Bevallom, egy kicsit már én is belekavarodtam, annyit variált mostanában az elnevezésekkel az Audi. Még a felvétel napján sem voltam teljesen biztos benne, hogy végül milyen típust tesztelek, de amikor megláttam az „e-tron” feliratot az Audi S6 Avant mellett, akkor gyorsan tisztázódott. Ez a típus még abból a korszakból származik (annak a korszaknak az elszenvedője?), amikor még úgy gondolta az Audi, hogy minden tisztán elektromos, tehát „e-tron” modelljük páros számot kap majd, míg a belsőégésűek páratlant. Ez azonban akkora káoszt okozott a kereskedésekben, teljes joggal, hogy ezzel végül felhagytak.
Persze az sem segít, hogy az S modellek voltak mindenfélék az utóbbi években. Benzinesek, majd dízelek, most pedig elektromosak, ahogy a tesztautónk is. Ember legyen a talpán, aki képes tartani a tempót velük – már, elnevezés szempontjából. Sok egyéb szempontból sajnos épp az Audinak kellene felzárkóznia a versenytársaihoz. Ezt ráadásul már ők is beismerték. Dolgoznak az ügyön, a „globális autó” mítoszát pedig elengedik, mert a világ különböző részein egyre eltérőbb, hogy mire van szüksége a vásárlóknak. Például mi szeretjük a sűrűn formázott, szép kasztnikat és a gombokat, a nagy felületekkel dolgozó gombócformát és a képernyőket hagyjuk meg Kínának.
Szóval nem, pont nem ez az S6 generáció fogja megváltani a világot az Audi számára, mert ez mindennek ellent mond, amit mi itt Európában kedvelünk, de ez nem jelenti azt, hogy ne lenne benne ott az Audi magával ragadó, prémium hangulata. Minél több időt töltesz vele, annál inkább beleszeretsz a finoman folyó vonalaiba, ami kombi létére is ennyire karcsúvá teszi. Különösen ebben a selymes bézs színben. Egyáltalán nem magas, egyáltalán nem túlzó, mégis az Audi formavilág egy következő szintlépésének tűnik. Erre persze rátesznek a rejtett kilincsek és a digitális tükrök is, bár utóbbiakat inkább nem kellett volna erőltetni. Napokba telt mire megszoktam, hogy nem a tükör helyén, hanem a volánra tett sofőr kézhez jóval közelebb kell keresnem a kameraképet, ami nem elég, hogy befelé van fordítva, de még ferde is, a kezem pedig gyakran kitakarja.
Ugyanígy meglepetésként ért, hogy a mai napig nem frissítették az új generációs Audik digitális műszercsoportját, amiknek rossz a betekintési szöge. A kormány vonalából éles csak a grafika, rendesen ülve szellemképes. Arról nem is beszélve, hogy az infotainment rendszer magyar fordítása továbbra is tele van rövidítésekkel, és néha olyan hosszú feliratok vannak egy egyszerű menüben is, hogy elmegy a kedvünk az átböngészésétől is. Mostanában sokat hallunk arról is, hogy mennyire elmaradnak anyagminőségben az Audinál, és ezt én is csak megerősíteni tudom. Az egy dolog, hogy a vonalak már nem futnak olyan szépen, mint régen, az anyagok pedig nem illeszkednek olyan finoman. Sokkal nagyobb gond a karcolódó zongoralakk és egyéb olcsó anyagok nagy számú használata. Egy olcsóbb, félprémium autónak még csak-csak elnézné ezt az ember, de nem egy 40 milliós prémium autónak.
Ejj, mennyire kár, pedig van néhány nem elhanyagolható, mi több, fontos értéke, amit nem sikerült kiölni belőle szerencsére. Például az ergonómia. Hogy azonnal jól ülsz benne és szinte elnyel a kabin. Még ilyen magas padlóval is kényelmes akár hosszútávon is. Aztán ott van a mesélő kormányzás. Úgy tűnik, hogy volt hova nyúlni az S és RS polcokon érte, ez ugyanis hozza az előd modellek közvetlen és lenyűgöző kormányzási élményét. Aztán ott a légrugós futómű, ami még Budapest útjait is kisimítja. Közben a klíma finoman lengi körbe az utasokat, a Bang & Olufsen pedig olyan földöntúli hangzást biztosít, amikor kiterjeszteni a hangot a fejtámlákra is, amit elmesélni nem lehet, maximum megmutatni személyesen. Ezt meg is tettem számtalanszor, a visszajelzések alapján maradandó élmény a hangzás.
Amitől viszont szintén elszoktam, az a hatótáv figyelgetése. A gyárilag megadott 16,8 kWh/100 km-es átlagot ugyanis csak ideális forgalomban és hőmérsékletben, nagyon odafigyelve, hűtés/fűtés és minden egyéb fogyasztó nélkül lehet elérni. A városi átlag sokkal inkább 20-21 kWh körül alakult, míg városon kívül ez 24-25 kWh volt. Az 551 lóerős hajtáslánc minden tudását kihasználva pedig csakhamar felszökik 60 kWh fölé a fogyasztása. Oh, igen. Ez ugyanis egy 551 lóerős, összkerekes, 2,3 tonnás űrrepülő, szóval nem kell meglepődni, ha sokat fogyaszt. Földöntúli gyorsulási élményt nyújt, ahogy azonnal megtekeri az egész kasztnit padlógázra. A 3,9 másodperces gyorsulást látatlanban is elhiszem neki.
Ami viszont meglepett, hogy nem az S, sokkal inkább az RS modellek vezethetőségét hozta a quattro összkerékhajtás. Nagy gázra először a farát libbenti meg, majd csak utána kezdi el az orrával is túrni ki magát a kanyarból, mintha csak nem is egy ekkora házzal próbálnánk elfordulni. Mindig rendkívül kiszámítható és kezes maradt, az abroncsok pedig gondoskodtak a magabiztos tapadásról is. Azért így is sikerült közel 500 km-t megtenni a padlóba pakolt nettó 94,9 kWh-s lítium-ion akksiról, ami egy 800 V-os architektúrára épít. Jelenlegi konfigurátora szerint 39,6 millió forintról indít az Audi S6 Avant, a mi felextrázott tesztautónk nyilván ennél sokkal drágább. Minden apró döccenésre ellenére felemelő, maradandó élményként marad meg a vele töltött teszthét, ami történetesen épp a hazai F1 hétre esett.
További autós tartalmakért kövess minket Facebookon is!