Mostanában egyre többen szállnak fel a restomod vonatra, ahol régi modelleket próbálnak a modern kor követelményei szerint újraalkotni és újragondolni, persze az egykori típus jellegzetességeit megőrizve. Akitől viszont nem láttunk jönni egy menő restomodot, az az Isuzu. Pedig ott volt nekik a Piazza, ami a megtestesült 80-as éves cyberpunk, most mégsem ehhez nyúltak hozzá, hanem egy váratlanabb modellhez: az Isuzu Dragonhoz, ami nálunk leginkább Opel Campo néven volt ismert. A Hungaroringen azóta teljesített szolgálatot egy ilyen pickup, amióta az eszemet tudom – talán a mai napig aktív. Egy nagyon megbízható igáslóról beszélünk, amire méltán lehet büszke a japán márka, ráadásul a mostani D-Max elődje. A Dragon Max koncepció egy 1988-as pickup modellre épül, ám a fényszóróit füstös hatású LED-ekre cserélték, a szögletes világításból pedig jutott a hűtőrácsra és a végtelenségig letisztított lökhárítókra is. Matt fehér fényezést szántak neki, mindezt 17-colos fekete felnikkel párosítva, amikre igényesen ültették rá a bódét. Hátul apró szárny teszi sportosabbá az összképet. Odabent az alcantara és bőr elemek uralkodnak, hogy meglegyen a prémium hatás, míg az erőt egy vadiúj 2,2-literes MaxForce turbódízel szolgáltatja 217 lóerővel és 550 Nm nyomatékkal. Természetesen a pickup tuning szülőhazájában, a Bangkoki Autószalonon leplezték le. További autós tartalmakért kövess minket Facebookon is!  

Ayrton Senna és Nelson Piquet idején verhetetlen volt a McLaren és a Brabham, de ne feledkezzünk meg a Forma 1 sikerkovácsáról sem, akinek jelentős műszaki megoldások köszönhetők. Gordon Murray tervezte a McLaren MP4/4 versenyautót, mellyel 1988-ban tizenhat Forma 1-es futamból tizenötöt nyert és világbajnokságot szerzett Ayrton Senna. A mérnökzseni fejlesztése a Brabham BT52 -es, mellyel Nelson Piquet 1983-ban szerzett F1-es VB-címet. Gordon Murray 1946 június 18-án született a dél-afrikai Durban városában. Csinált mindent a műszaki egyetem elvégzése után: versenyzett saját tervezésű és építésű sportautójával, az ő nevéhez fűződik Dél-Afrika első versenygépe, az IGM-Ford, mellyel 1968-ban állt rajthoz. A felújított darabbal két éve a Goodwood-i sebességfesztiválon száguldozott. Professzor Gordon Murray 1969-ben a Brabham Formula One Team állásajánlatára az Egyesült Királyságba költözött. Tizenhét évig volt technikai igazgató, ezalatt a Brabham két világbajnoki címet (1981 és 1983) nyert. Hasonló posztra szerződtette 1988-tól a McLaren három VB-címet szerzett és ötven futamgyőzelmet aratott. Miközben Gordon Murray megcsinálta az évszázad legjobb gépét, irányította az sportautókat fejlesztő és gyártó McLaren Cars Ltd-t is, melynek emlékezetes darabja volt a BMW motoros utcai Formula 1-es modell. A nagy autóimádó és gyűjtő, Jay Leno a XX. század legjobb autójának aposztrofálta és a vetélytársak is minden idők legnagyobb mérnöki teljesítményeként értékelték a McLaren F1-et. A teljesen karbonkarosszériás és fülkés háromszemélyes kocsiban középen ül a vezető, kuplung-, és féktárcsája is karbonból készült. A McLaren F1-ből 1992-tól 1998-ig106-ot gyártottak, ezkeből többet összetörtek, így a megmaradtak egyre értékesebbek az eredetileg sem olcsó - 634,5 ezer fontos - árnál. Akkoriban ez volt a világ első milliódollárnál drágább autója. Az USA-ban három éve a Sotheby’s árverésén kilencmillió fontért ütöttek le egy 1998-as McLaren F1 LM modellt. Nem véletlenül, hiszen a