös Panama-Pacific Exposition területén. A Fageol testvérek azt javasolták, hogy a problémát egy kis traktor építésével oldják meg, amely egy népszerű autó motorját használná az utasok szállítására szolgáló pótkocsik vontatásához. Az ötlet meggyőzte a rendezőket.   Forrás: San Francisco Public Library A Fageol testvérek a működő tőkét egy helyi kereskedőtől szerezték be, aki ragaszkodott ahhoz, hogy a cég termékét „Fadgl” Auto Train néven forgalmazzák, attól tartva, hogy a leendő ügyfeleknek nagy nehézséget okozna a feltaláló valódi vezetéknevének kiejtése. Az autós vonat hajtóművének a Ford T-modellt választották. A Ford alvázát megerősítették, és egy Rollie B. Fageol által tervezett reduktorral látták el, amely korlátozta a sebességet, miközben a legnagyobb nyomatékot biztosította. Összesen 17 (más források szerint 18 vagy akár 20) „kis motorvonatot” használtak a kiállítás ideje alatt, amelyet 18 millió ember látogatott meg. A kiállítás végeztével a vonatok egy részét eladták egy chicagói cégnek, amely a város Lincoln Parkjában használta a járműveket. Világkiállítás, Párizs, 1937 1928-ban létrehozták a Nemzetközi Kiállítási Hivatalt (B.I.E.) a világkiállítások felügyelő testületeként. Koncepciójában nagyon hasonlít a Nemzetközi Olimpiai Bizottsághoz, amely nagyjából ugyanazt a szerepet tölti be a sportesemények terén. Az 1937-es párizsi Exposition Internationale des Arts et Techniques dans la Vie Moderne volt az első nagy kiállítás, amelyet a B.I.E. engedélyezett. A kiállítást az Eiffel-torony környékén rendezték meg, ahol több mint 40 ország épített lenyűgöző építményeket.   Forrás: Fortepan/Gara család A látogatókat két különböző jármű szállította. Mindkettőt az S.C.F. vasúti üzemeltető építette, amelyet a Verney-csoport alapított. A rövidítés a Société Centrale des Chemins de Fer (Központi Vasúttársaság) cégnévre utalt. AZ S.C.F. a vonal-üzemeltetés mellett vasúti kocsikat és autóbuszokat is készített, így nem okozott problémát ilyen jellegű járművek készítése sem.   San Francisco, 1939 A nagyobb New York-i világkiállítás nem hivatalos unokatestvére volt az 1939–40-es San Francisco-i Golden Gate International Exposition, amelynek fő témája a vadonatúj Golden Gate híd ünneplése volt. Az 1939. januárjában megnyílt kiállítás több millió látogatónak nyújtott lehetőséget, hogy rápillanatsanak a világra: a múltra, a jelenre és a jövőre is.   Forrás: San Francisco Public Library A látogatókat „Elephant Trains” (Elefántvonatok) szállították, amelyeket a Gillig Brothers buszgyár épített Haywardban, San Francisco közelében. A járművek vagy egy 1930-as évekbeli Ford V-8 alvázra épültek, vagy olyan vontatótraktorokból alakították át őket, amelyeket általában repülőgépek vontatására használtak. Egy korabeli beszámoló szerint: „Általában egy vonat három pótkocsiból áll, amelyek mindegyike 20 utast szállít. Az ülések háttal egymásnak, a vonat jobb és bal oldalára néznek, a kalauz pedig a székek közötti folyosón közlekedik. A pótkocsiknak csak két kereke van a hátsó végén, és az acél padlólemez a kapcsolóknál átfedi egymást, így négy különálló egységből álló, csupán 10 kerekes csuklós vonatot alkotnak... Az „Elephant Train” (Elefántvonat) elnevezés a cirkuszból származik, ahol az arénába belépő vagy onnan kilépő elefántcsoportok farokkal az ormányhoz csatlakozva vonatot alkottak.” Összesen 18 vonatot építettek, amelyeket később hadi célokra használtak fel. A háború után az 1960-as évekig különböző méretű és formájú „Elephant Trains” (Elefántvonatok) voltak láthatók a San Francisco-i Állatkertben. Németország Németországban Arthur Franke volt az, aki a parkokban, vásárokon, sőt még a még meg nem épült metró helyettesítésére is használt korai járművek nagy részét gyártotta. Mindig is érdeklődött az új ötletek iránt – az 1930-as években egy speciális sofőriskolát működtetett a berlini Luna Parkban, ahol az emberek oktató kíséretében zárt pályán gyakorolhatták a vezetést. 