Mi az a tervezett avultatás?
Az mondják, hogy ezzel kényszerítik a gyártók a fogyasztókat arra, hogy újra vásároljanak. Erről mindig az izzógyártók története jut eszembe, amikor összefogtak, és együtt maximalizálták az izzók élettartamát 1000 órában. Ezzel pedig elérték, hogy a fogyasztók több izzót vásároljanak. Ez a történet pedig a tervezett avulás első példája volt. A tartós fogyasztási cikkeknél, főleg a járműveknél nem beszélhetünk ehhez hasonló avultatásról. De tény, hogy a ma gyártott autók minősége, és tartóssága más ívet jár be a 30-40 évvel ezelőtti filozófiánál. Ettől függetlenül egy olyan vagyontárgy maradt a gépkocsi, amit nagyon sokan minél tovább szeretnének gondtalanul használni, így próbálnak vigyázni rá. Nézzük hát, hogy mivel tudjuk növelni az autóinkban működő alkatrészek élettartamát.
A kuplungra figyelni kell
A kuplung jut eszembe először, ha arra gondolok, mivel lehet gyorsan tönkretenni valamit az autón. Tanulóvezetők, botlábúak, idősek, már jönnek is a sztereotípiák a kuplunggyilkos karakterekre. Pedig nem csak a vezetői képességek befolyásolják az élettartamát, hanem a felhasználási terület. Mert bőven elfut százötvenezer kilométert egy kuplung abban az autóban, amit zömében autópályán használnak. De ha valaki sok emelkedőn közlekedik, vagy mélygarázsban tartja az autót, biztosan számíthat arra, hogy nem fog elmenni ennyi kilométert. Persze ezek a körülmények, amiket nem tudunk kikerülni, viszont felhasználóként növelhetjük az élettartamát a helyes kuplunghasználattal. Erre jöjjön néhány példa. Például ne álljunk percekig a sorompónál benyomott kuplunggal. Ezzel feleslegesen terheljük a kinyomócsapágyat, és a kuplungszerkezetet. De a hosszú kuplungcsúsztatás, vagy a kuplung pedálon tartott láb is az idő előtti kopáshoz vezethet. Végül pedig egy saját tanács, amit mindig alkalmazok, főleg nagyobb köbcentis dízel motorok esetében, hogy mindig benyomott kuplungpedállal indítom az autót, amit megköszön a kuplung, de a kettőstömegű lendkerék is.
Motorindítás, ezt is ésszel érdemes
Járassuk, indítgassuk, melegítsük? Mennyi kérdés, de ha valakiben már felmerül, ott legalább a szikrája megvan annak, hogy a legjobbat akarja autójának. Nos, napi szinten találkozom olyan autósokkal, akik beindítják autójukat, kiállnak a ház elé a garázsból, aztán leállítják. Majd eltelik pár perc, és újra indítanak, és utána indulnak dolgukra autójukkal. Ezzel a felesleges procedúrával a motor élettartamának szempontjából a legtöbbet ártanak, mivel a kopás 90%-a hidegüzemben keletkezik, amikor még nem épül fel az olajnyomás. Persze a ma kapható szintetikus motorolajok, és a bennük lévő adalékcsomag nagyobb biztonságot ad, de lefogadom, hogy bármelyik mérnököt kérdeznék, mindegyik lebeszélne erről a rossz szokásról. Érdemes járatni indulás előtt? Teljesen felesleges a hosszú percekig tartó melegítés, még télen is. A lényeg, hogy megvárjuk, amíg felépül az olajnyomás, ami maximum fél perc, és utána már terhelhetjük az autót, ami azt jelenti, hogy közepes fordulatszám tartományban elindulhatunk vele, menet közben sokkal gyorsabban bemelegszik, és eléri az üzemi hőmérsékletet. Végül, pedig ha már szeretnénk megóvni a motort, és növelni élettartamát, akkor ne sajnáljunk áldozni az évenkénti olajcserére. Sajnos gyakran belefutok olyan tulajdonosokba, akik csak a műszaki vizsgáztatás alkalmával gondolnak az olajcserére, így túlhordják, vagyis meghaladják a gyártói ajánlást, ami általában adott kilométert, vagy egy évet jelent. Főleg, ha gyakoriak a rövid üzemek, és a sok hidegindítás, akkor fontos, hogy a motorolaj is időben legyen cserélve, hiszen pont ezzel az üzemmel kap nagyobb terhelést, és a benne lévő adalékok hamarabb elveszítik pozitív tulajdonságaikat.
