A közúti ellenőrzések alkalmával azok a járművezetők, akiknél mindent rendben találtak, alkoholmentes pezsgőt kaptak ajándékba. Fotó: police.hu A nap folyamán szankcionálásra nem került sor, az egyenruhások szükség esetén felhívták az érintettek figyelmét a hiányosságokra.

Miután a korábbi évek rendező országai közül Chile, Argentína és Bolívia is visszalépett az eseménytől, és csak Peruval sikerült megállapodni, a versenyt szervező francia ASO-nak nem maradt más választása, mint egyetlen országban megrendezni az év leghosszabb és legnehezebb tereprali viadalát, amely már a 41. Dakar lesz (csak 2008-ban marad el). A Dakar 1979 óta íródó története során most először fordul elő, hogy csak egyetlen országot érint az útvonal, és abban a tekintetben is szokatlan lesz a 2019-es verseny, hogy az össztávja mindössze 5000 kilométer, amiből 3000 kilométer gyorsasági (szelektív) szakasz. Tavaly csak a gyorsaságik hossza volt annyi, mint most a teljes versenyé. A Dakar-ralik történetében egyébként a legrövidebb verseny eddig az 1981-es volt a maga 6263 kilométerével, a leghosszabb pedig a 15 ezer kilométeres 1986-os. A rajtceremóniát január 6-án, az eredményhirdetést január 17-én tartják Limában. A verseny Peru nyugati és déli részén zajlik majd Lima és Tacna között, összesen 10 gyorsasági szakasz lesz, közülük kettőt (5. és 9.) tömegrajttal fognak indítani a sivatagban, ami látványosnak ígérkezik. Az össztáv 70 százalékát sivatagokban jelölték ki, így azok lesznek előnyben, akiknek fekszenek a finom homokos dűnék és a nyílt terep. Új szabály, hogy azok, akik az első öt gyorsaságin esnek ki, egy külön versenyben folytathatják a küzdelmet egymás ellen a pihenőnapot követően. De nem indulhatnak majd a szakaszokon az első 25 helyen, hogy ne zavarják azokat, akik még a „rendes” versenyüket futják.   Idén 534 versenyző szerepel a rajtlistán összesen 334 járművel, melyek közül 167 motor és quad, 126 autó (köztük 30 SxS), 41 pedig kamion. Az indulók közül 135 fő újonc, tehát közel minden harmadik. Közülük Mitchel van den Brink a Dakar történetének legfiatalabb indulója, a 16 éves holland srác egy szervizkamion legénységének tagja. Összesen 61 országból jönnek a versenyzők, Magyarországot Szalay Balázs, Bunkoczi László duó képviseli, ők az autósok között szeretnének jó eredményt elérni az Opel Grandland X-re hasonlító, egyedi építésű benzines terepjárójukkal. Az erdélyi Gyenes Emanuel (34) és a vajdasági Saghmeister Gábor (47) is ott lesz a motorosok között. Még sosem volt annyi női induló a dél-amerikai Dakarok történetében, mint idén (17), két teljes csapat is van, amelyben csak a gyengébb nemhez tartozók kaptak helyet. A nők közül a motoros Laia Sanz-ra idén is érdemes lesz figyelni, a többszörös világbajnok versenyző ugyanis eddig nyolc indulásából nyolcszor ért célba a Dakarokon, tavaly a 12. lett az összetettben. Autók Az autók osztálya több különböző kategóriát tartalmaz a karosszéria felépítése, a hajtott kerekek és az üzemanyag, a szériaközelség és még számos egyéb paramétertől függően, de egyikben sem lehetnek nehezebbek a kocsik 3,5 tonnánál. Idén a benzinmotoros autóknak egy kicsit nagyobb szűkítőt engedélyeznek a szabályok, mivel a nyomatékos turbódízelek előnyben voltak az utóbbi években. A Dakarok történetében a Mitsubishi a legsikeresebb autógyártó 12 győzelemmel. A japán márka idén végre visszatér, igaz, csak egy félgyári versenyautóval, amit Spanyolországban fejlesztettek. Az Eclipse-re hasonlító csővázas terepjárót egy középre beépített 340 lóerős dízelmotor hajtja. A csapat egyetlen autóját az a 26 éves Cristina Gutierrez vezeti majd, aki tavaly a legelőkelőbb helyen (38.) ért célba a női autósok között. A Dakarok második legsikeresebb autómárkája, a hat győzelmet számláló, az utóbbi éveket fölényesen domináló Peugeot idén már nem vesz