1955-ben Franke Hermann Harmening-t, egy ismert karosszériakészítőtt bízott meg egy sín nélküli vonatot elkészítésével. Harmening Volkswagen alkatrészek felhasználásával készítette el a mintapéldányt. Ez a vonat kezdetben Norderney-en közlekedett próbaképpen, Dünen-Express néven. Franke egy másik sínek nélküli vonatot is készíttetett a berlini Lindhorst céggel, amelyet eredetileg az Interbau idején a Állatkert és a Hansaplatz közötti földalatti alagútban akartak üzemeltetni, de ezt a tervet később elvetették. 1955 nyarától ezt a vonatot a berlini állatkert használta. Forrás: Landesarchiv Berlin Az építőanyagokra fókuszáló 1957-es Interbau kiállításra Franke egy újabb sínek nélküli vonatot épített Eduard Winterrel, egy berlini Volkswagen-kereskedővel együttműködésben. Később Franke megalapította saját busztársaságát, amely speciális buszokkal működött vásárokon, fürdőpartokon és repülőtéri előtéren. Henry Escher, aki a háború előtt Chemnitzben volt áruház tulajdonosa, és az 1950-es években Berlinbe költözött, az 1957-es Interbau kiállításon ismerkedett meg Franke-val. Escher üzleti lehetőséget szimatolt, és pályázatot nyújtott be a keskeny nyomtávú vasutak és a sínek nélküli vonatok üzemeltetésére a 1959-es dortmundi szövetségi kertészeti kiállításon. Miután megkapta a lehetőséget, megalapította a Henry Escher Ausstellungsbahn KG-t, és Dortmundba költözött. Három sínek nélküli vonat gyártását rendelte meg a Sollinger Hütte gyárban. A karosszériákat a hamburgi Fischbekben található Piotrowski cég szállította, amely korábban már gyártott néhány kiállítási buszt. Az évek során Escher fia, Heinz segítségével, aki a pálya nélküli vonatokért felelt, majd később unokája, Henry Escher Jr. segítségével is bővíteni tudta vállalkozását. Legismertebbek a kis vonatai, de flottájában legalább 12 pálya nélküli vonat és további nyolc elektromos kis hajó is volt. 1959 és 1979 között cége szinte minden németországi kertészeti kiállításon, valamint Rotterdamban és Amszterdamban is képviseltette magát. Minden megrendelést a megrendelők legnagyobb megelégedésére teljesített. Karlsruheban elnyerte a Szövetségi Kertészeti Kiállítás aranyérmét. Cégét később az Intamin vette át. Forrás: IG Porschelok Eschner járműveinek nagy részét a Kässbohrer Fahrzeugwerke-től vásárolta, amely elsősorban buszgyártó volt, de az 1960-as években számos közúti vonatot is gyártott. A KGST országok Az első ilyen jármű Csehszlovákiában szinte egy időben jelent meg, mint Németországban. Brünnben rendezték meg az első nemzetközi gépipari kiállítást, és a szervezők a vysoké mýtói Karosa céghez fordultak a szállítási feladat megoldása érdekében. A Karosa buszgyártó volt, de ami még fontosabb: 1948-as államosítása előtt Sodomka karosszériaépítő cégként volt ismert. Számos szakember maradt a gyárban, amely tűzoltó járművekkel, pótkocsikkal és más egyedi termékekkel is foglalkozott.   Forrás: Fortepan A két városnéző járművet Josef Klejch, a Sodomka egykori alkalmazottja tervezte. Az alapot egy AT 1521 nevű elektromos vontató képezte, amely a Děčínských strojírnách (Děčín-i Gépgyár) gyártmánya volt, és amelyet nagyobb akkumulátorokkal láttak el. Az akkumulátorcsomagot ügyesen elrejtették. A jármű teljes magassága 1640 mm volt, beleértve a vezető tetőjét is. A két vontató két pótkocsit húzott, amelyek egyenként 10 embert szállítottak. A két vonat színkombinációjában különbözött egymástól: az egyik piros-fehér, a másik kék-fehér volt. Csakúgy, mint a New York-i világkiállításon bemutatott városnéző vonat, ez a jármű is kapható volt, mint játékautó. A kiállítás teljes sikert aratott, több mint 2,3 millió ember látogatta meg. A sínek nélküli vonatokról a sajtó is bőven beszámolt.   