Kormánytekergetés
Miért nem szabad tekergetni a kormányt álló helyzetben? Amíg még nem voltak szervomotorok, addig ez a kérdés fel sem merült, hiszen minden sofőr tudta, hogy ott lesz az izzadságcsepp a homlokán, ha ezzel próbálkozik. Így mindig akkor kormányoztunk, amikor mozgásban volt az autó, és érdekes módon úgy sokkal könnyebben is ment. Manapság már minden autóban szervokormány dolgozik, ettől aztán kényelmesebbek lettünk, és elfelejtettük azt, hogy álló helyzetben nagyobb terhelésnek van kitéve a kormánymű, így ilyenkor nem érdemes tekergetni a volánt. Illetve az sem tesz jót, ha ütközésig tekerjük a kormányt. Amit legtöbbször parkolóházakban szoktam hallani, ahol szűk manővereknél izomból kitekerik végállásig, és a kormánymű ezt egy erőteljes kattanással, és kicsi ütéssel jelzi is a sofőrnek, hogy már nincs hova forgatni. Ha az ilyen mozdulatok rendszeressé válnak, akkor a szervomotor idő előtt tönkre mehet, és ebben az esetben már a kormányművet is érdemes átnézetni.
+1 amit sokan elfelejtenek
A klímaberendezés karbantartására kevesen figyelnek. Nagyjából úgy vannak vele, mint a fékfolyadék cserével. Amíg rendeltetésszerűen működik az üzemifék berendezés, addig mi értelme foglalkozni vele? Ez ugyanígy van a klímával is. Amíg hűt, addig működik. Ha kicsit büdös, akkor esetleg majd gondolkodunk a tisztításon. De mégis mivel növelhetjük az élettartamát a drágán felújítható kényelmi extrának? A klímaberendezés egyik, ha nem a legdrágább egysége a kompresszor. Amit nem csak a klímagáz, hanem a saját olaja is ken. Ezt pedig időnként nem árt átvizsgáltatni, ugyanúgy, mint a komplett klímarendszert. Hiszen egy átlagos autó a hűtő közegének 5-10%-át is elveszítheti évente, ha bárhol az átlagostól akár csak egy kicsit is nagyobb a tömítetlenség. Mire viszont felhasználó ezt észreveszi, már lehet, hogy késő, így 2-3 évente akkor is érdemes áldozni egy klímatisztításra, és karbantartásra, ha egyébként semmi hibára utaló jel nem jelentkezik.
Egyebek
A fényezés, és az utastér tisztántartása is evidens, mindkettő értéknövelő tényező lesz eladásnál, és sokat elárul használójáról is az autó állapota. Tudom, hogy a napi használatú autóknál, főleg kisgyerekes üzemben ezt nagyon nehéz beütemezni, de kéthetente egy szombat délutánból másfél órát talán el lehet csípni egy mosásra, vagy porszívózásra, és akkor lesz vallathatatlan az autó állapota. Mert mindig könnyebb a gyakori kisebb tisztítás, mint a ritkább nagygenerál. Végül pedig egy őszinte vallomás: nagyon szeretném, ha több harminc éves, pedáns rendben tartott Carina E bácsiautóval találkoznék nap, mint nap, de sajnos a világ nem ebbe az irányba halad. A bonyolultabban felépített, újabb autók üzemeltetése drágább, és nekünk, laikusoknak kevésbé átlátható lehet. Az viszont biztos, hogy a kímélő használatot, törődést, és karbantartást bármelyik koraszkban gyártott négykerekű megköszöni.