McLaren F1 versenypályás változata kétszer nyert világbajnoki címet, 1995-ben pedig 24 órás Le Mans futamot JJ Lehto pilótával. Nem kevésbé volt attraktív a Mercedes-Benz SLR McLaren program, melynek keretében több utcai sportkocsi és safety car született. A legendás mérnök 2005-ben elhagyta a McLarent és Shalford, Surrey-ben megalapította saját cégét, a Gordon Murray Design Limited-et. Az elmúlt évtizedben is zseniálisakat alkotott, neve fémjelez több karakteres versenyautót, munkagépet és városi minit. Murray mindig is a könnyű építésre fektette a hangsúlyt, ezért is választotta a karbont, mely nagy szilárdsága mellett jóval kisebb tömegű mint az acél, vagy akár az alumínium. Ez komoly megtakarítást jelent tankoláskor, ezért is alkotta meg Gordon Murray 2010-ben a T.25-ös minit, majd ennek továbbfejlesztett változatát, a Project M-et, mely tulajdonképpen az autó újragondolása az energiahatékonyság és a környezetbarátság jegyében, amit életciklus-elemzése is igazolt. A teszteknél 34 százalékkal kevesebb elsődleges energiát használt, mint egy hasonló méretű hagyományos autó. Az üléselrendezése hasonló, mint a McLaren F1-é, vagyis középen ül a vezető, mindkét oldalán pedig egy-egy utas. Fejlesztésében részt vett Osamu Goto, aki korábban a Honda F–1 igazgatója, aki később a Scuderia Ferrari Forma–1 kutatás-fejlesztési menedzsere lett, majd a Sauber vezetőjeként, aztán a Geo Technology Design tervezőjeként dolgozott. A motor tökéletesítésében közreműködött a Shell, mely a hajtómű és sebességváltó mozgó alkatrészeinek súrlódását minimalizálta, amivel nemcsak a fogyasztás és a károsanyag-kibocsátás csökkenthető, de növelhető az élettartam is. A Forma–1-es technológiával készült M-modell hossza 2,5 méter, szélessége 1,35 méter, magassága 1,6 méter, fordulási körének átmérője 6 méter, menetkész tömege 550 kg. Motorja 3 hengeres, 660 köbcentiméteres, 43 LE teljesítményű benzines. Maximális sebessége 156 km/óra. Fogyasztása 2,64 liter/100 km (70 km/órás tempónál). Gordon Murray nem csak a többszáz lóerős Formula autók, de a költségérzékeny fapadosok világában is eredményes mérnöknek bizonyult. Kilenc éve mutatták be az Ox nevű kisteherautó: a lapra szerelt furgon egyszerű szerszámokkal bárhol összeszerelhető, ami jelzi, hogy a sík elemekből építkező jármű a fejlődő országoknak készült. Egyetlen konténerben hat részlegesen összerakott jármű fér el, három ember hat óra alatt képes egyet működőképessé tenni. A Global Vehicle Trust cég szegecselt karosszériás Ox járművének tervezésében természetesen Gordon Murray is részt vett. Az egyszerű szögvasakból, zártszelvényekből és vízhatlan rétegelt-lemez karosszériát 2,2 literes, 98 lóerős Ford dízelmotor mozgatja, hatfokozatú kézi váltón át. Az Ox platójának felhajtható padjain tízen utazhatnak. A négy méter hosszú jármű fülkéje három személyes, a vezető ebben is középen ül, ahogy a McLaren F1-ben és a Project M miniben, ami kedvező a stabilitás szempontjából, és az sem utolsó szempont, hogy a különböző piacok közlekedési rendjeitől függetlenül exportálható, mert nem kell bal,- és jobb-volános változatot gyártani... A vezetőközpontú prémium szuperautó-gyártó, a Gordon Murray Automotive (GMA) most bejelentette, hogy Gordon Murray CBE professzor tervezői és mérnöki munkáinak 60. évfordulóját ünnepli a 2025-ös Goodwoodi Sebesség Fesztivál központi rendezvényeként. A GMA szoborral is megkoronázza az ünnepe a Goodwood House