1961-ben Kelet-Németország is csatlakozott a trendhez, amikor az erfurti kertészeti kiállításra a helyi közlekedési vállalat két, Framo alkatrészekből épített, 44 ülőhelyes vonatot készített. 1968-ban ezeket három, Magdeburgban összeállított, Barkas-alapú átalakított jármű követte. A régióban élő jóindulatú szellemről elnevezett Petermännchen járművek még mindig közlekednek Schwerinben, bár a karosszériát azóta felújították.   És mi a helyzet Magyarországon? Magyarországon az 1960-as években a megnövekedett turistaforgalom arra sarkallt két buszjavító műhelyt, hogy 1962-ben mikrobusz-vonatokat készítsenek. Az elsőt a Fővárosi Autóbuszüzem (FAÜ) műhelyében építették. A kiindulópont egy Nysa kisbusz volt. A szerelvény teljes hossza 14,6 méter volt, és 50 utast tudott szállítani. Először a Margitszigeten használták. A külföldi turisták azonban hamarosan panaszkodtak a külföldi nyelveken beszélő idegenvezetők hiányára – úgy tűnik, nem alkalmaztak hivatásos idegenvezetőket, hanem a busztársaság személyzete olvasta fel egy előre elkészített szöveget magyar nyelven. Látva az FAÜ-vonat sikerét, a MÁVAUT műhely is cselekvésbe lépett. Ez a műhely, amely főként vidéki buszjáratok üzemeltetésével foglalkozott, korábban már épített speciális karosszériájú buszokat. A formatervet Finta Lászlóra, az Ikarus ifjú tervezőjére bízták. Finat egy divatos megjelenésű, teljesen nyitott járművet tervezett, élénk színekkel és a utasokat védő műanyag tetővel. A járművet Nysa-motor hajtotta. Az első MÁVAUT-vonatot 1962-ben a Balatonon vetették forgalomba. Egy évvel később további 11 darab állt szolgálatba Székesfehérváron, Debrecenben, Zalaegerszegben és más városokban. Ugyanakkor idegenvezetőket képeztek ki a német turisták igényeinek kielégítésére. Forrás: Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum A FAÜ sem akart lemaradni, 1963-ban további hét Nysa-vonatot épített – köztük egyet egyedi, nyitott karosszériával. A MÁVAUT-vonatokat az 1970-es évek elejéig használták. Utána a járműveket a roncstelepre küldték, vagy óvodáknak adták kerti játéknak. A 2000-es évek elején egy MÁVAUT által épített A vontatót mentettek meg, amely jelenleg restaurálásra vár. Akit a MÁVAUT városnéző járatok története bővebben érdekel, azoknak Bajsz Gábor kiváló áttekintését ajánljuk.   A Margitsziget viszont nem maradt vonat nélkül. 1977-ben az FAÜ műhely utóda új vonatokat épített, amelyek egy UAZ 451-en alapuló mozdonnyal négy pótkocsit vontattak. Egy évtizeddel később ezeket kivonták a forgalomból, és további ötöt építettek, szintén UAZ-alkatrészek felhasználásával. Ezeket a 2010-es évek közepéig használták. Ma egy ilyen UAZ-alapú szerelvény megtekinthető a KPST Parkban Várpalota mellett.   A jelen és jövő A már említett Dotto mellett számos más vállalat is gyárt járműveket városnézéshez, kiállításokhoz és egyéb célokra. Franciaországban a „petit train” üzemeltetőknek van egy saját weboldaluk, amelyen megtalálható a Franciaországban még mindig üzemelő turisztikai vonatok térképe.   Néhány érdekesebb gyártó: Az Intamin, amely az élményparki játékok és attrakciók vezető szállítójává vált, továbbra is fenntartotta mobilitási üzletágát, és ma már számos elektromos, sínek nélküli vonatot kínál. Az STS Funtrain 1997-ben alakult Ausztriában. A Dotto-hoz hasonló járművek mellett egyedi, az ügyfelek igényeinek megfelelően kialakított járműveket is kínál. A holland ETS Soios néhány évvel ezelőtt bemutatott egy napenergiával működő vonatot, amelynek hatótávolsága 300 km, befogadóképessége pedig 96 fő. A szlovén Stoja elektromos motorokat és kiegészítőket gyárt. Ezen felül kínál egy elektromos, sínek nélküli vonatot is, amelynek maximális sebessége 25 km/h. A cikk eredetileg angol nyelven a Rare & Unique Vehicles magazin 12. számában jelent meg    

