Egy friss IDCP (nemzetközi járműipari kutatóintézet) tanulmány szerint Franciaországban az elektromos autót használók 89%-a(!) akkor is a márkaszervizbe viszi az autóját, ha azon már régen nincsen garancia. Mi lehet ennek az oka? Rávághatnánk, hogy a francia életszínvonal megengedi, hogy ne kelljen olcsóbb szervizeket keresgélni. Csakhogy a tanulmányban a miértekre is rákérdeztek és az eredmények azt tükrözik vissza, hogy a viszonylag új technikának számító elektromos járműveket egyszerűen nem hajlandók kisebb szervizekre rábízni. Egy Toyota Prius töltődik az ELMÜ egyik budapesti töltőpontján Minden bizonnyal azt gondolják, hogy ezek a kocsik a technológiájukban annyira eltérnek a hagyományosnak mondott társaiktól, hogy biztosan különleges szakértelmet igényelnek. De mit nevezünk hagyományos autónak? Hagyományos, amit benzin, vagy dízelmotor hajt és ebben nem segít semmilyen egyéb erőforrás. Sokan azonban nem veszik figyelembe, hogy a hagyományosnak mondott autók sem maradtak ugyanolyanok, még a legkisebb időintervallumot vizsgálva sem. Gondoljuk át gyorsan! A szekerek korában előbb semmi nem volt a lovak mögötti alkalmatosságon. Aztán – a kocsiak nem kis büszkeségére – kifejlesztették a gyorsjárású, különleges eljárással készülő kocsit. Később kapott lámpát, még később elektromosan. Jött a belső égésű motor, innen már ezek hajtottak. Aztán lett az autókban fűtésrendszer, automataváltó, és így tovább. A fejlődés egy percre sem állt le és amelyik szerviz csak a „hagyományos” autókat tudta javítani, hát az hamar elvérzett. Bárkire rábízzuk a benzines, vagy dízel autónkat? Éppen a fenti téves gondolkodásmód vezet oda, hogy a hagyományosnak gondolt járműveinket szinte bárkire rábízzuk. Pedig egy bőven tizenéves autóban is olyan technológiák vannak felsorakoztatva, amelynek diagnosztikájához, fizikai vizsgálatához majd javításához is különleges szakértelem és tudás szükséges. Nem is beszélve az újabb autókról. Egy új autóra kapott 4-7 év garanciaidő letelte után a független műhelyekben megjelennek az autók, amikkel még soha nem találkoztak. Ha egy szerviz nem áldoz pénzt és energiát a tanulásba, abba, hogy lépést tartson a tudása a technológia színvonallal, az jó eséllyen egyszerűen nem tudja majd megjavítani az újabb kocsikat, mert nem ismeri a működésüket. Emlékszem annak idején, a rendszerváltást követően csak a butább autószerelők hittek abban, hogy a régi szocialista autópark javításából meg lehet majd élni. Az okosabbja azonnal a nyugati típusok felé fordult, és ha verejtékkel is, de megtanulta a fejlettebb kocsik technológiáit. Ha színvonalas, akkor drága Ha egy szerviz elmegy például a járműipari beszállítók által szervezett tanfolyamokra, az egyrészt nem kevés pénzbe kerül, másrészt a tanfolyamok idejére kiesik a munkából. Ezt a tudást utána meg fogja fizettetni az ügyfelével, tehát a hozzáértő szerviz azonnal drágább lesz. Említsük még meg a technológiai jellegű beruházásokat, mint például a célszerszámok, vagy a korszerű diagnosztikai berendezések beszerzése, hogy a legmodernebb technikák szervizeléséhez szükséges infrastruktúráról már ne is beszéljek. Az olcsóbb sokszor drágább lesz Hasonló témájú cikkek után már többször vádoltak meg azzal, hogy támogatói kényszerből tereljük az olvasókat a márkaszervizek felé. Pedig erről szó sincsen, egyszerűen ők értenek hozzá a legjobban. De nem is ez a lényeges szerintem. Szakértői praxisomban sok olyan történetet hallok autótulajdonosoktól, hogy ilyen-olyan szervizek után végül a márkaszervizbe vitték a kocsit, hátha ott tudnak rajta segíteni. Adódik a kérdés, hogy vajon az ilyen-olyan szervizekben (sokszor számla nélkül) otthagyott pénz elköltésének mi értelme volt, ha egyszer nem tudták megjavítani a kocsit? Egyszóval a nem különleges (elektromos vagy hibrid) hajtásláncú autókhoz is különleges szakértelem és felszerelés szükséges. Annál inkább igaz ez, minél fiatalabb az autó.