Mint írták: az időjárás miatt a Budapest-Nyugati pályaudvar és Monor, valamint a Monor és Budapest közötti személyvonatok nem közlekednek. Helyettük a zónázó vonatok minden állomáson és megállóhelyen megállnak. A Nyugati pályaudvaron egy váltó és egy kitérő vágány tervezett éjszakai karbantartását nem fejezték be időben, ezért három vágányról nem tudnak indulni és érkezni a vonatok. Emiatt a Budapest-Vác-Szob, a Budapest-Vácrátót-Vác, a Budapest-Lajosmizse és a Budapest-Cegléd-Debrecen-Záhony vonalon akár 60-80 perces késések is lehetnek. Váltóállítási nehézségek miatt vonattorlódások alakulnak ki a Nyugati pályaudvar előtt, és félórás késésre kell számítani Budapest és Pécel között is. Jelentősen megnőtt a Budapest-Hatvan közötti InterCity-pótló autóbuszok menetideje, mert Pécel és Isaszeg, valamint Gödöllő és Máriabesnyő között balesetek miatt leállították a közúti forgalmat, így az M3 autópályán és a 3-as úton is lassabb a közlekedés. Nem járnak a vonatok Bakonyszentlászló és Zirc között, mert egy Győrből Veszprémbe tartó személyvonat egy kidőlt fára futott. A vonat nem siklott ki, de a meghibásodás miatt az arra utazóknak késésre kell számítani - derül ki a Mávinform közleményéből. 

Mauricio Melo, a helyi autósport-szövetség elnöke az országban uralkodó állapotokkal indokolta azt, hogy a jövő áprilisra tervezett vb-futam elmarad. A sportvezető biztonsági okokra hivatkozott, de sajtóhírek szerint a valódi indok, hogy a kormány a jelenlegi helyzetben nem akar pénzt költeni a rali-világbajnokságra. Chile városaiban bő két hete több százezer tiltakozó vonult az utcákra azonnali és széles körű reformokat, a többi között a minimálbér megemelését, a gyógyszerek árának leszállítását és új alkotmány kidolgozását követelve. Az október óta tartó chilei tüntetési hullámot a fővárosi metrójegyek árának emelése váltotta ki. Ezt ugyan visszavonták, ám a kezdeti demonstrációk felszították a helyiek elégedetlenségét az alacsony nyugdíjak és fizetések, valamint az áram-, a gázszolgáltatás, az egyetemi oktatás és az egészségügyi ellátás magas térítési díjai miatt. A különböző megmozdulásokon kitört erőszak miatt húszan meghaltak, mintegy ezren megsebesültek. A tüntetők az oktatásban, az egészségügyben és a nyugdíjakban megmutatkozó egyenlőtlenségek ellen is tiltakoztak. Mások egy alkotmányozó nemzetgyűlés összehívását követelték a hatályban lévő alkotmány módosítására.   

Az Északi-foktól Fokvárosig vezetett 2009-ben a Renault Trucks impozáns Cape to Cape marketing-expedíciója – a korszerű technika és technológia, a modern ember diadalmenete, a fehér és a fekete földrészen át. Jómagam Djiboutitól Addisz Abebáig vettem részt a Dakar-specifikációjú háromtengelyes Renault Kerax teherautók és Renault terepjárók felvonulásán. Vezetni sajnos (de nagyon érthetően) nem engedtek minket, meghívott autós újságírókat, így annál többet nézelődhettem a jobb oldali ülésről. Elgondolkodtató megfigyelésekkel, tapasztalatokkal gazdagodtam. Az első: vasútvonalakban nem bővelkedő országokban egyeduralkodó a kamionos fuvarozás. Autópálya persze nincs, régimódi, nagyon egyszerű országutakon közlekednek, rengeteg a baleset. A járművek ismerősnek tűnnek, de egy kicsit furák. Hát persze: európai márkák néhány évvel ezelőtti típusainak kínai koppintásai. Tökéletesen működnek, ellátják feladatukat, elárasztják Afrikát. Euro-sehányas motorral, persze. Arrafelé nem szőröznek ilyesmivel. Ebből két dolog következik. Az egyik, hogy mi itt, az Óvilágban leszoríthatjuk a dízelmotoros haszonjárművek károsanyag-kibocsátását a mai, nagyon alacsony szintről egy hangyányival még