Dacia ilyen finom még nem volt! – Dacia Bigster Hybrid 155 teszt

2026.05.25.
Azt hiszem, megállapíthatom, hogy szeretem a végleteket az autózásban. Szeretem, ha egy autó célgépnek épül: terepre, pályára, stb. Szeretem, ha valami kompromisszummentesen mindenből a legjobbat akarja nyújtani: ezt a prémium autók tudják a legjobban. Ugyanakkor azt is szeretem, ha valami őszintén egyszerű és megfizethető akar lenni, hogy mindenki számára elérhetővé tegye a modern autózást, miközben okos és praktikus megoldásokkal igyekszek valami élhetőt kihozni a felhasználók számára a szűk paraméterekből. És az a helyzet, hogy ezt ma senki sem csinálja jobban a Daciánál. Nem véletlen, hogy az anyacég Renault Csoport is egyre több teret enged nekik, például a hétüléses Joggerrel, a hamarosan érkező, szinte kombi kasznis Strikerrel, vagy mostani tesztalanyommal, a Bigsterrel. Ezek az autók mind ugyanarra a CMF-B LS, azaz olcsósított kisautó padlólemezre érkeznek, mégis mind teljesen más karakterrel. A Bigster esetében például egy teljes értékű nagy testvért szántak a mára autóipari ikonná vált Dacia Dusternek. Ugyanolyan bitang 22 centis hasmagassággal, és váratlanul remek terepképességekkel (akár összkerékhajtással), de már 4,57 méteres hosszal és hatalmas, 667 literes csomagtartóval. Itt tényleg magasra kell ülni, tényleg klasszikus városi terepjárós a hangulat – ezzel egy időben a csomagokat is magasra kell emelni a csomagtérhez, ez nem biztos, hogy pozitívum. Nálam az egyik legkisebb 17-colos felnikkel járt, amik eltűnnek ezekben a hatalmas kerékjárati ívekben, összességében mégis egy komolyan vehető, mutatós és robosztus autó benyomását kelti, amivel egyáltalán nem ciki mutatkozni. Naná, hogy elsőre sokkoló a minősége. Eleve elképesztően olcsó hanggal és érzettel csukódnak az ajtók. A lehető legolcsóbb műanyagokból építkezik a komplett kabin. Az ezüstök már most kopnak, a kormányt pedig kifényesedő bőr utánzat fedi. A pótkerék szimplán a dupla csomagtér padló alsó szintjén kap helyet, míg az emelő oldalt, fedetlenül. Létezik egy számomra beazonosíthatatlan matt, kopós érzetű, enyhén ragadós puffasztott műanyag, amivel ez idáig csak kínai autók ajtóborításán találkoztam. Nos, ez valahogy beszűrődött a Bigster ajtajaira is, de ami még rosszabb, hogy még az ülések is ezt a ragacsos érzetű anyagot kapják. Ehhez még a kínaiak sem folyamodtak. Aztán persze vannak itt is direkt elrontott részletek. Mint a sofőr térde felé beívelt középkonzol, a viccesen homályos tolatókamera, vagy az ideiglenes pohártartó betét, ami pont nem jó semmire. Ugyanakkor a Dacia régen, és úgy tűnik, ma is nagyon ért hozzá, hogy mindezt elfeledtesse velünk, mert annyira szívlelhető társ lesz a hétköznapokban. Például a hátsó lábtér még a kategóriát tekintve is fejedelmi, az egyenes tetővonalnak köszönhetően pedig ugyanez mondható el a fejtérről is. Rövidek az ülőlapok, de nem fájóan. Olcsók a műanyagok, de szépen formázottak, és minden tökéletesen illeszkedik. Egy reccsenést sem hallani, olyan jó az építési minőség, bár ehhez hozzájárul a futómű hangolás is. Érzed, hogy szekér alatta a csatolt lengőkaros futómű, és a puha rugókból oldja meg az egészet, de valahogy mégis a budapesti, vagy ha úgy tetszik, kelet-európai kátyús utakhoz hangolták, és meglepően simán fut. Ugyanígy meglepetés volt számomra, hogy ezen a szinten is lehet ennyire remek felbontású, egyszerű, ám megbízhatóan gyors szoftveres hátteret adni mind digitális műszercsoport, mind infotainment kijelző tekintetében. Ja, és itt is ugyanúgy gombnyomásra kiiktathatóak a nem kívánt sofőrsegédek, mint bármelyik mai Renault-ban. Egyszer csak azon kapod magad, hogy élvezed használni. Pláne így, full hibrid hajtással, ami ad egyfajta olyan extra könnyedséget és finomságot neki, amit Dacia még nem tapasztalt. Hiszen a Bigster az első, ami megkapta a Renault híres-hírhedt körmöskapcsolós váltós hibrid hajtásláncát. Annak is rögtön a következő generációját kapta, ami már a Geelyvel közös Horse Powertrains együttműködésből szült 1,8 literes, négyhengeres szívómotorral operál. Az alap felállás maradt: mindig villanyról indul, és szinte egyáltalán nem érzékeny a gázállásra, mint egy Toyota például. Négy fokozat jut a benzinmotornak, kettő pedig a 49 lovas, váltóba integrált villanymotornak. Ennek megfelelően szokatlan a fokozat kiosztás, cserébe nagyon hatékonyan tudja visszatölteni a mindössze 1,4 kWh-s akkumulátort, hiszen olyan sebességtartományokban tartja magasan a fordulatot, ahol gyakran közlekedünk (például épp 50 km/h alatt). A legjobb városi fogyasztásom végül 3,8 literes átlag volt, de a 4,3-4,5 liter volt a jellemzőbb. Míg autópályán akár egészen 5,0 literig is felmehet az átlag. Ami még mindig borzasztó kevés egy ekkora autótól, ráadásul van annyira ügyes és finom ez a hajtáslánc, hogy még csak ne is kelljen tojásokon lépkedni hozzá. Oké, azért némi daciás életérzést ebbe is sikerült belecsempészni: még sose tapasztaltam olyat, hogy a villanymotor alacsony fordulaton – csak nagyon-nagyon finoman, de – rázza a gázpedált. Ugyanakkor a fokozatok és a motorok közötti váltás észrevehetetlen, hangtalan, és itt megadják a lehetőséget, hogy döntsünk a hosszútávú kigurulás vagy a fokozott visszatermelés között. Mindegy, úgyis mindenki az árára kíváncsi, nem igaz? Jelenlegi árlistája szerint kedvezményesen 10,9 millió forintról indul a hibrid Dacia Bigster. A mi jobban felszerelt változatunk már 11,6 millió forint, ami még mindig messze a kompakt hibrid SUV-k átlagára alatt van. Az egyetlen fejtörést a Kuga FHEV okozhatja, ami már 11,9 millió forinttól kínál összehasonlíthatatlanul jobb minőséget, egy jóval egyszerűbb, ezáltal megbízhatóbbnak ígérkező, és nem mellesleg erősebb hajtáslánccal. A Bigsterre jelenleg 5 év vagy 100 000 km garancia vonatkozik. További autós tartalmakért kövess minket Facebookon is!

