Thaiföldre indulás előtt kiváltottam a nemzetközi jogosítványt, az volt a tervem, hogy bő 20 év után újra motorra pattanok, majd néhány óra, egy-két nap ráhangolódás után az asszonyt is magam mögé ültetem. Életem párja nem volt elragadtatva az ötlettől és ez erősödött benne, amikor megérkeztünk és közel két óra alatt tettük meg a taxival a kevesebb, mint 40 kilométeres távolságot a repülőtér és a szállás között. Mint később kiderül, nem is igazán a forgalmi csúcsban.
Tankolásra várók sora a benzinkúton
Normál mennyiségű autó, temérdek robogó és motor, európai szemmel közlekedési káosz, ami ugyan működik, de a baloldali közlekedéssel nehezítve a magyarnak nem túl hívogató. Azután az első éjszaka hallottunk egy óriási csattanást, amiről másnap kiderült, hogy egy magyar turista kanyarodott bérelt motorjával egy kis sétabusz elé és súlyosan megsérült, kórházba került. Kár esett a helyi hatóságok által vétlennek kihozott thai járműben is, csak ez maga ez maga kétmillió forintos plusz kiadást jelentett a családnak.
Ezzel a súlyos balesettel új értelmet nyertek a Phuketen működő Magyar Központ munkatársának szavai, aki sok érvvel alátámasztva úgy beszélt le a motor bérléséről, hogy nekik is volt kölcsönözhető járgányuk, nekem meg érvényes jogosítványom a robogónál nagyobb motorkerékpárra. Van ugyan Thaiföldön kötelező biztosítás a bérelt motorokra, de az nagyon alap szintű, és nem fedezi a motor sérülését vagy harmadik fél vagyontárgyainak kárát. Az élethosszig tartó rokkantsági járadékot meg különösen nem…
Minden talpalatnyi hely kell parkolónak
Ezzel együtt az volt az érzésem, hogy rajtam kívül szinte az összes európai és orosz turista motorozik, szépen pörögtek a kölcsönzők, volt belőlük rogyásig a szezonon kívül kevesebb, mint 10 ezer állandó lakosú Karonban. A bérbeadók kedvesek, az egyik kölcsönzőt például mini kávézónak néztem az utcáról is látható kávégép, plusz a néhány asztal és tucatnyi szék miatt. Kértem kávét, kaptam is, de fizetni nem engedtek, az ital ugyanis csak ajándék a motort bérbe vevőknek. Jó benéztem…
Arrafelé mindenki motorozik, cserébe viszont senki sem biciklizik. Annyira, hogy mindössze egyetlen viseltes drótszamarat láttam, azt is jó régen letámasztották már, gurulni pedig egyet sem. Mondjuk, a domborzati viszonyok meg a napközben bőven 30 fok feletti hőmérséklet mellett nem is tűnt praktikus közlekedési, szállítási eszköznek.
Nem látszik, de ezen tízen utaznak
Okostelefonos alkalmazással nem csak taxit, motort is hívhat a turista, a szolgáltatást nyújtó pedig akkor sem jön zavarba, ha két átlagos testalkatú kínai vagy éppen európai hölgy akar mögé ülni, vele egyszerre utazni – természetesen nagyon ki pénzért. A hárman-négyen egy motoron arra teljesen megszokott, de láttam teljes háromgyerekes családot is a két szülővel két keréken, apróbb gyermekekkel.
Ennél is több ember helyváltoztatására alkalmas eszköz arrafelé a motor, de akkor már oldalkocsi kell hozzá. A létszám ilyenkor könnyen tíz fölé is mehet, igaz a helyiek átlagos magassága és súlya nagyban segíti a hatékony kihasználást. Ehhez persze némileg erősített szerkezet szükséges, arrafelé könnyen megduplázzák, triplázzák a rugóval kombinált lengéscsillapítók számát. Mind a motoron, mind az oldalkocsin.
Megerősítve - a lengőkar és a küllő is bordázott betonacél
Az oldalkocsik építőinek legfontosabb és leggyakrabban használt nyersanyaga a bordázott betonvas, ami persze acél. Ez az elem arra is alkalmas, hogy erősebb lengőkart alakítsanak ki belőle, és a küllőket is helyettesíti, ha nagyobb teherbírás kell. Az pedig gyakran szükséges, elképesztő mennyiségű és súlyú áruval képesek megpakolni egy-egy oldalkocsis motort.
Minden valamire való ital- zöldség- és élelmiszer nagykereskedőnek – a nagy itt a helyi viszonyok mellett értendő – van egy vagy két oldalkocsis motorja, és ha jön a szállodából, az étteremből vagy a boltból a megrendelés, az gyorsan és rugalmasan teljesíthető. Ahogy kérhető a gázpalack vagy éppen a ballonos ivóvíz gyors házhoz szállítása is.
Időtálló oldalkocsi bekötés...
Nagyon gyakori alkalmazása az oldalkocsis motorkerékpároknak a helyi „lacikonyha”, ami ilyenkor egy, nem ritkán két ember munkahelyét is jelenti. Ha az állam adna valamiféle segítséget az oldalkocsis motorkerékpárok vásárlásához, azt nyugodtan nevezhetnénk munkahelyteremtő támogatásnak. De nem ad, és ennek csak egyik oka, hogy nincs igazán „gyári” oldalkocsi. Amit én láttam, az mind házilagos kialakítású volt, strapabíróságban azonban erősen túltervezve.
Oldalkocsis motorkerékpárról mindent is árulnak Thaiföldön, de amit az európai szem azonnal észrevesz, az a mozgó helyi gyorsétkezde. Ahogy a művelt magyar mondja: street food. Kilencven százalékban sült csirke, a maradékban hal és egyéb frissen készült élelmiszer a kínálat. A gázpalack minden ilyen guruló büfének elengedhetetlen kelléke, az akkumulátorról működtetett hűtőpult, -szekrény már nem annyira. Tört jéggel hűtik a nyers árut, de ha megszakad valahol a hűtési lánc az nagyon meg tudja viselni a bátrabb – és olcsóbb kajára vágyó – európai ember gyomrát…
Oldalkocsis street food
Korábban már írtam, hogy Thaiföldön negyedakkora a személyautó-sűrűség, mint nálunk, ugyanakkor a járműpark átlagéletkora csak fele a 16 év körüli magyarnak. A gépjárműsűrűség azonban a temérdek robogónak és motornak köszönhetően jóval nagyobb a mienknél.
2024–2025 körül kb. 44,8 millió regisztrált jármű volt Thaiföldön, beleértve a motorokat/robogókat is, hozzávetőlegesen 625–630 jármű jut 1000 lakosra, ha minden típusú közúti jármű szerepel a számításban. És szerepel, arrafelé a legkisebb robogónak is van rendszáma. Magyarországon kb. 510–520 gépjármű jut 1000 lakosra, ha minden regisztrált közúti járművet figyelembe veszünk. A különbség oka: nálunk 20, Thaiföldön több mint 300 robogó és motor jut ezer lakosra.
Oldalkocsis street food 2.0
További autós tartalmakért kövess minket Facebookon is!