alacsonyabbra, vehetünk használatba akárhány elektromos vagy hibrid gépkocsit, ez nem menti meg bolygónkat a klímaváltozástól. Az segíthetne sokat, ha tiszta üzemű járműveink elterjednének a fejletlen, illetve fejlődő országokban is. Csakhogy ott nincs infrastruktúra az üzemeltetésükhöz, sem hajlandóság vagy pénz a megvásárlásukhoz. Tehát valójában nem tudjuk jelentősen elodázni a világkatasztrófát, csupán lelkiismeretünket nyugtathatjuk meg. A másik, hogy emissziós szigorunkkal kiszorítottuk magunkat óriási piacokról, ahová vigyorogva bevonult a kevésbé skrupulus Mosoly Országa. Ezáltal jelentősen csökkent jó irányban hatni akaró befolyásunk is. Kicsit buta helyzet, amikor körülnéz az előreszaladt zászlóvivő, és egyedül találja magát… Etiópiában lépten-nyomon látni egyfogatú, gumikerekű egylovas fogatokat –némiképp emlékeztetnek az ügetőpálya sulkyjára. Mifelénk rég kiszorította a gépjármű. Pedig milyen környezetbarát! Visszatérni persze nem fog az egy lóerős kordé, de azért eltűnődhetünk, hogy hozzá képest mennyire „zöld” is valójában egy sok száz lóerős hibrid városi terepjáró, természetesen zöld rendszámmal? Lovas kocsit néhány ezer éve használunk, és meddig tart majd a fölöslegesen nagy teljesítményű luxusautók érája? Meddig fenntartható? Másutt két kistermetű, karcsú embert pillantok meg az országút szélén ballagni. Egy-egy apró, púpos, zebu szarvasmarhát hajtanak, vállukon póznát visznek, amely jobban megfigyelve faekének bizonyul. Faeke! Az elmaradottság, az ókorban megrekedtség kézzelfogható bizonyítéka. Hogy elment mellettük több évszázadnyi fejlődés… Egy ilyen eke csak a felszínt kapirgálja, nem is lenne többre elég a patás jószág vonóereje – milyen lesz ott a termésátlag? Nem csoda, hogy koldusszegények. De gondolkozzunk csak el egy kicsit. A két etióp férfi termelési- és gazdasági modellje körülbelül tizenötezer éve működik tökéletesen, mióta a Termékeny Félhold vidékén (Közel-Kelet) áttértek a vadászó-gyűjtögető életmódról a földművelésre. És minden bizonnyal működőképes maradna további tizenötezer vagy akárhány évig, mert természetközeli, nem zsarol ki nyersanyagforrásokat, helyben rendelkezésre álló lehetőségeket használ, nem pusztítja a bioszférát, nem termel hulladékot. Harmóniában áll Földanyánkkal. Persze strapás megélhetést biztosít, kevés fölösleget termel a család szükségletén felül, tehát nem alkalmas egyre több városi ember ellátására, ezért világgazdasági jelentősége nullához közeli. De miért írom feltételes módban, hogy működőképes maradna, miért nem vagyok biztos, hogy marad is? Mert kétséges, hogy az emberiségnek az a kisebbsége, amely három évszázad alatt eljutott az ökrös szekértől addig a kamionkaravánig, amellyel éppen utazom, nem változtatja meg találmányaival és azok globális elterjesztésével azt az ökoszisztémát, amelynek léte elengedhetetlen a régi vagy modern megélhetési modellek fennmaradásához. Az a két egyszerű ember tán nem is sejti, milyen változások jöhetnek az éghajlatban, vízellátásban, amelyeket, képletesen szólva, ezek a nagy vörös teherautók hozhatnak el az ő földjükre. Abban biztos vagyok, hogy a „minden cégnek, minden ország gazdaságának állandóan, határ nélkül növekednie kell” mantra nem tartható akármeddig, de kétség sem fér hozzá, hogy e délibáb kergetése negatívan befolyásolja az archaikus életmódok fennmaradásának esélyét. Óriási változások, megrázkódtatások jöhetnek, amelyeket önmagukban jó találmányok eltúlzott használata idéz elő, kényelmünk, jólétünk érdekében. Gondolatban beszélgessünk el faekés etiópokkal, hátha sikerül kilépni Európa-centrikusságunkból, és netán tágul a látókörünk.