Kelenföldi mozdonytűz - Mávinform: a menetrend helyreállítása éjszakáig is eltarthat

2026.05.25.
Azt írták, hogy a pótlóbuszok közlekedése a pécsi fővonalon - budafoki megállóval - Háros és Kelenföld között, míg a székesfehérvári vonalon Kelenföld (Etele tér) és Tárnok között köztes megállás nélkül történik. A győri (1-es) fővonalon az S10-es vonatok Budaörsig közlekednek, onnan indulnak vissza Tatabánya, Győr felé. Az oroszlányi S12-es vonatok Biatorbágyig közlekednek, onnan indulnak vissza Tatabánya felé. A Déli pályaudvarról 18.45-kor Bécsbe induló RegioJet (RJ 1068) csak Budapest-Kelenföldtől közlekedik. A székesfehérvári (30-as) fővonal, balatoni járatok közül az S36-os vonatok nem közlekednek, a székesfehérvári Z30-as vonatok Tárnokig közlekednek és onnan indulnak Székesfehérvár felé, míg a G43-as vonatok Hárosig közlekednek és onnan indulnak vissza Székesfehérvár felé. A Katica InterRégiók és a Déli parti InterRégiók Hároson fordulnak Székesfehérvár, Balatonfüred, illetve Siófok felé. A Tópart InterCityk Nagykanizsa és Tárnok között közlekednek. A többi InterCity (Bakony, Göcsej, Balaton IC, Kék Hullám IC) Székesfehérvárig közlekedik, onnan fordulnak Veszprém, illetve Siófok, Balatonfüred felé. A Vízipók sebesvonatok Székesfehérváron fordulnak vissza Balatonfüred felé és Érd alsó helyett az utasok Érd felsőn tudnak vonatra szállni. Az utasok a Déli pályaudvar és Kelenföld között a BKK járataival utazhatnak a jegyeikkel, de az Ingavonatok nem közlekedhetnek Kelenföld és a Déli pályaudvar között. Budafok, Albertfalva, Tétényliget, Kastélypark megállók a BKK-járatokkal érhetők el. A vasúti jegyeket is elfogadják a 140, 140A és 139-es autóbuszon, az M2-es metró (Déli-Keleti), M3-as metró (Kőbánya-Kispest és Deák tér), M4-es metró teljes vonalán, az 1-es villamoson Népliget és Kelenföld vasútállomás között, az 56A, 56, 17, 61 villamosokon a Déli pályaudvartól a déli végállomásukig, a 19, 49 villamosok teljes vonalán, a 87, 87A, 187 autóbuszokon, a 7-es, 33, 133E autóbuszokon, a 214, 213, 114 autóbuszokon, az Etele teret érintő összes, vasúttal párhuzamos elővárosi buszon, az M6-os, M7-es autópályán az összes távolsági Volán-járaton. A fennakadás ideje alatt a győri, az észak- és dél-balatoni, valamint a pécsi vonali feláras vonatok helyjegy nélkül is igénybe vehetők - olvasható a Mávinform oldalán.
Címkék: 

A Ford új szabadalma szerint egy parkoló autó magától arrébb állhat, hogy elkerülje az koccanásokat