részt gyári csapattal a Dakaron, de privát színekben egy tavalyi 3008 DKR Maxi autóval Sébastien Loeb azért még képviseli a francia márkát. A kilencszeres rali világbajnok vezetési tudásához és tempójához nem férhet kétség, idén talán a szerencse sem pártol el tőle, és akkor esélyes lehet a győzelemre. A valaha volt legsikeresebb Dakar-versenyző a francia Stéphane Peterhansel (53), aki már 13-szor tudott győzni. Hatszor motorral (1991, 1992, 1993, 1995, 1997, 1998), hétszer pedig autóval (2004, 2005, 2007, 2012, 2013, 2016, 2017) diadalmaskodott. A „Mr. Dakar” becenevű pilóta idén visszatért az X-raid Mini csapathoz.   A Sven Quandt által vezetett alakulat nem csak Peterhenselt, hanem Loeb kivételével a tavalyi Peugeot csapat valamennyi pilótáját leigazolta, idén tehát már náluk vezet a motorral korábban öt győzelmet szerző Cyril Despres és tavalyi autós győztes id. Carlos Sainz is. A nagy hármas az X-raid tavaly már bevetett, de idénre jelentősen továbbfejlesztett, hátsókerék-meghajtású buggy-jával indul. Az X-raid csapat ezen kívül elindít még 5 összkerékhajtású, Mini Countryman alapokra épített John Cooper Works Rally-t is, méghozzá olyan tapasztalt pilótákkal, mint Nani Roma, Jakub ‘Kuba’ Przygonski, Yazeed Al-Rajhi, Orlando Terranova, vagy Boris Garafulic. A kétszeres győztes Sainz egyébként azután döntött az X-raid ajánlata mellett, hogy kipróbálta a Minit és a Toyota versenyautóját is. Lehet, hogy a spanyol matador tetszését nem nyerte el, de a Toyota Gazoo Racing South Africa által kifejlesztett, benzinmotoros, összkerékhajtású Hilux pickup már ötször végzett dobogón az utóbbi években. Tavaly óta javítottak a futóművén és találtak még pár lóerőt a V8-as motorjában, így talán a győzelem is összejöhet Nasser Al-Attiyah-nak, Giniel de Villiers-nek, vagy Bernhard Ten Brinkének. Érdekes színfoltja lesz még az autós mezőnynek a Ssangyong félgyári, spanyol csapata, amely a tavaly sikertelen Tivolit idén egy 450 lóerős Rexton buggy-ra cserélte. Csak egy autót indítanak, melynek pilótája a spanyol Óscar Fuertes. Szintén oda kell figyelni az amerikai fenegyerekre, a látványos vezetési stílusáról ismert Robby Gordonra, aki két év kihagyás után tér vissza a Dakarra saját csapatával és rögtön három autóval. Rajta kívül még Blade Hildebrand és az újonc Cole Potts vezeti az amerikai Score tereprali-szabályok szerint megépített Textron XX-eket. Az utóbbi évek autós győztesei a Dakaron: 2018 Carlos Sainz Peugeot 3008 DKR Maxi 2017 Stéphane Peterhansel Peugeot 3008 DKR 2016 Stéphane Peterhansel Peugeot 3008 DKR 2015 Nasser Al-Attiyah Mini All 4 Racing 2014 Nani Roma Mini All 4 Racing 2013 Stéphane Peterhansel Mini All 4 Racing 2012 Stéphane Peterhansel Mini All 4 Racing 2011 Nasser Al-Attiyah Volkswagen Race Touareg 3 2010 Carlos Sainz Volkswagen Race Touareg 2 Motorok A motorosok között a gyári KTM csapat trióját, Matthias Walknert, Toby Price-t és Sam Sunderlandot tartják a legnagyobb esélyesnek. A Honda gyári csapatában Kevin Benavides, Paulo Goncalves és Joan Barreda próbálja megnehezíteni a KTM-esek dolgát, a Yamaha pedig Adrien Van Beveren-ben, és Xavier De Soultrait-ban bízik. Kamionok Természetesen a „cár”, azaz Vlagyimir Csagin által irányított gyári Kamaz csapat a toronymagas esélyes a 41 járművet számláló kamionos kategóriában, mivel eddig 22 indulásból 15-ször arattak győzelmet. Eduárd Nikolajev tavaly már a harmadszor lett első a kék monstrummal, a csapattársa idén Andrej Karginov. Komoly kihívójuk lehet a Dakarra idén visszatérő kétszeres győztes (2012 és 2016) Gerard de Rooy és három ivecós csapattársa, a tavalyi második helyezett Federico Villagra, Ton van Genugten, és Maurik van den Heuvel. És persze oda kell figyelni a tatrás cseh különítményre is, a különböző csapatokban induló Martin Macikra, Ales Loprais-ra és Martin Kolomy-ra.