előtti gyepen. Gordon Murray professzor, a csoport ügyvezető elnöke: „Hatvan éve élvezem a tervezési és mérnöki kihívást, hogy feszegessem a lehetséges határait, legyen szó versenykocsikról, vagy országúti autókról. A Gordon Murray Automotive manapság gyártott szuperautókat minden olyan ármű ihlette, amelyet terveztem, versenyeztem, birtokoltam. A könnyű dizájn, az innovatív anyaghasználat, a legújabb technológiák és még a fizika törvényeinek meghajlítása is beletartozik minden tevékenységünkbe.” A Fesztivál of Speed ideje alatt a GMA és Murray által tervezett modern kori szuperautók színpadon lesznek A központi márkaként a GMA a Goodwood House előtt, a Supercar Paddockban is kiállítja a teljes választékot és a Goodwood Cricket Pitch-en lesz egy különleges GMA szuperautó premierje. Gordon Murray művei: 1974: az első kompozit hátsó szárny a Brabham BT44-en. 1976: az első karbonfék a Brabham BT45-en. 1978: az első karbonpanel versenyautón, Brabham BT49. 1982: az első kompozit bukókeret, Brabham BT52. 1992: az első teljesen karbonból épített utcai sportkocsi, a McLaren F.1. 1992: az első karbon kuplungtárcsás utcai sportkocsi, a McLaren F.1. 1999: nagy sorozatban, olcsóbban gyártott kompozit technológia a Forma1-ben 2003: az első sorozatgyártású karbonrendszer, melyet a Mercedes McLaren SLR-nél alkalmaztak. 2008: Gordon Murray Design Limited kifejleszti az iStream® gyártási rendszert. 2015: Yamaha 'Sports Ride tanulmánymodell. 2016: lapraszerelt Ox kisteherautó. 2025: GMA szupersport-autó. Fotók: Gordon Murray Ltd, GMA, Joseph Harding, LSB További autós tartalmakért kövess minket Facebookon is!  

Az autógyártásban is szárnyakat bontogató technológiai óriás REEV-jét (range extended electric vehicle) egy kínai autóbloggernek sikerült lencsevégre kapnia. A fotók hitelesek, valóban a Xiaomi SUV-ját örökítették meg, ugyanis a vállalat logóját kilátszik az álca alól. Az is kiderült, hogy a modell Kunlun névre hallgat,  Ázsia egyik leghosszabb, nyugat-kínai hegységének nevét viseli. A névazonosság találó, ugyanis az autó robusztus.  A kínai szaksajtó tudomása szerint jövőre fogják bemutatni. A kémfotókból ítélve az autó küllemében kockás-dobozos elrendezésű, és semmi se emlékeztet az első Xiaomi modellre, az SU7-re. Stilisztikai rokonság nyomokban sem fedezhető fel. Lerí róla viszont, hogy a tervezőket inkább a családközpontúság vezérelte, semmint a stílus iránti hűség. Tavaly kiszivárgott a projektben résztvevő Boschtól a Xiaomi technológiai menetrendje, amelyből kiderültek a Xiaomi tervei, jelesül, hogy két autót akarnak az idén piacra dobni: az SU7 Ultrát – ez már megtörtént  - és a vállalat első SUV-ját. Utána érkezik a REEV rendszerű SUV.  Mindkét SUV hátsőkerékhajtású lesz, és a Bosch újgenerációs IPB 2.0 inteligens fékrendszerrel lesz ellátva. A Xiaomi első, ugyancsak elektromos modelljét, a SU7-et tavaly márciusban kezdték forgalmazni, de csak Kínában, és 24 óra alatt lekötötték az egész éves gyártási kvótát. Az idén február végén piacra dobott SU7 Ultra 1548 lóerős elektromos szupeautóra másfél óra alatt tízezer rendelést adtak le, ugyancsak lekötve az éves kvótát.  A telefongyártó harmadik autóját, a Yu7 crossovert épp a minap mutatta be fotókon az autó forgalmazási engedélyét adó ipari és információtechnológiai minisztérium. A crossover stílusában teljesen olyan, mint az „elsőszülött” szedán, csak némileg testesebb.  

A videó a képre kattintva indul!