2026.05.25.
Hamarosan megtörténhet, hogy egy leparkolt autó képes lesz önállóan elállni az útból, ha egy elszabadult bevásárlókocsi vagy hasonló veszély közeledik felé. Nemrég a Ford Global Technologies közzétette az „Mozgásban lévő tárgyak észlelésére szolgáló rendszer” címet viselő, US-12617393-B2 számú szabadalmat. A szabadalom egy olyan rendszert ismertet, amely képes felismerni a leparkolt autót fenyegető veszélyeket, és önállóan elmozdítani azt a helyéről. A szabadalmat eredetileg 2023. december 4-én nyújtották be, de csak ez év május 5-én tették közzé. A bejelentés – mint a legtöbb szabadalmi bejelentés – meglehetősen technikai jellegű, de egyszerűen fogalmazva egy járművet ír le, ami olyan érzékelőkkel van felszerelve, melyek képesek meghatározni a személyautó, teherautó, SUV stb. körüli mozgó tárgyak helyét és pályáját. A rendszer ezután veszélyességi szintet rendelne azokhoz a mozgó tárgyakhoz. Ha a veszély elkerülési reakciót indokol, a jármű önállóan elindul, hogy elkerülje az ütközést. Mielőtt azonban ténylegesen elindulna, a parkoló jármű fényjelzéssel vagy dudálással figyelmeztetné a közeledő tárgyat. Ha az ütközés szinte biztosnak tűnik, az autó elmozdulna az útból, feltéve, hogy van elegendő hely a biztonságos manőverhez. Ha nem tudja elkerülni az ütközést, videofelvételt és adatokat rögzítene az eseményről, ami később segíthetne a történtek rekonstruálásában. Ha ez a technológia a szabadalmi fázisból eljut a gyártásig, az újrafogalmazhatja azt, amit a járműbiztonságtól elvárunk. A mai autók segítenek elkerülni az ütközéseket vezetés közben; a holnap autói pedig megvédhetik magukat, amikor a sofőr nincs is a járműben. Természetesen maradtak kérdések is: Milyen gyakorisággal fordulhat ez elő? Mennyi helyre lenne szüksége a biztonságos elmozduláshoz? Hogyan fognak kezelni a szabályozók egy olyan járművet, amely emberi beavatkozás nélkül képes átpozícionálni magát? De ahogy az érzékelőtechnológia, a számítási teljesítmény és az autonóm rendszerek folyamatosan fejlődnek, az ilyen ötletek egyre kevésbé tűnnek sci-fi-nek, sokkal inkább a járművek következő, elvárt funkciójának.

Siklóernyőssel ütközött egy kisrepülőgép Ausztriában

2026.05.25.
Fotó: Forrás: Instagram/sab_thi  A rendőrség közlése szerint a 44 éves nő a Schmittenhöhe hegység csúcsáról indult siklóernyőjével Piesendorf felé. 13:15 körül, a Pinzgauer Hütte hegyi menedékház környékén egy Cessna típusú kisrepülőgép tűnt fel a levegőben, amelyet egy 28 éves férfi vezetett. A pilóta panorámarepülést végzett az Alpok felett, a siklóernyőst megközelítve pedig nem tudta elkerülni az ütközést – közölte a Kronen Zeitung. Az ernyőt darabokra szaggatta a gép propellere, a nő pedig elkezdett zuhanni. Szerencsére sikerült megőriznie hidegvérét, és aktiválta a tartalékernyőt, aminek segítségével aztán biztonságosan földet ért egy erdei úton. Ott a rendőrség helikopterrel vette őt fel, majd a Zell am See közelében lévő repülőtérre szállították. A történteket követően a repülőgép is le tudott szállni a repülőtéren, ahonnan nem sokkal korábban felszállt. Az esetet egyébként rögzítette a nő kamerája, a felvételt pedig megosztotta a közösségi hálón.

