Az ICDP öt, az autóipart felforgató trendet jelölt ki, amelyek figyelembevétele elkerülhetetlen mind a gyártók, mind a kereskedők és más piaci szereplők számára, amennyiben a jövőben (is) sikeresek akarnak lenni. Az alternatív üzemanyagok terjedése, az önvezető autók fejlődése, az 5g hálózatokon „összekapcsolt” autók és más eszközök, a városokban való autóhasználat korlátozása és nem utolsó sorban a közlekedés szolgáltatásként való értelmezése egytől egyig hatással vannak a jövő mobilitására. E folyamatok hatását persze lehet egyesével vizsgálni, de mindenekelőtt azt fontos látni, hogy egymás katalizátorai és gyakran függenek is egymástól. A környezetvédelmi szempontok és a kifogyóban lévő olajkészletek együttesen indították el az alternatív (elektromos, hibrid) hajtásláncok terjedését. A városi levegő minőségjavításának célja hozza el a használati korlátozásokat, amik persze nem vonatkoznak az alacsony károsanyag-kibocsátással működő alternatív hajtáslánccal szerelt modellekre, ami újabb lökést ad a környezetbarátabb modellek iránti keresletnek. A korlátozások mindeközben az embereket a közösségi közlekedés használata felé terelik, segítve ezzel a közlekedést szolgáltatásként értelmező kezdeményezéseket. A végső cél persze a környezetszennyezés redukálása mellett a folyamatos dugók enyhítése, ami pedig az „összekapcsolt”, egymással kommunikáló autók fejlesztését is motiválja. Végül pedig mindezt lovagolná meg az önvezető autó, tulajdonos nélkül, mindig a legoptimálisabb útvonalon közlekedve, magasabb kihasználtsággal. Kérdéses, hogy ezek a trendek mennyire gyorsan fogják átalakítani városaink közlekedését. Egyesek szerint néhány éven belül radikális változások következnek, ugyanakkor az ICDP kutatói úgy látják, hogy még bőven van idő, mire saját autó nélkül, önvezető elektromos/hibrid/egyéb alternatív meghajtású autóval közlekedünk majd a városban. Az e-autók terjedése megállíthatatlannak tűnik, ugyanakkor a legtöbb előrejelzés szerint 2025-ben az eladott autók legfeljebb 25%-a lesz elektromos Európában. Soknak tűnik, de ha az autóállományhoz viszonyítjuk, cseppet sem az. Az ICDP várakozásai szerint hét év múlva a francia autópark 7,9%-át adják majd az elektromos autók, amivel első helyen állnak a kontinens nagy piacai között. Persze vannak kivételek, a széleskörű állami ösztönzők hatására Norvégiában nyilván jelentősen magasabb érték várható, de az északi ország sok tekintetben élen jár, ami nyilvánvalóan nem olyan meglepő, tekintve, hogy a bolygó egyik leggazdagabb országáról beszélünk. Az önvezető autók már itt vannak, ugyanakkor a jelenleg elérhető legfejlettebb – 3-as szintű – modellek csak megkönnyítik a sofőr dolgát, de nem helyettesítik. Mire elérünk a teljes önvezetésig (5. szint), még számos, nem csak technológiai, hanem morális, etikai és szabályozási problémát kell megoldani, ami várhatóan nem fog megtörténni a következő évtizedben, de egy ICDP konferencián lezajlott vita alapján az azt követőben sem valószínű. Szintén sokat kell még várnunk, mire az autók valóban kommunikálni tudnak egymással. Technológia már van hozzá, csak sajnos nem minden esetben működik úgy, ahogy annak kellene. Ahhoz pedig, hogy valóban hatással legyen a városi közlekedésre, az állomány jelentős hányadának kellene rendelkeznie a gépek közötti kommunikáció technológiájával. A magyar átlagos autó jóval több, mint tíz éves, így nem érdemes a 2020-as évek végéig különösebben számítani bármilyen komoly átalakulásra. Sőt.. Az autóhasználat korlátozása elősegíti a technológiai fejlődést az újfajta szolgáltatások terjedését, de nem igazán befolyásolja a vágyunkat arra, hogy saját autót birtokoljunk. Az ICDP felmérése szerint az európaiak mindössze néhány százaléka tudja elképzelni, hogy valamilyen szolgáltatás, vagy szolgáltatások kombinációja alkalmas legyen a saját autó meglétének kiváltására. Márpedig amíg az emberek saját autót akarnak, állam legyen a talpán, amelyik ebben korlátozni tudja (meri) őket. A közlekedési szolgáltatást nyújtók, mint a car-sharing és hasonló ötletes kezdeményezések óriási üzletet jelentenek. Már most, 2018-ban is egy több milliárd eurós üzletágról beszélünk, csak sajnos van egy „apró” probléma. Ezek a szolgáltatások népszerűek, ennek ellenére általánosságban elmondható, hogy veszteségesek. Olyan modellre építeni a városi közlekedést, ami csak veszteséget termel? Aligha. Ha a teljes képet nézzük, láthatjuk, hogy bár a változás elindult és körvonalazódott, hogy milyen irányba halad majd a közlekedés világa, még hosszú időnek kell eltelnie, mire tényleg új alapra helyeződik a városi mobilitás.