Száz futamot teljesített a Forma–1 mezőnye a 2014-ben rajtoló hibridkorszakban, és ebből 74 a Mercedes győzelmével ért véget. A csillagos márka dominanciája azóta töretlen. Bár az utóbbi két évben már némiképp rezgett a léc alattuk, továbbra sem akadt csapat, aki legyőzte volna őket. 2018-ban Lewis Hamiltonnal zsinórban ötödik egyéni és csapatbajnoki címüket szerezték, és ha összejön nekik a hatodik duplázás, a 2000-es évek Ferrarijának rekordját is megdöntik. A Michael Schumacher nevével fémjelzett csapat 1999 és 2004 között 5 egyéni és 6 csapatbajnoki bajnoki címet szerzett. Miközben a statisztika miatt a Mercedest és Lewis Hamiltont is a maranellói elődökhöz hasonlítgatják, a két domináns sikercsapat között különbséget jelent, hogy míg a Ferrari a sikertelen építkezési szakaszt és a győztes éveket is ugyanazon kulcsemberekkel csinálta végig, a Mercedesnél a csapat struktúráját nem a jelenlegi gárda állította össze, hanem éppen azon korszakos egyéniségek, akik a Ferrari diadalmenetéért is feleltek. Michael Schumacher és Ross Brawn (Fotó: Batchelor / XPB Images) A csapathoz csak 2013-ban csatlakozó, a csapatfőnöki szerepkört pedig Ross Brawntól csak egy évvel később átvevő Toto Wolff nem is kívánja elvitatni elődeik érdemeit. „Michael Schumacher Ross Brawnnal és Norbert Hauggal együtt az F1-es csapatunk alapító atyái. A manapság elért sikereink azokon az alapokon nyugszanak, amiket ők raktak le” – ismerte el a korábbi kulcsemberek munkáját. Schumacher 2010-ben a Honda kivonulása után a csapatot saját nevére vevő, majd azt a Mercedesnek eladva megmentő Brawn hívására tért vissza a Forma–1-be. Fő céljukat kezdettől fogva a csapatépítés, a sikeres jövő megalapozása jelentette, három közös szezonjukat pedig leginkább ennek szentelték. A gárda már 2010-ben elkezdett berendezkedni a jövőben bevezetni tervezett költségcsökkentő intézkedésekhez (RRA), majd miután kiderült, hogy azokból semmi sem lesz, második idényükben erőteljes bővítésekbe kezdtek. Brawn szerződtette Bob Bellt, Aldo Costát, Nick Fry-t, mérnökgárdájuk pedig már akkoriban elkezdett dolgozni a 2014-es hibridformula projektjén. E lépéssel öt éve behozatatlan előnyre tettek szert. Schumacher mercedeses pályafutása talán a sikertelen próbálkozásként vonul be a sportág történetébe, eredménytelennek mégsem nevezhető – csak éppen a munkájuk gyümölcsét a ferraris korszakkal ellentétben ezúttal már nem ők aratták le. Ross Brawn és Toto Wolff 2013-ban (Fotó: xpbimages.com) Wolffnak a hétszeres világbajnok és legendás csapata így is példaként lebeg a szeme előtt. Csapatstruktúrájuk, munkamódszerük is útmutatást jelent a mai Mercedes számára, akiknek célja, hogy még hosszabbra nyújtsák a domináns időszakukat, mint Maranello tette akkor. „A Ferrari és Michael Schumacher is inspirációt jelent számunkra. Mielőtt azonban elkezdenénk arról beszélni, hogyan érhetnénk el Schumacher hét bajnoki címét, előbb még meg kell szereznünk a hatodikat. És 2019-ben minden a nulláról indul. De továbbra is éhezünk a sikerre” – fogalmazott a La Gazzetta dello Sportnak Wolff. Szombaton volt az ötödik évfordulója annak, hogy Schumacher súlyos síbalesetet szenvedett Franciaországban, január 3-án pedig az 50. születésnapját ünnepli a rekordbajnok. Volt csapata, a Ferrari már jelezte, maranellói múzeumában külön kiállítással tiszteleg bajnoka előtt, és úgy tudni, a Mercedes stuttgarti múzeumában is látható lesz pár olyan autó, amellyel Schumacher versenyzett. Wolff kiemelte, továbbra is a Mercedes család tagjának tekintik korábbi versenyzőjüket. „Sokat gondolunk rá. Egy kivételes sportember, aki hiányzik. Hétszeres világbajnokként hiányzik a paddocknak, nekünk pedig hiányzik a tanácsadónkként, akire felnézünk. Reméljük, hogy pozitívan folytatódik a felépülése, ez a legfontosabb.” Forrás: m4sport.hu