A Mini sorozatgyárthatja egyik érdekes koncepcióautóját

2026.05.25.
Alig tizenöt évvel ezelőtt, 2011-ben a Mini bemutatta Rocketman nevű koncepcióautóját, amely egy kifejezetten vicces kinézetű, háromajtós városi kisautó volt, nevéhez hűen űrhajóra emlékeztető külsővel. Az ötlet akkor sok koncepcióhoz hasonlóan a kukában landolt, azonban úgy tűnik, Miniéknél visszatérhet az elveszett űrrakéta. Holger Hampf, a Mini dizájncsapatának vezetője egy interjúban azt mondta, hogy a márka továbbra is gondolkozik az autó egy sorozatgyártott változatán. Szerinte a koncepció "izgalmas projekt", mivel a Mini kíváncsi arra, hogy mit lehet belepakolni egy "olyan kicsi, 3,6 méter hosszú autóba". A Rocketman tényleg egy nagyon kicsi autó volt. Kompakt, háromajtós, és majdhogynem ugyanolyan nagy (vagy kicsi, nézőpont kérdése), mint az eredeti, 1959-es modell. A fő különbség a karbonváz, amely a 2010-es évek elején még inkább űrhajóra emlékeztető kinézetet adott az autónak. Belül négy ember férhetett el, papíron kényelmesen, és hátul pedig egy igen izgalmas, kinyíló csomagtérajtót rejtett. A tetőn a Mininél megszokott módon a brit zászló helyezkedik el, azonban gravírozva, ugyanis a teljes tető üveg. A vonalai egyértelműen merítettek az eredeti modellből és az akkori futurisztikus dizájnelemekből egyaránt. A hátsó lámpa például kiemelkedett az autó testéből, kissé emlékeztetve az ötvenes évek amerikai autóinak hátsó, szárnyszerű lámpáira - amelyek természetesen szintén az űrhajóktól kölcsönözték a kinézetet. Hasonlóan a hátsó csomagtér ajtajához, az oldalsó ajtók is érdekesen nyíltak. Két forgópontjuk is volt, egyszer kiemelkedtek az autó oldalából, majdnem 90 fokban, majd onnan lehetett őket az autóval párhuzamosan nyitni. A piac jelenleg teljesen más, mint tizenöt évvel ezelőtt, és egy ekkora autó ma még messzebb van az átlagtól, mint akkor, a belső technológiai fejlettségéről nem is beszélve. Aztán ott van még a biztonsági szabályok hada, amelynek kisebb autók kevésbé tudnak megfelelni, mint nagyobb társaik. Azonban ott a másik oldal, hogy olyan híres kisautók térnek vissza, mint a Twingo, ötvözve a nosztalgiát a futurisztikussággal. Ez a Rocketmanben már eleve megvolt. Hampf szerint bármilyen új autót dobjanak is piacra, annak kiemelten biztonságosnak kell lennie, és a legfejlettebb vezetést segítő rendszereket is tartalmaznia kell, amely komplexitást és plusz súlyt jelent. Egy Rocketman koncepció-szerű modellnél ez nem csak rizikó, de dizájn- és helybeli kompromisszum. Hampf úgy fogalmazott, hogy a csapatával jelenleg is "tanulmányozzák ezeket a tényezőket". "Nem könnyű", mondta, "Azt meg kell hagyni." Arról nem beszélt, hogy a Rocketman mikor látható gyártósorra küldhető állapotban, de amint megjelenik, könnyen a fent említett Twingo vagy a Renault 5-ös elektromos versenytársává válhat. Érdekes egyébként, hogy egyre több gyártó fordul a kisautók felé, mivel a piac egyre csak telítődik a nagyobbnál nagyobb SUV-kkel, így az a szegmens hemzseg a versenytársakkal. Jelenleg a Twingo, az 5-ös és 4-es Renault vannak jelen, illetve utóbbi Nissan Micra változata, mind elektromos modellként. Könnyen lehet, hogy az új Mini is az lesz. Képek forrása: Mini

Erős szezonnyitó Barcelonában: Rossi Attila Moor két futamon összesen 9 pontot szerzett

2026.05.25.
Az első versenyen a módosított beállításokkal Rossi tempója érezhetően javult, és végül a 13. helyen ért célba, ami 3 bajnoki pontot jelentett számára. Fotó: RM92 Racing Team  A második futam 15 órakor rajtolt, amikor az aszfalt hőmérséklete már meghaladta a 50 °C‑ot. A csapat tovább finomította a motor beállításait, külön figyelmet fordítva az első gumi kopására, amely az első futamon okozott nehézséget. Rossi kiváló rajtot fogott, és folyamatosan javította pozícióját. A kockás zászló eredetileg a 11. helyen intette le, azonban a francia Gimbert az utolsó körben elhagyta a pályát, így a magyar–amerikai versenyző a 10. helyre lépett elő, ami további 6 pontot hozott számára. A két futam között Rossi összesen 8 másodpercet gyorsult, ami fél másodperc javulás körönként, ami jól mutatja, hogy a csapat megtalálta a motor beállításának helyes kiindulópontját. A cél a továbbiakban az, hogy erre építve versenyről versenyre tovább javuljon a tempó, és a mezőny élcsoportjában végezzen. A jelenlegi pontszámok alapján Rossi Attila Moor a 11. helyen áll a pontversenyben. Rossi Attila Moor: „Az első versenyen kicsit szenvedtünk még a beállításokkal, mert a verseny végére az első gumi nagyon elkopott. A második verseny előtt leültünk a csapattal és megbeszéltük, hogy vállalunk egy kis kockázatot egy másik beállítással, amellyel sokkal jobb tempót sikerült motorozni, és az előzések is jobban mentek. Már tudjuk a kiindulópontot, és ebből fogjuk versenyről versenyre a legjobbat kihozni. Köszönöm szépen a mérnököknek és a csapatnak a munkát és a támogatást!” A FIM MotoJunior Moto2-es mezőnye legközelebb június 14-én Portugáliában, Estorilban áll rajthoz.

Forradalmi változásokat hozhat a CO2 hasznosításában az SZTE tudósainak kutatása

2026.05.25.
Világszerte egyre nagyobb figyelem irányul a szén-dioxid elektrokémiai átalakítására, mind a tudomány, mind az üzleti világ részéről. Ez érthető is, hiszen ha sikerül hatékony és stabil módszert találni, akkor megnyílik a lehetőség arra, hogy egy üvegházhatású-gázt akár a keletkezés helyén feldolgozhassanak. Ezáltal amellett, hogy megakadályozzák a légkörbe kerülését, fontos ipari alapanyagot, elsősorban szén-monoxidot állíthatnak elő. Fotó: Szegedi Tudományegyetemen A szén-dioxid elektrolízisénél használható, hatékony, stabil, akár 5000 órányi folyamatos működésre is képes gázdiffúziós elektródok létrehozását tűzték ki célul a Szegedi Tudományegyetem kutatói abban a projektben, amelyre 399.174.676 forintnyi támogatást is elnyertek a Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Hivatal (NKFIH) által meghirdetett 2025-1.2.1-HU-RIZONT Nemzetközi Kiválósági Kutatási Együttműködési Program keretében. A projekt a Kulturális és Innovációs Minisztérium Nemzeti Kutatási Fejlesztési és Innovációs Alapból nyújtott támogatásával, a 2025-1.2.1-HU-RIZONT pályázati program finanszírozásában valósul meg. Bár a pályázati támogatást elnyert kutatási program idén március elsején indult, a témával már hosszabb ideje foglalkoznak az SZTE tudósai. „Nagyjából 10 éve kezdtük el az egyetemen a CO2 elektrokémiai átalakítására vonatkozó kutatásokat Janáky Csaba vezetése mellett. A nulláról indultunk, saját rendszereket, elektrolizáló cellákat kellett fejleszteni és persze a témában meglévő tudást gyarapítani. Az első fontos mérföldkő az volt, hogy a világon elsőként tudtunk stabilan működő, többrétegű elektrolizáló architektúrát létrehozni és működtetni. A következő lépcsőfok a hosszabb távú üzemeltetési eljárás kidolgozása, valamint minden korábbinál jobb működési eredmények elérése és publikálása volt. További fontos lépés volt, hogy sikerült olyan kísérleti eszközöket készítenünk, amelyek lehetővé teszik, hogy akár több ezer órán keresztül vizsgáljuk a folyamatot, annak minden paraméterét kontrollálva” – számolt be az eddig elért eredményekről Endrődi Balázs, a projekt szakmai vezetője. A CO2 elektrolízis során az egyik legnagyobb problémát a folyamat stabilitása jelenti. Ahhoz, hogy ipari körülmények között is megérje a folyamat működtetése, a jelenlegi, legfeljebb maximum pár ezer órás folyamatos működtetési időt jelentősen növelni kell. Az SZTE-n március elején indult, 3 éves kutatási program egyik fő célja a katód szerkezetének aktivitásra, valamint stabilitásra gyakorolt hatásának feltérképezése, majd ezek alapján jobb elektródok megalkotása. A szegedi kutatók vizsgálni fogják önhordó, valamint közvetlenül az ioncserélő membránra leválasztott katalizátorrétegek alkalmazhatóságát, valamint a katalizátorréteg porozitásának, illetve az abba adalékként beépített polimernek a szén-dioxid elektrolízisre gyakorolt hatását. A cél, hogy a feltárt szerkezet-hatás összefüggések alapján olyan elektródokat állítsanak elő, amelyekkel elérhető a legalább 5000 órás folyamatos üzemelés, ipari szempontból is releváns áramsűrűségen, és megfelelő energiahatékonyság mellett. „A most indult projektünk egy nagyon gyakorlatorientált kutatás, aminek sikere közvetlen hatással lesz az iparban keletkező CO2 újrahasznosítására. Világszerte nagy figyelmet kap most ez a téma, ami érthető is, hiszen a pozitív környezeti hatások mellett az az előnye is megvan az ipari kibocsátók számára, hogy szén-dioxid adó fizetése helyett értékes terméket állíthatnak elő. A terveink szerint, ahogyan az ezirányú kutatásaink során eddig is, ezután is beszámolunk majd a fontosabb eredményeinkről, talán az első ezzel kapcsolatos írásunk már idén megjelenik majd. A projekt végén pedig lesz egy olyan tudásbázisunk, ami az ipari szereplők számára is közvetlen értéket képviselhet a gyakorlati hasznosítás érdekében” – tette hozzá Endrődi Balázs. Az SZTE Interdiszciplináris Kutatásfejlesztési és Innovációs Kiválósági Központhoz (IKIKK) tartozó projektötletek gyűjtését, így a „Gázdiffúziós elektródok szén-dioxid elektrokémiai átalakításához (CRUTCHES)„ című projekt fejlesztését és a pályázat előkészítését az SZTE Stratégiai és Fejlesztési Főigazgatóság és a hozzá tartozó klasztermenedzsment koordinálta.

Oldalak

 

Az oldal fő támogatója